Szivárvány, 1983 (4. évfolyam, 11. szám)

1983-09-01 / 11. szám

önéletrajzi írás, melyek együttesen nemcsak a bátor utazóról, hanem a setét korról, melynek utasa volt, pontosabb képet adnak mint e század bármely autobiográfiája, holott sok jó akad közöttük. A Darkness at Noon-b&n, ahol Koestler az etika és a politika konfliktusát ábrázolta, csakúgy korunk képét festette meg, mint az Arrival and Departure-ban, ahol a konfliktust lélektani síkra vitte át. Azelőbbi lett Koestler leghíresebb könyve, egyetlen műve, mely negyven évi késéssel ugyan, de magyarul is megjelent. (Újvári-Griff, München, 1981.) Ezért e könyvéhez fűzök néhány megjegyzést.

A Sötétség délben első kiadását annak idején alig vették észre. Akik észrevették, fanyalogtak Angliában, amiért az ország élet-halál harca idején (1941 eleje volt) akkor érkezett idegen a Szovjetunióról ír, méghozzá arról, hogy Sztálin legjobb harcostársait végezteti ki, ami nyilván beteges fantáziájának terméke, csakúgy, mint a Szovjetunió belső életének leírása. A könyv hősének külsejét Koestler Radekből és Trockijból rakta össze, lényét Nikoláj Bukhárin után formálta, méghozzá úgy, hogy az olvasó egyszerre sajnálja és veti meg, szereti és gyűlöli. Trockijt ekkor már Sztálin egyik ügynökével meggyilkoltatta Mexikóban, míg Radekkel, Bukhárinnal és a bolsevik vezetőgárdával műperekben már régebben végzett. Mindez közismert volt és a vádakat, nyugati kommunistákon, idiótákon és az U.S.A. moszkvai nagykövetén kívül senki sem hitte el. így nehezen érthető, miért találta a kritika akkoriban Koestler könyvét fantasztikusnak.

A második vádra — hogy t.i. Koestler mindezt, mármint a szovjet titkosrendőrség módszereit, a terrort, az esztelen mészárlást, a kommunista társadalom megalázottságát és nyomorát — egyszerűen kitalálta, akkoriban még nem lehetett tényeket felvonultatni. Most is nehezen, mert csakugyan kitalálta az egészet - képzelőereje, lélektani tudása és írói zsenialitása segítségével. Csakhogy az igazságot találta el. A tanúk később érkeztek. Az első Krivitzki generális, a szovjet hírszerző és kémelhárító irodájának főnöke (nyugateurópai osztály) volt, az első jelentősebb szovjet disszidens, aki Amerikában adta ki / was Stalin's Agent című könyvét. Krivitzki nem tudott Koestlerről; Koestler róla csak több évvel azután, hogy ismeretlen tettesek meggyilkolták az Egyesült Államokban. Könyvében a szovjet generális, aki maga is résztvett nevesebb szovjet vádlottak vallatásában és kínzásában, részletesen írja le a kínzások módszerét és célját. E leírás nemcsak lényegében egyezik azzal, amit Koestler elmond, hanem helyenként az egyes mondatok tartalma is azonos; a különbség merőben stiláris. Krivitzkit követte Kravcsenko. Weissberg és mások, Szolzsenyicinig és tovább.

A Sötétség délben világsikere négy évvel megjelenése után indult el, mikor sok százezer példányban jelent meg Franciaországban és lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy az 1945-ös alkotmányozó nemzetgyűlési választásokon De Gaulle pártja és a szociáldemokraták, nem pedig a kommunisták szereztek többséget. Koestler mindig büszke volt erre; még büszkébb, hogy könyve minden szava valóságnak bizonyult. Ugyanekkor bántotta, hogy az angol kritika, vállveregető lekicsinyléssel, „politikai írónak” könyvelte el, a Darkness at NoonA pedig politikai pamflettnek nevezte. Alighanem ez volt egyik oka, hogy könyve tárgyától és a politikától a következő években, tulajdon bevallása szerint, „valóságos allergiát” kapott. (Bricks to Babel, 197. old.) Volt egy másik motívuma is, melyre egyik beszélgetéséből emlékszem. Némi rezignációval, de keserűség nélkül mondta el azt, amit magam is gyakran éreztem, de nem tudtam, vagy nem mertem szavakba foglalni. Mármint azt, hogy Sztálin és Hitler kortársainak születtünk, akik 25 év alatt (1928-53) a világtörténelem legszörnyebb vérfürdőjét rendezték és negyedszázad alatt együttesen — a világháborút leszámítva — legalább 20 millió embert irtottak ki, köztünk annyi barátunkat, ismerősünket és szinte minden rokonunkat. Ahelyett, hogy arról írtunk volna, amiről írni akartunk, lelkiismeretünk kényszerített, hogy arról írjunk, amitől undorodunk.- 98 -