Szivárvány, 1983 (4. évfolyam, 11. szám)
1983-09-01 / 11. szám
összetételű német hadosztályok rendelkeznek, erre vonatkozóan azonban semmiféle írásos megegyezés nem történt. Ahogy a 2. hadsereggel kapcsolatos németmagyar megállapodás esetében sem beszélhetünk egy szabályos államközi szerződésről! Helyesen jegyezte meg később — évtizedek múltán —, Dálnoki Veress Lajos vezérezredes hadtörténelmi művében, hogy az egész „ügylet” egy „ad hoc megállapodás” volt. Kölcsönös biztosítékok nélkül — az ígéretre, a bizalomra és a becsületre alapozva! Ezenkívül: Magyarország a Német Birodalommal nem kötött katonai szövetséget! Azok tehát, akik a későbbiekben is a németekkel szembeni szövetségi hűségről beszélnek, egyszerűen nem ismerik a valóságot. A 2. magyar hadsereg megszervezése már 1942 februárjában megkezdődött. A honvédség vezetői, kormányzói jóváhagyással, úgy döntöttek, hogy a hadsereg keretében mozgósításra kerülő három hadtest alakulatainak állományát nem a hadtestek területéről — mint ez különben történne —, hanem az egész ország területéről egyenletesen állítják össze. Ennek politikai oka volt. Csak éppen nem abban a vonatkozásban, ahogy a későbbiekben népidemokratikus szakirodalom a közvéleménnyel el akarta volt hitetni. Tehát nem arról volt szó, hogy a „magyarsághoz idegen nemzetiségiek” meg a „megbízhatatlan nincstelen” elemek pusztuljanak az orosz szteppéken, hanem arról, hogy a külpolitikai okokból kikényszerített külhoni hadviselés terhét az egész ország lakosságára arányosan elosszák. Ezenfelül ügyelniük kellett arra is, hogy a 2. hadsereg elvonulása után maradjon az országban elég gyakorolt katona és fegyver — különös tekintettel a délkeleti határokra. Tudniillik a magyarromán viszony megint igen feszült volt. Az erdélyi határokon szinte naponta történtek határincidensek. S amiről ezideig nem igen beszéltek a hazai történészek: 1942 nyarán egy magyar-román háború szinte elkerülhetetlennek látszott! A 2. magyar hadsereg összlétszáma 200.000 fő volt. Három hadtestből és egy páncélos hadosztályból állott. Ezt kiegészítette egy ezred erejű repülőcsoport. A hadseregen belül körülbelül 30.000 főnyi munkaszolgálatos szolgált. Túlnyomó többségük zsidókból állott. Csak három volt közülük büntető jellegű politikai munkásszázad. A 2. magyar hadsereg parancsnoka az 59 éves még a Monarchia idejében katonai akadémiát végzett Jány Gusztáv vezérezredes lett. Jány a maga részéről kezdettől fogva borúlátóan ítélte meg küldetését. Szűk baráti körben, elutazása előtt, számbavéve hadserege harcieszközeit és feladatát, komoran mondotta: Meglátjátok, aktatáskámban hozom csak haza a hadsereget! (Vagyis: csak az elesettek névsorával tér vissza.) Jánynak minden oka meg volt a borúlátásra. A 2. magyar hadsereg összeállításában, fegyverzetében, felszerelésében távol állt attól, hogy valamelyes korszerűbb harcierőt képezzen. Okai ennek a közelmúltba nyúlnak vissza: hisz ne feledjük, hogy magyar hadseregszervezés tu- 86
