Szivárvány, 1983 (4. évfolyam, 11. szám)

1983-09-01 / 11. szám

mondhatta, ő kimondhatta, ő megírhatta, ő vállalhatta. Ő! Ő! A megszégyenítő igazság persze az, hogy ő se mindig. Majdnem tíz évvel 1956 után még változatlanul megcsonkítva: az utolsó versszak nélkül közölték összegyűjtött műveiben két hatalmas versét, a korai remekművek közül valót: Haza a magasban és Nem volt elég\ az 1970-es évek végén elsüllyesztették Szellem és erőszak című könyvét, s a forradalom óta mai magyar felségterületen soha nem jelent meg a tíz legnagyobb magyar — magyar? európai! — vers egyike: Egy mondat a zsarnokságról. Talán halálával megváltja a közlés jogát.*

De azért csakugyan ő volt idősebb testvérbátyánk, aki mindnyájunkat fedezett költészetének a testével és visszatartott örvényektől ítélkező szavainak ostorcsattanásaival. Meghalt Illyés Gyula. Halálával egy nemzet nemcsak gyászol — vizsgázik is. Magáért kell helytállnia. Magáért fog helytállni. Magáért kell hitevesztés nélkül mindent kibírnia. Király nélkül. Ha van túlvilág, onnan fogja figyelni, hogy érdemes volt-e égnie, elégnie a magyar népért.

London, 1983 április 16.

Utóirat a magyar gyászhoz. Úgy látszik, párosával hagynak el minket az óriások. Már úton voltam, amikor április 21-én Zürichben megrendültén értesültem Jerzy Andrzejewski, a vakmerőségig bátor, nagy lengyel író haláláról 74 éves korában, április 19-én, négy nappal Illyés Gyula elhunyta után.

* Az említett két vers eredeti, teljes szövege az 1970-es évekig csak Magyar versek Aranytól napjainkig c. antológiában volt olvasható. (Anonymus k., Róma, 1953.) Szellem és erőszak, a „Gyorsuló idő” sorozatban. Magvető, Budapest, 1978.- 6 -