Szivárvány, 1983 (4. évfolyam, 11. szám)
1983-09-01 / 11. szám
— Jól van — mondom neki —, máj ha ráérek a jószágtól, átmegyek Menyus bátyám-----Vót pedig neki rengeteg kitüntetése! Meg nagyon szép veterán-nyugdíjjá! Meg hurcolták is mindenhova az öreget — egyszer még Moszkvába is elvitték Menyus bátyámat! Mer egyik évbe megyei delegáció készülődött Moszkvába november hetedikére, és a megyei pártbizottságnak valahogy eszibe jutott, hogy vigyék el Szappanos Menyhértet is magukkal. — Vigyük már Menyus bácsit is! Hát híres veterán, meg minden! Megmutassuk a Vorosilov elvtársnak! Az lesz csak a meglepetés, ennyi év után! El is vitték az öreg Szappanost, meg is mutatták a Vorosilov elvtársnak. Meg vót beszélve telefonon hogy mikor mehetnek, ászt pontos időre beállított az egész delegáció a Cifra elvtárs vezetésivel, meg a megyei újságírók fényképezőgéppel — — Drasztutye tovaris! — átölelte a Vorosilov elvtárs Menyus bátyámat, megcsókolta háromszor, — Hát hogy vagy öreg harcos?! — benne is vót a fénykép a megyei újságba, ahogy ott veregették egymás hátát, a Vorosilov elvtárs, meg a valamikori lovásza, a magyar veterán. De hányszor elmesélte azután idehaza Menyus bátyám! — Na, hát soroljad, hogy élsz öreg cimbora? — aszondja a Vorosilov elvtárs.- Hát, szpasziba, csak így öregessen már — aszondja Menyus bácsi, mer tudott egy keveset oroszul, még akkorrul.- Nincsen valami kívánságod? — azt kérdezi a Vorosilov elvtárs. — Mondjad öreg bajtárs, ha volna esetleg valami amibe a segítségedre lehetek! — Köszönöm — aszondja Menyus bátyám —, nincsen semmi hiányom, szép nyugdíjjat élvezek, mindenem megvan. Jó élet van most már Magyarországon is — aszondja —, mer szocializmust építünk most már mink is, mivel a Szovjetuniónak a segítsége már minekünk is lehetővé tette — meg satöbbi, így. — Úgyhogy én csak eggyet szeretnék kérni a Vorosilov elvtársiul, ha meg nem sérteném, egy valamit: egy fényképet a Vorosilov elvtársrul! — Semmi akadálya! — aszondja a Vorosilov elvtárs, és odament az íróasztalához, kivett a fiókbul egy fényképet magárul, szépen bekeretezve, alája vót írva, hogy „Vorosilov marsall, egykori lovászának, a vöröskatona Szappanos Menyhértnek”, persze oroszul — és odaadta Menyus bácsinak. Na ez a fénykép is benne vót a megyei újságba, ahogyan a Vorosilov nyújtsa a képet Szappanos Menyhértnek. Hát vót nagy ünneplés idehaza, el lehet képzelni. Lett azér még egy kis kalamajka Menyus bácsival — tulajdonképpen az unokája hibájábul, meg az unokája feleséginek a hibájábul, mer nem Menyus bácsi tehetett róla, hanem ezek a fiatalok, akikkel lakott. Mer- 38 -
