Szivárvány, 1983 (4. évfolyam, 11. szám)
1983-09-01 / 11. szám
MÁTÉ IMRE Tű foka — költemények intellektuelleknek — A körpálya véget ért Amikor a fűvel fölvert tehénpalacsinta először beretvát vett kezébe, igaz/ késberetvát, éleset, csillogót, amilyet nadrágszíjún szokott fenni Barbacson a félszemű borbély, a nyuszitojásból jegenye bomlott ki, de a néger lány szemebogara aznap nem kukucskált bele a boxkesztyübe, pedig az autófék sikított akkor is kacorkés pöngéjén villogó bebalzsamozott angolos orrhangon. Nem volt más választásom, leemeltem a gumifán fészkelő lombfölddel telt koponyát a virágoknak szánt szentbeszéddel alaposan összhangba hozott macskazenével együtt. Lassan, óvatosan betonválvuba palántdltam át, hadd művelődjék a veszett róka autózászlóvá kinevezett farkából tákolt talajtalan vörös monostor, e lassúeszű prédikátorok menhelypótléka. így rántott rám csizmaszárából öregkést a nemzet berúgott sírásója, és ettől kezdve csak a gimnázium köszörűkövéről pattogó háromszögekké alakítható szikrák világítottak, ama bizonyos összegezhető vektorok, végül pedig meglazult küllők kezdtek hullani megváltásaink göncölszekeréből, noha csollánlével locsoltam korpásodás és hajhullás ellen. A körpálya véget ért. Ideje már föltámadásunk egyenes útjait végre-valahára megtalálnunk!- 25 -
