Szivárvány, 1983 (4. évfolyam, 11. szám)

1983-09-01 / 11. szám

lényszerű szellemalakokat; néhol ironizálva, néhol szívtépő nosztalgiával eleveníti fel azt a letűnt világot, melyben fiatal éveit töltötte. Színre kerülnek a hajdani snájdig katonatisztek, nagy vacsorák és bálok, luxus utazások, a 20-as évek Berlinje, a filmgyártás őskora, világhírű rendezők és a körülöttük zsongó izgalmas világ. Drámai kortörténet ez, vádbeszéd egy elmerült társadalom felett. A legmegrázóbb rész családjáról szól. A tiszaeszlári törvényszéki elnök nagypapáról, aki az igazság verhetetlen bajnoka, kiderül, hogy lelke mélyén antiszemita. Mellette duruzsol a zsugori nagymama, a harácsoló, sznob nagyasszony; aztán a töménytelen nagynéni, megannyi kerítőnő — gazdag partit hajkurászva a nemesi család hajadonjainak. Ebben a mikszáthi légkörben állandó nyugtalanság fűti a kis Sárit, aki hamarosan felfedezi a körülötte nyüzsgők üres romlottságát.

Szüleinek bemutatása is felejthetetlen írás. A mesalliance hálójában vergődő, brilliáns, csupaszív apa — Sári megértő cinkosa — kitűnő ügyvéd, de halálosan boldogtalan mindig. Sehogysem illik bele felesége köreibe. Az anya a tipikus zsúrozó, kártyázó, elkényeztetett úriasszony, aki lánya gyermekkorát hisztériáival pokollá tette s majd később, a világégés után, kullancsként akaszkodik a korábban semmibe vett lányába, vérét szíva ameddig él. Mestermű a két nővér leírása is: Ella, a kuszáltlelkű rossz szellem, nyilas írónő lesz, Irma pedig egy rettenetes házasság korai áldozata. Kitűnő jellemrajzok minden freudi pozőrködés nélkül, s mégis nyilvánvalóvá téve, hogy ebben az „ideális” családban mindenfajta aberráció jelen volt: ödipusz komplexus, testvéri féltékenység, korai szexuális vágyak s beteges hajlamok garmadával. Érthető, hogy ebből a kísérteties panoptikumból korán elvágyódik a legfiatalabb leány. Másképp akar élni, mint a körülötte mozgó árnyékok.

A menekülés első állomása Rózsahegyi Kálmán színiiskolája, utána Hevesy Sándor ajánlásával a filmstúdiók, először Pesten, majd Berlinben, a Reinhardt társulatnál. Pályája gyorsan ível felfelé: néhány éven belül mintegy 49 film női főszerepét játsza el szerte Európában. De a sztárszerep sem elégíti ki sokáig a mindig újra éhező Sárit. Sikerei tetőfokán abbahagyja a filmezést, visszatér Budapestre, hogy az irodalomnak szentelhesse életét. Verseskötetei egymás után jelennek meg; a tollal épp oly könnyen bánik, mint amilyen graciőzen mozgott a kamera előtt. Felkapott újságírónő lesz, munkatárs a legnagyobb lapoknál, s közben megír közel húsz könyvet is.

A harmincas évek végén könyvkiadás ügyben Párizsba megy, ahonnan nem tér haza. Férjhez megy André Lang közismert drámaíróhoz (akit éveken át rejtegetett a nácizmus alatt) és beiratkozik az egyetemre. Sorbonne és Cambridge után irodalomtörténész lesz, s marad haláláig.

Az életrajz után következő résznek könyvében azt a címet adnám: „Az istenek árnyékában”. Mint befutott költőnő bekerül a Nyugat táborába s itt elmeséli emlékeit az „Aranykorról”. Kosztolányi, Karinthy és Szabó Lőrinc közeli barátai, de meghitt társai közé tartozik József Attila, Szép Ernő, Molnár Ferenc, Márai Sándor, Zilahy Lajos, Németh Andor, Illyés Gyula s olykor még Babits is. Mindegyikről mesél egyforma szeretettel és rajongással, de mindig őszintén, szépítgetés nélkül.

A harmadik rész, az u.n. függelék adja a könyv hallatlan irodalomtörténeti jelentőségét. Itt Megyery Sári leveleket hoz nyilvánosságra; válaszokat arra a körkérdésre, hogy hogyan születik a vers, amit Sári adott fel a kor nagyjainak 1936 elején. (A megbízatást a „Százak Társaságá-tól kapta). A sokszáz kérdőívre hamar befutottak a válaszok. A vers születéséről tett vallomásokat nem kis megilletődéssel olvassuk ma. „Borzasztó nagy dolog a vers!” kezdi Karinthy válaszát; ő a témanyitó, majd sorban gyönyörködhetünk Kosztolányi, Erdélyi József, Kemény Simon, Szép Ernő, Szabó Lőrinc és még sok más kortárs lélekelemzésében a vers születését illetően.- 127 -