Szivárvány, 1983 (4. évfolyam, 11. szám)
1983-09-01 / 11. szám
1956: Valami mámor töltött el mindenkit, akár egy géniuszt a teremtés lázában* Bill Lomax: Magyarország 1956-ban. Fordította Krassó György Párizs: Magyar Füzetek kiadása, 1982. „A század egyik legizgalmasabb szocialista kísérletének az indulása volt az, amit a szovjet tankok szétlőttek” írta Bibó István 1979-ben kiadott Politikai Emlékirata 143. oldalán (Magyar Füzetek, 4. sz.). Bibó államminiszter, ez a demokratikus magyar államférfi és gondolkodó világosan és pontosan határozta így meg a forradalom lényegét. A kép, ami Bill Lomax könyvéből elénk tárul, az is ezt a helyes megértést sugározza. A szerző, Bill Lomax 1956-ban tizenkét éves volt. „A magyar forradalom volt számomra az első nemzetközi esemény, amely felkeltette politikai érdeklődésemet” — írja. Ennek a serdülő fiúnak természetesnek látszott az, hogy „ahol egy idegen hadsereg tankjaira van szükség egy nép felkelésének leverésére, ott az igazság egész bizonyosan nem a tankok oldalán van, s hogy abban, amit elpusztítottak, feltétlenül valami nagyon fontos igazság rejlett a jövő számára”. Ez a meggyőződés ösztökélte Bili Lomax-ot, hogy megtudja mi is történt. Megtanult magyarul, felkutatott minden forrást, meginterjúvolt szemtanúkat, elolvasott minden írást, objektívan elemezte az ezekben talált adatokat és ragyogó szintézist alkotott művében, amit 1974-ben doktori disszertáció formájában nyújtott be az angliai Sussex egyetemen. 1981-ben kiegészítette munkáját újabb adatokkal, többek között azt is tanulmányozta, mi történt 1956 és 1981 között Magyarországon, így a szöveg többet ad, mint amit a cím ígér. A magyar forradalom tudományos irodalma Az angol nyelvű eredeti: Bill Lomax, Hungary 1956, New Yorkban a St. Martin’s Press gondozásában 1976-ban jelent meg. Ezt a könyvet Krassó György otthonélő közgazdász fordította mesteri módon. Krassó kitűnő szerkesztői jegyzeteket is adott a szöveghez, kár hogy ezek a felvilágosító adatok nem jelenhettek meg az angol kiadásban is. Krassó ugyanolyan odaadással fogott a magyarra való átültetéshez, mint Lomax a könyv megteremtéséhez. „Nincsen fontosabb és időszerűbb feladatunk, mint hogy a negyedszázados ellenforradalmi propaganda hazugságaitól megtisztítsuk, és visszaadjuk az embereknek saját elfelejtett múltjukat” írja Krassó. És itt vetődik fel az a kérdés, mi a szerepe ma a forradalomról írt újabb publikációknak s ezek között Lomax könyvének? A Brooklyn College Studies on Society in Change című tudományos könyvsorozatban is most van előkészületben egy könyv a magyar forradalomról. A válogatott bibliográfiát Molnár-Basa Enikő szerkesztette. Csak azokat a munkákat foglalta a bibliográfiába, amelyek az Egyesült Államok Kongresszusának a Könyvtárában lelhetők fel. 718 tételt tartalmaz ez a gyűjtemény, 358 könyv és 360 cikk és tanulmány. Nincs olyan magyar kérdés, amivel ilyen intenzíven foglalkozott volna a nyugati tudományos irodalom. Mégis újabb és újabb tudományos munkára van szükség, mert ahogy Leslie Bain írta (The Reluctant Satte- Utes, New York, 1960, 97. o.) „Nincs még egy olyan esemény a közelmúlt történelmében, amelyről annyit hazudtak, amelyet annyira eltorzítottak és beszennyeztek, mint a magyar forradalom”. De még ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy többet * Egy szemtanú benyomása. (106. o.)- 106
