Szivárvány, 1983 (4. évfolyam, 11. szám)
1983-09-01 / 11. szám
dár jóbarátok. Járjon közbe Hruscsov jóbarátjánál, hogy engedje ki Déryt. Lehet, hogy megteszi.” Lementünk a nagyszobába. Koestler arcát figyeltem, mikor viszszajött a telefontól. Változást nem mutatott: rutin ügynek tekintette a dolgot. Folytattuk beszélgetésünket Kepler fiatalságáról. A következő hét végén Déryt kiengedték a Váci börtönből. A világ nemcsak nagy írót veszített Koestler halálával, hanem setétebb is lett. Nem is kicsit, sokkal setétebb. 1956 — A befejezetlen forradalom, Zürich: SMIKK, 1982, ed. A nagy történelmi események kiértékelése sosem ér véget. A Forradalom óta eltelt 27 év igen rövid idő arra,hogy végérvényesen összegezni lehessen vagy pontosan felmérni mi is kezdődött vagy fejeződött be 1956-ban Magyarország és a világ történelmében. A SMIKK gondozásában megjelent új tanulmánykötet, 1956 — A befejezetlen forradalom, amit „az 1956-os szabadságharcban elesett hősök emlékének és mindazoknak, akik még hisznek a szabadság eszméjében” ajánlott a szerkesztő, emlékezni és emlékeztetni kíván s egyben számtalan, eddig ismeretlen vagy nem közölt adatot hoz nyilvánosságra, részben hogy segítse a jövő történészeit vagy figyelmeztesse, óvja, javítsa a jelen analitikusait a dicsőséges múlt feldolgozásában. A könyv azokat az előadásokat tartalmazza, melyeket a forradalom 25-éves évfordulóján tartottak a SMIKK 1981-es lugánói tanulmányi napjain. A nyolc mélyenszántó tanulmányon kívül a köfet beszámol a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör ötéves munkásságáról, felsorolja a tanulmányi napok eddigi programjait és értékes dokumentumokat, fényképeket; a művészeti rész, grafikákat és illusztrációkat tartalmaz. A kitűnően szerkesztett, szép kiállítású könyvet alapos, ügyesen használható névmutató egészíti ki, hála Saáry Éva áldozatos és lelkiismeretes közreműködésének. A forradalom történelmi okairól szóló józan áttekintést Csonka Emil írta, melynek végső konklúziója az, hogy „Szép volt ez a forradalom, mert egy nemzet lelki összefonódásából született, a nemzeti egység megnyilvánulása volt, egy nemzeté, és az emberiségé", amire mi magyarok joggal büszkék lehetünk. Gosztonvi Péter hadtörténész fontos dokumentumokat tár elénk „A magyar fegyveres erők az októberi forradalomban” című cikkében, elemezve a néphadsereg szellemét és harciképességét Sztálin halála előtt és után, majd a katonák viselkedését a „harag napján”, a szovjet intervenció és orvtámadás idején. A szerző szerint a néphadsereg katonái a forradalom alatt nem hoztak szégyent hazájukra, hűek maradtak jelszavukhoz: „A néppel — tűzön, vízen át!” A cikk függeléke Faludy György ,,1956-ban kezdődött a jövő” Saáry Éva.- 104 -
