Szivárvány, 1982 (3. évfolyam, 8. szám)

1982-09-01 / 8. szám

szatérnek az ablakon. De az érzékeny lelkűek, a nemesebbek, akik élet­társat akarnának igazán választani, akik nemcsak a szexre mennek, azok rosszul járnak, nem tudnak ismerkedni oly fesztelenül. És nincs is hol ismerkedni. Mert ha az utcán megyünk és megtetszik egy csinos hölgy, nem merjük megszólítani, mert sok a buta közülük is, és az isten tudja, milyen gorombasággal fog válaszolni. De ha könnyen válaszol, akkor az is lehet, hogy csak „pillangócska”, még jó ha rövidesen mást keresünk helyette. Régen úgy volt, hogy a falujában megismerkedett valaki a bálokon, de most nincsenek bálok, megszüntetik ezeket a kis közösségeket, nincs egy rendes ismerkedő hely még Budapesten sem, ahol kedvemre válogat­hatnék a jelenlevő hölgyekből, elbeszélgetnék velük és meghatározhat­nánk, hogy együtt kívánunk-e járni, ill. haladni tovább. Én Zuglóban lakom az új lakótelepen, de egyetlen olyan szórakozóhely nincs a szép új házak között, ahová beülhetnék esténként, akár a szívem választottjával, akár őt szeretném ott kiválasztani. Az ifjúság persze ismerkedik, mint a disznó a kondán, de az un. ko­molyabbak nem tudnak hol. Néhány évvel ezelőtt én is adtam föl hir­detést, és arra gondoltam, hogy kapok egy csomó válaszlevelet, és ki tudom választani közülük azt, aki nekem kell, de csak két levelet kaptam összesen, két párttitkárnak korábbi nejei válaszoltak. Hogy ki viccelt meg így, nem tudom, de nem tudom a véletlenhez sorolni az esetet. 46 éves vagyok és van egy 16 éves fiam, akit 15 éve nevelek egyedül. Korábban találtam volna feleséget, csak akkor még az anyagi hely­zetem nem volt rendezett. Most szép pesti lakásom van, de nincs boldog­ságom, mert nincs rá lehetőségem (ismeretségi köröm), hogy megtaláljam, akit keresek. Rendkívül sivár ez a társadalom, mert hiába bömböli a rádió a nagy eredményeket ötvenszer naponta, ha nincs boldogságunk. Szerintem pedig ez is lehetne annyira fontos a magyar társadalomnak, mint a cigánykérdés. Ami a foglalkozásomat illeti: szakmunkás, majd közgazdasági techni­kus. Jelenleg anyagbeszerzőként dolgozom. Idegen nyelvből államvizs­gáim vannak. Foglalkozom irodalommal is, írásaim megjelentetésre várnak — régóta. A válaszát várja egy ember, aki boldogtalan a sok között. * Kedves (Jelige) Doktornő! Kezdve megunni a várost, különösen ezt az őrjítő fővárosi tempót — szívesen mennék vidékre. Magamról: 31 éves (172 cm.) szervező mérnök vagyok, angol-német aktív, francia-olasz-spanyol passzív ismerettel. Emellett sokat foglal­kozom filozófia-pszichológia és szociológiai tanulmányokkal, de szer­-34-

Next

/
Oldalképek
Tartalom