Szittyakürt, 2008 (47. évfolyam, 1-6. szám)
2008-11-01 / 6. szám
Patrick Grimm: ZSIDÓ KÉPMUTATÁS AZ ÖSSZEHÁZASODÁSSAL KAPCSOLATBAN 2008. június ____________________________ ?glîîVAK0fcî _______________________________ 7. oldal A zsidóság és a cionizmus a szélsőséges etnikai szupremácizmuson alapul. Azon emberek számára, akik a zsidóságnak és jellegzetes politikai szárnyának, a cionizmusnak a tantételeit nem ismerik, ez olyan tény, amely akkor válik igazán világossá, amikor megismerik azokat a kijelentéseket, könyveket, cikkeket és tanulmányokat, amelyeket többnyire cionista zsidók adnak ki, legyenek ők akár vallásos, akár vallástalan zsidók. A zsidók etnocentrizmusát oly egyedülállóvá az teszi, hogy gyémántkeménységűnek bizonyul, ha más etnikumok magatartásával hasonlítjuk össze. A zsidók, legalábbis a politikailag és vallásilag tudatos zsidók a lehető legharsányabb nyelvezettel ellenzik egy zsidónak egy „gojjal” való házasságát. A zsidóság vallása tényleg hathatós tilalmakat tartalmaz a Tóra és a Talmud szövegeiben azon zsidók ellen, akik összekeverik a vérüket azokkal, akik nem részesei a zsidó örökségnek. A zsidók részéről ezt a magatartást az a tény teszi páratlanná, hogy a zsidók voltak a fő támogatói és kiszolgálói a polgárjogi mozgalmaknak. Ók voltak az első mozgatók az iskolák és a lakókörnyezet, az éttermek és üzletek faji integrálásáért folytatott politikai propagandában, tüntetéseken, valamint a végső törvényhozásban. A szegregációellenes törvényhozás az európai gyökerű fehéreket a törvény és a kormányzati hatalom súlyával pl. arra kényszerítette, hogy engedjék be a feketéket a fehér Amerika minden szférájába. Az 1960-as években a hollywoodi filmek, amelyek mindegyikét zsidók írták és rendezték, a fajok közötti kapcsolatok, sőt a feketék és a fehérek közötti összeházasodás erényeit magasztalták. Az 1970-es években a zsidó és más liberális aktivistáknak a szolgalelkű média és a bírósági rendszer segítségével csaknem minden államban sikerült megváltoztatni a fajközi kapcsolatokat korlátozó, ill. tiltó törvényeket. Még az is, aki csupán érintőlegesen szemléli a politikai eseményeket, kénytelen észrevenni, hogy a média nap, mint nap dicsőíti a multikulturális, több fajú, különböző elemekből integrált társadalom erényeit. Ezt a médiát túlnyomórészt zsidó származású egyének működtetik. Mégis ugyanez a média csaknem egyöntetűen kedvezően nyilatkozik Izraelről, az egész világ egyetlen zsidó államáról. Zsidók működtetik az izraeli kormányt, Izrael iskoláit, kirekesztő törvényhozását, oktatási tantervét, amely előmozdítja a zsidó szolidaritást, tanítja a zsidó történelmet és büszke a zsidó teljesítményekre. Izrael szigorúan szegregált ország, kizárólag zsidók által lakott épületekkel, településekkel és üzletekkel. Ténylegesen vannak olyan törvények Izraelben, amelyek kifejezetten eltiltják a nem-zsidókat bármely médium birtoklásától. Amíg a zsidó tulajdonban levő sajtó az USA-ban folytonosan annak szükségességéről győzködi a fehéreket, hogy minél több feketét fogadjanak szomszédságukba, és annak erkölcstelenségét veti szemükre, hogy négereknek nem adnak bérbe lakást, sőt arra is rábeszélni igyekeznek őket, hogy arra bátorítsák lányaikat: folytassanak szexuális viszonyt és kössenek házasságot néger férfiakkal, addig elhallgatják az izraeli zsidó élet realitásait. Hallgatnak arról a tényről, hogy Izrael a Föld legmerevebben szegregált állama. Mialatt a média a fajkeveredést mozdítja elő, kevés ember tudja, hogy a világon egyedül a zsidó állam nem engedélyezi a zsidó és nem-zsidó közötti házasságot. De nem csupán rosszalja azt. Izraelben ténylegesen illegális dolog a házasság a zsidó és nem-zsidó között. Mégsem bírálja ezt egyetlen szóval sem a média. Nincsenek olyan újságírók, akik kijelentenék, hogy Izraelnek az összeházasodás elleni törvényei szigorúbbak még a nürnbergi törvényeknél is, amelyeket egykor a nemzetiszocialista Németország hozott. Mind e közben ugyanazok a zsidó cionisták, akik hallgatnak Izrael megkülönböztető politikájáról, arra oktatják a fehéreket, hogy keveredjenek más fajúakkal, házasodjanak össze velük. Ne jusson eszükbe, vagy ne tekintsék lényegesnek, hogy ily módon mindörökre elveszítik faji genetikai örökségüket. Azokat, akik nem értenek egyet a fajkeveredéssel, többnyire rasszistának, bigottnak és potenciálisan kirekesztőnek nevezik, még akkor is, ha e „rasszisták” érvelése nem a gyűlöleten, hanem azon a vágyukon alapul, hogy megőrizzék európai származásukat. Az USA-ban minden nagyobb zsidó szervezetnek - közöttük a B’nai B’rith Rágalmazás Elleni Ligájának, az Amerikai Zsidó Kongresszusnak, az Amerikai Zsidó Bizottságnak, a Zsidó Országos Alapítványnak és sok más szervezetnek — olyan programjaik és helyzetjelentéseik vannak, amelyek lebeszélik a zsidókat a nem-zsidókkal való összeházasodásról. George W. Bush-t 2000. évi kampánya alatt a média széles körben elítélte, mert a Bob Jones egyetemen, tehát olyan „fundamentalista” keresztény oktatási intézményben beszélt, amely helyteleníti a fajkeveredést. Számos negatív sajtóvisszhang után Bush végül arra kényszerült, hogy elítélje a Bob Jones egyetem „rasszizmusát”. Különös módon a média nem bírálta azt a tényt, hogy mind Bush, mind Al Gore számos beszédet mondott olyan zsidó csoportoknak, amelyek évtizedek óta elítélnek minden házasságot zsidók és nem-zsidók között. Nehogy még mindig azt gondolják, hogy eltúlzom a zsidók magatartását az összeházasodással kapcsolatban, és ne tartsák ezt a magatartást rendhagyó jelenségnek a szervezett zsidók körében! Álljon itt példaként egy levél, amelyet az egyik híres zsidó újságírónő, Esther Jungreis kapott. Jungreis rebbetzin, vagyis egy rabbi felesége. Semmiképpen nem jelentéktelen zsidónő: világszerte tart beszédeket a zsidó problémákról, hosszú ideje Bush támogatója (akinek elnökjelöltségét támogatva annak idején még beszédet is tartott a republikánusok országos elnökjelölő gyűlésén). Ő az, akit gyakran a „zsidó Billy Graham”-nek neveznek. Jungreis-nek Dear Rebbetzin Jungreis néven olyan online rovata van, amely egyfajta kérdés-felelet fórum. A szóban forgó levél a zsidók és nem-zsidók közötti házasság témájához kapcsolódik. „Kedves Rebbetzin Jungreis! Másodéves egyetemista vagyok, és nemrég találkoztam egy csodálatos, intelligens, együtt érző fiatalemberrel. Nagyon beleszerettem. De ő nem zsidó, és ez „tragédiának” látszik szüleim számára. Rebbetzin, én képtelen vagyok megérteni ezt. A szüleim nem vallásos emberek. Az egész zsidóságuk abban áll, hogy High Holiday-jegyeket vásárolnak egyszer egy évben. Nem tartanak fenn kóser otthont, nem tartanak meg semmit sem a zsidó szokások és hagyományok közül, és sohasem részesítettek zsidó nevelésben. Hogy a csudában tilthatták meg nekem, hogy férjhez menjek ehhez a fiúhoz? Higgye el, Rebbetzin, a szüleim semmivel sem jobban zsidók, mint a barátom. Ő jószívű, kedves lény, mindazon jellemvonással, amelyet a szüleim egy „rendes zsidó fiú” tulajdonságának tekintenek. Az igazi ok, ami miatt a szüleim ellenzik őt, az, hogy amiatt aggódnak: mit fognak mondani az emberek. Ők valójában nem az én boldogságommal törődnek, hanem azzal, hogy mit fognak mások mondani, és hogy ez milyen fényt fog rájuk vetni. Nem vagyok képes semmilyen különbséget látni a zsidó és a nem-zsidó között. Valamennyiünket Isten teremtett, és ezért valamennyien testvérek vagyunk. A szüleim sohasem adtak nekem zsidó nevelést, így hát miért kellene nekem ezzel törődnöm? Eljutottam arra a pontra, hogy szándékozunk bejelenteni az eljegyzésünket, hacsak Ön nem tud mondani egy érvet arra, hogy ez ne így legyen. Nem tisztelem a körülöttem levő képmutatást. Őszinte híve: Csak névben zsidó. Boston.” íme, Mrs. Jungreis válasza ennek a fiatal nőnek, akinek konfliktusa támadt mert szerelmet érez egy nem-zsidó férfi iránt és akihez feleségül akar menni: „Kedves Csak Névben Zsidó! Noha igaz, hogy a szülei nem adtak Önnek zsidó nevelést, de az ő hanyagságuk nem menti fel Önt a SAJÁT felelőssége alól, amely nem engedi meg, hogy eltávolodjon a népétől. Nincs mentség a hite elhagyására; az Ön népe Isten népe. Értse meg, ha e fiúval házasságot köt, véget vet családja zsidó létének - több ezer éves létezés után. Mindazonáltal meg tudom érteni, hogy ellenszenvet érez amiatt, hogy megfosztották a zsidó neveltetéstől. A zsidóság sohasem bírt jelentőséggel az Ön számára... Önt sohasem töltötte el csodálattal a zsidóság magasztos hivatása. Ezért érthető, hogy apátiával, ha nem is ellenségesen viszonyul hitéhez. Ilyen körülmények között aligha látszhat realisztikusnak azt követelni, hogy áldozza fel szerelmét egy olyan vallásért, amelynek nincs köze az életéhez. Mindazonáltal szembe kell néznünk az igazsággal: Ön az amerikai zsidóknak ahhoz a nemzedékéhez tartozik, amelyet megrövidítettek. Noha megadatott minden nevelési és anyagi alkalom, a zsidóságától meg lett fosztva. Szellemi sivatagban nőtt fel... egy vákuumban. A zsidósággal való kapcsolata legjobb esetben meggyengült, a legrosszabb esetben arra indítja, hogy lenézze a zsidó létezést. Valahányszor meglátogatok egy főiskolát vagy egyetemet, olyan fiatal zsidókkal találkozom, akik értelmesen fejezik ki magukat minden témakörben, kivéve a sajátjukban... Fiatal zsidókkal, akik jártasak a banki beruházásban, a számítástechnikában és a természettudományokban... akiknek érzékük van a zenei árnyalatokhoz, otthon vannak a művészetekben és a kultúrában. De ha a lelkiséggel, a zsidó gondolkodással, a Bibliával vagy a Talmuddal kapcsolatos legelemibb kérdésekkel szembesülnek, teljesen némák maradnak. Olyan néppé váltunk, amely amnéziában szenved, múlt nélküli, emlékezet nélküli néppé. Annak érdekében, hogy felfogja veszteségének nagyságát, némi ismerettel kellene rendelkeznie arról, amit egykor birtokolt. De Önből - sajnos - hiányzik ez az ismeret. Ezért, ahogyan én látom, jelenlegi problémájának megoldására nem azt tanácsolom, hogy adja fel ezt a kapcsolatot, hanem azt, hogy nyissa meg elméjét és szívét a zsidóság dicsőséges történelme és rendeltetése iránt. Amikor mindezt megérti, akkor egy nem-zsidóval kötendő házasságáról való lemondás természetes mellékterméke lesz az újonnan szerzett belátásának, mert lehetetlen a Tóra avatott ismerőjének lenni és ugyanakkor érzéketlennek maradni vallásunk misztikus hívó szava iránt. Ezért, kedves barátnőm, noha egyet tudok érezni apatikus lelkiállapotával, nem tudom ezt szótlanul elnézni. Nem, mert ÖN ZSIDÓ, és Önnek felelőssége van. Mielőtt elhagyja az örökségét, mielőtt feladja atyjának és anyjának hitét, kötelessége felfedezni önmaga számára a gyökereit, alaposan megismerni a történelmét, úgy, hogy a végső döntése tájékozott, intelligens ember döntése legyen és ne tudatlanságon és mulasztáson alapuljon. Tisztelettel: Rabbetzin Esther Jungreis.” Ebből a levélből és ezen zsidó rabbiné kísérő válaszából látjuk a legtöbb zsidó történeti magatartását az összeházasodással szemben, ugyanazon jellegű intim integráció ellen, amelyet a médiájuk megnyilatkozásai jótéteménynek mondanak a mi népünk számára. A képmutatás olyan tisztán csendül a cionista zsidó közösségből, mint egy harang, feltárva számunkra számos kettős mércét, amelyek még mindig léteznek. Ha bármely fehér ember merné nyilvánosan kifejezni Esther Jungreis érzéseit, a zsidók által irányított média és a teljes cionista politikai gépezet megrágalmazná és gyalázná, nevetségessé tenné, amíg csak egy könnyes bocsánatkérés és visszavonás nem lenne a végeredmény. De a dolgok így működnek mindenütt. A politikai zsidóság összeházasodással kapcsolatos képmutatása nem lepleződik le. Ezt nyíltan és leplezetlenül ténylegesen soha nem tárgyalják egyetlen média-fórumon sem. Miért van ez így? Miért nem foglalnak nyíltan állást e nép Esther Jungreis-ei a zsidóság képmutató beállítottsága ellen? A fő ok nagyon egyszerű. Az, aki ura az információnak, ura mindennek és így végső soron uralja a társadalom gondolkodását, szellemi és hatalmi középpontját. A zsidó médiahatalom és az etnocentrikus, szélsőséges zsidók uralma sajtónk és publikációink fölött az, ami lehetővé teszi, és csak ez teszi lehetővé az említett kettősséget, kettős mércét érvényesülni, mégpedig anélkül, hogy azt a nagyközönség felismerné és szóvá tenné. Ez is oka annak, hogy oly sok fehér embernek miért oly fáradságos megérteni a zsidó etnikai szupremácizmus eszközeit és valóságát, amelyeknek jelenleg szemtanúi vagyunk. (Ford.: Tudós-Takács János)
