Szittyakürt, 2008 (47. évfolyam, 1-6. szám)

2008-07-01 / 4. szám

2008. április

«lîîVAKÔftî

13. oldal

még mindig a legitim kormányt, noha jelenleg képtelen érvényesíteni jogait. Sylvia utalása az ellenségnek nyújtott segítségre feltehetően a Birodalmi Alaptörvény 90a. és b. §-ára hivatkozás.

Glenz bejelenti, hogy Sylviát a Bíróság felmenti a Zündelperből való erőszakos kizárását követő illegális panasz bejelentésének vádpontja alól, mivel a „bűnössége” nem volt megerősíthető. Glenz azt mondja, hogy a Bíróság figyelembe vette Sylviának a „jogi felelősségre vonhatóság iránti fogyatékos érzékét”, ami a Horst Mahler által kifejtett manipulációból ered. Glenz úgy véli, hogy Sylvia valójában szektariánus viselkedést mutat, de azt mondja, hogy ez a viselkedés nem párosul téveszmékkel, mivel képes segítség nélkül elvégezni napi feladatait. Glenz azt mondja, hogy a Bíróság megfontolta Sylvia büntetlen előéletét, de azután hivatkozik nyakas önfejűségére. Azt állítja, hogy a Zündel- és a Reineke-perben szándékosan átlépte a Legfelsőbb Bíróság által a védelem számára rendelt korlátokat, ahogyan ez bebizonyosodott a Potsdami Megyei Bíróság előtt folyó Reineke-perben. Bejelenti, hogy az összbüntetés, ami két év börtön alapbüntetésből és a megfelelő bírságokból ered, három és fél év börtönbüntetés. Glenz ezt a bejelentést a szokásos jogi homályos megjegyzésekkel kíséri. Azt mondja, hogy átfogó, az egész perre kiterjedő fellebbezés nem lehetséges a Legfelsőbb Bírósághoz. Az egyedüli lehetőség az esetleges eljárási hibák figyelembevétele, és a fellebbezést egy héten belül kell benyújtani. Az ítélet írásba foglalása után egy hónapot engedélyez a fellebbezés indoklására. Ezután jön a sokkolás: Glenz felolvas egy végzést Sylvia vizsgálati fogságának azonnali foganatosítására - és a rendőrség el is szállítja őt!

Glenz állítólagos érvei Sylvia bírósági letartóztatása mellett a következők:

1. Az ügyvédi munkától való eltiltása kereseti forrás nélkül hagyta Sylviát.

2. Glenz határozata szerint állandó veszély a „társadalomra”, hogy Sylvia folytatni fogja revizionista agitációját. Ő maga mondta, hogy ezt fogja tenni.

3. Glenz szerint reális veszélye van annak, hogy Sylvia elrejtőzik, mivel nincsenek szilárd családi kötelékei. Glenz azt mondja, hogy Horst csupán élettárs, és ő is visszamegy majd a börtönbe, a „Heil Hider” köszöntés miatt. Továbbá, vannak olyan országok, ahol még nem helyezték törvényen kívül a szólásszabadságot, és ezeknek a polgárai segíthetik Sylviának folytatni revizionista tevékenységeit. Glenz konkréten említi Mrs. Ingrid Rimland Zündelt az USA-ban és Dr. Frederick Töbent Ausztráliában.

(Ford.: Tudós-Takács János A fordítás a tudósítás szerkesztett változata.)

Winston Smith:

MIÉRT HISZEK A ZSIDÓ RITUÁLIS

GYILKO S SÁGBAN ?

Igen, hiszem, hogy a zsidók vallási szertartásaik részeként gyilkosságokat követtek el a múltban és majdnem biztosan ilyeneket követnek el napjainkban is. Ezt a következő megszorításokkal hiszem:

A) Nem hiszem, hogy ez a gyakorlat jelenleg széles körű vagy valaha is elterjedt volt, hanem mindig a legkeményebb maghoz tartozó kevés számú rabbira és a zsidó kabbalisztikusmisztikus szektákra korlátozódott.

B) A legkészségesebben hajlandó vagyok elfogadni annak valószínűségét, hogy a történelem folyamán egyes zsidókat hamisan vádoltak ezzel a gyakorlattal, de abban is hiszek, hogy másfelől gyakran követtek el ilyen bűnt anélkül, hogy felfedték és/vagy megbüntették volna őket. Az 1913-as Beiliss-eset (Oroszország) jól szemlélteti ezt. Mendel Beiliss maga valószínűleg ártatlan volt a gyilkosság tényleges elkövetésében, noha periférikusán belekeveredhetett a hitsorsosai által elkövetett cselekmény fedezésébe.

C) Hajlandó vagyok elfogadni, hogy a zsidók túlnyomó többsége nincs tudatában annak, hogy a „vérvád” legalábbis részben ténylegesen megalapozott volt, és tényleg rágalomnak hiszi azt, mint ahogy a legtöbb zsidó valószínűleg elhiszi, hogy a holocaust többékevésbé úgy történt, ahogyan azt előadják, az ellene szóló egyre több bizonyíték ellenére.

A fent említett hitem két alapon nyugszik: a zsidóság történelmi, kulturális és vallási vonatkozásainak átfogó tanulmányozásán, és az egyes zsidókkal több, mint 25 éven át folytatott személyes megfigyelésen, kapcsolatokon, és tapasztalaton. Nem akarom ezt az írást túlságosan hosszúra nyújtani, mivel valójában ezért a területért nem lelkesedem — a zsidók közéleti és politikai bűnei sokkal rosszabbak, mint egyes vallási bűneik —, hanem röviden összefoglalom:

1) Mérhetetlen mennyiségű anekdotaszerű és kiegészítő tanúvallomás szól arról, hogy áldozati gyilkosságok fordultak elő a múltban, amikor elrejtésük nehezebb volt, és a fehérek sokkal jobban ismerték a zsidókat és sokkal bizalmatlanabbak voltak irántuk, mint jelenleg.

Jelentős, hogy Babilon napjai óta mindig, csaknem 4000 éven át (sok máshoz hasonlóan) ezzel mindenütt megvádolták a zsidókat, ahol letelepedtek. A különböző korokban újra és újra rajtakapták őket, hogy szó szerint véres volt a kezük, vagy a gyermeknek (akinek vérét lecsapolták, hogy szabadon rendelkezzenek vele) a testét zsákban vagy szekéren szállították, ill. időnként holttesteket találtak a zsinagógák pincéiben stb.

A zsidók válasza erre az, hogy „üldöznek minket!”. Makacsul mondogatják, hogy a történelem 40 évszázadán keresztül egy hatalmas összeesküvés irányult arra, hogy szertartásos gyilkossággal hamisan megvádolják őket.

Ezen elmélet szerint egymástól távoli helyeken, mint pl. Kokinkína, a középkori Németország, Kiev 1913-ban, Montreal 1970-ben, valamint az olyan különféle emberek között, mint a keresztes lovagok, a szultán törökjei, a XII. századi Yorkshire szászai, az argentinok, a kozákok, a brit történészek, a reneszánsz olasz pápái, a különféle szentek és bűnösök, Prága polgármesterei, a modern idők arabjai egy hatalmas, hosszú életű, folyamatos összeesküvés létezik, amelynek célja időszakonként hamisan megvádolni a zsidókat azzal, hogy megölnek kis gyermekeket, vérüket lecsapolják, és a holttesteket elhelyezik zsidó épületekben vagy zsidó szekereken stb.

Ez valóban pokoli összeesküvés!

Vannak más hasonló panaszok, amelyek elhangzottak a zsidók ellen (bármikor és bárhová költöztek): gazdasági szélhámosság, az emberek kifosztása, az asszimiláció elutasítása, a lojalitás hiánya az őket befogadó országgal szemben, szemtelen magatartás és gyűlölet a vendéglátóik iránt stb. A zsidók válasza mindig ugyanaz: 4000 éven keresztül a világon mindenki egy hatalmas összeesküvés részese, amelynek az a célja, hogy „nyakon csípje” őket. Napjainkban a legtöbb ember el is hiszi ezt, amit nem lehet csodálni, ha figyelembe vesszük, hogy a nyugati világban a XIX. század vége óta a kommunikációs médiát különböző erősséggel a zsidók uralják. De a régi időkben ezt a mesét nem lehetett beadni.

Középkori elődeink nem voltak bolondok. A modern mércék szerint nagyon kicsiny városi közösségekben szorosan együtt éltek a zsidókkal, és közelebbről ismerték a zsidókat, mint ahogy ma ismerjük őket. A mai emberekhez hasonlóan féltő szeretettel vigyáztak a gyermekeikre, és amikor egy gyermeket meggyilkoltak, ez az egész közösség érdeklődését felkeltette, mégpedig nemcsak azért, hogy megbosszulják, hanem kinek-kinek a saját gyermeke biztonsága érdekében is. Újra és újra azt kívánják tőlünk a zsidók, hogy magunkat olyan szűklátókörű közösségeknek higygyük, akik, amikor felfedezték, hogy van a körükben egy gyermekgyilkos, konokul elutasították, hogy letartóztassák az állítólagos goj „gyermekgyilkost”, és vallási bigottságból a zsidókat vádolták. Milyen lehetséges érdeke fűződne bármilyen (középkori vagy akármilyen más) közösségnek ahhoz, hogy meglincseljen egy ártatlan bűnbakot, és szabadon engedjen egy igazi gyermekgyilkost? Miért értene egyet bárki is Trierben, Lincolnban, Spoletoban vagy Kijevben ilyen justizmorddal, amikor az ilyen cselekvés más gyermekek életét kockáztatja? Miért szűntek meg az általunk ismert gyermekgyilkosságok, mihelyt a zsidókat megbüntették és (általában) kiutasították őket a közösségből?

2) A zsidó vallás engedélyezi és gyakorolja

az állatáldozatokat, ahogy azokat az Ószövetség, illetve a Tóra nevezi, jóllehet ezeket a szokásokat már régen felfüggesztették, és elméletileg csak a jeruzsálemi templomhoz kötik őket. Izraelben működik egy „Kohanin” nevű szekta, amely gyakorolja az állatáldozatokat, és a rabbik egymást követő nemzedékeit ennek technikájára oktatja, előrejelezve azt a napot, amikor Izraelnek sikerül majd megtisztítania az Ígéret Földjét a mohamedánoktól, akik azt 1400 éve birtokolják, és sikerül újjáépítenie a templomot. A Talmud azt tanítja, hogy a nem zsidók „gojok”, vagyis lélek nélküli állatok. Egy vallásos zsidó számára nincs különbség egy német, amerikai, afrikai és egy tehén, ló vagy egy hal között; Isten azért teremtette ide az élet alacsonyabb rendű (humanoid vagy egyéb) nem zsidó formáit, hogy azok szolgálják és gyönyörködtessék a zsidót. Amikor a zsidók azt állítják, hogy ők nem mutatnak be „emberáldozatot”, akkor a hátborzongató tudatuk szerint igazat mondanak. Ök nem tekintik a gojokat emberi lénynek.

3) Az utóbbi 25 év alatt abban a különleges helyzetben voltam, hogy első kézből megfigyelhettem a zsidó magatartást és jellemet, mivel - lévén jómagam nemzetiszocialista — ők nem törik magukat azon, hogy a szokásos különféle módokon álcázzák magukat előlem, hanem hagyják megnyilvánulni egész talmudi gyűlöletüket. Mindenki, aki valaha éjjeli ügyeletet teljesített egy nemzetiszocialista pártközpontban és felvette a telefonkagylót, hogy egymásután meghallgassa a különböző hívásokat, óráról órára egy őrjöngő gyűlölettől ösztönzött, brooklyni zsidó kiabálását, aki egy sereg istenkáromlást és ürülékkel kapcsolatos szót okád ki magából, mint valami esztelen papagáj vagy majom, teljesen kivetkőzve minden emberi önuralomból, óhatatlanul bölcs emberré válik. Ehhez az embernek, aki meg akarja érteni e „nemzeteket megvilágító fénynek” az igazi természetét, csak arra van szüksége, hogy nyilvánosan szembeszálljon velük. Azonnal fel fogja fedezni, hogy a zsidók milyen visszataszítóak, milyen bűnösek, milyen megvetésre méltó módon gyávák és potenciálisan mennyire halálos kígyók.

De ne az én szavamat fogadják el erre vonatkozóan! Vizsgálják meg a Nizkoregyüttest, és látni fogják maguk is. Olvassanak el egy revizionista olvasói levelet, egy higgadt, komoly, alapos kutatáson nyugvó kommentárt a holocaust bizonyos vonatkozásairól, és azután nézzék meg betű szerinti értelemben a hisztérikus, rosszindulatú, gyűlölködő, gyalázkodó olvasói levelek százait, amelyek mintegy két tucat zsidó kis csoportjától származnak, akik megvadulva járnak-kelnek, támadva, mocskolva, bántalmazva és fenyegetve mindenkit, aki ellentmondani merészel „Isten választott népének”.

Nem szándékozom tovább folytatni ezt a témát, hanem két ponttal akarom befejezni.

Először, a zsidó nép teljesen alkalmas a rituális gyilkosság gyakorlására, és mérhetetlen mennyiségű történelmi bizonyíték szól amellett, hogy gyakorolták is. Nem tudom elképzelni, hogy ezt leállítanák most, tehát abban a korban, amikor hatalmukban áll elrejteni gonosz tetteiket, és a szolgalelkű média hamis módon áldozatként ábrázolja őket. A tejes kartondobozokon látható kisgyermekek közül hányán estek a rabbik késének áldozatául és fekszenek eltemetve bizonyos távoli hulladéktelepen, vagy lettek kutyaeleségül földre dobva valamely zsidó tulajdonban levő anyagfeldolgozó gyárban? Meggyőződésem, hogy legalább néhányuknak ez lett a sorsa.

Másodszor, a zsidók rászolgáltak mindenre, ami a múltban történt velük, és mindenre, ami velük történni fog a jövőben, amikor a palesztinok elveszik az államukat, mint a megkapaszkodási lehetőséget jelentő földet, Amerika véglegesen kifogy a pénzből, és a New York-Tel Aviv létfontosságú utánpótlási vonal összeomlik. Nem teszem fel azt a kérdést, hogy hány ártatlan zsidó származású egyén szenvedett az idők folyamán olyan bűnökért, amelyeket személy szerint nem ők követtek el, de az én népem és a világ minden népe sokkal többet szenvedett a „kiválasztottak” kezétől.

A zsidók nagy túlélők, akárcsak a patkányok és a csótányok, és kételkedem abban, hogy a patkányokhoz és a csótányokhoz hasonlóan valaha is teljesen meg tudunk szabadulni tőlünk. De a világ most sokkal kisebb lett; globális falu, semmi több. Azelőtt az volt a szokás, hogy amikor már túlságosan próbára tették valahol másutt a szíves fogadtatásukat, tüstént át tudtak menni a legközelebbi „Aranytermő Medinába”. De ezt többé nem tehetik meg. Most mindenki tud róluk, Ugandától Honoluluig, Rómától Regináig. Kifutottak a csapóajtókon, hogy elrejtőzzenek, és kifutottak mindazon helyről, ahonnan tovább futhatnának és elrejtőzhetnének. Az agyonmagasztalt Izraelük a végéhez közeledik, ami semmi más, mint életveszélyes, nyaktörő útkereszteződés.

Közeledik a leszámolás, egy leszámolás az emberiség és a zsidó nép között, amely azt fogja okozni, hogy még az egek is elsötétülnek, és még az ördögök a pokolban is elrejtik arcukat megrendülésükben és félelmükben. Önök mondhatják, hogy adósaik vagyunk egy „holocaust”-tal. Ötven éven keresztül fizettük a számláikat, és végül is meg szeretnénk kapni, amiért fizettünk.

Ki tudja, mikor jön el ez a nap? Én még sajnálom is őket...

(Ford.: Tudós-Takács János)