Szittyakürt, 2008 (47. évfolyam, 1-6. szám)

2008-05-01 / 3. szám

2008. március 14. oldal JZITÍVAKÖfct IRMA GRESE KÍSÉRTETE Irma Grese (középen) a belseni bíróság előtt, amely Brit Katonai Törvényszék volt, hat bíróval. Irma Grese-t azzal vádolták, hogy a leghírhedtebb SS-őr volt Auschwitz történetében. Ö a hármas számú krematóriumot felügyelte. Az auschwitzi táborba Wrechen nevű kis faluból jött, 18 éves korában. Egyebek között azzal vádolták, hogy Josef Mengelének és Kramer táborparancsnoknak a szeretője volt. Azt mond­ták róla, hogy a zsidókat perverz szexuális aktusokra kényszerítette. Brutalitása állítólag magába foglalta, hogy ő választotta ki, hogy ki menjen a gázkamrába; jelentett ez veréseket, korbácsolást, agyonlövéseket és három zsidó megnyúzását. Egy kirakat bíróság elé állították, a vád 12 tanúja hiszté­rikus zsidó nő volt, akik vért akartak. O minden vádat ta­gadott, de bűnösnek találták és felakasztották. A zsidó tanúk azért kerültek a táborba, mert bűnözők és kommunista partizánok voltak. A kötél általi halálos ítéletet a bíróság 53 tárgyalási napot követően hozta meg. Irma Grese védekezése „16 éves koromban segédgondozónő voltam Hohenluchenben, majd a munkaerő-gazdálkodás Fürstenburgban, az egyik tehenészetben helyezett el. 1942 júliusában a ravensbrücki koncentrációs táborba küldtek, ami ellen tiltakoztam. 1943 márciusában kerültem a birke­­naui koncentrációs táborba. 1945 januárjában Belsenbe küldtek. Nem voltam SS, a nőket nem engedték belépni az SS- be. Én felügyelő, valamint postai hivatalnok voltam a levél­teremben, megválaszoltam a telefonhívásokat, és dolgoztam a parancsnok kertészeti osztagában, intéztem az SS-temeté­­seket Belsenben... Auschwitz-ban a C részleg névsorát kap­tam kézhez, őket kellett szólítanom.” Amikor a szovjet csapatok elfoglalták Auschwitz-et, őt Lüneburgban bíróság elé állították. Irmát és 11 másik sze­mélyt halálra ítélték. Az akasztásra hóhérnak Ronald Cook volt kijelölve, segédjéül pedig O’Neill törzsőrmester. Az akasztandó személyek kijelölt sorrendje Grese, Volkenrath és Bormann volt. A katonai rendőrök megtagadták a parancsokat O’Hare őrmestert és Rick Smith tizedest hadbíróság elé állították, mert megtagadták, hogy Grese-t az akasztófa alá kísérjék. Irmát kis énekesnek nevezték. Éjjel a cellájában német népi balladákat énekelt. Ezeket a dallamokat dúdolta, ami­kor az akasztófa alá ment. A hóhér öngyilkosságot követ el A hadsereg hóhéra, Ronald Cook nem volt hajlandó fel­akasztani Grese-t. Jerome Burdik adta neki a kivégzésre a parancsot, de ő aznap éjjel hazament és agyonlőtte magát. A nyilvántartásban mint hóhér, Albert Peirpont szere­pelt, de az Irmát őrző katonai rendőrök közül kettő 1978- ban feltárta az igazságot. Ronald Cook Sámuel Lutzheim, a zsidó hóhér A második hóhér Sámuel Lutzheimet, egy helyi zsidó hóhért választották ki a következőnek. Grese kisasszony megesküdött, hogy vissza fog térni a halálból, ha Lutzheimnek megengedik, hogy hozzáérjen. Grese bátran ment az akasztófa alá és rá­­mosolygott a katonai rendőrökre, akiket mind megigézett a kinézése és kedvessége. Irma visszautasította a csuklyát 1945. december 13-án 12 óra 1 perckor vezették Irmát az akasztófákhoz és akasztották fel. Amikor a hóhér megkísérelte ráhelyezni a kötelet a nya­kára, Irma erőszakossá vált, és nem volt hajlandó engedni, hogy a hóhér hozzáérjen. Ekkor a hóhér újból és újból ar­cul ütötte, és ráerőltette a kötelet a nyakára. A hóhér rosszul kalkulálta a csapóajtót, és Irma nyakcsi­golyája nem tört el. Lassan fulladt meg, miközben három percig küszködött a kötélen. Irma Grese most egy legendává válik Németországban. Nem temették megszentelt földbe Az angol bíró, Berney-Ficklin vezérőrnagy, aki félt a né­met vértanúságtól, elrendelte, hogy Irmát a Hamelin­­börtön udvarán temessék el. Irmát újratemették 1954-ben Irmát meg­szentelt földbe helyezték örök nyugalomra az Am Wehl temetőben. Később a vád fő tanú­ja visszavonta állítását, és beismerte, hogy hazu­dott. További három a ké­sőbbiekben ugyancsak elismerte, hogy hazudott. Ezek a ha­zug tanúk a következők voltak: Sarah Langbein, Rachel Gold, Lei Fleim, Lena Kapinski. A többi tanú: Watinik, Diadement, Kopper, Lobowitz Trieger, Catherine Neiger, Lengyel Olga, Dr. Ada Bimko és Dr. Bendel kitartottak történetük mellett. 1948-ban kísértetjárások kezdődtek 1948. január 12-én Harak Visen volt az éjjeliőr, aki azt állítja, hogy kísértetet látott. Az éjjeliőrök nem hajlandók bemenni a krematóriumba. Az orosz őrök elhatározták, hogy inkább elzárják a hármas számú krematóriumot, mint hogy engedjék, hogy Irma Grese legendája folytatódjon. Az Auschwitz-et felügyelő oroszok lepecsételték az ajtó­kat és az ablakokat. Ügy látszik, Irma elérte a „kultusz-státuszt”, és a zsidó kommunisták attól kezdtek félni, hogy ez egy újabb Ipatyev-házzá vagy Berghoffá válik. Leni Riefenstahl filmet akart készíteni a kísértetjárásról. A német kormány közölte vele, hogy bebörtönzik, ha meg­teszi. A berlini fal leomlása után a kutatók részére megnyitot­ták a hármas számú krematóriumot. 1992 végén Heim Lansky kutató és négy munkatársa be­ment a hármas számú krematóriumba, amelyet 38 éve laka­­toltak le. A kutatók képtelenek voltak éjszakára a krematórium­ban maradni! Az épületet külső munkásokkal kellett újra lepecsételni, mert az Auschwitz-ban dolgozók közül senki sem akart hoz­záérni. A hármas számú krematóriumot végül lerombolták. A felvétel 60 évvel ezelőtt készült. A kemencék között egy nő halvány körvonala látszik. IRMA GRESE BÚCSÚLEVELE Drága Édesapám, Drága Édesanyám! Életem utolsó óráiban azt óhajtom, hogy olvassátok el gondolataimat, mint utolsó üdvözle­temet. Hiszem és remélem, hogy Te, drága Apukám, nagyon jól ismered a lányodat, és min­dig meg fogsz tartani jó emlékezetedben. Ezért az utolsó nagy kérésem Hozzád: vesd el magad­tól minden szomorúságodat, minden bánatodat, ami gyötört Téged ezekben a hetekben. Nem azt kell mondanod: óh, bár. Nem, ez tévedés. A következőket kell gondolnod: Irma, az én drága lányom, fiatal, bátor lány volt, aki tiszta német lelket örökölt a szeretett Édesapjától! Német bátorságom és merészségem adjon nekem erőt élni, és ha kell, meghalni! Ha a sors úgy határozott, hogy ilyen fiatalon elszakít engem e földi életből, akkor légy biztos abban, hogy akit bátornak, németek által el nem ítéltnek ismersz, tiszta lelkiismerettel és min­­denekfelett büszkén megy az ismeretlenbe! A félelemnek vagy kétségbeesésnek egy cseppjét sem vagyok hajlandó beengedni a szívembe. Béke és hatalmas erő töltötte el helyettük a szívemet, e kettőbe kapaszkodom, és ezek lesznek hűséges társaim az utolsó leheletemig. Sohasem volt szándékom bármilyen módon magasztalni magamat. De nem lesz meg nekik az a diadalittas örömük, hogy akárcsak egy picit is láthatnák, hogy megalázkodom. És bármit is gondolnak ők valamennyien, ha bárki kérdezi, mondjad meg nekik, drága Édesapám: igen, Irma mindig a lányom volt, és mindig a lányom lesz! Nem kell szégyenkezned miattam, mert én a kötelességemet teljesítem, hűségesen a Hazámhoz! Pontosan ugyanúgy, ahogyan én és má­sok teljesítettük a kötelességünket, úgy fogunk meghalni! Én nem számítok, mivel túlságosan kicsi voltam. De azok, akik számítanak, tovább fognak élni, és remélhetőleg a hasonlót hasonlóval fogják visszafizetni! Még ha erre várni is kell egy ideig, eljön az idő, amely eltörli az igazságtalanságot. Édesapám, járj emelt fővel, még ha nehéz is. De hiszem, hogy mindketten, Te és drága Édes­anyám, olyan erősök lesztek, mint a Ti szerető Irma lányotok. Mondjad meg drága barátaimnak, a nagynéniknek és a nagybácsiknak, hogy üdvözlöm őket; tartsanak meg emlékezetükben. Édesanyám, bátyáim és nővéreim, búcsúzom Tőletek, és gondoljatok arra, hogy noha a tes­tem meghal, mindig veletek leszek. Az életem a bírók kezében van, de a becsületem nem! Szerető lányotok: Irma {Ford.-. Tudós-Takács János)

Next

/
Oldalképek
Tartalom