Szittyakürt, 2008 (47. évfolyam, 1-6. szám)

2008-03-01 / 2. szám

2008. február

A „Találd ki, ki jön vacsorára” moziba kerülése óta a zsidó filmek dömpingje dicsőítette a fajok közötti nemi kapcsolatok örömeit és mutatott ördögi képet azokról a fiúkról vagy lányokról, akik elutasítanák egy potenciális fekete szerető érdeklődését.

Ilyen filmeket tucatszám készítenek, jó példa erre a 2007-es siker, a Hajlakk, ez a gonosz fehér-ellenes film, amelyben a fehéreket úgy ábrázolják, mint akik szadista erőszakot követnek el az ártatlan feketék ellen, és amelyben a főszereplő fehér nő az iskolájában uralkodó fekete kultúrához és zenéhez pártol. A filmben feltűnik egy igen gyönyörű szőke lány, aki felülkerekedik előítéletén, hogy a helyes dolgot cselekedje, és viszonyt kezdjen egy fekete fiúval. A Hajlakkot Adam Shankman rendezte, akinek életrajza „hagyományos zsidó neveltetéséről árulkodik.”

Miként azt Rick Rosenthal esetével szemléltettem, a zsidó-uralta hollywoodi filmes és szórakoztatóipar régóta élen jár a fehérek és a nem-fehérek közötti kapcsolatok reklámozásában, különösen azokat célozva meg, akiket a legfogékonyabbnak látnak a fajok közötti keveredést szorgalmazó propagandára, vagyis a befolyásolható fiatal lányokat. Sok ilyen zsidó filmes és televíziós producer, rendező és író ezt úgy teszi, hogy eközben olyan zsidó szervezeteket támogat, amelyeknek programjai ellenzik a zsidók és nem-zsidók közötti házasságot. Minden nagyobb zsidó szervezet rendelkezik valamiféle programmal annak megakadályozására, hogy zsidók nemzsidókkal házasodjanak.

Ugyanezek a hollywoodi zsidók lelkesen támogatják Izrael Államot, azt az országot, amelynek még olyan törvényei is vannak, amelyek törvénytelenné teszik egy zsidó és nem-zsidó házasságát. És azok számára, akik még mindig tudatlanok e témában, Izrael törvénye nem is egy tisztán valláson alapuló házassági korlátozás, hanem genetikai alapú. Izraelben ugyanis a vallásos zsidók szabadon összeházasodhatnak ateista zsidókkal, de egyetlen zsidó sem vehet el hivatalosan egy nem-zsidót. Az izraeli zsidót alapvetően nem a vallása, hanem a származása határozza meg! Ez a tény sokkoló lehet azok számára, akik ezt nem tudják. Remélem, hogy Önök, akik olvassák e sorokat, rájönnek arra, hogy miért nem hallottak erről eddig. Ugyanaz a zsidók-uralta média rejtette ezt el, mégpedig szántszándékkal az Önök tudomása elől, amely egyébként a fajok közötti keveredés bajnoka. És erre jó oka volt!

Felmerülhet Önökben néhány érdekes kérdés. Azoknak a filmeknek a százaiban, amelyek zsidó történelmi és jelenkori konfliktusokat mesélnek el, más nemzetekkel szemben, miért nem lehet soha „rosszfiúknak” ábrázolt zsidókat látni, miközben a nem-zsidók a pozitív hősök. Láttak már valaha olyan filmet, amelyben azok az igazán jó zsidók, akik a nem-zsidók pártjára állnak zsidó társaikkal szemben? Ugyanakkor messze nem ezt a témát lehet megtalálni számos olyan filmben, amely fehérek és nem-fehérek közötti konfliktusokat mutat be? Bár híres zsidó történészek merészen hangoztatják, hogy 2000 éven át a zsidók uralták a világ rabszolga-kereskedelmét, különösen az Amerikába hurcolt afrikaiakét, miért beszél a média a rabszolgasággal kapcsolatban kollektív fehér bűntudatról és soha nem szól kollektív zsidó bűntudatról.

Mondanom sem kell, hogy Hollywood már jóval az Oscar-díjas film, az Exodus előtt is nagyon támogatta a zsidó közösséget és a zsidó szupremácista Izrael Államot. Az Exodus hősi eposszá stilizálja a palesztin föld elrablását (annak a földnek a 90%-a,

«ITTVAKÖftT

5. oldal

amely most Izraelhez tartozik, a palesztinoké volt), a palesztin nép elleni terrort és brutális elnyomást, miközben létrehozták a zsidó szupremácista Izrael Államot. Láttak már egyetlen filmet is, amelyből kiderülne, hogy milyen bigott és rasszista minden nagyobb zsidó szervezet, mivel gyakorlatilag mindegyik rendelkezik olyan programokkal, amelyek megpróbálják megakadályozni a zsidók és nem-zsidók közötti házasságot, miközben szinte meg sem lehetne számolni azoknak a filmeknek a sokaságát, amelyek a fehér társadalmat mutatják „raszszistának”.

Láttak már egyetlen olyan hollywoodi filmet, amely bemutatja, hogy Izrael szegregált állam, szegregált lakóházakkal, szegregált iskolákkal, zsidók és nem-zsidók számára elkülönített közösségekkel? De ezen közben a zsidók által irányított média úgy állította be a fajilag elkülönített dél-afrikai apartheid államot, mint az ördög megtestesülését. A szegregált Izrael miért ússza meg? Vajon e tekintetben nyomra vezeti-e Önöket a média irányítóinak személyazonossága?

Láttak már egyetlen olyan szerelmi történetet, amely felfedi azt a rosszindulatú gyűlöletet, amely egy olyan zsidóra sújt Izraelben, aki egy palesztinnal köt házasságot, vagy amely arra utal, hogy a házasság a zsidók és a nem-zsidók között illegális? Mindenki látta már a zsidók által létrehozott filmes sztereotípiát a bigott, csúnya és velejéig gonosz fehér emberről, aki ellenzi fia vagy lánya házasságát egy feketével. És milyen gyakran látják, hogy a média olyan zsidókat mutat be, akik gonosz és bigott alakként akarják megőrizni örökségüket?

Az olyan filmek, mint a Greta és a Hajlakk azt mutatják, hogy ezek a zsidó szupremácisták, uralva a médiát, hogyan tették divatossá a fehér lányok számára, hogy fekete fiúkkal járjanak. Tudniillik ugyanazokkal a pszichológiai fogásokkal, ahogyan új divatmárkákat tesznek vonzóvá a szemükben. A Nushawn Williams ügy példája lehet annak, hogy milyen kiterjedtté vált ez a kór.

Williams egy fekete drogdíler és HIV- fertőzött volt (bírósági feljegyzések bizonyítják, hogy egyértelműen tudatában volt AIDS-fertőzésének). Szexuális viszonyba tudott keveredni legalább 100 fiatal fehér lánnyal, köztük 13 évesekkel is, a New York állam távoli részén található álmos kis fehérek lakta közösségben. Legtöbbjüket rászoktatta a kábítószer-használatra és tudatosan megfertőzött legalább 11 fiatal lányt (szinte mindegyik fehér) az AIDS vírusával. Ne várjanak egyetlen olyan filmet sem, amely bemutatná ennek a fekete bűnözőnek a romlottságát.

„A hatóságok 11 HIV-fertőzött tinédzserrel hozzák kapcsolatba egy férfi nevét

Megjelent: New York Times, 1997. október 28.

Egy 20 éves, HIV-fertőzött férfi (Nushawn Williams) kétségtelenül megfertőzött legalább 11 tinédzserkorú lányt New York állam nyugati részén az AIDS-t okozó vírussal, jelentették be a hatóságok tegnap, hozzátéve, hogy a férfi - vagy szexpartnerei - több, mint 50 további személyt fertőzhettek meg.

A lányok közül hat, köztük egy 13 éves, azután fertőződött meg, hogy a férfival egy teszt után közölték, HFV-pozitív, jelentették a hatóságok.”

Évekkel ezelőtt, amikor a fajok közötti házasság és szex még tabunak számított az amerikai társadalomban, és mielőtt Hollywood szex-szimbólumokat csinált volna a feketékből a médiában, a fehér nők fontolóra sem vették volna, hogy érintkezésbe kerüljenek egy idegen fekete férfival az utcán, nemhogy az ágyban. És ha azok az idők nem adták volna át helyüket a mai romlott viszonyoknak, annak a 11 lánynak (és számtalan másiknak) nem kellene szembenéznie az AIDS okozta hosszú és fájdalmas halállal.

Közvetlenül a faji keveredést szorgalmazó filmek és tv-műsorok vezettek a tucatnyi New York állambeli vidéki fehér tinédzser lány elrontott életéhez, és Ön kedves Olvasó bizonyos lehet benne, hogy ami Nushawn Williams esetében történt, újra megtörténik, aminthogy az is bizonyos, hogy amikor ezeket a sorokat olvassa, éppen további hasonló tragédiák történnek. A fehér nőket könyörtelenül és módszeresen tanítják arra, hogy a fekete férfiak a legkívánatosabb partnerek. Feketéket tesznek meg a filmek romantikus főhőseinek, gazdag fekete sportsztárokat és előadóművészeket mutogatnak folyton a legkívánatosabb fehér nőkkel. Ráadásul nemcsak, hogy pozitív színben tünteti fel a média a fekete férfiakat, de ha egy fiatal fehér nő visszautasítja egy fekete férfi érdeklődését, rasszistának s így a leghitványabb személynek bélyegzik. Az ilyen ragadozókkal szembeni természetes védekezésétől fosztják meg a fehér nőt az olyan zsidó szupremácisták, mint Rick Rosenthal.

Ennek a pestisnek egy másik gusztustalan eleme a pornográfia. A legbetegebb pornó számos formája terjedt el az Egyesült Államokban és számos egyetemi felmérés szerint már annyira átható, hogy szinte minden 10-ből 9 fiú és 3-ból 2 lány látott már három X-es korhatáros kemény pornófilmeket vagy részleteket. A modern pornót áthatják a faji keveredés témái, és ebben a műfajban meghatározó a fekete férfi szőke fehér nővel. Könyvemben, a Zsidó Szupremácizmuhzn idézem Nathan Abrams professzor egyik cikkét a Jewish Quarterlyből. A Tripla E(x)tnika c. cikkben Abrams azzal kérkedik, hogy az idegengyűlölő zsidók hogyan hozták létre és terjesztették el a szó szerint három X-es pornóipart. Abrams a továbbiakban idéz egy vezető zsidó pornóst, aki elismeri, hogy a szóban forgó pénzen kívül „egy atavisztikus gyűlölet” motiválja őket a fehér keresztények és azok értékei iránt. Egyértelmű, hogy ez az aljas befolyás nemcsak azoknak a fehér nőknek a bemocskolásában játszott szerepet, akiket ebbe a szennybe csábítottak, de azoknak a fehér férfiaknak és nőknek is, akik ezeket nézve megromlottak és megmérgeződtek.

Ezt a közleményt a 21 éves Jana Shearer történetével kezdtem, egy fehér lányéval, aki megtapasztalta, hogy milyen „teljes” és mennyire kétséges örömökkel jár egy fekete barát. Egy fekete bűnözővel, Christopher McCuinnal kezdett járni, aki később megölte, majd végül megfőzte, és kétségtelenül evett a húsából. Ez a rettenetes jelenet úgy hangzik, mint a kenyai Mau Mau rémtettek, de most már egy olyan kis közösségben is megesik, mint a texasi Tyler.

Ha a zsidó szupremácisták, mint Rick Rosenthal utat kapnak, sokkal több olyan áldozat lesz, mint Jana Shearer. Naiv, fiatal lányok, akiket arra tanítottak, hogy a fekete bűnözők igen kívánatos fiúk. A rettenetes károk mellett, amiket ennek a viselkedésnek, a fajok közti szexnek és házasságnak a reklámozása okoz nagyszámú fehér nőnek, elpusztítja népünk genetikai és kulturális örökségét és eredeti jellegét is. Elpusztítja az örökséget, amely töretlenül öröklődött évezredeken keresztül, az értékes identitást, amit jogunkban áll megőrizni. Nem véletlen, hogy a nem-zsidók faj keveredésének legnagyobb reklámozói a zsidó szupremácisták, akik állhatatosan terjesztették saját örökségüket évezredeken keresztül.

Semmi nem mutathatja világosabban a zsidó szélsőségesek kimondhatatlan gonoszságát, mint hogy a mi fajunk értékes fiatal nőit állították bemocskolás és sérelmek célpontjává. Ne tévesszék meg Önöket az olyan producerek, mint Stanley Kramer és Rick Rosenthal. Ók népünk alapvetően gonosz ellenségei, akik felelősek ártatlan fiatal fehér nők ezrei ellen elkövetett szörnyű bántalmazásokért. És ahogyan népünk e gyermekeit elpusztítják, úgy pusztul el az az értékes genetikai örökség is, amelyet az európai népek számtalan generációja hagyott rájuk.

A harcunk nem valamiféle kormányzati vagy gazdasági értelmiségi elmélet körül zajlik.

Mai küzdelmünk népünk alapvető túléléséért folyik.

Fivéreink és nővéreink szörnyű bemocskolásának és bántalmazásának megállításáról szól.

Önök, akik még mindig az oldalvonalon állnak -Mennyi ideig nem tesznek még semmit, miközben fajunk csodálatos asszonyait megmérgezik és bemocskolják?

Mikor szentelnek sokkal többet idejükből és pénzükből a saját szeretteik, saját népük fennmaradásának?

Harcunk az ártatlanok védelméről, a gyermekeink megóvásáról szól.

Népünk megnemesítéséről és annak a lealacsonyításnak a teljes visszautasításáról, amit a média urai és a kormányzat irányítói ajánlanak.

A szabadságról és az örökségről, a szépségről és szerelemről.

Legjobbjaink életünk minden napján újra elkötelezik magukat ennek a harcnak.

Nem csatlakozik hozzám ebben az igazságért vívott világméretű harcban?

Nem áll ki a népéért?

Nemde csakis mai tetteinkkel nyújthatunk fényes jövőt a gyermekeinknek?

(Ford.: Horváth Barbara)