Szittyakürt, 2008 (47. évfolyam, 1-6. szám)
2008-01-01 / 1. szám
2008. január «lîîVAKÔfcî neki hatalmat a párttisztviselők felett. Továbbá, semmilyen hatalma nem volt az SA és az SS felett. Az összes nemzetiszocialista vezető közül Dr. Göbbels mindenki másnál jobban megértette, hogy egy zsidóellenes pogrom mérhetetlen károkat okoz Németországnak. November 10-én reggel, amikor először megtudta az előző éjjelen végbement károk és rombolás mértékét, mérges volt és megdöbbent azok ostobaságán, akik ebben részt vettek. Hogyan ösztönözhetett volna egy november 9-én este 9 óra után elmondott beszéd egy „pogromot”, amely már elkezdődött az előző nap, amikor az első provokátorok megjelentek, és a helyi hatóságoknak és párttisztviselőknek azt mondták, hogy kezdjenek akciót a zsidók ellen. A Gauleiterek utasításai Reinhard Heydrich A Gauleiterek és az SA-parancsnokok felhívták otthoni hivatalukat, hogy alárendeltjeik tegyenek meg minden szükségest a béke és rend fenntartása érdekében. Hangsúlyozták, hogy semmilyen körülmények között ne vegyenek részt semmiféle tüntetésben. Ezeket a telefonon érkező utasításokat a helyi hivatalokban mind leírták, bárki is volt ott szolgálatban. Minden egyes Gauleiter rendelkezéseit azután telexen továbbították a régión, illetve a körzeteken belül a többi hivatalba. Ezek a telex-üzenetek még mindig megtalálhatók a különböző dokumentumok dossziéiban és elérhetők mindazok számára, akik meg akarják őket vizsgálni. Rendelkezések a pogrom leállítására Mialatt a Gauleiterek telefonáltak helyi hivatalukba, az SA feje, Viktor Lutze utasította összes közvetlen alárendeltjét, az SAGruppenführereket, akik vele együtt Münchenben voltak, hogy szintén hívják fel otthoni hivatalukat. Lutze megparancsolta, hogy az SA-emberek semmilyen körülmények között se vegyenek részt a zsidók elleni tüntetéseken, ezenkívül az SA-nak kötelessége közbeavatkozni a már folyamatban lévő zavargások leállítása végett. E szigorú rendelkezések következtében az SA-emberek őrizni kezdték mindazokat a zsidó üzleteket, amelyeknek kirakatait, ablakait azon az éjjelen betörték. Lutze e rendelkezésével kapcsolatban nincs semmi kétség, mert rendelkezünk különböző tanúk háború utáni olyan vallomásaival, amelyek megerősítik e tényt. Az SS és a rendőrség hasonló parancsokat kapott a béke és a rend helyreállítása végett. Himmler megparancsolja az SS-nek a zsidók védelmét Himmler megparancsolta Reinhard Heydrichnek, hogy akadályozzon meg Német rendőrök őrzik a megtámadt zsidó üzleteket minden rombolást és védje meg a zsidókat a zavargóktól. E parancs telex-közlésének dokumentuma még ma is hozzáférhető: a Nürnbergi Nemzetközi Katonai Bíróság dokumentumai között található. Mindazonáltal a Nürnbergi per folyamán ezt a telexparancsot három különböző formában mutatták be, az eredeti értelem megváltoztatása érdekében hamisított módosításokkal. Hitler mérges volt Adolf Hitler részt vett az éjféli ünnepségen a Feldherrnhallén. Csak ezután, hajnali 1 óratájban tért vissza a szállására, és ekkor szerzett tudomást a müncheni zavargásokról, amelyek során egy zsinagógát felgyújtottak. Mérges volt és azonnal megparancsolta a müncheni rendőrfőnöknek, hogy jöjjön el hozzá. Azt mondta neki, hogy haladéktalanul oltássá el a tüzet és biztosítsa, hogy semmilyen más erőszakos esemény ne történjen Münchenben. Azután felhívott különböző rendőrtiszteket és párttisztviselőket szerte a birodalomban, hogy tájékozódjon e zavargások méreteiről. Végül egy telex-üzenetet küldetett minden Gauleiter hivatalába. Ez így hangzott: „A legmagasabb helyről származó kifejezett parancs, hogy zsidó üzletek vagy más zsidó tulajdon elleni gyújtogatás semmilyen esetben és semmilyen körülmények között ne forduljon elő.” Zsinagógákról e telex-üzenet nem tett említést, nyilvánvalóan azért nem, mert Hitlernek nem volt tudomása az egy müncheni zsinagóga felgyújtásán kívül más zsinagógák elleni gyújtogatásról. Hogyan keveredett bele a rombolásba az SA, vezetőjének parancsa ellenére? A dokumentumok szerint a 28 SA-csoport közül legalább 3 nem engedelmeskedett Lutze parancsainak. Ehelyett elküldték embereiket zsinagógákat és zsidó épületeket rombolni. Ténylegesen éppen ellenkezőjét tették annak, amit Lutze parancsolt. Az, hogy ténylegesen mi történt, kitűnik azokból a tanúvallomásokból és bizonyítékokból, amelyek a háború utáni perekben szerepeltek, s amelyeket olyan egykori SA- emberek ellen folytattak, akiket azzal vádoltak, hogy részt vettek a zavargásokban. Provokátorok küldtek üzenetet az SA-dandárnak A tárgyalások, amelyeket 1946 és 1952 között tartottak, nagyrészt Karl Lucke-nek, az 50. SA-dandár parancsnokának jelentésén alapultak, amely a következő szavakkal kezdődik: „1938. november 10-én hajnali 3 órakor a következő parancsot kaptam: ’A Gruppenführer parancsára a dandár körzetén belül minden zsinagógát szét kell verni vagy fel kell gyújtani.’” Lucke azután mellékelte ebben a jelentésben azoknak a zsinagógáknak a listáját, amelyeket az ő dandárjának emberei romboltak le. Ezt a jelentést idézte a Nürnbergi perben a vád, és azóta gyakorlatilag minden történész egyetért abban, hogy ez bizonyíték arra, hogy az SA parancsot kapott a zsidó üzletek és zsinagógák lerombolására. Lutze megparancsolta a csoportvezetőknek, hogy vegyék fel az érintkezést az otthoni hivatalukkal minden zsidóellenes zavargás leállítása érdekében. Fust más SA-vezetőkkel együtt ugyanezt tette. O felhívta mannheimi hivatalát és átadta a parancsokat, amelyeket Lutze-től kapott. A mannheimi éjjeli ügyeletes, aki megkapta Fust rendelkezését, megerősítette, hogy megértette, majd letette a kagylót. De sohasem adta át a parancsot, amit kapott. Ehelyett pontosan ellenkező parancsot adott tovább. Fritsch hamis parancsokat kap A mannheimi ügyeletes esetében a normális eljárás az lett volna, hogy azonnal felhívja a helyettes csoportvezetőt, Lucke-t, aki a közeli Darmstadtban volt. De ő ehelyett Fritsch SA Oberführert (rangidős ezredest) hívta fel és megkérte, jöjjön be a hivatalába. Fritschről az a hír járta, hogy nem volt különösképpen okos. Amikor megérkezett, az ügyeletes, aki a telefonhívást kapta, egy kis darab papírt mutatott neki, amelyen az állt, hogy a mannheimi SA-csoport körzetén belüli zsinagógákat le kell rombolni. A telefonhívást vevő ember azt mondta Fritsch-nek, hogy a parancs az imént érkezett Münchenből. A lassú felfogású Fritsch nem tudta, mit tegyen, és felhívta a körzeti pártvezetőt és helyettesét. Ez a két férfi megérkezett az SA-központba, megtárgyalták a helyzetet, mialatt ugyanabban az időben a telefonügyeletes értesített más SA- vezetőket, de Lucke csoportvezető-helyettest még mindig nem értesítette. Közben a kis papírlap eltűnt, és az SA- központba most érkező SA-emberek csak a körzetvezetővel találkoztak, aki azt mondta nekik, hogy úgy gondolja: a parancs Münchenből érkezett. Senki sem kért semmilyen további megerősítést. Az SA- emberek elmentek megkezdeni a rombolást. Órákkal később, amikor az egész akció már majdnem véget ért, a telefonügyeletes végre felhívta Lucke helyettes csoportvezetőt és átadta neki a hamis parancsot. Arról is tájékoztatta, hogy az akció már több órája folyik. Mivel akkor már majdnem befejeződött az akció, Lucke elmulasztotta, hogy a parancs megerősítését kérje. Már hajnali 3 óra volt. Ekkor azután riasztotta brigádja Standartenführerét és végrehajtották a darmstadti körzeten belül a rombolást. 13- oldal A titokzatos telefonhívás Másnap reggel 8 órakor Lucke leült és megírta a jelentést, amelyet később idéztek a Nürnbergi perben. Amint már láttuk, nem érkezett igazi parancs a müncheni Gruppenführertől gyújtogatásra vagy a zsidó tulajdon elleni bármilyen más romboló tevékenységre, hanem a parancs csupán a telefonügyeletestől származott. Az, hogy ki volt ez az ember, rejtély maradt. A szóban forgó SA-egység ellen a háború után zajló perek során egyetlen bíró sem tudakolta ennek a telefonügyeletesnek a nevét, illetve személyazonosságát. Nagyon valószínű, hogy azoknak az ügynöke volt, akik ténylegesen az egész kristályéjszakai ügy mögött álltak. A zsidókra kivetett bírság A német kormány és a párt tisztviselői mérgesek voltak a történtek miatt. Hermann Göring, aki felelős volt a német gazdaságért, azt panaszolta, hogy lehetetlen pótolni az egyes üzletek speciális, betört ablaküveglapjait, mivel azokat nem Németországban gyártották. Belgiumból kellett őket importálni, igen nagy értékű külföldi valuta ellenében. Hermann Göring A bírság oka A német áruk elleni zsidó bojkott következtében a birodalom szűkében volt a külföldi valutának, Göring elrendelte a bírságot, minthogy ezt a valutahiányt a zsidók okozták. Ezért ők azok, akiknek fizetni kell a betört üvegekért. 1 millió birodalmi márka bírságot vetett ki a németországi zsidókra. Bizonyos, hogy igazságtalanság volt a zsidókat arra kényszeríteni, hogy fizessenek azért a kárért, amelyet nem ők okoztak. Göring tudta ezt. Mindazonáltal magánszemélyként a bírságot azzal indokolta, hogy 1933-ban a zsidók hadat üzentek Németországnak a világszerte jelenlevő zsidó milliók nevében. Ezért most nekik kell németországi hitsorsosaikat segíteni a bojkott következményeinek elviselésében. Meg kell jegyezni, hogy csakis azoknak a németországi zsidóknak kellett hozzájárulniuk a bírsághoz, akiknek több mint 5000 birodalmi márka tőkéjük volt készpénzben. 1938- ban, amikor az árfolyamok igen alacsonyak voltak, 5000 birodalmi márka nem jelentett nagy gazdagságot. A birodalom elkobozta az összes biztosítási pénzt, amelyet azoknak a zsidóknak kellett volna megkapniuk, akiknek üzleteit kifosztották vagy lerombolták. A zsidó tulajdonosoknak személyesen kellett állniuk a helyreállítás összköltségét. A cikk a Hatodik Nemzetközi Revizionista Konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata. (Ford.: Tudós-Takács János)
