Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)

2007-11-01 / 6. szám

6. oldal

«lîîVAKVfcî

2007. december

H.M.: Arra a zsidóknak van szükségük.

M.F.: A zsidóknak, mire van szükségük a zsidóknak?

H.M.: Az erőszakra, hogy magukat ismét mint áldozatokat mutassák be.

M.F.: Ó, ez azt jelenti, hogy az áldozatoknak szükségük van nácikra?

H.M.: Igen. Hogy magukat mint zsidókat mutassák be.

M.F.: Önnek hálásnak kell lennünk?

H.M.: Én csak azt mondom, hogy hálás vagyok a hernyónak, mert pillangóvá váltam a hernyó által.

M.F. Oké. Mondja csak - mert azt mondta, hogy nem létezett a holocaust és az összes többi - ezek a képek eredetiek? [Friedman mutat Mahlernek egy felszabadított koncentrációs táborban készült fényképet, amely a foglyok egyik csoportjáról készült. A háttérben lovaskocsi látható.]

H.M.: Ezek eredetiek lehetnek, de mit mutat egy kép? Ezek kis híján éhen halt emberek, akik itt...

M.F.: Igen, akik egy koncentrációs táborból, egy német koncentrációs táborból szabadultak.

H.M.: Igen, ezt mondja Ön. Itt hátul lovakat látok, amelyek esetleg egy menekülő csoporthoz tartoznak, de esetleg valahol elfogták, és ide hozták őket, hogy ilyen képeket készíthessenek.

M.F.: Tehát ön tagadja, hogy az történt, amiről e kép beszél. Azt is tagadja, hogy a német koncentrációs táborokban voltak zsidók?

H.M.: Nem, nem vagyok ostoba.

M.F.: Tagadja, hogy zsidók ilyen állapotban koncentrációs táborokban voltak?

H.M.: Ez lehetséges. Tudja, például Bergen-Belsenben volt egy ilyen hullahegy, amelyet egy buldózerrel egy tömegsírba toltak. Ez a kép engem egész életemben követett. De fel kell tennie a kérdést: miért kerültek ők ebbe az állapotba? Volt nekünk tífuszjárványunk, volt nekünk éhínségünk? Igaz, hogy minden közellátási útvonalat szétbombáztak a szövetséges bombázók, mégpedig módszeresen?

M.F.: Csak furcsa, hogy német keresztények és mohamedánok így sohasem néztek ki.

H.M.: Nézze csak meg a német katonákat, akik a fogságuk során éppen így éhen haltak.

M.F.: Azok nem néztek ki így.

H.M.: Azok is így néztek ki.

M.F.: Még egyszer visszatérek az erőszak kérdésére. Az Ön életében bizony volt egy időszak, amikor erőszakot gyakorolt, erőszakot támogatott.

H.M.: Igen, ebben az értelemben megerősíthetem Önt: volt ilyen időszak.

M.F.: Ön ágy érti (nevet), hogy minden zsidó propaganda (nevet). És akkoriban a bírákat is a zsidók irányították?

FI.M.: Nem én vagyok az egyetlen, aki ilyen közvetlenül és nyersen indul ki egy összesküvésből. A bírák tudják, hogy mit kell nekik tenni. Ez a megelőző engedelmesség.

M.F.: Igen, jó, ez oké, de a zsidók megint csak ott voltak a háttérben.

H.M.: Nos, bizonyosan, magától értődőén, ők mindenütt ott vannak a háttérben.

M.F.: Mindenütt.

H.M. És ők bizony megmutatkoznak akkor is. Amikor például Meisner egy téves szót mond, akkor azonnal megtámadják a sajtóban. Igen, ez a zsidó uralom, a beszédrendőrség, a gondolatrendőrség, amely mindenütt jelen van és zsidó.

M.F.: Igen, igen, de ez nem csak zsidó. Ügy gondolom, az már bizony elbűvölő, hogy ez a pár zsidó...

H.M.: Pár zsidó? De ez nem a szám kérdése. Ez annak a kérdése, hogy mi az ő szerepük az üdvtörténet eseményeiben. Mindig a népek közül a legkisebb volt az...

M.F.: Ön azt mondta, Herr Mahler, éppen akkor, amikor egy kérdést szabad volt feltennem, hogy ha Ön zsidó lenne, akkor tenné a kötelességét.

H.M.: Igen.

M.F.: Mi volna hát Önnek mint zsidónak a kötelessége?

H.M.: Amit zsidó helyzetemben felismernék, az az, ami előrelépést eredményez a szabadság tudatában. Ez pedig Istennek önmagához vezető útja a világon keresztül. Ez kötelességem, és ez lenne ebben a helyzetben is. Amikor tehát a kötelességemet felismerném, azt is tenném.

M.F.: Ez azt jelentené, hogy másként viselkedne, mint a zsidók, akik a háttérben...

H.M.: Ha én zsidó lennék, Herr Friedman, akkor az én zsidó népemért tennék valamit, egy lépést az igazság felé, mivel érvényes mindenkire: az igazság szabaddá tesz minket. És várom azt a napot, amelyen a zsidók nevükhöz és hátterükhöz viszonyítva említésre méltó számban felállnak és azt mondják: „Pszichológiai háborút folytattunk a német nép és minden nép ellen. Ezzel a hazugsággal minden népet megbélyegeztünk. És ezzel szakítani akarunk, mivel felismertük, hogy Isten útja nem a hazugság útja.”

M.F.: Ön újból Istennel érvel.

H.M.: Igen.

M.F.: Ezért újból vissza kell térnem a kérdésre: milyen jelentősége van Istennek az Ön számára?

H.M.: Ő minden. Ô szellem, aki bennünk van, és mi Őbenne.

M.F.: És Ön pontosan tudja, mit akar Isten?

H.M.: Abban a történelmi pillanatban, amelyben élek és iparkodom felfogni, hová érkezett el a fejlődés állapota, akkor azt is tudom, hogy Isten mit akar. Isten azt akarja, hogy a Német Birodalom újra feltámadjon és legyőzze a judaizmust. Ez a lényeges pont.

M.F.: Ön valóban tájékozott?

H.M.: Miről?

M.F.: Az életről, Istenről.

H.M.: Mit jelent az, hogy tájékozott vagyok? Állandóan az a szándékom, hogy valami újat tanuljak, esetleg valamit helyesbítsek is.

M.F.: Nos jó, Ön tájékozott mindenesetre a németekről és Németországról. Tájékozott a zsidókról. Tájékozott-e az amerikaiakról?

H.M.: Tudja én arra törekszem, hogy megértsem, ami a világban és körülöttem végbemegy. És ide tartozik az is, hogy egyes dolgokról tájékozott legyek, úgy ahogyan azt Ön mondja. De tud-e az ember eleget?

M.F.: Nos, igen, ha az ember annyira tekintélyelvű és radikális, hogy egy vallási csoportról mint Sátánról beszél, mégis csak tájékozottnak kell lennie.

H.M.: Igen, mivel - úgy hiszem - az ember nagyon mélyrehatóan birtokolja azt, amivel foglalkozik.

M.F.: Ez esetben Ön tájékozott.

H.M.: Ha most Hegel terminológiáját használom, akkor a Sátánt félretehetem.

M.F.: Nos, amit mondott, ahhoz egyáltalán nincs szüksége a Sátánra.

H.M.: ...hanem az a tagadás szelleme. Az, amit Hegel mond...

M.F.: Nem, maradjon meg a saját terminológiájánál. Nincs szükségem Hegelre. Az Ön terminológiája sokkal feszesebb, mint Hegelé. Hegelnek könyvben utánanézhetek.

H.M.: Nézze, Hegel fogalmi nyelvezete sokkal világosabb, de az emberekkel való érintkezésben, akik ezekkel a dolgokkal egyáltalán nem foglalkoztak, a „Sátán” kifejezés megfelelő és helyes. Filozófiai szempontból a Sátán a tagadás szelleme, az abszolút negativitása annak, ami egy nép konkrét létezése.

M.F.: Akarná-e, hogy Németországnak újra világhatalma legyen?

H.M.: Németország sohasem törekedett világhatalomra abban az értelemben, ahogyan azt Ön érti. A német szellem...

M.F.: Mi a német szellem?

H.M.: A német szellem annak tudata, mégpedig filozófiailag megtisztult tudata, hogy Isten nem az a fenséges, féltékeny lény, amely más népeket megsemmisíteni akar, és arra a feladatra, hogy a többi népet megsemmisítse egy népet kiválasztott, hanem mi az Istenben vagyunk, és Isten bennünk van. Ez a német szellem.

M.F.: Mi a Német Birodalom, és mik a német értékek? Ön nem Isten Országát akarja?

H.M.: A német értékek az alaposságot jelentik.

M.F.: Ó, most már kezdem Önt lassanként érteni.

H.M.: Azt, hogy az ember a dolgokhoz megalapozottan közelítsen.

M.F.: Igen.

H.M.: Azt, hogy az ember azt akarja: a világ helyesen legyen irányítva.

M.F.: Mi az, hogy „a világ helyesen legyen irányítva”?

H.M.: Igen, ez éppen annak a kérdése, hogy mit ismer el az ember jónak.

M.F.: Igen. Mi „a világ helyesen legyen irányítva” az Ön értelmében?

H.M.: Például úgy, hogy a világot ne egy maroknyi plutokrata csoport zsákmányolja ki, egészen annak összeomlásáig, amit esetleg még életünkben megtapasztalunk.

M.F.: Hogyan akarja ezt megakadályozni?

H.M.: Amennyiben elvesszük a zsidótól, a plutokratától az uzsorát, amennyiben a hitel folyósítását nem privát hitelként engedélyezzük, hanem mint gazdaságpolitikai intézkedést állami és közösségi...

M.F.: De Herr Ackermann mégsem zsidó.

H.M.: A zsidók oldalán mindig vannak nem-zsidók is, hogy a zsidók azt mondhassák: ők mégsem zsidók, egyáltalán nem azok, hanem ők... Nagyon ravasz taktika.

M.F.: De akkor a Deutsche Bank zsidó kézben van?

H.M.: Nem, egy pillanat, én ezt nem mondtam.

M.F.: Hanem?

H.M.: Meghagyhatunk egy banki intézményt, de a Deutsche Bank a versenyben mindenkor legyőzhető.

M.F.: De ez nem szabatos. Mindenki számára, aki alaposan gondolkodik, most ez nem szabatos. Ön azt mondta, hogy kiküszöbölik az uzsorát, amennyiben azt nem engedélyezik a zsidóknak. A legtöbb állam hitelt nyújtó; tehát az emberek állami hiteleket vesznek fel. A legtöbb bank, a bankok többsége jelenleg ténylegesen nincs zsidó kézben, még akkor sem, ha az ember a maga részéről nagyzási hóbortba esik, paranoiássá válik. Tehát ezt most nem értem.

H.M.: Látja, már Mózesnél is ez áll: „És te [a zsidó nép] sok nép számára fogsz.

M.F.: Ne idézze nekem Mózest, hanem idézze...

H.M.: Ne szakítson félbe akkor, amikor valamit mondok...

M.F.: Nem, én Önnel akarok beszélni.

H.M.: Amire én válaszolok...

M.F.: Figyeljen ide, Herr Mahler, hogy megértsük egymást, mert mindaz, amit mondok, elfogadható lesz. Én nem tartok semmit sem Mózesről... Én Önnel szeretnék beszélgetni. Tudja, ha az érdekel, amit Mózes mondott, akkor Mózessel beszélgetek.

H.M.: Nem, nem. Várjunk csak, nagyon lényeges szempont, amit én mint Horst Mahler említek, amennyiben azt mondom, ami a zsidó szellem egyik alapja.

M.F.: De beszéljen csak a saját szavaival. Csak azt találom érdekfeszítőnek. Mivel én Önt szeretném megismerni.

H.M.: Nos, mondja meg már egyszer, hogy mi nem készen, önállóan vagyunk a világon, hanem törpék vagyunk egy óriás vállán, amely a szellemi hagyományon, tartalmon, ismereten, tudáson alapulva jött létre.

M.F.: De ha Mózest idézi, akkor paradoxon, hogy.... Vagy Mózes oldalán áll, és akkor idézze őt, és ha úgy gondolja, hogy Mózes a Sátán része, akkor - az Isten szerelmére! - ne idézze a Sátánt!

H.M.: Látja, Herr Friedman, Önnek nincsenek érvei, hanem csak arcátlansága van. A beszélgető partnerét állandóan akadályozza a beszédben.

M.F.: Amikor nekem ilyeneket mondanak, tudom, hogy egy Achilles-sarkot érintek.

H.M.: Nos, igen, jó.

M.F.: (Nevet.) Tudja, én ezt már régóta tudom.

H.M.: Mindenki meggyőződhet arról, hogy ami itt folyik, ugyanaz megy a tv-show-kban is. Mindig azt kérdem magamtól, miért lehet ezt az emberekre kényszeríteni, és miért nem hallgattatják el ezt egyszer. Most megmondom Önnek, miért idézem Mózest. Ön azt kérdi tőlem, mi a zsidóság a számomra, és akkor én azt mondom...

M.F.: Nem, ez nem az én kérdésem.

H.M.: .. .és az pontosan ez az elv: „Te sok nép számára fogsz kölcsönözni, de senkitől sem fogsz kölcsönt venni; az Ür téged fejjé tesz és nem farokká. Te mindig felfelé mégy és nem süllyedsz le, mivel engedelmes vagy a te Uradnak, Istenednek parancsai iránt. Ezeket ma megparancsolom neked, hogy tartsd és cselekedd meg.”

M.F.: Most őt idézte, de az én kérdésemet nem válaszolta meg.

H.M.: De, ezzel én Önt megválaszoltam.

M.F.: A legtöbb pénzkölcsönző keresztény és nem zsidó, és ehhez nincs semmi közük.

H.M.: Én nem tartottam számon őket, én csak azt tudom, hogy vannak nagyok és kicsik, vannak befolyásosak és...

M.F.: Oké, hagyjuk, felejtse el. Tehát...

H.M.: Látja, most kitér.

M.F.: Én nem térek ki, hanem azt gondolom, nem tagadható, hogy a legtöbb pénzintézmény, a legtöbb állam, amely a pénzkölcsönzést lebonyolítja, most egyáltalán nem zsidó.

H.M.: Látja, ez nem a szám, hanem a hatalom kérdése.

M.F.: Ó, ismét a hatalom.

H.M.: És a zsidó bankoknak van hatalmuk. Azok nemcsak bankok; hanem általánosságban véve pénzt gyűjtő helyek. És azok a többieket is függésben tartják. A zsidó elv ez: egy kézben két fonalat húzni és az urak mögött az igazi úrnak lenni.

M.F.: A gyakorlat ezzel kapcsolatban az, hogy ez olyan kijelentés, amely sohasem felülvizsgálható, mivel folyvást minden, ami ellene szól, manipuláció lehet.

H.M.: Ez a kérdés mindig attól függ, hogy az ember mit tart igazságnak. Ez nem a matematikai bizonyítás kérdése.

M.F.: Nos, az igazság természeténél fogva azt jelenti, hogy nem azon fordul meg, mit tart annak az ember.

H.M.: Én egyáltalán nem arról vitatkozom Önnel, hogy amit mondtam, igaz-e, vagy sem, hanem hogy számomra mi az, ami engem motivál.

M.F.: Ez az. Akkor az érdekel engem, hogy úgy gondolom: a zsidók az Ön nézőpontjából eléggé rosszak.

H.M.: Ezt nem mondtam. Ön kicsavarja.

M.F.: De nézze, Herr Mahler...

H.M.: Ôk a negatívum.

M.F.: Tehát, Herr Mahler, amikor valaki Sátánt mond, akkor az egyáltalán nem bók.

H.M.: De lehet az is.

(Folytatjuk) Vanity Fair

(A fordítás a beszélgetés szerkesztett változata.

Ford.: Tudós-Takács János)