Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)
2007-11-01 / 6. szám
2007. november Dr. Eduard Bloch: PÁCIENSEM, HITLER (A Hider-család zsidó orvosának visszaemlékezése) 6. oldal _________________________«lîîVAKÔfcî_______________ Dr. Eduard Bloch „Páciensem, Hitler” című írása eredetileg a Collier Magazinban jelent meg, két részben, 1941. március 15-én és március 22-én. Ebben a televízió előtti időszakban a Collier volt az egyik legbefolyásosabb és legolvasottabb folyóirat az USA-ban. Ezt az esszét a komoly történészek Hitler ifjúkoráról fontos, elsődleges forrásnak tekintik, és gyakran hivatkoznak rá. Noha Dr. Bloch nyíltan leírja Hitler zsidóellenes intézkedéseinek hatását a maga életére és karrierjére, a tizenéves Hitler tisztességéről és érzékenységéről is ír, ami manapság szinte elképzelhetetlen egy nagy példányszámú magazinban. A kétrészes esszét mi is két részben közöljük az eredeti alcímekkel együtt. (A szerk.) Három napja voltunk úton Lisszabonból indulva nyugatra, New York felé. Szombaton vihar tombolt, de vasárnapra a tenger megnyugodott. Ezen az éjjel, kevéssel 11 óra előtt a hajónk, a kis spanyol Marques de Comillas, azt a parancsot kapta, hogy álljon meg. Egy halászhajón lévő angol ellenőrző tisztek át akarták vizsgálni a hajó utasait. Mindenkinek azt mondták, hogy sorakozzanak fel a nagy társalgó helyiségben. Mentőmellényt viselő négy angol tiszt lépett be. A sor mentén haladva minden kommentár nélkül tüzetesen megvizsgálták az útleveleket. A feszültség tapintható volt. A hajó utasai közül sokan menekülők voltak; akik azt hitték, hogy sikerült elmenekülniük Európából, amikor a horgonyt felszedték Lisszabonban. Most? Senki sem tudta, hogy mi a helyzet. Némelyek közülünk talán le is szálltak volna a hajóról. Végül én kerültem sorra. Az ellenőrző tiszt elvette az útlevelemet, egy pillantást vetett rá, aztán felnézett mosolyogva: „Ön volt Hitler orvosa, ugye?” - kérdezte. Ez igaz volt. Az is igaz lett volna, ha hozzáteszi, hogy én zsidó vagyok. Adolf Hitlert kisfiúként és fiatalemberként ismertem. Sokszor kezeltem és alaposan ismertem a szerény körülményeket, amelyek között férfivá növekedett. Jelen voltam a számára legközelebbi és legkedvesebb személynek, az édesanyjának végső betegségénél. A legtöbb életrajzírója - a vele rokonszenvezők és az ellenszenvezők körében is - elkerülte Adolf Hitler ifjúkorát. Az ellenszenvezők kénytelenek voltak így tenni. Csak a legismertebb tények álltak rendelkezésükre. A hivatalos pártbeli életrajzírók a diktátor óhajának megfelelően átugrották ezt az időszakot. Miért ez az abnormis érzékenység Hitler fiatalkorával kapcsolatban? Nem tudom. Nincsenek botrányos fejezetek, amelyeket Hitler el akarna rejteni, hacsak nem megyünk vissza száz évvel, egészen Hitler apjának születéséig. Néhány életrajzíró szerint Alois Hitler törvénytelen gyermek volt. A magam részéről nem erősíthetem meg ennek az állításnak a pontosságát. Mit tudunk azokról a korai évekről, amelyeket Hitler az ausztriai Linzben töltött, amikor egyénisége kialakult? Milyen fiú volt? Milyen volt az életvitele? Ezekről a dolgokról fogunk itt beszélni. Amikor Adolf Hitler 13 éves volt Mindenekelőtt bemutatkozom. Frauenburgban, az egyik dél-csehországi kis faluban születtem, amely életem folyamán három országhoz: Ausztriához, Csehszlovákiához és Németországhoz tartozott. Jelenleg 69 éves vagyok. Prágában végeztem az orvosi egyetemet, majd az osztrák hadseregben voltam katonaorvos. 1899-ben rendeltek Linzbe, Felső-Ausztria fővárosába, az ország harmadik legnagyobb városába. Amikor 1901-ben kitöltöttem katonai szolgálatomat, úgy döntöttem, hogy Linzben maradok és orvosi praxist folytatok. Linz mindig éppúgy nyugodt és visszafogott város volt, mint amilyen zajos és vidám volt Bécs. Abban az időszakban, amelyről beszélünk — amikor Adolf Hitler 13 [valójában 14 — a szerk.] éves volt —, Linz 80 000-es lakosú város. Rendelőm és otthonom ugyanabban a házban volt, a Landstrasse régi, barokk épületében, a város főútján. A Hitler-család 1903-ban költözött Linzbe, azt hiszem, az ottani nívós iskolák miatt. Alois (Schicklgruber) Hitler egy szegény parasztlány fia volt. Amikor elérte a munkaképes kort, mint cipészinas kapott állást, majd állami szolgálatba lépett és vámhivatalnok lett Braunauban, Bajorország és Ausztria között egy kis határvárosban. Braunau 50 mérföldre esik Linztől. Alois Hitler 56 éves korában nyugalomba vonult. Mivel büszke volt saját sikerére, azt akarta, hogy a fia állami hivatalnok legyen. Az ifjú Adolf hevesen ellenezte ezt az elgondolást. Ő művész akart lenni. Az apa és fia emiatt ellentétben álltak egymással, míg az anya, Klara Hitler igyekezett a békét fenntartani. Alois Hitler, amíg élt, kitartóan igyekezett a fia sorsát a maga vágyai szerint alakítani. Azt akarta, hogy a fia olyan képzésben részesüljön, amilyent a sors tőle megtagadott; olyan képzésben, amely majd egy jó hivatalnoki állást biztosít a számára. Ezért Alois apa felkészült arra, hogy Braunauból, a kis faluból Linzbe költöznek. Az apa állami szolgálatára való tekintettel fia részleges tandíjmentességet élvezett a reáliskolában. Mindennek tudatában Alois Hitler egy kis földet vásárolt Leondingban, Linz elővárosában. A család meglehetősen nagy volt. Adolf a későbbi életében annyira elhomályosította a többi családtag létét, hogy az illetők javarészt feledésbe merültek. Volt egy féltestvére, Alois, akivel sohasem találkozott. Alois korán elkerült otthonról, pincér lett Londonban és később éttermet nyitott Berlinben. Kettőjük viszonya sohasem volt barátságos. Azután a legidősebb leány, Paula később férjhez ment Raubal úrhoz, egy linzi adóhivatalnokhoz. Még később, férje halála és Adolf hatalomra kerülése után Berchtesgadenbe ment Hitler háztartását vezetni. Klára nővére egy ideig a bécsi zsidó hallgatók éttermét vezette. Angela nővére, a legfiatalabb leány, Hamitsch drezdai profeszszor felesége lett, és még mindig ott él. Egy feladat Frau Hitler számára Alig telepedett le a család Linz melletti új otthonában, amikor Alois, az apa váratlanul meghalt szívszélhűdésben. Ekkor Frau Hitler a korai negyvenes éveiben járt. Egyszerű, szolid, jólelkű, magas termetű, szépen befont barna hajú, ovális arcú, gyönyörű, kifejező tekintetű, szürkéskék szemű asszony volt. Komoly gondokat okoztak számára a férje halála miatt ráhárult kötelezettségek. Mindig férje, a nála 23 évvel idősebb Alois irányította a családot. Most az ő dolga lett ez a feladat. Könnyen belátható volt, hogy Adolf fia túl fiatal és egyszersmind túl törékeny volt ahhoz, hogy maga gazdálkodjék. így az özvegy számára a legjobb lépésnek az tűnt, ha eladja a földet és bérel egy kis lakást. Ezt meg is tette közvetlenül a férje halála után, majd a föld eladásának a bevételéből és kis özvegyi nyugdíjából tartotta el családját. Egy ausztriai kisvárosban a szegénység nem kényszerít rá valakire olyan méltatlan életkörülményeket, mint egy nagyvárosban. Nincsenek nyomortelepek, nincs túlzsúfoltság. Nem ismerem a Hitler-család pontos bevételét, de mivel ismerem az állami tisztségviselők nyugdíjskáláját, havi 25 dollárra becsülöm bevételüket. Ez lehetővé tette, hogy nyugodtan, tisztes módon éljenek - ismeretlen kis emberekként egy félreeső városban. A lakásuk három szobából állt a Blütenstrasse 9. szám alatti kétemeletes házban. Ez az út Linz fő részéből a Dunán keresztül vezetett. A lakás ablakaiból nagyszerű kilátás nyílt a hegyekre. A legfontosabb benyomásom az egyszerű bútorzatú lakásról annak tisztasága volt. A lakás ragyogott; nem volt egy porszem a székeken és az asztalokon, nem volt szórványos sárpötty a felsikált padlón, nem volt semmi folt az ablaküvegeken. Frau Hitler büszke háziasszony volt. Hitleréknek kevés barátjuk volt. A legközelebbi a postamester özvegye volt, aki ugyanabban a házban lakott. A szűkre szabott költségvetés még a legkevésbé jelentős különösebb szórakozásokat sem tette lehetővé. Nekünk a szokásos vidéki operánk volt Linzben: nem jó, de nem is rossz. Azok, akik a legjobb előadásokat akarták hallgatni, Bécsbe utaztak. A karzati jegyeket a színházunkban, a Schauspielhaus-ban egységesen (amerikai pénzben számolva) 10-15 centért árulták. Mégis egy ilyen helyről hallgatni egy középszerű társulat által előadott Lohengrint olyan emlékezetes élményt nyújtott, hogy Hitler megemlékszik róla a Mein Kampfban. A fiú kikapcsolódásának legnagyobb részét ingyenes dolgok alkották: séták a hegyekben, úszás a Dunában, ingyenes hangversenyek. Sokat olvasott, és különösen lelkesítették az amerikai indiánról szóló történetek. Valósággal falta James Fenimore Cooper és a német Kari May könyveit. Ez utóbbi sohasem látogatott el Amerikába, és sohasem látott indiánt. A családi étrend a kényszerűség folytán egyszerű és szigorú volt. Linzben akkoriban az élelmiszer olcsó és bőséges volt, és a Hitler-család nagyrészt ugyanazokat az ételeket fogyasztotta, mint a többi linzi a maga körülményei között. Talán kétszer volt hús egy héten. A legtöbb étkezés káposzta- vagy krumplilevesből, kenyérből, galuskából, körtebefőttből és almaborból állt. Durva gyapjúszövetből készült ruhákat viseltek, olyanokat, amilyeneket mi lódennek nevezünk. Adolf természetesen az öszszes kisfiú egyenöltözetét viselte: rövid bőrnadrágot, díszes nadrágtartóval és egy kis zöld kalapot, tollal a szalagjában. Figyelemre méltó anyai szeretet Milyen fiú volt Adolf Hitler? Sok életrajzírója érdes hangú, kihívó viselkedésű, rendetlen gyereknek írja le, aki mindannak megtestesítője, ami ellenszenves. Ez egyszerűen nem igaz. Ifjúként csendes, jó modorú, tiszta öltözékü volt. Megjegyzi könyvében, hogy 15 éves korában politikai forradalmárnak tekintette magát. Lehetséges. De inkább azt vizsgáljuk, hogy milyen hatást gyakorolt a körülötte levő emberekre, mint azt, hogy milyen hatást gyakorolt önmagára. A magas, sápadt, korához képest idősebbnek látszó ifjú nem volt sem robusztus, sem csenevész alkatú. Talán a „törékeny kinézetű” kifejezés adná róla a legjobb jellemzést. Az édesanyjától örökölt szeme nagy, melankolikus volt, tekintete gondolatgazdag. Ez a fiú legnagyobbrészt bensőjében élt. Nem tudom, milyenek voltak az álmai. Külsőleg az édesanyja iránti szeretet volt a legfeltűnőbb vonása, noha nem volt A zsidó Dr. Eduard Bloch volt az ifjú Hitlernek, édesanyjának és a Hitler-család többi tagjának kezelőorvosa. Dr. Blochnak ez a fényképe linzi rendelőjében 1938-ban készült, Martin Bormann rendeletére, Hitler „személyes filmgyűjteménye” számára. A felirat szövege: ”A Führer gyakran ült az íróasztal melletti székben.”
