Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)

2007-11-01 / 6. szám

10. oldal «lîîVAKÔfcî 2007. szeptember ► az ifjú áldozataikat hozzák azért, hogy a családi béke és stabilitás megteremtődjön, ez a biztos jólét a családban a nemzet biztonságát garantálja. Ezért a nő köteles a nemzetet anyaként szolgálni és sok gyermeket nevelni. Természetesen ehhez a nemzet vezetésének biztosítania kell a szellemi, anya­gi és erkölcsi jólétet a család számára! Ezeket az erkölcsi feladatokat meg kell ismerni a szellemi mércén keresztül is. A nőnek az igaz fogalmát az anyai érzé­sen keresztül kell megismernie, fejlesztenie, majd a gyakor­lati életben is teljesítenie. A cél a tiszta nacionalizmus elérése nemzetünk életében. Ugyanúgy, mint ahogyan a család ereje a szereteten és közös­ségi érzésen alapszik, a nemzet tagjait a szereteten nyugvó élet, társ- és sorsközösségből adódó közösségi érzés kovácsol­ja eggyé. A tiszta nacionalizmushoz csakis a közösségeken ke­resztül juthatunk el! Vagyis a család, nép, nemzet közösségén keresztül. A nacionalizmus akkor válik igazzá és tisztává, ha szocializmus, vagyis emberszeretet alapozza meg. A nemzet­szeretettel (nacionalizmus) társuló emberszeretettel (szocia­lizmus) lehet elérni a nemzet valós szolgálatát, így a család boldogságát. A nacionalizmus alappillére a haza és embersze­retet, vagyis a nemzetiszocialista gondolkodás. A hungarizmus eszmerendszerében a három alaptényező a vallás, mint erkölcsi alap, a nacionalizmus, mint szellemi alap, és a szocializmus, mint anyagi alap. Ez a három tényező egymást kiegészítik és elválaszthatatlanok. A nő szellemi feladata ezért a következő: a gyermek helyes nevelése, az ifjú támasza, a családfő életért és kenyérért vívott harcában serkentő erő. A hazaszeretet érzését, a szellemi erőn­ket ápolja. Környezeténél köteles elérni serkentő erejének ha­tásával, hogy a magyar szellem termékei és értékei a magyar nemzet, a magyarság szolgálatában maradjanak. A nő szellemi feladata és kötelessége a haza és a hazaszere­tet fogalmának, érzésének és jelentésének átültetése családja és nemzete leikébe. Ismernie kell a kultúra fogalmát és jelen­tőségét. A népi kultúrában a közösségi gondolat kerül kifeje­zésre. Ennek virágzása tükrözi a nép erejét és életszínvonalát. A nő a haza és nemzetszeretetet szolgálja, abban az eset­ben, ha felkutatja népi kultúránk kincseit. Népviseleteink és népszokásaink ápolása szükségszerű. A nő szellemi feladata még önmaga továbbképzése. Ha a nő tudása megfelelő, ak­kor képessé válik a tisztánlátásra és a helyes döntéshozatalra. Az erkölcsi és szellemi feladatok ismeretével a hungarista nő képes lesz gyermekeit szép és jólelkű magyarnak megtar­tani. Azokat Istenhitre, haza és emberszeretetre nevelni. így nemzetünk jövője biztosított, és szilárd talajon nyugodhat. Kitartás! Éljen a Nemzetvezető! Gáli Erika (Ríka) EGY MEGLEPŐ PÁRHUZAM A ZSIDÓKÉRDÉS BIOLÓGIÁJA A leglesújtóbb dolog azzal a küszöbön álló katasztrófá­val kapcsolatban, amellyel a nyugati civilizáció szembesül, az ellenállásnak csaknem a teljes hiánya azok részéről, akik áldozatai a katasztrófának. A nyugati férfiak és nők, mintha hipnotikus álomba merülnének, vagy kábítószer befolyása alatt állnának, nemcsak nem tesznek semmit sem az előttük fekvő katasztrófa elhárítására, hanem nagy igyekezettel pozitívan segítenek a katasztrófa tervezőinek tervük megvalósításában. A gyilkos kér tőlünk egy kést, amivel elvágja torkunkat és gyermekeink torkát, és mi átadjuk neki gyorsan és lelkesen, mentegetve ma­gunkat, hogy nem adtuk át még gyorsabban. A mi helyzetünk oly bizarr — oly lidércnyomásos —, hogy szinte irreálisnak tűnik. Állandóan küzdenünk kell, hogy elhessegessük magunktól azt a gondolatot, hogy ez valójában nem történhet meg. Ezért hasznos lenne meg­birkózni a mi nagyon is reális helyzetünkkel, és észrevenni, hogy a helyzetünk, bármennyire bizarr, nem egyedülálló. Majdnem tökéletes mása megtalálható a rovarok vilá­gában. A kicsiny, de sok problémát okozó tűzhangya, amely Dél-Amerikában őshonos, de jelenleg kezdi már elsán­­colni magát az USA déli részének nagy területein is, szem­mel láthatóan a zsidókérdés sajátos formáját mutatja! A Time magazin több évtizeddel ezelőtt közzétett, és nem­rég emlékezetbe idézett egy tudósítást a témáról, „Felforgatás a hangyák körében címmel. A tudósítás szerint a tudósok észrevették, hogy Dél- Amerikában a tűzhangyák sokkal kisebb problémát jelen­tenek a farmerek számára, mint az USA-ban. Ügy tűnt, valamilyen ismeretlen betegség megfosztotta őket velük született erőszakosságuktól, agresszivitásuktól és szorgal­muktól; más szóval: a tűzhangya „civilizáció” az USA déli részén végzetesen dekadenssé vált. Amikor a tudósok tovább vizsgálódtak, visszavezették a tűzhangya dekadenciájának forrását egy szociális para­zitára — „egy másik hangyafajra, amely rejtőzés nélkül él a vad tűzhangyák erődjeiben, és bizonyos titokzatos hatás­sal eléri, hogy a vendéglátóik támogatják őket semmittevő fényűzésükben.” Mi ez a „titokzatos hatás”, ez a tűzhangya-liberalizmus, amely eltompítja az idegenektől rettegő ösztönüket, és toleránssá teszi őket a közöttük élő idegen paraziták iránt? A tudósok nem tudják, de azt mondják, hogy a paraz­itáktól a csápjaik csapkodásával a keményen dolgozó tűzhangyákra „láthatóan átmegy egy kényszerítő üzenet, amely azt idézi elő, hogy a dolgozó a parazitákat eteti”. íme, a zsidó televízió árnya! Tehát a hangyaparaziták is antennával manipulálnak! De az üzenetet a média urai közvetítik számunkra a TV-nk antennáján keresztül, és ez kényszerít bennünket, bogy sokkal jobban tápláljuk az ő vérszopó törzsüket. Ez megfoszt minket a múlt emlékétől és csupán a jövővel foglalkozik. Elferdíti az egészséges ösztönöket. A faji büszkeséget beteges bűnné változtatja. Aláaknázza a faji szolidar­itást és helyette öngyűlölettel tölt el. Arra késztet, hogy adjuk fel a természetes érdekeinket, és helyette szol­gáljuk az idegen paraziták és az egész földkerekség összes faji söpredékének az érdekeit. Más szóval: pont úgy, mint a hangyák esetében, a TV arra csábít bennünket, hogy pusztítsuk el önmagunkat. Hogy az analógiát teljesebbé tegyük, jegyezzük meg, hogy a tudósok szerint a tűzhangyák közösségi gazdál­kodását tönkretevő paraziták, miközben hizlalják magu­kat, „csak úgy képesek élni, ha a tűzhangyák táplálják őket”. Éppen így a zsidók is csak úgy képesek élni, ha a nem-zsidó prédájuk táplálja őket, mivel ők tökéletlen teremtmények, akiket a természet sajátosan a parazita szerepükre tett alkalmassá. így sohasem lát senki sem egy zsidó falazó-munkás kőművest, vagy zsidó csőszerelőt, egy zsidó favágót vagy zsidó földművest. A zsidók nem termelnek — ők fogyasztanak, manipulálnak, vesznek, eladnak, bepa­­liznak, házalnak a fogamzásgátló tablettákkal; szóra­koztatnak, utánoznak; megtervezik és összekuszálják az újságaikat; ülnek a hivatalaikban és (jó pénzért) tanácsot adnak, páváskodnak és fecsegnek a TV kamerák (az ő TV kameráik) előtt; hazugságokat írnak újságjaikban; elárasztják könyvtárainkat és könyves­boltjainkat értéktelen vagy mérgező hatású köny­vekkel (amelyeket mi ostoba módon az egekig értékelünk); az iskolákban megbetegítik gyermekeink lelkét; tanácsokat súgnak a politikusaink fülébe; lázadásokat szítanak és tüntetéseket szerveznek az „egyenlőségért”; elítélnek bennünket a bíróságokon; felfedik katonai titkainkat az ellenségnek; birtokol­nak, bérelnek, kölcsönöznek, aláaknáznak, felforgat­nak, pusztítanak. De nem táplálnak, nem szállásolnak el, és nem öltöztet­nék fel önmagukat a saját munkájuk eredményeképpen, ilyesmi nem áll szándékukban, de nem is volnának rá képesek. Ez a tény sehol sem figyelhető meg jobban, mint magában Izrael zsidó államában, éppen azon a földön, amelyet egy másik néptől raboltak el, és amely kizárólag a másoktól, de főleg Németországtól és az USA-tól ki­csikart pénzen létezik. S ha van valami hasznos a számunkra a tűzhangyák és mi magunk közötti meglepő párhuzam észrevételéből, akkor az a következő: megláthatjuk, hogy a mi problé­mánk több mint politikai, szociális vagy gazdasági prob­léma; talán nagyobb, mint bármi más: biológiai probléma. Ha a zsidók nem szabad választás által cselekednek, hanem azért, mert a velük született természetük kénysze­ríti őket, és ha mi ugyanilyen ok miatt reagálunk rájuk — pontosan úgy, ahogy a tűzhangyák reagálnak a közöt­tük élő „zsidó” hangyákra -, akkor a mi problémánk tel­jesen új és más vonatkozást nyer. Ha a mi problémánk lényegében biológiai, akkor tudatosítva ezt a tényt a megoldás megtalálása nem okozhat kétségbeesést. Ellenkezőleg: amit a Teremtő alkotott, azt a Teremtő képes megsemmisíteni. A mi fajunk, mint a Teremtő szerszámának metsző éle, képes győzedelmeskedni minden dolog fölött, képes túlszárnyalni idővel minden dolgot. De először el kell jutnunk ennek megértésére, először öntudatossá kell válnunk. Attack/, 50. szám (Ford.: Tudós-Takács János) ROVARTAN FELFORGATÁS A HANGYÁK KÖRÉBEN (A Time magazin „Tudomány” melléklete leír egy szituá­ciót a rovarkolóniákban, amelynek majdnem tökéletes mása előfordul az emberi társadalomban. - A szerki) Az USA déli része kártékonyabb rovart aligha ismer, mint a pici tűzhangyát, egy hívatlan vendéget, amely Dél- Amerikából jött át közel 50 évvel ezelőtt hosszas láto­gatásra. A kis rovarok csípik az embereket, fájdalmas duzzanatokat okoznak, megtámadják az állatállományt, rágcsálják a terményeket és beborítják a költséges me­zőgazdasági gépeket kemény agyagból készült hangya­bolyokkal. Évekig semmivel sem tudták megfékezni a sza­porodásukat: a kémiai porokkal és permettel folytatott intenzív támadások mind kudarcot vallottak. Most úgy tűnik: a Mezőgazdasági Minisztérium megtalálta a választ a tűzhangyák átkos jelenlétére: a még kisebb hangyák arra ösztönzik a tűzhangyákat, hogy pusztítsák el önmagukat. Szociális paraziták A Minisztérium számára dolgozó uruguayi tudósok bukkantak rá a titokra, miközben gombák, illetve bak­tériumok után kutattak, amelyek végzetesek lehetnek a tűzhangyák számára. Megállapították, hogy Uruguayban, ahol a hangyák őshonosak, nem jelentenek komoly prob­lémát. Többnyire olyan gyengék, hogy olyan vékonyfalú, laza hangyabolyt építenek, amit elmos az eső. Ez nem hangyagyilkosra, hanem „szociális parazitára” utal. A hangyabolyok különféle parazitákat tartalmaztak, de a legfontosabbnak egy másik hangyafaj bizonyult, amely rejtőzés nélkül él a vad tűzhangyák erődjeiben, és bizonyos titokzatos hatással eléri, hogy a vendéglátóik támogatják őket semmittevő fényűzésükben. Általában néhány parazita belekapaszkodik a tűzhangya királynőbe speciálisan alkalmas rágószerv segítségével, amely a nyaka köré illik, anélkül, hogy megsebezné. Amikor egy dolgozó hangya odajön, hogy táplálja a királynőt a visszaöklen­­dezett élelemmel, a paraziták csapkodnak a csápjaikkal, láthatóan kényszerítő üzenetet küldve, ami azt idézi elő, hogy a dolgozó hangya a parazitákat eteti a királynő helyett. A királynőbe kapaszkodó hangyák nőstények, és amikor a királynő lerakja petéit, a paraziták rárakják a maguk petéit. A dolgozó tűzhangyák kötelességszerűen éppen úgy gondozzák és felnevelik a paraziták ivadékait, mint a saját fajukhoz tartozó ivadékokat. A paraziták jól fejlődnek, miközben az előzékeny vendéglátók kis híján halálra dolgozzák magukat az ő gondozásukban, és végül a saját közösségi gazdálkodásuk tönkremegy. Az egész­séges paraziták annak rendje és módja szerint párosodnak a hangyabolyban, azután pedig eltávoznak, hogy fel­forgassanak és legyengítsenek további tűzhangya­­kolóniákat is. Biológiai fegyver A paraziták csak a tűzhangyákkal társulva fordulnak elő. Nyilvánvaló, hogy ők csak úgy képesek élni, ha a tűzhangyák táplálják őket a visszaöklendezett élelmükkel. Ez a függés teszi őket ígéretes biológiai fegyverré. {Time, 1965. június 11.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom