Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)
2007-11-01 / 6. szám
6. oldal «lîîVAKÔfcî 2007. szeptember A SZAKADÉK MÉLYÉRŐL Az Európai Nép Egzisztenciális Válságának Elemzése és Terv a Megmentésünkre Dr. David Duke 2007. július 18-án, a moszkvai Európa és Oroszország: Új Perspektívák Konferencián előadott tanulmánya A szakadék Ennél megfelelőbb nem is lehetne, mármint az, hogy a Föld európai népének legnépesebb városában gyűlünk össze. Moszkva utcáin látható csodálatos népünk tömege bizonyos fokig reménnyel tölt el minket. Másrészt viszont a világos szemek és fehér arcok elhomályosíthatják előttünk azt a sötét veszélyt, amely fenyeget. Moszkvában sétálva bárki azt gondolhatja, hogy népünk nincs válságban. Pedig valójában hosszú létünk legsötétebb veszélyével kell szembenéznünk. Az európai nép a biológiai feledés szakadékénak szélén áll. A Föld minden fehér országa katasztrofálisan alacsony fehér születési arányokat produkál. Az európai származásúak születési aránya világszerte mindössze 1,2 gyermek minden potenciális szülőpárosra. Ez a népesség több mint negyven százalékos csökkenését jelenti minden egyes generációban - és akkor még nem számoltuk hozzá a nem-európaiakkal kötött faji vegyes házasságok tényezőjét, ami szintén jelentősen csökkenti az európai genotípus születési arányát. A fajpusztító születési arányok, kiegészülve a fehér országokba irányuló nagyarányú nem-európai bevándorlással garantálják, hogy amennyiben a fehér világban hamarosan ki nem tör egy forradalom a túlélésünkért, népünk néhány rövid generáció alatt csak egy kisebbségbe szorult, elszórt maradékká válik - létszámban súlyosan elnyomva és a kipusztulás szélére taszítva még saját országainkban is. Szükséges azt kihangsúlyozni, hogy ehelyütt most nem a számos kulturális, szociális, kormányzati és vallásos szertartásunk kiirtására utalok, amelyek egyértelműen szintén ennek a forgatókönyvnek a következményei, hanem sokkal inkább örökségünk szó szerinti eltörléséről. A hanyatló születési arányok néhány meghatározó tényezője: 1. A család egységének elpusztítása, az abortusz és a tömeges születésszabályozás népszerűsítésével együtt. 2. A pornográfia, a szexuális promiszkuitás és a szexuális devianciák átfogó reklámozása, amely egészségkárosító és meddőséget okozó STD (Szexuális Úton Terjedő) betegségek terjedéséhez vezet. 3. Olyan meddő, egészségtelen és romboló hatású szexuális életmódok népszerűsítése, mint a homoszexualitás vagy a nőtlenség. 4. Az alkohol és a tiltott drogok elterjedt használata, ami népünk tízmillióinak elfajulásához vezet. 5. A karrierizmus radikális feminista népszerűsítése, kiegészülve az anyaság elleni rosszindulatú fellépéssel éppúgy, mint a két nem között szított szexuális konfliktussal és versengéssel. Ezeket a tényezőket súlyosbítják azok a gazdasági faktorok, amelyek a nőket anyaszerepükből és otthonaikból a munkahelyekre űzik. 6. Nagyarányú nem-európai bevándorlás a fehér államokba, amely nem csak gazdasági nyomást gyakorol az európai családokra, de bűnözéshez és más szociális problémákhoz vezet, amelyek elpusztítják az egészséges fehér születési arány pszichológiai alapjait. Hisz hányszor hallani európaiak szájából a következőt: „Ki akar erre a tébolyult világra gyermeket szülni?” 7. A nem-európaiakkal kötött vegyes házasságok növekvő száma. Önmagukban ezek a tényezők - mérsékelt formában és rövidtávon - nem szükségszerűen katasztrofális hatásúak. A történelem során a népességek növekedését és hanyatlását számos dolog befolyásolta. Ám amikor a népesség megfogyatkozását kiegészíti a nemeurópaiak nagyarányú megszálló bevándorlása az európai anyaországokba, akkor az európai emberek életveszélyes válsággal néznek szembe. A színes bőrű világ folyamatosan szilárd születési arányokat produkál, és a Föld legnépesebb országa, Kína már 1. 3 milliárd embernek ad otthont. Ez egy valóban tisztán kínaiakból álló ország, egy nyíltan a kínai embereknek, kultúrának, hagyományoknak és érdekeknek elkötelezett kormánnyal. Megfontoltan őrzi határait, védi a kínai identitást és rendeltetést. Érdemes összehasonlítani a keresztények, és nem vallásos európaiak negatív születési arányait a muzulmán világ bámulatos születési mutatóival is. Masszív bevándorlással kiegészülve, a katasztrofális születési adatok tulajdonképpen nem jelentenek mást, mint az európaiak ellen irányuló etnikai tisztogatást saját otthonaikban. Ezt a faj irtást nem pisztolylövések éles pufogásai vagy robbanó bombák jelentik, de ettől még fajirtás; mivel ha nem állítják meg, ez a csendes gén-ki-irtás ugyanazzal a végeredménnyel jár népünkre nézve, mint a fajirtás hagyományosabb formái: létünk megszűnésével. Válságunk oka Ami a múlt század során az európai néppel történt, nem egy olyan jelenség, amely természetesen fakadna népünk leikéből és szelleméből. Ilyen önpusztító viselkedés igazából egyetlen embernek sem lehet a sajátja. Emlékezzenek: a múlt század fordulóján népünk tagjai erőteljesek, hódítók, magabiztosak, termékenyek voltak, és tökéletesen tudatában voltak faji hovatartozásuknak és rendeltetésüknek. Hasonlítsák ezt össze a népünk tagjaiban mostanában felbukkanó öngyűlölet jeleivel. 1998-ban az USA előző elnöke, Bili Clinton beszédet tartott a Portlandi Állami Egyetem végzős hallgatóinak. Amikor bejelentette a diákoknak, hogy a fehérek hamarosan kisebbségben lesznek Amerikában, spontán taps tört ki. Nem nagyon volt rá eddig példa a világtörténelemben, hogy emberek megünnepeljék saját pusztulásukat. Ez a tömeg csak azért tapsolta meg saját megsemmisülését, mert egy ideje már a média, a politika és a tudományos világ Európaellenes propagandájában fürdik. Ennek a propagandának a kitalálói alattomos, idegen megszállókra hasonlítanak, ahogy talán egy sci-fi film ábrázolná őket. Európa-ellenes tervnek elkötelezett nem-európaiak szivárogtak be és nyertek hatalmat népünk idegközpontja, a média felett. Amellett, hogy ezt a legbefolyásosabb intézményt irányításuk alatt tartják, ezek a betolakodók arra is képesek voltak, hogy elhelyezzék saját fajtájukat a politikai, szociális és gazdasági hatalom kulcsfontosságú csomópontjaiba és ágazataiba. A hatalom eme pozícióiból terjesztik minden elképzelhető politikai elvüket, amely mérgezi az európai nép fennmaradását. Megtanítottak arra, hogy gyűlöljük magunkat, hogy megéljenezzük saját halálunkat, és mosolyogva nézzük saját gyermekeink sanyarú jövőjét. Ezzel egy időben megtanítottak minket arra is, hogy szeressük fajunknak eme megszállóit és elpusztítóit. Bizonyos helyeken még arról is meggyőzték népünk számos tagját, hogy ezeket a pusztítókat magának Istennek a követeiként, vagy ha úgy jobban tetszik, a kiválasztott népként imádják. Bevándorlás Az összes ügy közül, amely az itt jelenlevőket érinti, a legtöbbek számára a bevándorlás kérdése a kulcsfontosságú. Ahogy láthatták a Zsidó Szupremácizmus című könyvemben található dokumentáció alapján, egy Európán kívüli, zsidó kisebbség állt a bevándorlási törvények megváltoztatásának élvonalában az Egyesült Államokban, Európában, és valójában a fehér világ minden egyes országában. Zsidó szervezetek és zsidó pénzügyi, politikai és tömegtájékoztatási hatalmak vezetik Amerika és Európa átalakítását Európán kívüli nemzetekké. Ezzel a ténnyel kapcsolatban még csak komoly viták sincsenek, hiszen a zsidó szélsőségesek hencegnek is örökségünk elpusztításával. Earl Raab a Zsidó Képviselet Perlmutter Intézetének főigazgatója, az ADL (B’nai B’rith Rágalmazás-Ellenes Szövetség) munkatársa, és a San Franciscói Zsidó Közlöny írója, a következőt írta: „A bevándorlási törvény csak a második világháború után változott meg drasztikusan... Politikai térnyerésének egyik legkorábbi bizonyítékaként, a zsidó közösség vezető szerepet játszik ezeknek a változásoknak a végrehajtásában.” Raab a továbbiakban ünnepli a fehérek eljövendő kisebbségi státuszát Amerikában. „A Statisztikai Hivatal éppen most jelentette, hogy az amerikai népesség körülbelül fele hamarosan színes bőrű vagy nemeurópai lesz. És ők mindannyian amerikai állampolgárok lesznek. Átlendültünk azon a ponton, hogy egy náci-árja párt képes legyen érvényesülni ebben az országban.” Barátaim, kapuinkat nem kívülről rombolták le; belülről nyitották ki. Jacob Javíts szenátor, a megszállók egyike, aki az USA Szenátusában hosszú időn át vezetője volt a határok megnyitására irányuló törekvéseknek, egy, a New York Times magazinban megjelent cikkének címében tisztán megfogalmazta tervüket: „Nyissuk meg kapuinkat.” Ám Javíts nem annak a nemzetnek a kapuiról írt, amelyhez igazi hűség köti: vagyis Izraeléről. Ô természetesen támogatta Izrael szigorú „Csak zsidók” bevándorlási törvényét, ő Amerika kapuinak megnyitását támogatta, nem pedig Izraelét. (Javíts, J. (1951). „Nyissuk meg kapuinkat.” New York Times Magazine. Július 8. 8. old. 33.) Még jóval azelőtt, hogy Amerika, Európa, Ausztrália és Új-Zéland „megnyitotta kapuit”, a zsidó tudomány és média könyörtelenül lerakta faji kiirtásunk alapjait. Amíg befolyásuk drámaian meg nem nőtt a 20. század elején, az európai nép nyilvánvalóan emelkedő pályán mozgott. Az antropológia nem csupán egy tudományág volt, amely tudomásul vette a fajok létezését; az akkori vezető antropológusok a fajok tudományának tartották. Szinte minden európai ország szigorú, megszorító bevándorlási törvényeket foganatosított, hogy megvédje népe örökségét. A legtöbb európai állam még fajegészségtani törvényeket is beiktatott, hogy fenntartsa lakosságának genetikai minőségét és egészségét. Ma, ha egy több mint egy évszázados egyenlőségről szóló agymosás után valaki genetikai minőségéről mer beszélni, akkor az vészjósló visszhangot vált ki népünk nagy részének agyában és szívében, holott az 1930-as években a legtöbben normálisnak és egészségesnek tartották megbeszélni népünk biológiai rendeltetését. Manapság egy főiskolai professzor beszélhet Cocker Spániel kutyája faj tisztaságának és genetikai vérvonalának fenntartásáról, ám ha nyilvánosan kifejezi aggodalmát saját gyermekei és unokái értékes genetikai felépítésének ügyében, a tudományos élet páriájává válik. A faji egyenlőségi mozgalmat egy zsidó emigráns, Franz Boas alapította, aki számos zsidó tanítvánnyal vette körbe magát, mint például Gene Weltfish, Isador Chein, Melville Herskovits, Otto Klineberg vagy Ashley Montagu. Montagu igazi neve egyébként Israel Ehrenberg volt, és ő írta az egyenlősdi, a média és tudományos élet által népszerűsített bibliáját, Faj: Az Ember Legveszélyesebb Mítosza címmel, ami felvilágosított bennünket, fehér embereket, hogy tulajdonképpen nem is létezünk, és hogy az emberi fajok között egyáltalán nincs különbség. Hát nem csodálatos érzés tudni, hogy nem létezik eltérés köztünk, és a hottentották vagy az ausztrál őslakók között? Mozart és Puff Daddy vagy Beethoven és Snoop Doggy Dog gyakorlatilag egyformák. Franz Boas, követői, és a zászlóvivő zsidó média lerakta az alapjait annak a faji propagandának, ami ebbe a válságba sodort minket. Sajnálatos módon a faji egyenlősdi zsidó öröksége Boas után is fennmaradt. Az egyenlőségre törekvés modern gurui ugyanarról a tőről fakadnak. Stephen Rose, Richard Lewontin, Leon Kamin, Jared Diamond és a néhai Stephen Jay Gould természetesen öt öntudatos zsidó, akik szintén az egyenlőség vezető tudományos támogatói. Ezek a szélsőséges zsidók persze nem csak az egyenlőségi mozgalmat vezették. Egzisztenciális válságunk minden aspektusának nyilvánvaló, nem-európai értelmi szerzője van. Az egyenlőség újkori mozgalmai, a freudizmus, a feminizmus, a kommunizmus, a multikulturalizmus, a szexuális devianciák és az elkorcsosulás népszerűsítése, a szabad bevándorlás, az abortusz, a fajok közti keveredés, a nulla népességbeli növekedés - ezek közül mindegyik élén alapvető és uralkodó nem európai vezetőség áll. Ismétlem: nem európai. Ezek az egyenlőségpártiak nem mások, mint szélhámosok, akik legbelül a szikráját sem hiszik el azoknak a hazugságoknak, amit a goj oknak prédikálnak. Például a „faj egy mítosz” halandzsa kimagasló támogatója Jared Diamond. Diamond, a Natural History magazin egyik közelmúltbeli számában publikálva állítja: genetikai kutatások igazolják, hogy a zsidók genetikailag különböznek a többi embertől. A következő elképesztő kijelentést teszi: ,A zsidó génekkel kapcsolatos érdeklődésnek praktikus okai is vannak. Izrael állama nagy költségekbe veri magát, hogy támogassa olyan zsidók bevándorlását és munkaügyi újraképzését, akik más országokban üldözött kisebbségek voltak. Ez azonnali hatállyal felveti annak a problémáját, hogy meghatározzuk, ki is zsidó.” Diamond szerint nincsenek igazi különbségek az emberiség főbb fajai, egy afrikai hulu és mondjuk egy szőke orosz között, de nyilvánvaló genetikai eltérés van egy zsidó és egy nem-zsidó közt. Diamond kifejezi csodálatát azzal kapcsolatban, hogy Izrael most már képes lesz genetikailag azonosítani a zsidókat, és így eredményesen érvényre juttathat genetikára alapuló, faji szempontból kizárólagos bevándorlási törvényeket! A család elpusztításában egy személyiség emelkedik ki toronymagasan a többi közül. Ő természetesen nem más, mint Sigmund Freud. Ő volt az első jelentős hangadó Nyugaton, aki megtiporta a házasság intézményét és a céltalan szexet valamiféle vallássá emelte. A zsidó befolyás alatt álló média ikonjaként ténylegesen leírta, hogy önmagát egy idegen faj egyedének tekinti, azzal a küldetéssel, hogy
