Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)
2007-11-01 / 6. szám
2007. augusztus «lîîVAKÔfcî 9. oldal ►lenyeli ezt a folyadékot, és az megmérgezi őt. Maró hatású is ez az oldat, leégeti a bőr külső rétegét. Általában a magzat egy órán belül meghal ettől. 24 órán belül elkezdődik a vajúdás, és az anya halott vagy haldokló csecsemőt hoz a világra. (Számos esetben az ilyen csecsemők élve születtek. Ezeket általában gondozás nélkül hagyják meghalni. De néhány csecsemő életben maradt, és később örökbe fogadták.) Hat hónapos magzat A 6 hónapos magzatot finom, pihés, lanugo-nak nevezett szőrzet fedi. A lágy bőrt viaszos állagú, vernixnek nevezett anyag védi. Ennek az anyagnak egy része esetleg még jelen van a gyermek bőrén a megszületéskor, és akkor gyorsan felszívódik. A magzat lélegzése úgy történik, hogy magzatburki folyadékot szív be a kialakuló tüdőkbe. Prostaglandin (kémiai) abortusz Az abortusznak ezt a kémiai szereket alkalmazó formáját az Upjohn gyógyszerészeti társaság alakította ki, amely a méh intenzív összehúzódását okozza, és ez kinyomja a fejlődő magzatot. Az összehúzódások hevesebbek a normális, természetes összehúzódásoknál, úgyhogy ezek a magzatot többnyire megölik - némelyiket lefejezik. De sok magzat élve született. Császármetszés vagy hiszterotómia Főleg a terhesség utolsó 3 hónapjában alkalmazzák. A méhbe sebészeti úton hatolnak be, a hasfalon keresztül. A technika hasonló a császármetszéses szüléshez, kivéve, hogy császármetszéses abortusz esetén a köldökzsinórt általában akkor vágják el, amikor a magzat még a méhben van, ezáltal elzárják az oxigén-ellátását, és ez fulladást okoz. Némelykor a magzatot élve távolítják el, és egyszerűen hagyják egy sarokban meghalni: nem törődnek vele, vagy kiteszik a hidegre. 30. hét - Néhány hónapra a köldökzsinór lett a magzatot az anyával összekötő, életet biztosító tényező. A táplálék az anya véréből a placentán át, a köldökzsinóron keresztül kerül a magzatba. Ha az anya valamilyen mérgező anyagot (drogokat vagy alkoholt) vesz magához, a magzat ezeket ugyanúgy magához veszi. 32. hét — A magzat a nap 90-95%-át átalussza és némelykor REM-alvás tapasztalható, ami az álom jele. A részleges-szülési abortusz 5 lépése: 1: Az abortőr ultrahangtól vezérelve megragadja a magzat lábát a fogóval. 2: A magzat lábát kihúzza a szülési csatornába. 3: Az abortőr kihúzza a magzat teljes testét, kivéve a fejét. 4: Az abortőr bepréseli az ollót a magzat koponyájába. Azután az olló kinyílik, hogy tágítsa a koponyát. 5: Az ollót eltávolítják és a szívási katétert bevezetik. A magzat agyvelejét kiszívják, és ez azt okozza, hogy a koponya összeesik. Azután a halott magzatot eltávolítják. 40. hét - A magzat most megközelítőleg 7 és fél font súlyú; életképes az anyai méhen kívül. A szüléskor a placenta leválik a méh oldaláról, és a köldökzsinór megszűnik, mivel a gyermek a levegőből kezd lélegezni. A gyermek lélegzése változásokat idéz elő a szív struktúrájában és az artériákban, amelyek az összes vért arra késztetik, hogy haladjon keresztül a tüdőkön. Egy részleges-szülési abortusz ezen színes illusztrációi egy ohiói abortőr ismeretterjesztő írása alapján készültek, amely lépésről lépésre kifejti, hogyan végzik az eljárást. Ezek a rajzok pontosan bemutatnak egy huszonnégy hetes magzaton végzett részlegesszületési abortuszt. A legtöbb részleges-születési abortuszt a terhesség 20-26. hetében végzik (vagyis az ötödik és hatodik hónapban), sőt némelyeket még később. A képek Tanja Butler művészi munkái. A rajzok pontosságát igazoló, orvosi szakvéleményt tartalmazó levél alább található. A részleges-szülési abortusz és az emberölés közötti különbség csupán három hüvelyk... MIT JELENT AZ ABORTUSZ A MEG NEM SZÜLETETT GYERMEKEK SZÁMÁRA? Az igazsághoz hozzátartoznak a precíz módszerek, amelyekkel az abortusz elpusztítja a meg nem született gyermekeket. A korai abortuszokat szívó eszközökkel lehet végrehajtani, mivel a magzati csontok a porcok még nem keményedtek meg. A legkorábbi stádiumában ez pürés állapotban lévő maradványokat eredményez. Mindazonáltal a szívás gyakran hátrahagy azonosítható testrészeket, amelyeket újból össze kell gyűjteni, hogy biztosak lehessenek benne: semmi sem hiányzik. (A visszahagyott részek borzalmas fertőzéseket okozhatnak az anyában.) Dr. Beverly McMillan el szokta végezni az ilyen összegyűjtést az abortuszok elvégzése után, de „odáig jutottam, hogy már nem voltam képes többé a kis testekre nézni”. Sok abortőr nem maga gyűjti össze a részeket, hanem vannak más embereik ennek elvégzésére. Egyes munkatársakat ez nem zavar, sőt némelyek eléggé megkeményedtek ahhoz, hogy viccelődjenek erről. Mások semmi ilyet nem akarnak csinálni. „Lehet, hogy a klinikai orvosok azt mondják, hogy támogatják a nő szabad választásához való jogát, de azt is fogják mondani, hogy nem akarják látni a parányi kezeket és lábakat. Nem akarnak szembesülni tetteik következményeivel” — mondta Judith Fetrow, a Tervezett Szülőség egykori klinikai munkatársa. Magára Fetrowra is bíztak abortusz végrehajtást, amikor kezdőként dolgozott egy klinikán Kaliforniában. De a szemlélete megváltozott, részben az volt a feladata, hogy a testrészeket szemlélje meg, rakja el, küldje el egy patológiai laboratóriumba és semmisítse meg. Miközben különösképpen nem kívánta ezt a munkát, meggyőződése volt, hogy a halottat tisztelettel kell kezelni. Nem akarta hallgatni egyik munkatársa viccelődését: „Fogd a gyerekeket és tedd be őket az óvodába.” Fetrow így gyászolt a zsidó hagyomány szerint: „Sivát ültem a babákért, elmondtam az imákat a halottakért. Elneveztem minden gyermeket, amikor elhelyeztem a hatalmas szennyes konténerben.” Ez sokkal nagyobb tiszteletadás volt, mint amiben a holttesteket a legtöbb abortusz-klinikán részesítették. Debra Henry, aki egykor egy michigani klinikán dolgozott, azt mondta, hogy ha a nőnek biztosítása volt egy szívásos abortuszra, a magzat-maradványokat elküldték egy laboratóriumba. De ha nem volt biztosítása, a maradványokat, a „szemetet megsemmisítőbe dobták”. Egy átlagos megsemmisítő nem mindig képes elvégezi a feladatot. Amikor készültek megnyitni a második texasi klinikájukat, Carol Everett beszámolt az abortőr partnerének, hogy a klinikának lesz „egy ipari teljesítményű megsemmisítője, két irányban darabol: előre, majd visszafele is darabol.” Az első klinika megsemmisítője képtelen volt megsemmisíteni egy 32 hetes abortált gyermek testét. Az illinoisi klinikán, ahol Kathy Sparks egykor dolgozott, azt tapasztalta, hogy a 4-6. hónapban abortált gyermekek maradványait „egy állandóan öblítő WC-be dobták”. George Tillernek (Wichita) Kansas, egy késői terhességi időszakban abortuszokat végző orvosnak saját krematóriuma volt a magzati maradványok elhamvasztására. Luhra Tivis, aki egykor a klinikáján a titkárnője volt, visszaemlékezett egy napra, amikor Tiller „a halott gyermekeknek egy különösen nagy súlyú csomagját” vitte a krematóriumba. Megkérte titkárnőjét, segítsen neki kinyitni az ajtót. Tivis így tett, majd visszament a közeli íróasztalához. „Hallottam, hogy begyújtotta... És a legborzasztóbb dolog az volt, hogy éreztem ezeknek az égő gyermekeknek a szagát, mert éppen a közelben voltam.” Bizonyos orvosok és klinikai segítőik számára először megrázkódtatást okoznak az abortusz-technikák, és a kicsiny testrészek, de azután fokozatosan hozzászoknak. Amikor a néhai Dr. David Brewernek, mint fiatal bentlakó orvosnak először kellett megvizsgálnia a testrészeket egy szívásos abortusz után, „olyan volt, mintha valaki egy forró piszkavasat helyezett volna belém”. A soron következő abortuszok is zavarták, de úgy találta, hogy „minden alkalommal már egy kicsit kevésbé zavart, valahányszor ilyet láttam. És tudják, mi történt a következő alkalommal? Nekiduráltam magamat, leültem és véghezvittem egyet.” Megint érezte a forró piszkavasat, de ismét hozzászokott. Megkeményedését ahhoz a módhoz hasonlította, ahogy kialakult a keze kérgessége, amikor tizenévesként a kertészetben dolgozott. Úgy találta, hogy kéreggel „a kezem minden nap dolgozni tudott - nem voltak hólyagok, és nem volt fájdalmam. És mi történt a szívemmel, amikor láttam az abortuszokat, majd elkezdtem művelni azokat? A szívem megkérgesedett.” Egy éjjel egy sóinjekciótól végbemenő abortusz után Brewer egy részben megégetett gyermeket látott, aki „egy kicsit rugdalózott és mozgott, mielőtt végleg meghalt ezektől a borzasztó égési sebektől”. Asszisztált egy császármetszéshez hasonló abortusznál, de ez szándékosan a terhesség olyan korai szakaszában történik, hogy a magzat a születése után hamar meghaljon. „És ők egyszerűen fogták ezt a kis babát -, ►
