Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)
2007-11-01 / 6. szám
2. oldal «ITtVAKÖfcT 2007. augusztus ► magyar életfolyamatban: első keresztény királyunk történelmi műve: Nem csinálhatjuk vissza. Kritikai szétválasztása pedig olyan kérdést vet fel, mely csúfot űz velünk, mert konkrétan sohasem kaphat minősítő választ az ember arra, hogy előtte vagy utána volt-e magyarabb a magyar, s jobb-e vagy rosszabb a magyar sors. István urunk remek ösztönnel és biztos szemmel ismerte fel a kereszténység felvételétőlfüggetlenül is a történelem és a térségek szinte örök törvényeit, évezredekre kijelölvén a szentistváni gondolat szerinti Magyarország útját. „Első szent királyunk vallás- és egyházpolitikájával kapcsolatosan sokat hangoztatott kitétel, hogy népünket azzal ’a nyugatba helyezte’, pedig ez nem felel meg a történelmi valóságnak. Jóllehet, hogy ő maga, s később az egész Árpádház a nyugati kereszténységet vette fel, egyház- és hatalompolitikája nem volt sem nyugati, sem keleti, hanem kifejezetten közép-kelet-európai, azaz kárpátdunatáji. Ez a külpolitika azonban” — írja Gyékényesi Gy. László: Szt. István történelmi alakja c. történelmi tanulmányában (Szittyakürt 1972. aug.) - „földrajzi és történelmi szükségszerűségből született, melyet a művelt és koncepciózus királyi fő figyelmen kívül hagyhatott. A tizedik század végén ugyanis több évszázados kétoldali ráhatás után a bizánci térítés és egyházpolitika több eredményt könyvelhetett el magának e tájon, mint a római. Ásatások bizonyítják, hogy a honfoglalás előtti korban ott élő avarok már keleti kereszténység formái szerint élték lelki életüket. Az országépítő király egyházpolitikája és külpolitikája nem is volt soha egyoldalú. A keleti és nyugati császárral kiegyensúlyozott diplomáciai viszonyt tartott. Ha a clunyi szellemiségnek Pannonhalmán várat emelt, Veszprém-völgyben is megépülhetett a görög apácák kolostora, és magyar zarándokházat építeni Rómában és Bizáncban is egyformán szükségesnek látta. Nagy művét: országát is görög szokások példáján, halála előtt Szűz Máriának oltalmába ajánlotta. A bizánci kereszténység és görög kultúra hatásai az Árpádok uralkodásának századaiban mindvégig kimutathatók.” Amikor Szent István első királyunk népével együtt felvette a keresztény vallást, egy nehéz feladatot kellett megoldania: „a magyarság ugyanis a régi vallással feladta Anahitába, a természet-istenasszonyába vetett hitét. Szent Gellért térítő püspök volt az — olvasható Zajú Ferenc: Magyar évezredek című, a magyar-faji erő és géniusz nemzetalkotó feltámadását hirdető könyvében — akinek tanácsára Máriát Boldogasszonynak kezdték nevezni. így lett Mária-ünnep Gyümölcsoltó-boldogasszony napja, így lett augusztus hónapja Mária hónapja és szeptember hó nyolcadika Mária napja. ” Mi ivódhatott Szent István leikébe, tudatába amikor borzalmas büntetésekkel, kegyetlen csatazajban csapolta fajtája és népe vérét? Mit érezhetett annak kapcsán, hogy a „lázadók”, a somogyi Koppány, a marosmenti Ajtony valójában örök és nemes eszmék hordozói és hősei! Hatalmas lélek volt az, amely dönteni képes ott, ahol egek magasságába nyúló értékek ütköznek egymással. Szelíd mentség és kegyetlen erőszak népének tizedelésére és történelmi életútra terelésére, az ősi szokások, a véralkotmány széttörése és ezer év erős állambölcseleti meghintése - ilyenek az Ő alkotásai. Ki veszi észre, hogy az egek szellemi magasságába kell nyúlnia annak, aki István királyunkra tekint? Az értelem messze túlszárnyaló osztatlan emberi szellem hívő sejtelme adhat csak választ István királyunk rejtélyére. Az, ami a magyarság szívében — lelkében él ezer éve, örök időkre. Nincs és nem is lehet tökéletesebb képe, jelképe a magyarságnak, mint Szent István által királlyá kinevezett Mizul. „Az őshagyományokhoz hű, lázadó Vazul, az ősi magyar szabadságért, ősi hitért fölkelő szent királyfi Vazul, akinek aranykorona helyett — olvasható Grandpierre K. Endre: Vazul — nép ébresztője c. lélekbe markoló tanulmányában — tüzes vas csapott le homlokára, kidöfve két világító szemét, nehogy a magyarok királyaként magyarok védelmére kelhessen. Megcsonkítottam vérző szemüregekkel, vérben ázottan vezették Szent István elé: íme, lásd mivé lett kiskirállyá akartál tenni: még magad is így járhatsz, még téged is elérhet a sors, vagy még ennél is rosszabb. ” Első szent királyunk apja politikáját folytatva, olyan birodalomba tömörítette a törzsi életet élő magyarságot, hogy azt az akkori keresztény Európa peremén egyformán respektálni kellett a kor három keresztény világhatalmának, az aranyló Bizáncnak, a Német-Római Császárságnak és a tengereket uraló Velencének. Szent István nem a Saulusból Paulussá vált megtértek típusa, az O egész életútja törés nélkül ível a magasba. Nem választott ő semmit, hanem beleszületett a magyar hazába, annak maradt első szolgája. Magyarországot Krisztusért, de mindent Magyarországért, — ez volt életelve. A legenda így ír róla: „Komád lerontva a béke nyugalmát egész Teutónia hadait egyesítve Pannónia határait készül ellenség módjára megtámadni. Ellene a király, a püspökök és főemberek tanácsával, a haza védelmére Magyarország minden vitézét zászlók alá szólította. Előbb azonban, megszívlelve, hogy Krisztus segítsége nélkül semmit sem tehet, kezét és szívét az ég felé emelve Nagyasszonya, a mindenkor Szűz Istenanya, Mária előtt tárta fel a rajta esett jogtalanságot és így imádkozott: ha úgy tetszik Néked Nagyasszony, hogy örökségemet ellenségek tiporják el és a kereszténység zsenge vetése elpusztuljon (a nyugati „kereszténység” csizmái alatt!) az ne az én hanyagságom rovására írassék, hanem inkább a Te akaratod rendeltetésére. Ha a pásztoré a vétek, lakoljon érte érdeme szerint, de az ártatlan bárányoknak, kérlek, kegyelmezz! Ezeket mondván és vigasztalást nyervén Tőle az ellenség ellen fordult... ” Szent Koronánk annak jelképe, hogy a magyarok országa a föld leghatalmasabb országával is egyenjogú, független ország. A Szent Korona hűségünk jelképezője is: a magyar történelem viszontagságaiban elferdült és ki nem egyenesített kereszt rajta azt jelképezi számunkra, hogy a nemzet szenved, ha szenvedni kell, de jogait nem hagyja és kötelességeit mindig híven teljesíti, ha lemondanánk róla, ősi jogainkról mondanánk le. Lemondanánk a sértetlen Kárpátmedence hegyeiről, völgyeiről, síkságairól, vizeiről: mindarról, amit nekünk Szent István óta a Szent Korona nevében birtokolt! Az Árpád-házi királyok óta a külső és belső zsarnokok elleni harc mindig a Szent Korona által megtestesített jogok megtartásáért, vagy visszaszerzéséért folyt. A hazánktól, ősi attilai örökségünkről ma jogtalanul elszakított területek elvesztésébe való belenyugvásunk, lemondásunk jelentené azt is, hogy előbb-utóbb lemondunk a még meglévő magyar területekről, megtagadnánk az őseink örökével járó sírig tartó kötelezettséget: hazánk védelmének kötelezettségét. Megtagadnánk, meghazudtolnánk önmagunkat a huszadik századbeli hősies magyar küzdelmek örökét. Csak a hitványok, a történelem szemétdombjára való politikusok kreáltak a magyar nép megkérdezése nélkül a trianoni békediktátumok igazságtalanságait elismerő „alapszerződéseket”. Halljuk az elszakított magyar területek ezer éves kultúrájára zuhanó fejszecsapásokat, a magyar végek pusztulásának állandóan kongó vészharangját, az elszakított magyar véreink hősies küzdelmét. Első keresztény királyunk csodatevő szent jobb keze igen kemény kéz volt. Ha Szent István ma élne, szétcsapna a senkiháziak között akik, „alapszerződésekkel” elherdálták attilai örökségünkben az ő életének művét, az azóta eltelt ezer esztendő magyarságának hazáját. Keményen csapna le azokra a dögmadarakra is, akik a csonkaország földjének kiárusítására készülődnek. Hol vagy István király?! Téged magyar kíván! Jöjjön el vérző roncsaink helyébe szép Kárpátok ölébe újra a Te nagy-magyar Országod! MELEGEN AJÁNLOM - AZ ORVOSI KAMARA VÉDELMÉBEN „Titkos társulatok alakultak ... az ember egészségének megrontására, ... a fajtalanságra” - írta Csontváry csaknem egy évszázada, és e tevékenység a XXI. században is virágzik. Ennek bizonysága a nyelvrontás, ezért ma magyarázatra szorul a címbeli fogalmazás. Mielőtt bárki is félreérti, melegen, azaz forrón, leginkább frissiben ajánlom mindenkinek a következőket. A meleg szónak fizikailag mérhető és átvitt, szép jelentése is van. Az utóbbira példa Áprily Lajos: Tavasz a Házsongárdi temetőben című verse, Apáczai Csere János emlékét idézvén, „akinek meleg lett a vére Aletta van der Maet meleg nevére”. A férfi és a nő forró szerelemben égett egymásért. A meleg szó mai átértelmezése (lásd melegek felvonulása) tudatos nyelvrombolás, ami egy homoszexuális kisebbség szépítő álneveként ment át a köztudatba. Ez az angollal is megesett, ilyen szó a „gay” (eredetileg vidám, jókedvű), a mai megtévesztő jelentése miatt használatát jobb elkerülni. Ma ugyanígy varázsszóval illetik, ködösítik az egészségügy átalakítását, miközben tudatos egészségrombolás, leépítés folyik. Ennek részletei nyilvánvalóak a szakemberek és más foglalkozásúak számára is. Ebben a közegben lángolt fel a vita a homoszexualitás körül, ami természetesen álprobléma, bár e formában is alkalmas az orvosok véleménynyilvánítására. Félreérthetetlenül le kell szögezni, hogy a homoszexualitás biológiai zsákutca, ezen a tényen nem változtat az, hogy az évezredek folyamán társadalmilag változóan ítélték meg. Nincs ez másként a halálbüntetéssel sem. Csak a magyar történelem utóbbi 50 évére emlékezve, nemrég ártatlanok százait lehetett koholt vádak alapján kivégezni, ma pedig ultraliberális társadalmunkban szabadlábon lehetnek az ország kirablói, nemzetárulók és gyilkosok is. Mielőtt bárki is félreteszi e sorokat, kitérvén a politika elől, fel kell ismerni, hogy szinte semmiről, legkevésbé az egészségügyről nem lehet politikamentesen szólni. Amikor hazugságok tengerében fuldoklik az ország, az orvostársadalom nyújthatná a mentőövet. Könnyen belátható, hogy biztosan kihal az a társadalom, ahol megfordul a homoszexuálisok és a heteroszexuálisok aránya. Bár ez ebben a formában még nem áll fenn, mégis iránymutatásul ezt kellene tanítani, és ebben óriási a család és valamennyi közösség felelőssége. 2007-ben egy provokatív homoszexuális felvonulás olyan médiareklámot kapott, melynek visszhangja túltesz a nemzeti ünnepekről történő tudósításokon is. Belátható, hogy a homoszexuálisok felvonulása és nemzeti ünnep szerepcseréje ugyanannak a kisebbségnek az érdeke, ami ma SZDSZ köntösben tündöklik. Az SZDSZ uralja az egészségpolitikát, ennek mai formája ellen minden tisztességes orvosnak etikai alapról kiindulva tiltakoznia kell. A Magyar Orvosi Kamara, az orvosok civil vagy pártszerveződései is olyan történelmi helyzetben vannak, ami utolsó mentsvár lehet a társadalmi-gazdasági gondok megértésére, megoldására vagy a túlélésre. A MOK jelentékenyen hallatta szavát az egészségügyi átalakítás erőltetett, elhamarkodott intézkedéseikor, amiért elismerés illeti. Az újraalakult kamarától az ország e szorongatott helyzetében azonban még határozottabb cselekvést vár. Melegen ajánlom az elmondottakat... mert forró ősz elé néz az ország. Az elkövetkező három hónap forró pontjai: augusztus 20. — az ünnep újabb megcsúfolása várható, szeptember 17. — a gyurcsányi hazugság bevallásának első évfordulója, majd október 23. - a tavalyi elhazudott 50. jubileumi év történelmi kiigazítása lenne kívánatos. Ma az orvosnak nem lehet nem politizálni, amikor felmerül a miniszterelnök elmeállapotának kérdése. Csakhogy erről nem kósza hírek vagy magánvélemények kellenének, hanem orvosi állásfoglalás. Orvosi gondolkodással el lehet jutni a kormány alkalmatlanságának kimondásához, melyben a sor a fejétől kezdve Horváth Ágnes egészségügyi miniszterig tart. Még egy adalék: Göncz Kinga is orvosi diplomával ül a jelenlegi külügyminiszteri székben. Korábban esélyegyenlőségi miniszter volt, a mindig is felesleges hivatala már megszűnt. Ö sem az esélyegyenlőség jegyében került a miniszteri székbe, hanem mert születetten egy Göncz volt. E tény az esélyegyenlőség megcsúfolása, ugyanúgy, mint Horváth Ágnes szerepvállalása. Az esélyegyenlőség pedig fából vaskarika, az esély törvény nélkül is mindenkinek megadatik, hogy akár külügyminiszter legyen, mégis csak egy ember ülhet egyszerre a bársonyszékben. Hamarosan megszűnhet az Egészségügyi Minisztérium! Átnevezhető Egészségipari Kegyeleti Bizottsággá, és Fodor Gábor vezetése alá rendelhető. A kitagadottnak látszó példák az SZDSZ-nek a magyar társadalmat megnyomorító vadhajtásai. Egy fodorgábori vezetéssel még a homoszexuálisok házassága is törvényesíthető, ha ehhez Ágnes asszony kevés lenne. De miért kell elviselni, hogy a farok csóválja a kutyát? Az egyetlen kiút, ha az orvostársadalom egyénenként és szervezetileg is felvállalja a hiteles tájékoztatást és az egészséges élet lehetőségéről, a társadalom gyógyíthatóságáról meggyőzi az embereket. (A betegség gyógyításához oki terápia kell, ennek alapja az ország állapotát leíró diagnózis, amit a célzott beavatkozás követ.) Dr. Nagy Attila orvos, közíró, Debrecen drnagyattila@yahoo xo.uk
