Szittyakürt, 2006 (45. évfolyam, 1-6. szám)

2006-11-01 / 6. szám

4. oldal «lîîVAKÔkî 2006. november-december Dobszay Károly ÜNNEP UTÁN ÜNNEP ELŐTT Ez év október 23-án megtörténtek országszerte a hivatalos és nem hivatalos ünnepségek az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára emlé­kezve. Az elmúlt évek hagyományaihoz igazodva, volt itt minden: szónoklás, melldöngetés, zászló­­suhogtatás, vers és próza, ahogy ez már lenni szokott. Megint - már ki tudja hányadszor - újra megfogadtuk: nem engedünk ötvenhatból. Aztán mindenki átszel­­lemülten hazament - az egykori KISZ-titkár Gyur­­csány Ferenctől kezdve az egykori liberális titán Orbán Viktorig -, és megelégedetten dőlt hátra a kényelmes foteljében: „Újra tettünk valamit a hazá­ért!” Különben semmi említésre méltó nem történt azon kívül, hogy a rendőrség - a régi szép idők emlékét idézve - összevert, fejen lőtt (csak gumi­lövedékkel!), és elgázosított (ez legalább bizonyítha­tóan megtörtént a gázkamrák meséjével ellentétben!) mindenkit, aki csak az útjába akadt. Különben maradt minden a régiben. De mit is ünnepelünk mi egyáltalán és van-e okunk az ünnepre? Talán csak nem az ad okot ünnepelni, hogy a magyar történelem legnagyobb szélhámossá­gának köszönhetően újra azokkal haladunk kéz a kézben, akik ellen az ötvenhatos felkelés irányult s akik a rendszerváltásnak hazudott gengszterváltás után tizenhat évvel még mindig ott ülnek, ott ülhetnek az összes kulcsfontosságú helyeken, pártvezetői szé­kekben, bankok főnöki irodáinak homályában, a vi­lághatalommá előlépett álsajtó és álmédia szerkesz­tőségi szobáiban és kezüket továbbra is rajta tarthatják az ország ütőerén? Talán csak nem azt ünnepeljük, hogy hazánkat, mi­után végre megszabadult a keleti megszálló hatalom több évtizedes szorításából, ugyanazok a jól ismert „hazafiak” rögtön odadobták a nyugati megszálló hatalomnak, hálából, amiért cinkos hallgatásával és jóváhagyásával annakidején áldását adta a magyar szabadság vérbefojtásához? De ünnepelhetnénk azt is, hogy minket itt so­rozatosan úgy átvernek évek óta a segítségünkkel nemzeti politikusokká emelkedett széplelkek, mint azt a bizonyos végterméket a palánkon. S bár látjuk és érezzük, hogy valami nem stimmel, azért tovább­ra is ünnepeljük őket, az újdonsült „hősöket”, „nemzetünk elhivatott megmentőit”, „a XX. és XXI. század legnagyobb magyarját” - míg arról koldu­lunk. Mert mi szeretünk ünnepelni! Mindegy, hogy mit - fő, hogy ünnepeljünk. Már az sem fontos, hogy meg­tudjuk: mi is történt itt valójában? Mi történt negyven­négyben és mi történt ötvenhatban? És mi történt utána? És mi történik napjainkban? És mi fog történni velünk a jövőben, ha végre-valahára nem figyelünk oda a dolgok mélyére s tovább hagyjuk, hogy terel­jenek bennünket egyik ünneptől a másikig. Amíg bele nem gebedünk. Amíg egyik reggel arra nem ébre­dünk, hogy legújabb kori „jótevőink” segítségével már az utolsó darab magyar földet is kihúzták a lá­bunk alól és betereltek bennünket a globalizált embe­riség nagy megváltó akoljába - emészteni. Ott aztán lesz időnk bőven megemészteni, hogy hol is rontot­tuk el a dolgokat, hogy mikor tévesztettünk irányt valójában? Emészthetünk a végtelenségig, mert egyéb dolgunk sem lesz. És amíg mindez bekövetkezik - nincs már olyan messze -, addig csak ünnepelgessünk tovább. Mert van még mit ünnepelni bőven. Mi az ünneplők népe vagyunk. Nemrég még április negyedikét ünnepeltük, meg november hetedikét. Igaz, akkor még a mostani szakértőink és vezetőink (vagy azok szülei) majdnem mind hithű kommunis­tának álcázva vezényeltek vagy bólogattak. Valahogy ki kellett bekelni a nehéz időket. De miután végre „ felszabadultunk” - úgy jó tizenhat éve -, most már szabadon ünnepelhetünk. Például olyan fenséges év­fordulókat, mint februárban Budapest „felszabadí­tását” a Vörös Hadsereg jóvoltából. Vagy a Holocaust­nak a mit tudom én hány éves, hány hónapos és hány hetes vagy napos évfordulóját. Amíg a bőrt is lenyúz­zák rólunk. Hamarosan 2006 éve lesz, hogy megszületett a „zsidók királya”. így mondják mostanában. Már nem Megváltónak nevezik, nem a kereszténység megala­pítójának, nem is Isten fiának: ő a zsidók királya. Tereinken a karácsonyfa mellett az utóbbi években már ott virít a hétágú menóra, hirdetve, hogy ki az úr valójában ebben az országban. Hát van okunk ün­nepre felebarátaim. Mert ha még nem vettük volna észre, már régen nem a huszonnegyedik órában járunk, hanem annál jóval tovább. Megszállt, meghódított ország lettünk, amiről legutoljára épp október 23-án bizonyosod­hattunk meg. Itt már csak két lehetőség maradt: vagy behó­dolunk, vagy pedig lázadunk. Az örök lavírozok harmadik útja - mint mindig - nem vezet már se­hova. Furcsa játéka a sorsnak, hogy ezt pont egy ame­rikai, név szerint dr. David Duke mondta a szemünk­be, méghozzá az egyik zsidó fellegvárnak számító ATV vele készített élő interjúja alkalmával. Az a David Duke, akit a jól ismert „ örök humánusok” most a világ első számú közellenségének kiáltottak ki, csupán azért, mert a most már magyarul is megjelent köny­vében megcáfolhatatlan dokumentumokkal bizonyít­ja, hogy úgy Amerika, mint a világ legtöbb „haladó” országa, a zsidó felsőbbrendűséget hirdető és magá­nak az uralkodásra jogot követelő maffia terrorjának az áldozata. Mindezek ismeretében el kell dönteni, hogy melyik utat választjuk. Ha a kényelmesebb, végső behódolást (nem kell félni, nem fog fájni), akkor ünnepelhetünk nyugodtan tovább. Csak a nagy ünneplések közepette egyet azért ne felejtsünk: minket a magyar utókor- ha lesz ilyen - aztán biztosan nem fog ünnepelni. Köszönjük Nemzettestvéreinknek A Vili. Nagy Szittya Történelmi Világkongresszus sikeréért hozott anyagi áldozatát PAP-NEMES JANOS Danbury CT FŐVÉDNÖKSÉG 100 dolláron felüli adomány BALOGH ATTILA Willowick OH BÁRÁNY BERTALAN Kuruman S. Afrika DEBRECENI BÍRÓ ZOLTÁN Cleveland OH GOMBÁS KÁROLY Cleveland OH HETÉNYI Tibor $1000 Edison NJ HUSZÁR LÁSZLÓ $1000 Parma OH KINDLER László $ 500 Toronto ONT MATTA ISTVÁN Cleveland OH MAJOR TIBOR Cleveland OH MOLNÁR LAJOS $ 2000 Cornelius NC DR. VÁMOSI NAGY ENDRE Mayfield OH VARGA ANNAMÁRIA Parma OH VERES JÓZSEF Jakson NJ 100 dolláros adomány FRIEDRICH IRMA Seven Hills OH VISEGRÁDI HELM ÁRPÁD Clermont FL KÁDÁR DÁNIEL Dedford OH LUCSKAY KISS MIHÁLY Fairview Park OH DR. LUCZEK ISTVÁN Solon OH MÉSZÁROS BÁLINT Winnipeg CAN MAN. KANADAI MAGYAR TÁRSASÁG Pointe-Claire QUE NAGY SÁNDOR Surrey BC SOHAJDA ÉVA Edison NJ TÓTH CSALÁD Brampton ONT VERES GUSZTÁV Fairview Park OH VIDÁCS MÁTYÁS North Royalton OH VÉDNÖKSÉG 50 dolláros adomány BERTA ERIKA Cleveland OH BODNÁR IMRE Windsor ONT BOTOS LÁSZLÓ Groton Ny ELEK KÁLMÁN Northfield ILLES LASZLO Escondido CA JOBB VILMA Grand Blanc Ml KATONA GYÖRGY Amherst OH KORITÁR HELEN Montreal QUE V. KUN-SZABÓ ISTVÁN ÉS BEATRIX Somerset NJ MAJOR MÁRTA Mississauga ONT MIHALIK MÁRTON Burlington ONT MAROSSY OTTÓ ÉS ILONA Sarasota FL PÉTERFFY GYÖNGYI Bethlehem PA PŐECZE JÓZSEF ÉS ZITA Gates Mills OH RÉPÁS MIHÁLY Chesterland OH SCHLOSSER JÁNOS Windsor ONT SUBOSICS KÁROLY Port Charlotte FL SZARKA LÁSZLÓ Tucson AR SZENDREI ISTVÁN Egerlövő TOMPOS ANTAL New York NY TÓTH GIZELLA Cleveland OH KONGRESSZUSI KLUB TAGOK 25 dolláros adomány BAKK ELEMÉR Avon OH JAKUS LÁSZLÓ Welland ONT VARGA SÁNDOR Broadview Heights OH

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom