Szittyakürt, 2006 (45. évfolyam, 1-6. szám)
2006-09-01 / 5. szám
14. oldal «lîîVAKÔfcî 2006. szeptember-október BÖRTÖNBE A HOLOCAUST-ERETNEKEKKEL -TŰZRE A KÖNYVEIKKEL! Lendületben a holocaust inkvizíció EGY SPANYOL REVIZIONISTA KIADÓT ISMÉT LETARTÓZTATTAK BARCELONA, Spanyolország 2006. április 11-én kedden a katalán fővárosban letartóztatták Pedro Varela revizionista kiadót a Libreria Europa könyvesboltjában „genocídium védelmezése és igazolása” vádjával, mivel olyan könyveket adott ki, mint pl. Joaquin Bochaca Mito de los 6 miliones (A hatmillió mítosza) című műve, és ezzel furcsa módon „veszélybe sodorta külföldi államok biztonságát”. (!?) Az akcióban 500 könyvet foglaltak le. Varela kedden délelőtt 11-től szerdán hajnali 2-ig volt őrizetben, amikor is óvadékot tett le. Varelát öt év börtönbüntetés fenyegeti. A barcelonai újságok címlapjain a jóképű Varelát láthattuk amint megbilincselve elvezeti őt egy nindzsaszerű rendőrnő. Meglepő, hogy az egyik könyv, melynek kiadásával vádolják, egy 1971-es klasszikus mű a rassz és IQ tárgyában Hans Eysenck, a kiemelkedő tudós tollából, melynek címe Rassz, intelligencia és nevelés, és amely az USA-ban The IQ argument (Az IQ-vitd) címen jelent meg. Eysenck német származású, és a Harmadik Birodalmat a harmincas években hagyta el; több mint 50 könyvet és 900 tudományos cikket írt, és a világ egyik legelismertebb pszichológusának tekintették. Eysenck Rassz, intelligencia és nevelés című könyvét még 8-9 évvel ezelőtt is meg lehetett vásárolni a zsidó Koplovitz család tulajdonában álló El Cortes Inglés nevű legnagyobb spanyol áruház-hálózatban. A barcelonai államügyész, aki Varela letartóztatását elrendelte, egy volt maoista, aki manapság „demokrata”. Varelának már volt tapasztalata országa, valamint Ausztria „ igazságszolgáltatási rendszerével”, így ő visszaeső, ami befolyásolhatja a jelenlegi eljárás eredményét. Varelát először 1996 decemberében tartóztatták le genocídium védelmezése vádjával. 20 000 könyvet, valamint más kiadványt koboztak el és semmisítettek meg akkor. 1998. november 16-án egy spanyol bíróság Varelát öt év börtönbüntetésre ítélte „ rasszista gyűlöletre való uszítás miatt” valamint „genocídium tagadása vagy igazolása” miatt. Ez az ítélet a „holocaust-tagadás” miatti első spanyol ítélet volt. Az ítélet az 1995. évi spanyol genocídium-ellenes és diszkrimináció-ellenes törvény alapján született meg. 1995-ig Spanyolország a szólásszabadság oázisa és olyan menekülő nemzeti patrióták politikai menedékhelye volt, mint a belga Léon Degrelle, Otto Remer és Otto Skorzeny második világháborús német tisztek, valamint Walter Ochensberger és Gerd Honsik osztrák revizionista kiadók. Ez fénylő kivétel volt a sötét európai kontinensen, ahol az úgynevezett „gyűlöletbeszédet” és az úgynevezett „holocaust-tagadást” számos országban illegálisnak nyilvánították. Spanyolország addig a világ patriótái számára a béke és szabadság maradandó kikötőjének látszott. Megvoltak mind a katolikus Spanyolország mélyen gyökerező jobboldali és „politikailag inkorrekt” hagyományai, egy olyan nemzeté, amely köztudottan kiűzte zsidó lakosságát 1492-ben, valamint a „Franco-diktatúra” (1936-1977) alatt is, amely szövetségese volt a nemzetiszocialista Németországnak, és a háború után is elkötelezett katolikus és antikommunista maradt. A megbilincselt Pedro Varela Azonban 1995. május 11-én a spanyol Országgyűlés létrehozta a „genocídium-igazolás” és „rasszista gyűlölködés” bűncselekményeit. A Felipe Gonzalez miniszterelnök és Juan Carlos király által aláírt törvény preambuluma szerint a revizionista könyvek erőszakhoz vezetnek: „A több európai országban terjedő rasszista és antiszemita erőszak, melyet a náci ideológia zászlaja és szimbólumai alatt követnek el, arra kényszeríti a demokratikus államokat, hogy határozottan lépjenek fel az ilyen cselekmények ellen.” Az „erőszak elleni” küzdelem miatt esett meg az, hogy fekete ruhás rendőrnindzsák őrizetbe vették Pedro Varela történész-kiadót. (The Barnes Review Newsletter) VÁDAT EMELTEK A „NÉMET JEANNE D’ARC” (SYLVIA STOLZ) ELLEN Sylvia Stolz, aki korábban Ernst Zündel Védőügyvédje volt (amíg Meineitzhagen bíró ki nem zárta a tárgyalásból), a német jobboldali közvélemény „német Jeanne d’Arcnak” nevezte el. Ellene Mannheimben vádat emeltek holocaust-tagadás címén, mert Dr. Rigolf Hennig védőügyvédjeként a következő megnyilatkozásai voltak (orvos ezredes védencét azzal vádolták, hogy a jelenlegi kormányt megrágalmazta): Sylvia Stolz és Horst Mahler 1) Felolvasott a bíróságnak egy újságcikket, amely Gilad Atzmon világhírű izraeli művészt idézte, aki azt mondta, hogy a második világháború írott története és a holocaust „az amerikaiak és a cionisták által kitalált teljes hamisítás”. 2) Idézte Ahmadinezsád iráni elnök kijelentését, miszerint ő nem hisz a holocaustban. Hozzátette, hogy Germar Rudolf „gyökeresen felszámolta a holocaust-vallást”. 3) Azt állította, hogy a Német Birodalom jogilag még mindig létezik, és ezért a jelenlegi Német Szövetségi Köztársaságnak nincs joghatósága Dr. Hennig ügyében. Kijelentette: „A holocaust hazugsága szertefoszlik! Még ez a bíróság sem zárkózhat el attól, hogy tekintettel legyen a jól tájékozott kétkedőkre.” 4) A per kezdeti szakaszában Sylvia Stolz azon a nézeten volt, hogy a holocaust nem „nyilvánvaló”, ahogy ezt a bíróság állítja. A „nyilvánvalóság” csupán hamis tanúvallomásokra, kínvallatásokra, fenyegetésekre, a revizionisták ellehetetlenítésére, a revizionista könyvek tilalmára, és a holocaustban nyilvánosan kételkedők büntetőjogi üldözésére támaszkodik. A holocaust-tagadók üldözésének azonnal véget kell vetni. A Sylvia Stolz elleni vádemelés újabb bizonyítéka annak, hogy jelenleg Németországban súlyosan sérül a szólásszabadság. Pedig egy állítólag nyilvánvaló tényt nem kellene drákói szigorral, büntetőjogi eszközökkel megvédeni. Ha a liberalizmus - a saját elveit is megtagadva - büntetőjogi eszközökkel akarja védeni a holocaust dogmáját, ez annak a jele, hogy nem szólnak igazán meggyőző történettudományi érvek e mítosz mellett. Pedig a történész állításaira is vonatkozik Aquinói Szent Tamás bölcsessége: egy tudományos kérdés eldöntésénél egyedül az számít, hogy milyen meggyőző érvekkel támasztják azt alá. A 77 ÉVES ROBERT FAURISSON PROFESSOR ISMÉT A VÁDLOTTAK PADJÁN Annak a hajtóvadászatnak, amelyet az utóbbi időben nemzetközi téren indítottak a revizionista történészek ellen, a 77 éves Robert Faurisson, a Sorbonne és a lyoni egyetem nyugalmazott professzora az egyik újabb áldozata. Faurisson lényegében azzal van vádolva, hogy tagadja a holocaust-dogmát, az európai zsidóság megsemmisítésére létesített és a második világháború alatt működő, embereket gyilkoló gázkamrák létét Auschwitzban és más koncentrációs táborokban, és az ezen revizionista álláspontját tartalmazó telefonos interjút az iráni rádió és a Sahar 1 televízió rendelkezésére bocsátotta. A vád szerint ezt az interjút a Satelliten keresztül a francia TV is átvehette, és ennek alapján a francia ügyészség a professzor ellen az 1990. július 13-i Fabius- Gayssot törvény 24.§-ának megszegése címén emelt vádat. A 2006. július 11-i tárgyaláson a párizsi törvényszéken a vádat Madame Anne de Fontette ügyészhelyettes képviselte, de vádat emelt a Faurisson ellen 3 civil szervezet is: a LICRA (Rasszizmus és antiszemitizmus elleni nemzetközi liga), az MRAP (Rasszizmus és antiszemitizmus elleni mozgalom) és LDH (Emberi Jogok ligája). Az elnöklő bíró Nicolas Bonnal volt. A július 11-i tárgyalási napon a tárgyalóteremben több, mint 100 revizionista jelent meg Franciaországból, Nagy-Britanniából, Svédországból, Svájcból, Olaszországból, Iránból és még más országokból is a professzor támogatására. A nagyon élénk, korát meghazudtolóan energikus professzor az egész tárgyaláson rendkívül eltökéltnek, határozottnak tűnt. A bíró a nyitó kérdést szarkasztikus stílusban tette fel, de Faurosson figyelmeztette, hogy nem engedi magát ilyen stílusú beszédre kényszeríteni. Ezt követően a hangnem megváltozott. Franciaországban tiltja a jog, hogy a védelem felhasználja érvként azokat a tudományos érveket, amelyeket Faurisson mindig megfelelő hivatkozásokkal szokott alátámasztani. Itt elég emlékeztetni arra a kijelentésre, hogy ő nem „az Igazságot” akarja keresni, hanem egyedüli célja a tudományos pontosság. Ennek érdekében Auschwitzben, Treblinkában és számos más helyen először egy „detektív-vizsgálatot”, majd ezt követően laboratóriumi kémikusok bevonásával „a törvényszéki vizsgálatot” folytatott. Egy vizsgálóbíróhoz hasonlóan arra törekedett, hogy feltárjon minden elemet, ami „a vádlott” ellen, vagy éppen mellett szólhat. A dokumentumok vizsgálata során a legklasszikusabb történészi módszert követte. Szerinte egy revizionista történész álláspontja nem tagadás, hanem az ilyen történész olyan kutató, aki kutatása végén arra az eredményre juthat, hogy azt állítja: ►
