Szittyakürt, 2006 (45. évfolyam, 1-6. szám)

2006-05-01 / 6. (3.) szám

2006. május-június «lîîVAKÔfcî 11. oldal ► amelyen nem olvasott. Ön ismeri a kínzást, amivel a zsidók napjainkban a palesztinokat kínozzák, amikor elkapják őket? Ez semmi ahhoz képest, amit a zsidó nyomozótisztek Nürnbergben német foglyaikkal tettek. S ami még árulkodóbb, Nürnbergben a legtöbb ügyész és bíró zsidó volt. A háború alatt a táborokról készült légi fényképek egyikén sem látszanak hullahegyek, vagy működő krematóriumok. A józanul gondolkodó emberek fel­teszik a kérdést: „Ha 6 millió ember pusztult el, akkor hol vannak a holttestek?”. Ez és a tóra-prófécia szavai a gázkamra-történetek forrása: „Ők füstté váltak.” Nem találtak holttesteket akkor, és nem volt a táborokból gomolygó füst sem, és nem találták emberi holttestek maradványait sem semelyik tábor környékén olyan mennyiségben, ami meghaladná a foglyok viszonylag kis számát, akikről tudjuk, hogy tífusz és más betegségek következtében haltak meg. A Nemzetközi Vöröskereszt világosan dokumentálja, hogy kevesebb, mint 300 ezer zsidó halt meg a II. világ­háború alatt Németország összes koncentrációs tábo­rában együttvéve. Rasszként a zsidók sokkal kevésbé járultak hozzá a háborús erőfeszítésekhez, mint bármely más résztvevő nemzet, ezért az ő összlétszámúk emel­kedett a háború alatt, szemben a legtöbb harcoló nem­zettel. Az igazi holocaustok Azonban vannak valóságos holocaustok, amelyek tényleg megtörténtek a múlt évszázadban, amelyekre azonban nem emlékezünk. A 1,5 millió örmény vitatatlan népirtása török elnyo­móik által 1915-ben különösen őrjítő, hiszen Törökor­szágot abban az időben donmeh muzulmánok uralták. Nos, Önök nem biztos, hogy tudják, hogy a donmeh muzulmánok egy kizárólag zsidókból álló szekta, akik „megtértek” az iszlámhoz, azonban titokban tovább folytatták zsidó vallásuk gyakorlását, és nem házasodtak törökökkel. Ez volt a múlt évszázad első holocaustja és ezt zsidók okozták. A forradalom utáni időkben a zsidók uralta Szovjet­unióban 20-80 millió fehér keresztényt gyilkoltak le szisztematikusan 1917 és 1953 között. Ez volt a 20. század második holocaustja, melyet közvetlenül zsidók követ­tek el, és amiből leszűrhetjük, hogy mire készülnek az amerikai keresztények ellen ebben az évszázadban. Micsoda? Önök nem gondolták, hogy az amerikai iskolák, az amerikai kormány és a karácsony keresz­­ténytelenítésével vége szakadna ennek a folyamatnak? Nem gondolták, ugye? A 20. század harmadik holocaustjában a szövetsé­gesek tüzbombákkal bombázták Drezdát a II. világ­háborúban egyszerűen azért, hogy lássák, tudnak-e hatalmas tűzvihart okozni. Sikerült nekik, és az ezt követő szörnyű pusztításban több mint félmillió embert, többnyire civileket gyilkoltak meg, és elpusztították az egyik legszebb várost is. Mivel a háborút a zsidók uszí­tására és a zsidók érdekében folytatták, Drezda vére zsidó fejeken szárad („Az ő vérük lesz a ti fejeteken” - hogy ezt a bibliai kifejezést kölcsönözzük, amelyet a zsidók mondogattak, akik Jézus Krisztus keresztre feszí­tését is elintézték). A negyedik holocaust természetesen az amerikai nukleáris bombák ledobása Nagaszakira és Hirosimára. A zsidó kapcsolat egy rövid magyarázatot igényel. Ame­rika elvágta Japán olajellátását és Pearl Harbor megtá­madására kényszerítette őket. Franklin Rooseveltnek előzetes tudomása volt Pearl Haborról, azonban direkt engedte, hogy ez megtörténjen, azért, hogy az amerikai nép annyira felháborodjon, hogy ezáltal Roosevelt háborút üzenhessen Japánnak, amely addig csupán Kínával állt háborúban. Olaj nélkül Japán bizonyosan vesztésre állt Kína ellen, és így kénytelen volt meg­támadni Amerikát. Japánnak Németországgal való köl­csönös védelmi szerződése miatt az amerikai zsidóknak végül volt egy okuk, hogy hadat üzenjenek Németor­szágnak, fő célpontjuknak, mely miatt az USÁ-t belerángatták a Japán elleni háborúba. így a Japán elleni nukleáris holocaust szintén a világ zsidóinak lelkén szárad. Az igazság leleplezi a nevetséges, úgynevezett zsidó holocaustot. Olyan kevés zsidó halt meg a II. világháború alatt, és azok többsége is természetes okokból, hogy a holocaust kifejezést nem is való arra használni, ami velük történt. Valójában a 20. század azon négy eseményét, amelyek igazán megérdemlik a holocaust elnevezést, maguk a zsidók okozták, saját céljaik érdekében! Miért? Mivel a zsidó holocaustot ennyire könnyű megcá­folni, miért ragaszkodnak a zsidók ehhez ilyen végle­tesen? Számos oka van ennek a tóra-prófécián kívül is természetesen. Éppenséggel a próféciát Önök elhiszik? Tudták Önök, hogy az Egyesült Államok zsidó lakossága jelenleg kb. 6 millió? Tudták, hogy Izrael zsidó lakossága szintén 6 millió? És ha a prófécia beteljesedik, Önök szerint melyiket semmisítik meg először? Azonban térjünk vissza a holocaust által a zsidók szá­mára biztosított előnyökre: először is ez védi a zsidókat a kritikától, mind egyénileg, mind kollektiven. Ezen kívül busás hasznot is hozott jóvátételek formájában a félreve­­zetettektől, különösen az Izraelnek juttatott amerikai segély formájában, amely a mostani iraki háború előtt amerikai családonként 64 ezer dollárt tett ki. Mi több, a „holocaust” egyfajta „ők ellenünk” mentalitást hoz létre a zsidókban, akik így tartják együtt hittestvéreiket; és a holocaust lehetővé teszi Izraelnek, hogy befolyásolja és irányítsa Amerika közel-keleti politikáját. A holocaust eltereli a figyelmet a zsidók által felbujtott számos 20. századi holocaustról is. Zárszóként Nos, ez az igazi holocaust-tagadás! Nem az a filléreskedő „6 vagy 5 millió volt?” biznisz, mely miatt Zündel, Rudolf, Irving és társaik most börtönben ülnek perükre várva. És mennyire megérdemlik a zsidók ezt! Amikor ők engem holocaust-tagadónak neveztek, azzá is tettek. És nem akarom hallani a sirámaikat, mivel csak azt adtam nekik, amivel megvádoltak. És még nem fejeztem be. Valójában még csak bemelegítek. Érdekes módon, amikor Deutsch azt a kérdést szegezte nekem az országos tévén, hogy hány zsidó pusztult el a holocaustban, az első válasz, ami eszembe jutott, egy vicc poénja volt. Visszatartottam ezt a választ, és úgy válaszoltam neki, amint azt fentebb leírtam. De mi volt az elsődleges válaszom? Nem elegen! Apropó, nem kívánom, hogy úgy bánjunk a zsidókkal, ahogy ők bántak velünk. De ha ténylegesen 6 millió pusztult el a II. világháborúban, akkor gondolják, hogy annyi bajunk lenne velük, mint amennyi manapság van? Ahogy mondani szoktam: egyetértek azokkal, akik szerint az antiszemitizmus betegség. A zsidóktól kap­juk el! (Ford. Lesetár Péter) Kenneth J. Schmidt A NYUGATI VILÁGBAN KIALAKULÓ NÉPI NACIONALIZMUS Kísértet járja be Európát, a nacionalizmus kísérteié. Európában, Ausztráliában és az USÁ-ban a naciona­lizmus új politikai erő, amelytől a fennálló rendszer hívei félni kezdtek. Európában - különösen nap­jainkban - a nacionalizmus lépett a kommunizmus helyébe, mint fenyegetés, amely egyesíti a jobbkö­zépet és a balközépet. Jelenleg nem kell mást tenni, csak felkapni egy újságot, és ezek a nevek ugranak az olvasó szeme elé: Le Pen, Fortuyn, Haider stb. Mik az okai a népi színezetű nacionalizmus fel­törésének? Az úgynevezett nyugati világban nagy sza­kadék alakult ki az átlagemberek és a felettük ural­kodó elit között. A tény adott, hogy az elitnek és a népnek mindig más volt a világnézete. Mindazonáltal azt állítom, hogy az európai civilizáció történetében sohasem volt ilyen nagy szakadék az elit és a köznép világszem­lélete között. Christopher Lasch történész és szociális gondolkodó egy szakkifejezést alakított ki erre: ezt a jelenséget az „elit forradalmának” nevezte. A rajtunk uralkodó emberek - az üzleti életet nagyban irányító elit, a média-bárók, a cionisták és a manhattani intel­ligencia - olyan értékekhez ragaszkodnak, amelyek erőteljesen különböznek a fehér munkások és a fehér középosztály értékeitől. Az elit nem hisz olyan fogalmakban, mint nemzeti szuverenitás és isteni gondviselés, de a köznép hisz ezekben. Meg kell jegyeznünk, hogy az uralkodó réteg gyakran kihasználja az emberek hitét, megté­vesztve őket a maga gonosz céljai érdekében. Például a Bush-adminisztráció szégyentelenül kihasználta a nacionalizmus fogalmát szeptember 11 után, jóllehet az ifjabb George erősen hisz egy világkormányban. Egy másik példa az a mód, ahogy a rezsim ke­gyeltjei gyakran felhasználnak vallási érveket az új világrendre vonatkozó tervek alátámasztására. A sze­xuális nevelés és az abortusz elleni vallási alapú érveket kigúnyolják, de a vallást hívják segítségül a kisebbségek polgári jogainak, a nyílt bevándorlásnak és más kormányzati politikai irányvonalak védelmére, amelyek az európai fehéreket hátrányos helyzetbe hozzák. Az elit a maga zárt közösségébe húzódva nem vállal közösséget, nem azonosul a köznéppel. A zsi­dókhoz hasonlóan az elit külön nép. Vizsgáljunk meg bizonyos történelmi tendenciákat és változásokat, amelyek azt a környezetet érintik, amelyben ez az elit működik. Európában a nacio­nalista csoportok a szélsőbal és nem a jobbközép helyébe léptek. Úgy gondolom, ez jó dolog. Francia­­országban például a legutóbbi elnökválasztás során úgy tűnt, hogy Jean-Marie Le Pen Nemzeti Frontja kezdett eltolódni a korábbi dél-franciaországi törzs­választói rétegétől (amely főképpen egykori fehér gyarmati telepesekből tevődött össze) a Párizs mun­kások lakta elővárosaiban lévő „vörös övezet” felé. Az egykori kommunista munkások most a Nemzeti Front támogatói, mivel lassan világossá kezd válni a fehér munkásosztály számára, hogy a nacionalisták viselik szívükön az ő érdekeiket. Érdekes megjegyezni, hogy számos egykori balos személy mutatkozik jelenleg a nacionalista csoportok soraiban. Ezek közül legismertebb Horst Mahler, aki összes törekvéseit és céljait tekintve a második legfontosabb ember a Nemzeti Demokrata Pártban (NPD) Németországban. Az 1970-es években Mahler baloldali terrorista volt a Vörös Hadsereg Frakcióban. Ő jelenleg idejének legnagyobb részét azzal tölti, hogy az NPD jogásza, és együtt menetel a szkin­­hedekkel a nacionalista csoportok nagy felvonulásain a német városokban. Az 1980-as és 1990-es években a baloldali szocia­lista politikának új típusa mutatott feltörést Európában (és bizonyos mértékben Amerikában), amelyet har­madik útnak neveznek. A harmadik út vezetői olyan emberek voltak, mint Tony Blair Angliában, Gerhard ►

Next

/
Oldalképek
Tartalom