Szittyakürt, 2006 (45. évfolyam, 1-6. szám)
2006-03-01 / 2. szám
8. oldal «lîîVAKÔfcî 2006. március-április Christof Friedrich (Ernst Zündel) - Eric Thomson HITLER, AKIT SZERETTÜNK, ÉS MIÉRT Egy nemzet vallomása Az élők és holtak millióinak erejét Egyetlen akarat egyesítette. Sok millió buzgó lélek erejét Egyetlen hit fűzte össze. A kinyújtott kezek örvendező tömegéből Egyetlen kézben a forró üdvözlés; A kemény öklök végtelen sorának Merész követelése egyetlen ökölben; Egy nép minden bátor szívének Vihara és fénye egyetlen szívben. A zengő harangok mennydörgő erejével Az ő hangja hangzik az egész világon. Hallgatni fogja a világ... Gerhard Schumann Az írott történelem során, az emberek körében sohasem volt egy vezérnek nagyobb hatalma, olyan népszerűsége, hírneve, mint Adolf Hitlernek; senki sem volt olyan közel a követőihez, egész népéhez, mint ő. Ez csupán szeretetkapcsolatnak nevezhető. Mi más, mint a szeretet magyarázhatja meg azt, hogy a német nép örömmel fogadta ezt az egyszerű származású, de teljesen odaadó megmentőjét a keleti határvidékről? Mi más, mint a szeretet magyarázhatja meg azt, hogy a Nagy-Németország népe hű maradt hozzá a rossz időben éppen úgy, mint a sikerek idején, jóban-rosszban egyaránt? Mi más, mint a szeretet magyarázhatja meg azt a tényt, hogy azok, akik emlékeznek rá, még mindig szeretik őt? Szerettük őt, mert a legjobbat képviselte, ami bennünk volt, és mint Vezérünk, a legjobbat követelte meg tőlünk. Hitlernek sohasem volt Németországa. Németországnak mindig lesz Hitiere, az az ember, akit a népe szeretett. Ezért szerettük őt... Szerettük őt, mert ő szeretett minket és gyermekeinket. Annyira szerettük őt, hogy mi, a fiatalok és nem annyira fiatalok, elzarándokoltunk az otthonához az Alpokban, nem azért, hogy kegyeit kérjük, hanem csak azért, hogy vessünk rá egy pillantást és közel legyünk hozzá. Szerettük őt, mert meghallgatott minket és egyszerűen élt. Szerettük őt, mert kimondta a lelkünk ki nem mondott gondolatait oly módon, hogy mindenki megérthette. Nem „egyszerűsítette le túlzottan” a problémáinkat. Megvilágította azokat. Nem szédített minket olcsó megoldásokkal és könnyű csodaszerekkel, mert ilyenek nem léteztek. Ő nem „garantált” számunkra egy jobb világot. Ő azt kérte, hogy HARCOLJUNK érte. És mi tényleg harcoltunk, mert mi, akik hallottuk őt, tudtuk, hogy igaza van. Szerettük őt, mert tisztességes volt. Nem propagálta a demokrácia feltételezett erényeit, és azt követően nem korrumpálta az eljárást megvásárolt szavazatokkal. Szerettük őt, nem azért, mert „nagy diktátor” volt, hanem azért, mert nagy tanító volt, élő példája a rendnek, amelyet hirdetett. Rend nélkül semmi sem létezhet. Mi, akik szenvedtünk, nagyon jól megtanultuk ezt a leckét! De amikor nincs alapja a tanításnak, nincs faji minta, nincs átöröklés, a rendről szóló lecke nem tanulható meg; nem számít, milyen kiváló a tanár. Ó megtanította nekünk a Fajnak ezt a rendkívül fontos igazságát. Hitler sugalmazása felszította faji képességeinket az alkotásra és a kreativitásra. A maga rendjét nem kényszerítette ránk. Az belülről fakadt. Szerettük Hitlert, mert ő Fehér Ember volt. Gyakorolta a mi fehér erényeinket, az egyenességet, a tisztességet, és cselekedetei egybevágtak szavaival. Ha valami szennyes volt, arról mint szennyes dologról egészségügyi alapossággal rendelkezett. Nem őrizte kegyelettel a beteg lelkek kóros kinövéseit. Nem szégyellte elégetni a szégyenteljes ellenséges propagandát, amelynek a mi lelki összeroppantásunk volt a célja. Nem olyan volt, mint faji ellenségünk és demokratikus strómanjaik, akik sajtószabadságot hirdettek és elnyomást gyakoroltak. Szerettük őt, mert büntetési rendszerünk költséges tétlenségét produktív munkával és jóvátétellel párosuló büntetéssel helyettesítette. Még a megátalkodott bűnözők is hasznos szerepeket töltöttek be a mi társadalmunkban, olyan szerepeket, amelyekre még ők is büszkeséggel tekinthettek. Nemcsak minket mentett meg tőlük, hanem őket is megmentette számunkra. Szerettük őt, mert megvédett minket a vallási sarlatánoktól - a pénzért prédikálóktól, akik Isten prófétáinak adták ki magukat, azért, hogy az egyszerű hívők bizalmán élősködhessenek. Szerettük őt, mert megvédett minket faji ellenségünk züllöttséget terjesztő hadjáratával szemben. Ő tudta, hogy a szexuális elferdülés méreg, és elég ahhoz, hogy bármely fajt meggyilkoljon. Hálásak voltunk neki, hogy betiltotta a sok mocskos zsidó sajtótermék terjesztését, amelyek mindenfajta szexuális deviációt támogattak (az abortuszt is beleértve) a „sajtószabadság” nevében. Szerettük őt, mert eltávolította az idegen urainkat és visszahelyezte őket övéik közé. Szerettük őt, mert megszabadított minket azoktól, akiket megrontott az arany, és tehetséges, megvesztegethetetlen emberekkel helyettesítette őket. Szerettük őt, mert nem olyan emberekkel vette körül magát, akik hiú privilégiumokat hajhásztak, hanem olyanokkal, akik a nekünk való szolgálat privilégiumát keresték. Népünk segítésének semmilyen módja sem volt túlságosan alacsony a mi „nagyszerű és hatalmas” vezetőink számára. Készségesen együttműködtünk velük, mivel szerettük a vezetőinket, csaknem annyira, mint a Vezérünket. Szerettük őt, mert úgy intézte, hogy a rendőrségünk értünk dolgozzék, ne ellenünk. Fiataljaink megtanulták, hogy a rendőrségünk nem ellenünk van, hanem szükséges segítséget jelent egy egészséges társadalom megerősítésében. Biztos, hogy minden segítség szükséges volt, hogy a tisztességes polgárokat megvédje az árulók, titkos társaságok és kisebbségi terror-csoportok fondorkodásaitól. Támogattuk a rendőrségünket, mivel ők német rendőrök voltak, német kormányért dolgoztak. így sokkal kevesebb rendőrre volt szükségünk „a közrend fenntartása érdekében”, mint napjainkban, idegen uralom alatt. Szerettük őt, mert nem üldözte ellenségeinket, de eljárást indított ellenük, a kivételezés veszélye nélkül a törvény alapján - a mi törvényünk szerint. Szerettük őt, mert megmentett minket az idegen betolakodóktól, akik fajunknak, a fehér fajnak kiirtását támogatták. ► ► amellyel a zsidók hatvan év óta ellepték az egész világot. Nagyon fontos a felvilágosító munka, amikor ismét kezdenek előjönni a sok hazugsággal és félrevezetéssel, az állítólagos zsidó szenvedések felnagyításával és szüntelen hirdetésével. K: Milyen kilátásaid vannak az ügyeddel kapcsolatban? PL: Vádlóim nem tudják megérteni, hogy ha én csak egy kicsit is bűnös lettem volna, nem kérem az eredeti nevemet vissza 1957-ben, hanem nyugodtan sütkérezek a jó ausztrál nap alatt, mint Kardos József. Értesülésem szerint egy dolgot elértek idióta támadásukkal, és pedig azt, hogy otthon megindult egy folyamat, amely következtében követelni fogják a zsidó kommunista uralom negyven éven keresztül folyt véres terrorizmusa eredményeként, a főképpen zsidó ÁVO-s gyilkosok felkutatását és megbüntetését. Mi ugyanis nem tudunk egyetlen esetről sem, hogy a tömeggyilkos ÁVO-sok közül egyet is elítéltek a változás után. K: Hogyan látod a Hungarizmus jövőjét? PL: Kétségtelenül rohannak az évek és lassúnak látszik a fejlődés, de ne felejtsük el, hogy a kereszténységnek is 150 év kellett, hogy megvesse a lábát a világ egyik részében. Ami bennünket illet, az eredeti régi hungaristák kevés kivétellel már az égi magasokból tekintenek le ránk és a fiatalabb generációnak jutott az a feladat, hogy a Hungarizmust ismét életre keltse abban a formában, ahogy azt eredeti megteremtői: Prohászka Ottokár és Szálasi Ferenc megálmodták. Amikor Prohászka Ottokárt megvádolták antiszemitizmussal, a nagy püspök azt válaszolta, hogy az ő alaptétele nem antiszemitizmus, hanem magyarságvédelem, azaz Hungarizmus, amelyet ő kötelességének tartja. A Hungarizmus a teljes magyar nemzet érdekét tartja szem előtt. Szálasi a magyar nemzet érdekében akart megszabadulni a zsidóság gazdasági és sajátos szellemi nyomásától. Mégis, mikor a vidéki magyar zsidóság kiszállítása 1944-ben a németek nyomására megindult Lengyelországba, Szálasi tiltakozását fejezte ki, mert összegyűjtésüket Magyarországon képzelte el, ahonnan a háború befejezése után épségben és vagyonukat megtartva telepedhettek volna le Palesztinába. Megnyugtatok mindenkit: Szálasi Ferenc jó ember volt. Nyugodtan lehet a szentek közé sorolni. K: Mit üzensz a Szittyakürt olvasóinak? PL: Menni kell tovább a régi úton és friss új erők bekapcsolásával is próbálkozni kell. Szóljon a Szittyakürt, hirdesse a világ magyarságának, hogy a Hungarizmus egy örök értékű isteni adomány, amely utat és célt tud mutatni a régi magyar dicsőség feltámasztásához. Bár 90. évem már itt kopog az ajtón, egy év választ el tőle, de igyekszem megmaradni olyan erőben, amellyel még segíteni tudok, ahol szükség lehet rám. (2006. január)
