Szittyakürt, 2005 (44. évfolyam, 1-6. szám)
2005-11-01 / 6. szám
12. oldal JZIÎÎVAKÔfeî 2005. november-december ► Végeredményben Nagy-Britannia a háborúban a „másik oldalon” állt s Macartney ismételten kifejezi sajnálkozását, hogy Horthyék különböző különbéke-tapogatózásai nem sikerültek. Hogy a Fenyő-féle érvelést a maga szánalmas olcsóságában bemutathassuk olvasóinknak, íme még két épületes idézet: „Még csak annyit, hogy Szálasi nevét Macartney együtt említi Eötvös József, Kossuth Lajos, Jászi Oszkár, Teleki Pál nevével s teszi ezt anélkül, hogy mosolyra húzódna szája. Tudósunk okoskodása a következő: Kossuth lángelméjű hazafi; dunai konfederációs terve nem vált valóra; Szálasi hungarista tervei sem váltak valóra, tehát Szálasi lángelméjü hazafi. Szálasi naplóját a Bibliának kijáró tisztelettel idézi szerzőnk s reverenciájában odáig megy, hogy nagy magyar nyelvészekre való hozzáértéssel megmagyarázza az ilyen kifejezések értelmét: ,honképes’, , talaj-gyökeres’ s igazán nem Macartney hibája, hogy még mindig nem értem.” - „Macartney lelkiismereti feladatnak tekinti, hogy a Hitlert hűségesen kiszolgáló politikusokról megállapítsa, hogy nem árulók. Láttuk ezt a Szálasi-esetben s ugyanerre vállalkozik Reményi-Schnellemél.” Ezek a Fenyő idézetek magukért beszélnek s egyben annyira szerzőjük ellen, hogy nekünk még csak minősítenünk sem kell őket, ami számunkra annál is inkább szerencsés körülmény, mert felment attól a kínos és kilátástalan kísérlettől, hogy az ő nívójára szálljunk le. Ami pedig azt illeti, hogy ő a „honképes” és „talajgyökeres” kifej ezéseket „még mindig nem érti”, ezen egy percig sem csodálkozunk, mert természetesnek tartjuk, hogy népi sajátságainál fogva nincs érzéke irántunk. Honon és hazán Szálasi Ferenc valóban nem azt az országot, értette, amelyben valaki megtalálja üzleti számításait - az országalapító és- fenntartó többség kizsákmányolásával és kárára. „Magyarral, aki elolvasta volna (Macartney könyvét), még nem találkoztam” - örvendezik Fenyő Miksa, de cikkének artikulátlan rikácsolása inkább arra vall, hogy ebben a lódításban maga sem hisz. Állítása csak a következő két esetben felelhet meg a valóságnak: 1. Fenyő a galíciai eredetű és a Lipótvárost magyar jellegéből kivetkőztető népséget, amelynek tagjaival érthető módon sűrűn érintkezik, „magyar”-nak tartja. 2. Igazi, azaz „honképes” és hazája sorsát az emigrációban is szívén viselő magyarral nem szokott találkozni. Bár az „October fifteenth” potenciális magyar olvasóközönsége azokra korlátozódik, akik a konyhanyelvi foknál jobban bírják az angolt, mi már sok magyarral találkoztunk, akik a legnagyobb érdeklődéssel s gyakran bizony elszoruló szívvel olvasták. Biztosíthatjuk Fenyő Miksát, mi gondoskodunk majd arról, hogy minél többen, magyarok is, külföldiek is, elolvassák! Fenyő kritikának alig nevezhető dühkirohanásával nem azért foglalkoztunk, hogy Macartney könyvét megvédjük. Védelemre az rá sem szorul, mert elfogulatlansága, tárgyilagosságra törekvése vitán felül áll, érdemei önmagukért beszélnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy a könyv minden részletével, megítélésével egyetértenénk. Lapunk múlt számában ezt nyíltan megmondtuk, több kifogást hoztunk fel s megállapítottuk, hogy rokonszenwel, részrehajlással a Hungarista Mozgalom vagy a szélsőjobboldal javára Macartney aligha vádolható. Éppen ellenkezőleg! Mivel azonban a két háború közti Magyarország valódi történetét akarta nyújtani, mivel feltétlen tárgyilagosság szándéka vezérelte, nem volt mit tennie, mint hogy magát a tényékhez és bizonyítékokhoz tartsa, függetlenül rokonszenvtől vagy ellenszenvtől. Nem rajta múlott tehát, hogy a tények és bizonyítékok nem egyeztethetők össze a baloldal eddig kolportált történelemhamisításával. Fenyő Miksa magából kikelt kirohanásával csak azért foglalkoztunk, hogy ismét, századszor és ezredszer, bebizonyítsuk, hogy ő és baloldali, valamint „honképtelen” társai nemcsak állandóan történelmet hamisítanak, hanem pártatlan oldalról megállapított igazságokat sem bírnak és akarnak elviselni. Cikkünknek ezt a címet is adhattuk volna: „így írtok ti” - így érveltek és ilyenek vagytok, ha levetitek a színlelt tolerancia és tettetett demokratikus „fair play” álarcát. A történelem lassan őrlő malma végül is leleplez benneteket. De hiszen ilyen alkalmakkor magatokat is eléggé leleplezitek! Lásson meg titeket minél több magyar és külföldi, meztelen valótokban! Kerecseny János KOLOZSVÁRI TEMPLOMTÉREN Kolozsvári templomtéren Minden ablak tárva, A városnak ifja, vénje Ablakoknál állva, Szent csudára várva Kong a harang, búg a harang Ahány, annyi módra. Virágszőnyeg, himes szőnyeg Az utakra szórva. Csattog a kürt, trombita szól A diadalt fújja, Alig hagyja abba, rögvest Ércesen zúg újra. S messze földön újabb kürtök Rivalgnak fel rája: Közeleg már Horthy Miklós Sok szép katonája. Hej! de csuda büszke sereg! Miből? Honnan támadt?- Dicső Vezér! Félistenek Robognak utánad! Áldva legyél, Magyar Isten, Hogy hagytad megérnem, Könnyezem a kolozsvári Öreg templomtéren. Ámde könnyem nem a bánat, Örömöm fakasztja: Eljött végre mégis hazám Gyönyörű tavasza. Kolozsvári templomtéren Emberezrek árja:- Áldva legyen Horthy Miklós Minden katonája! (A kolozsvári bevonuláskor szavalták 1940-ben) Cél, 1958 November Kindler László MIT ÜNNEPLÜNK KARÁCSONYKOR? A keresztény vallás megalapítója, Jézus, az egész emberiség legnagyobb filozófusa volt, mert egyetlen tanításával meg tudta határozni a földi emberek egymás közötti jó kapcsolatának a legtökéletesebb módját. Ez a szeretettől és a megbocsátásról szóló tanítása volt. Mi, magyarok, Jézus születésnapját minden évben a legnagyobb szeretettel és tisztelettel ünnepeljük meg, és a legmélyebb érzéssel gyászoljuk halálát meggyilkolásának évfordulóján. És ezt attól függetlenül tesszük, hogy a keresztény vallás melyik ágához tartozunk, mert mindnyájunk számára Jézus a megváltó. Éppen ez a szeretet és tisztelet keltette fel a gondolkodó emberek figyelmét arra, hogy az utóbbi évek karácsonyi ünnepei előtt egyre kevesebb lett a Jézus nevére és születésnapjára való utalás, mígnem lassanként napjainkra Neve már szinte sehol sem található meg az utcák, üzletek és üdvözlőlapok díszítésein. De a „Merry Christmas!” köszöntés is már csak elvétve fordul elő rajtuk. Helyettük mindenütt a „Happy Holidays!” és a „Seasons Greetings!” köszöntések szerepelnek, mintha nem is Jézus születésnapját ünnepelnénk, hanem csak egy kis téli szabadságot. Ugyanakkor a kereszt jele is teljesen elfelejtődni látszik. A kommunista-ateista rendszerben Jézus és a Szűzanya nevét is agyonhallgattatták. A karácsony ünnepnév helyett a „Fenyőfa ünnepe” elnevezést használták, és a gyermekeknek azt magyarázták, hogy nem a Jézuska, hanem a Télapó hozta az ajándékot. Mindez ellen senki sem mert nyíltan tiltakozni, mint ahogyan ma sem mer. De vajon mi lehet az oka mindennek? Kiknek nem tetszik Jézus neve, születésnapjának megünneplése? Mert Jézusnak a minden népre vonatkozó, szeretetet és megbocsátást hirdető felsőbbrendü valláserkölcsi világszemléletéhez nem tudnak felemelkedni a zsidók alsóbbrendű, kizárólag gyűlöletre és bosszúállásra alapuló világszemléletéből. Meggyőződésem szerint a kommunista és demokratikus berendezkedésű országok irányítóinak a karácsony ünnepét ellényegtelenítő magatartása ellen elsősorban a papoknak és a hívőknek kellene fellépniük. „Ember - az Isten árnyéka. Szolga - az ember árnyéka.” (Agyagtáblák) 1084 Budapest, József u. 8. T/F: 303-1072 www.feherlofia.hu SZITTYAKÜRT Megjelenik minden 2. hó 15-én Tiszteletbeli Főszerkesztő - Honourary Editor: MAJOR TIBOR Főszerkesztő - Editor: DOBSZAY KÁROLY Főmunkatárs: Tudós-Takács János Olvasószerkesztő: Ifj. Tompó László Kiadó-Publisher: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P.O Box. 35245, Puritas Station Cleveland, Ohio 44135, U.S.A. Interneten: http//web.cetlink.net E-mail: szittva@cetlink.net Magyarországon terjeszti: Gede Testvérek Bt. Telefon: (06-1) 349-4552 Levélcím: 1385 Bp. 62. Postafiók 849. E-mail: gedetestverek@yahoo.com Előfizetés: Egy évre $ 30.00 Egyes szám ára $ 2.25 US Magyarországon egy évre 2000 Ft. A magyarországi előfizetést kérjük a Gede Testvérek Bt. címére küldeni. Légipostái előfizetés esetén a csekket kérjük a „Szittyakürt” névre kiállítani és a Kiadó címére küldeni. A névvel ellátott cikkek nem feltétlenül azonosak a kiadó, illetve a Szerkesztőség véleményével, azokért mindenkor a cikk írója felelős. ISSN 1215-5489
