Szittyakürt, 2005 (44. évfolyam, 1-6. szám)
2005-11-01 / 6. szám
8. oldal «IÎÎVAKÔRT 2005. november-december Tudós-Takács János INKVIZÍCIÓ MANNHEIMBEN A NAGY HOLOCAUST-„ERETNEK” PER Korunk liberális gondolkodói és zsumalistái gyakran felháborodva emlegetik, hogy a középkori inkvizíció „a meggyőződésükért ítélt el embereket”. De ami napjainkban az úgynevezett „holocaust-tagadók” perein történik, kísértetiesen hasonlít az inkvizíciós eljárásokra. Míg az inkvizíció azért fogott perbe egyeseket, mert a katolikus egyház dogmáit tagadták, addig a mai Németország bíróságai azért mondanak ki büntető ítéleteket, mert egyesek összeütközésbe kerülnek (szóban vágy írásban) a holocaust államilag támogatott dogmájával. Ilyen mai „eretnek” (számos revizionista történésszel együtt) a nézetei mellett elszántan kitartó, meg nem alkuvó, német származású Ernst Zündel is, akit több évtizedes kanadai tartózkodás után 1988-ban Kanadában azzal a váddal ítéltek el, hogy a holocausttal kapcsolatban „tudatosan hamis híreket tesz közzé”, mivel kiadott egy pamfletét „Valóban hatmillió halt meg” címmel. A Kanadai Legfelsőbb Bíróság azonban Zündelt felmentette, a szólásszabadságra hivatkozva. Zündel 2001-ben Tennessee-be költözött, feleségül vette a német származású, jobboldali, USA-állampolgár Ingrid Rimland írónőt, de deportálták 2003-ban Kanadába a bevándorlási törvény állítólagos megsértése miatt. Kanada viszont 2005-ben Németországba továbbdeportáltatta a 2 évig börtönben sínylődő Zündelt, arra hivatkozva, hogy „veszélyezteti Kanada biztonságát”. Németországban a mannheimi ügyészség azon a címen emelt vádat ellene, hogy „áltudományos módszerek” felhasználásával újra akarta írni a holocaust hivatalosan elfogadott történetét. S mivel a holocaust hivatalos története szinte „államvallássá” lett a mai Németországban, az ebben kételkedő Zündelt a vád „eretneknek” tekinti, és a mannheimi bíróság úgyszólván „inkvizíciós pert” folytat ellene. A Zündel-per első napján, 2005. november 8-án az elnöklő Ulrich Meinerzhagen bíró és Andreas Grossman államügyész eleve azzal az eltökélt szándékkal érkeztek a tárgyalóterembe, hogy a tárgyalásból kirekesztik Zündel jogi tanácsadóját, Horst Mahler ügyvédet, és bíróság által kirendelt védővel helyettesítik. Meinerzhagen a tárgyalás során a védők asztalától való távozásra szólította fel Mahlert, arra hivatkozva, hogy az ügyvédet 2004 márciusában a holocaust tagadása miatt eltiltották Németországban az ügyvédi tevékenységtől. Az ő helyére a védelem Dr. Herbert Schaller osztrák ügyvédet indítványozta. Sylvia Stolz és Jürgen Rieger védőügyvédek tiltakoztak a birói elfogultság és a hatalommal való visszaélés ellen. Az ügyvédi tiltakozás több alkalommal hatalmas tapsvihart váltott ki a hallgatóság részéről (a tárgyalóteremben Zündelnek mintegy 130 híve tartózkodott). Ennek hatására Meinerzhagen bíró teljesen elvesztette az önuralmát, és amikor Stolz ügyvéd arra hivatkozva tiltakozott Mahler kizárása ellen, hogy Mahler az őmellé rendelt tanácsadó ügyvéd, és ő (Stolz) államilag kirendelt ügyvéd, a bíró Stolzot is kizárta a védelemből! Ez az eljárási jog szempontjából teljesen abszurd lépés volt, valóságos jogtiprás, hiszen világosan mutatja, hogy a bíró elfogult, eleve elkötelezte magát a holocaustdogma mellett, s ezért óriási eljárási szabálytalanságot elkövetve a védelem megbénítása érdekében kizárja azokat, akik érdemben tudnák védeni a vádlottat. Milyen ítélet várható az ilyen bírótól? Az ilyen tárgyalás csak tárgyalásnak álcázott komédia! Joggal jelentette be Jürgen Rieger ügyvéd a bíró személye elleni elfogultsági kifogását, Mahler és Stolz elleni nyilvánvaló elfogultsága miatt. A bíró válasza az volt, hogy az elfogultsági kifogást a Mannheimi Kerületi Bíróság meg fogja vizsgálni, és a határozatot november 15-én hirdetik ki. Rieger azt mondta a bíróságnak, hogy ez az eljárás jogsértőbb, mint a szovjet Gulágrendszer, hiszen a védőket büntetéssel fenyegetik, ha bizonyítékokat hoznak fel az általuk képviselt Zündel védelmére. „A kis Németország most a legelnyomóbb ország Európában” - mondta. Később amerikai újságírók kérdésére válaszolva megjegyezte, hogy ez a bírói eljárás a boszorkányüldözéshez hasonlít, csak most a holocaustvallás „eretnekeit” nem égetik el, hanem bebörtönzik. Felettébb valószínűtlen, hogy Meinerzhagen és Grossman elfogadna bármilyen bizonyítékot, amely megváltoztathatná az államilag támogatott holocaust-tanítást, hiszen mind a bíró, mind az ügyész odaadó hívei a „holocaust-vallásnak”. Elfogultságuk mellett ennek oka a Német Büntető Törvénykönyv 130.§-a is, amely tiltja bármely olyan probléma nyilvános megvitatását, amely kérdésessé tenné a holocaust elfogadott változatának valódiságát. A bíró a tárgyalást november 15-re elnapolta. A Zündel-per második napján, november 15-én Zündelnek több, mint 100 híve jelent meg az épületben, sok új arc, köztük külföldiek is. A tárgyalóterem zsúfolásig megtelt, húsz embert már nem tudtak bebocsátani a terembe; ezek kint várakoztak a folyosón. A tárgyalás kezdetén a bíró figyelmeztette a hallgatóságot, hogy tartózkodjék minden tapstól és egyéb véleménynyilvánítástól. Dr. Meinerzhagen elutasította Zündel elfogultsági kifogását. Azt állította, hogy a vádlottnak nincs ésszerű oka arra, hogy kételkedjék a bíróban. Majd megerősítette, hogy Sylvia Stolz ki van zárva a védők közül. Egyebek között ezt azzal is indokolta, hogy Stolz kisasszony túlságosan közel áll (sic!) a vádlotthoz. Kijelentette, hogy a döntése nem érzelmi okokon, hanem objektív tényeken alapul. Megismételte, hogy Stolz azért alkalmatlan, mert nem tudj a garantálni a tárgyalás menetének rendes lefolyását, és ez konfliktusokat eredményezne a védelem és a vádlott között. (Megjegyzésünk: ennek a rendkívül erőltetett „indokolásnak” teljességgel hiányoztak a ténybeli alapjai.) A bíró azzal folytatta, hogy Jürgen Riegert és Dr. Herbert Schallert sem lehet elfogadni bíróság által kijelölt védő tanácsadóinak, és ezt a határozatot az teszi szükségessé, hogy „elkerüljék az eljárás késleltetését”. - Majd elvetette Stolz indítványát, hogy rendeljenek el zárt tárgyalást (annak érdekében, hogy a holocaust elfogadott változatát kérdésessé tevő bizonyítékokat is be lehessen mutatni). A bíró azt állította, hogy a közönséget csak akkor lehet kizárni a tárgyalásról, ha a jelenléte fenyegetést jelent a tárgyalás számára, ámde itt nem ez a helyzet. Majd bejelentette, hogy felfüggeszti az eljárást, mert új ügyvédet kell kijelölni, akinek ismerkednie kell a hatalmas peranyaggal, ehhez viszont idő kell. Azzal folytatta, hogy Zündel megnevezhet egy általa megbízott ügyvédet, és erre 5 perc gondolkodási időt engedélyezett. Annak elteltével Zündel megbízta Dr. Schallert védőjének, és utóbbi elfogadta a megbízást. De Grossman államügyész nem tartotta Dr. Schallert alkalmasnak erre a feladatra. Meinerzhagen úgy döntött, hogy ezzel kapcsolatban nem hoz határozatot aznap a bíróság, és elnapolta a tárgyalást. A tárgyalóterem közönsége hangosan kifejezésre juttatta csalódottságát és haragját. A tárgyalás után Zündel támogatói és a védői összeültek egy kis megbeszélésre, amelynek során Jürgen Rieger kifejtette, hogy az érvényben lévő jogszabályok szerint Dr. Schallert el kellett volna fogadni megbízott ügyvédnek, tehát a bíró jogszabályt sértően járt el. A tárgyalás valószínűleg 2006. februárban/márciusban folytatódik. (A per további alakulásáról tájékoztatni fogjuk olvasóinkat. A szerk.) Horst Mahler és Emst Zündel a tárgyalóteremben 99 AZ ÖSSZES PEREK SZULOANYJA” (Részletek Ernst Zündel leveléből feleségéhez a börtönből) Zündel nem tört meg és elszánt Kedves Ingridem! „A harc folytatódik tovább - a Zündeleknek még vannak jogaik! így hát, bátor feleségem, mi ketten együtt történelmet csinálunk! Ez gyönyörű! Ez az ítélet fontos más bebörtönzött idealisták (emberi jogi aktivisták), vagyis olyan emberek számára, akik az emberi és polgári jogokért harcolnak Németországban és azon túl! Úgy tűnik tehát, Ingrid, hogy hazamegy a férjed! És ahogy megígértem Neked és előre megmondtam a torontói börtönből, a harc tartalma nem változott meg, csak a földrajzi hely kiteijedt az európai frontra, mert mi folytatni fogjuk akcióinkat Kanadában és az USA-ban. Nem szívesen hozom kellemetlen helyzetbe a német bírákat, de a polgári jogokért folytatott küzdelem Németországban már régóta esedékes volt. Amint tudod, pontosan erre a forgatókönyvre készültem fel értelmileg és érzelmileg [évtizedeken keresztül], mert nem akartam, hogy a bűnök, vágyak, kívánságok uralkodjanak rajtam, mivel ezek az emberi gyengeségek a legveszélyesebbek. Ezek teszik az embereket kiszolgáltatottá a fenyegetésekkel és manipulációkkal szemben, és megfélemlíthetővé a rendőrség, a kihallgatok és a bíróságok által. Emlékszem Kanada leghíresebb bűnügyi jogászának, Eddie Greenspannek mérhetetlen csalódottságára, amikor megpróbált közbenjárni érdekemben a Szabadságjogok Kanadai Társaságánál 1986-87-ben. Amint tudod, ezek a főbb baloldaliak, marxisták és cionisták éveken át kritizáltak és gyaláztak engem a médiában. Kifejtettem a Feljebbviteli Bíróság elnökének, hogy ők későn jövők és opportunisták az emberi jogokért folytatott küzdelemben: ők csak a nyilvánosság kedvéért jöttek, mert tudták, hogy jó esélyem van, és igen valószínű, hogy meg fogom nyerni a fellebbezésemet. Mélységes csalódottságában Greenspan kikottyantotta, miközben három lábnyira álltam tőle az Ontariói Feljebbviteli Bíróságon és láthattam, hogy patakzik az izzadtság a hajából az inge gallérjára: „Tanácselnök Úr, mi nem tudjuk, hogy mit csináljunk Zündellel! Őt nem hozta zavarba a média becsmérlése! Úgy tűnik, a negatív sajtó nem zavarja őt! A börtön szemmel láthatóan nem riasztja! Nem törődik azzal, hogy a társadalom mit gondol róla! Mi mást tehetne bárki is egy ilyen személlyel?” Ingrid, ez sokkal korábban történt, mint ahogy mi találkoztunk. Te büszke lettél volna! Az a hamisitatlan Emst Zündel volt, aki nem hunyászkodott meg! Amint tudod, megnyertük a fontos fellebbezést - dobbal, trombitával és egy 134 oldalas ítélettel, amely megsemmisítő kritikát gyakorolt Locke bíró és a tárgyalóterem magatartása felett. A hatalom fellebbezése folytán az ügy Kanada Legfelsőbb Bírósága elé került, és 1987. június 6-án azt a híres interjút adtam, amelyben kinyújtottam kezemet a zsidó közösség felé és javasoltam, hívjunk össze egy szimpóziumot a holocausttal összefüggő problémákról a torontói Maple Leaf Gardens Sportcsarnokban. Felajánlottam, hogy fizetem a bérleti díj felét és fizetem a szakértőimet - történészeket, szemtanúkat, stb. Felkínáltam három közismert zsidó személyiségnek, hogy elnököljön ezen a történelmi eseményen. Ők kikosaraztak engem. [Egyikük azt mondta] : „Emst, ez túl kényes ügy, hogy hozzányúljak!” Azon a történelmi napon megjósoltam a média összegyűlt képviselői előtt, hogy egy munkaközösséget fogok küldeni Auschwitzba vizsgálatokat végezni és mintákat venni. Ingrid, én akkor még nem tudtam, hogy Fred Leuchter létezik, de a gondolat már létezett. Megmondtam nekik, hogy ha újra vád alá helyeznek, végig fogom harcolni „az összes perek szülőanyját ” és véget vetek ennek a témának egyszer s mindenkorra! Gyűlöletük és hatalmi mámomk vakká tette őket - és ők vállalkoztak nemcsak „az összes perek szülőanyjára”, hanem egy 20 esztendős állóháborúra is, amely még mindig tart! Attól tartok, Ingrid, hogy akik itt becsmérelnek engem, olyan vakok, hogy nem veszik észre a történelmi aknamezőt, amire lépnek. A történelem megismétli önmagát! Megvakították őket a taktikai győzelmeik a tárgyalótermekben, ahol ők irányították a per kimenetelét. Egy átlag vádlott számára ez a helyzet katasztrofális. Nekünk, idealistáknak ez csupán kellemetlenség, amit el kell viselnünk. Ez mindenestől újra Greenspan forgatókönyve!” Ernst Zündel (Ford: Tudós-Takács János)
