Szittyakürt, 2005 (44. évfolyam, 1-6. szám)
2005-09-01 / 5. szám
2005. szeptember-október «lîîVAKÔkî 3. oldal Dobó Katica DÉLEN A HELYZET VÁLTOZATLAN Most, Trianon nyolcvanötödik és a Délvidéki Vérengzés hatvanadik évfordulója után szomorúan jelentem, hogy még mindig könnyekkel teli a Kárpát medence. ÉSZAKON úgy tűnik, enyhült a helyzet. Aránylag szabadon járhatunk át az új hídon, habár a megszállók tovább is ragaszkodnak „Benes törvényeihez”, - melyek szerint minden magyar bűnös. Csak azért, mert magyar. Már bűnösként születik! Ez az újfajta „eredendő bűn”, - a Trianon-teológia szerint. Jó volna egy új keresztség, hogy megtisztítsa a szerencsétlen kölyköt, - ha már magyarnak született! De már Európa néha oda-oda néz és ilyenkor kicsit nehezebb vademberként üldözni a védtelent. Tenni ugyan még nem tesz semmit, de már „napirendre tűzi” ügyeinket a különböző duma-fesztiválokon. Ez is több mint semmi! Nem sokkal több, dehát végülis újra együtt vagyunk a közös Európában! Nem? KELETEN azzal is romlott a helyzet, hogy most már a természet is becsatlakozott a magyarirtáshoz gyilkos árvizek formájában. Székely testvéreink erősen tartják magukat, kár, hogy ott is egyre több a janicsár, akik részt kémek a többség hatalmából és túl olcsón adják el voksukat. Megy az erőszakos betelepítés, menekül a fiatal magyar a reménytelenségből és küszködnek az ottrekedt öregek az ostoba gazdaságpolitikával. Azon a vidéken az egyetlen gazdasági/pénzügyi reform az, hogy időnként levágnak néhány nullát a lej árfolyamából. Szerencsére néhány igaz vezető magyar túlélte a géppisztolyos szocializmust ott és most jogosan leckéztetik a „magyar” politikát a Tiszától nyugatra is! 2004. december 5-én a magyar kormány NEM-et üzent ennek a hány (?) millió elszakított magyarnak! Ijesztgetett, rémítgetett, hazudott a ránk zúduló munkanélküli milliókról. Most, hogy jön a választás, most mit mond? DÉLEN A HELYZET VÁLTOZATLAN! Akkor is, ma is, irtják a magyart! 1944 őszén géppisztollyal, ma meg verésekkel, üldözési trükkökkel és paragrafusokkal, és persze telepítési politikával és más balkáni módszerekkel. Ami 44 őszén Európa kellős közepén, egy véres háború befejezéseként Bácskában történt, az egyedülálló a modem európai történelemben: a háborúnak ott már vége volt, - minden nép békére vágyott, amikor TITO „partizánoknak” nevezett, gyülevész bandája rázúdult egy békés (nem szerb, hanem) ezeréve magyarlakta tiszamenti tartományra és pár hét alatt lemészárolt, tömegsírba, vagy Tiszába lőtt több mint 40,000 (negyvenezer!) őslakos magyar férfit! Három nap szabad vérfürdőt engedett a bosszúállás orgiájának. Voltak szerb apák, akik a háborúban elveszett minden fiújukért tíz magyar fejet követeltek és kaptak! Mint régen a barbár ószövetségi időkben. Ostobaságukban még névsorokat is hátrahagytak a kivégzettektől! Most meg tagadják, csak úgy, mint a többi rémtetteiket azóta. Most látjuk: ez a tragédia legalább hat Shrebenicával is felér! (Ahol ugyanezek a barbárok hétezer bosnyákot lőttek tömegsírba pár éve a holland UN katonák szemeláttára.) Hát ezek már ilyenek! És akik mindezt eltűrték és eltűrik, azok milyenek? Alapjában mi is a különbség az akkori „hős partizánok” és a mai megvetett terroristák között? A legenda szerint nagy nemzeti hősünk, szent aradi vértanúnk, Damjanich János (maga is szerb) utolsó kívánsága lett volna: „...az utolsó szerb sírján szeretném magamat főbe lőni, - hogy egyetlen egy se maradjon ebből a gyűlölködő , békéden fajtából...” Százötven évvel később a világon szétszórva még sportöltözőkben is ezt hirdetik: „...szerbek vagyunk, kevesek szeretnek, sokak megvetnek, de eltűrnek, és mindnyájan félnek tőlünk...” Nagyon igaz! Most még jobban ránk telepedtek: ide futnak Koszovoból, Boszniából, a széthullott Nagy-Jugoszlávia minden részéből. Rögtön uralkodóként lépnek föl, fenyegető jelszavakat maszatolnak ablakaink alá, néhány hónap alatt kétszázötven „magyarverést” jelentettek egyetlen rendőrakció nélkül! De ha valaki védekezni mer és visszaüt, arra rögtön lecsap a törvény, - valahogy így: öt magyar fiatalt összesen 61 év börtönnel sújtott az újvidéki bíróság, mert Temerinben összeverték az őket ismételten provokáló Zorán Petrovicsot. Zord idők, hideg napok járnak a magyarra. Temetetlen halottak várnak igazságtételre, - megannyi idevágó könyveim összesíti a szenvedés krónikáját. Korhadt fakeresztek csak azért nincsenek, mert a tömegsírokra letüzött emlékjeleket másnapra eltüntetik a hős partizánok mai hős utódai! Itt, a XXI. században, Európa közepén. Most van 60 éve, hogy Csurog, Zsablya, Mozsor túlélői előtt kinyíltak a haláltábor kapui. Lesoványodva, kisemmizve, megalázva, férjeiktől, apáiktól megfosztva mehettek világgá, - de nem vissza otthonukba! A zsablyai bíróság ugyanis 1946-ban (a háború befejezése után egy évvel!) hozott egy határozatot, hogy a csurogi magyarok felett alkalmazni kell a kollektív bűnösség elvét! így hát ma is házaikban mások laknak, földjeiket mások szántják, - és ha mégcsak ez volna a baj! Fosztogatás, - osztogatás... ez az alapelve a rendszernek, Tito óta máig is! Rasim Ljajic, a Szerbia-Montenegro emberjogi és kisebbségi minisztere (mert ilyen is van ám, - bizony!) belügynek tartja a vajdasági magyarok elleni támadásokat. Úgy véli, hiba ezeket nemzetközi színtérre vinni, mert az incidensek nagy része nem etnikai indíttatású volt! Az Európai Parlament nevű sóhivatal illetékes munkacsoportja októberben foglalkozik a magyarok elleni atrocitásokkal. (Lehet jósolni, hogy mi lesz az eredmény?) 80 éve menekül a magyar délvidéki és erdélyi otthonából. Ha e félelmetes statisztika folytatódik, 50 év múlva nem lesz magyar a határon túl. Nem vigasztal az az álom sem, hogy addigra úgysem lesz határ. Én attól félek, hogy még beljebb lesz, még közelebb a hanyag, bűnös Budapest szívéhez. S. O. S. - Mentsétek meg lelkeinket! (Az itt következő vers egy délvidéki magyar pap döbbenetes utolsó jajkiáltása.) BOGDÁN JÓZSEF: HATVAN ÉVE TÖRTÉNT Hatvan éve történt. Én még nem is éltem. Apám, édesanyám mesélte el nékem Nagyokat nyeldesve, befelé zokogva, „korom hullott akkor, korom a koromra.” „Láttam, - mondta apám, - magát a végzetet,” láttam dudorodni nyakán a kék eret, Mint borotva penge villogtak a szavak, „Hősként tetszelgett ott az emberi salak!” „Láttam, - mondta anyám, - lekopott rózsákat, a temető kertben bolyongtak az árnyak. Hallottam sortüzét a vak gyűlöletnek, Ott a kis ibolyák még ma is remegnek. Hatvan éve történt, szörnyű volt a vétek, Megmaradt az emlék és a nagy miértek?” Mit is mondhatnék most, Isten fölkent papja? Megtépdeste sorsunk Trianon nagy karma! Megkopasztott minket, lúdbőrzik a hátunk, Magyarok Istene, most Hozzád kiáltunk! Mit szabad mondani? Merre szabad nézni? Fiaink homlokát Trianon bevérzi! Táncolni még szabad! Testvér rakd a lábad! Gúnyos tekintetek ütlegelik hátad. Kecses nőid farát csurgó nyállal nézik, Mindegyik szemében sírkő feketéllik. Táncolni még szabad. Rakd asztalra borod, Még ha nem is iszol, halálod kortyolod. Gyermekeid félnek magyarul beszélni, Boldogasszony Anyánk, mit szabad remélni? Mit szabad remélni? Mit mondjak a nyájnak? Trianon karmai a húsunkba vájnak!... Jól van! Elhallgatok... Keserű az ének: Kegyelmezz nagy Isten szegény Délvidéknek! MEGJELENT! Don Felix Sardá y Salvany A LIBERALIZMUS BŰN AZ EGYHÁZ TANÍTÁSA A LIBERALIZMUS ELLEN! Részletek a könyvből „...a liberalizmus, ha tanait tekintjük, merő tévedés, ha a gyakorlati téren nézzük, merő törvényszegés, s így mind a két esetben bűn, mégpedig neménél fogva igen súlyos, halálos bűn. ...A telivér liberálist legott meg lehet ismerni, mert gonoszságát sem nem tagadja, sem nem takargatja. Nyílt ellensége a pápának, a papoknak s minden igaz hívőnek; csak szent legyen valami, ez már elég arra, hogy engesztelhetetlen gyűlöletével nekiessék. A hírlapok közt a legdühösebbeket szereti, szavazatát a legistentelenebb jelöltekre adja, gyászos rendszerének legvégső következményeit is elfogadja. Dicsőségének tartja, hogy semmiféle vallást nem vall és semmiféle vallási gyakorlatban nem vesz részt, ...közönségesen valamely titkos, például szabadkőműves társulathoz tartozik, s többnyire szentségek s minden egyházi vigasz nélkül múlik ki e világból. A mérsékelt liberális általában éppen olyan gonosz, mint az előbbi; csakhogy rendkívül vigyáz, hogy ezt valahogy el ne árulja. Finom modor és társadalmi illendőség, ez az ő mindene; ha ez megvan, a többivel vajmi keveset törődik. ... A liberalizmusnak szele által megcsapott katolikust arról lehet megismerni, hogy ámbár ő maga minden tekintetben becsületes, sőt igazán és őszintén vallásos ember is, mégis amit csak mond, ír vagy kezei közé vesz, mindazon a liberalizmus szagát lehet megérezni. Ha a telivér és mérsékelt liberálist tetteiről lehet megismerni, a liberalizmus szele által megcsapott embert gyöngéd érzelmei árulják el leginkább. .. .Ha a mondottakat röviden összefoglalni s a liberális alakok jellemzését egy-egy szóval kifejezni akarnánk, azt mondhatnánk, hogy a telivér liberális ordítva, a mérsékelt szónokolva, a meglehelt sóhajtozva és nyögdécselve fejezi ki liberalizmusát.” Megrendelhető: Gede Testvérek Bt. Levélcím: 1385 Bp. 62. Postafiók 849. Telefon: (06-1) 349-4552 A Szittyakürt világhálózati honlapja elérhető: http://www.cetlink.net/~szittya Drótposta (e-mail) címe: szitty a@cetl i n k. n et Kérjük kedves olvasóinkat, akik számítógéppel és e-mail-lel rendelkeznek, küldjék el címüket a Szittyakürt e-mail-jére.
