Szittyakürt, 2005 (44. évfolyam, 1-6. szám)
2005-07-01 / 4. szám
«ittvAKöKt mnGYnitoK n kárpátmeDencéiîcn Kindler László (i MÁSODIK TRIANON A nagyhatalmak 1920-ban széttépték Magyarország testét. Ez volt az első Trianon, amelyből még lehetett volna feltámadás nemzetünk számára, mert nemzeti érzelmünket nem tudták széttépni. De 2004. december 5-én nemzetünk belső ellenségei az egész Kárpát-medencei magyarság nemzeti érzelmét tépette szét az anyaországi magyar nemzettel. És ez volt a második Trianon, amelyből már nincs feltámadás. Nemzetünk belső ellenségei, az idegen vérű vezetők, az anyaországi magyar nemzet felét - hamis anyagi érdekellentétekre hivatkozva - szembeállították az egész Kárpát-medencei magyar nemzettel. Ennek hatására az anyaországi magyar nemzet megtagadta és ellökte magától a Kárpát-medencei magyar nemzetet. A testvéreit. Ezek után a megtagadott Kárpát-medencei magyar nemzet számára, hogy megszűnjön a magyarok verése és üldözése, nincs más út, mint önként lemondani a magyar állampolgárságról, és önként beolvadni az ott élő uralkodó népbe. Ezzel hat millió Kárpát-medencei magyar veszett el az anyaország számára. És ezzel - a nemzet testének szétszakítása után - megtörtént a magyar nemzeti érzelmünk szétszakítása is, az anyaország és a Kárpát-medencei magyar nemzet között. Anyaországi magyarok! Talán most már utólag látjátok, mit tettetek! Talán most már látjátok, hogy csak egy egységes, nemzeti érzelmű politikai párt és vallás, csak egy igaz Isten, a Magyarok Istene menthette volna meg Magyarországot - de amely tényezőket ti, a belső idegen vérű ellenségeinkre hallgatva, az utóbbi tizenöt év alatt leromboltátok. A ti anyaországi nem-mel való szavazástok eredményeként huszonöt év sem múlik el, és Magyarország csak névleg lesz a térképen. De valóságos lesz Nagy- Szlovákia, Nagy-Románia és Nagy-Szerbia, és a még megmaradt Magyarországon minden hatalom a zsidók kezébe kerül, akik már napjainkban is táblákat hurcolva hirdetik nektek: „Mi vagyunk az igazi magyarok, és nem ti!” Ezt akartátok elérni az anyaországban történt nemmel való szavazástokkal? Elértétek. De ezért a felelősség rajtatok van, és tettetekért nemzetárulókként kerültök bele történelemkönyveinkbe. (Toronto, 2004. december) 0 1VIDÊKI Szentgyörgyi Elvira sorozata (2.) (Függetlenség Évkönyve 1939) A BEVEHETETLEN KOMÁROM Ki hitte volna valamikor, hogy a régirégi Megye-utcát, amelyben tekintetes Komárom vármegye ősi, boltíves székháza épült, két évtizeden át „Köztársaság-utcának” nevezik majd hívatlan vendégek. Ki hitte volna ezt el magyar lélekkel, amikor a pallosos vitézt ábrázoló címerpajzstól sok-sok kilométer távolságra, minden irányban, magyar a föld, magyar a szív, magyar a beszéd... Hiszen a nemes Rév-Komárom, városát környező falvak még honfoglaláskori magyar szállások. Ete, Ocsa, Megyer, Kamocsa, Kürt, Szemere, és Tarján - mindmegannyi ősmagyar vezér neve; a komáromi Erzsébet-sziget puha fövénye pedig Árpád bessenyő és kún vitézeinek csontjait őrzi. Ezer esztendő óta a magyarság egyik legféltettebb kincse, szemefénye volt a ,,halas és szekeres város”, amelyről már a nagy mesemondó, Jókai, megírta: ,A magyar Duna két csillogó arany öv et hord, az egyik Buda és Pest, a másik Komárom..." Aki végigsétál az Erzsébet-hídon, Baross-utcán, Nádor-utcán, megáll a Klapka-téren, majd továbbmegy a Széchenyi-utcán, Deák Ferenc-utcán és Jókai Mór-utcán, egészen a Kosuth Lajos-térig - annak szemei előtt nemcsak, egy rendezett, művészi értékekkel díszített és európai értelemben vett, eleven életet élő város képe bontakozik ki, hanem apró lángok gyúrnak emlékezetében: csillogó szikrák a magyar történelem örömtüzeiből és szomorúan pislákoló mécseseiből... Tatárok feldúlták, Csák Máté leégette, Zsigmoncl király zálogba adta, kétszer földrengés rázta meg, háromszor árvíz öntötte el és négyszer tűzvész hamvasztotta porrá. De a török sohasem bírta megvenni. Falai közül Vak Bottyán toborozta a legvitézebb kumcokat Rákóczi szűzmáriás lobogója alá és sáncai adtak menedéket Ferenc császár családjának, meg kincseinek, amikor a bécsi udvar menekült Napóleon elől. A legelső magyar képviselőház elnöke a komáromi követ volt: nemes Pázmándy Dénes alispán úr. A Rozália-templom tornyából a magyar élet híres és értékes fiainak nevét hordta szét a szél: itt született Ghyczy Kálmán, Péczely József, Tóth Lőrinc és Jókai Mór. A büszke, tornyos Városháza előtt Klapka György tábornok szobra hirdeti, hogy Komárom várát háromszor ostromolta meg Haynau és Schlick 30 ezer cserepárja - hiába... Görgey, Damjanich, Leitungen, Pöltenberg, Nagy Sándor verekedtek itt egy független és boldog Magyarországért. Komárom és a komáromi vár a magyar történelem legszentebb ereklyéi közé tartozik; Komárom a magyar szabadságharc legendás hagyományainak és dicsőséges emlékének búcsújáróhelye! Hatvanezer katonát tudott befogadni a vár és eltartani a város. Az igmándi erőd és a monostori erőd között egész kis hadsereg szállhatott meg; a Dunára támaszkodó körsáncoknak és földbástyáknak nem ártott semmiféle ágyúgolyó. Érre a történelmi tényre talán még büszkébbek a derék komáromiak, mint arra a megszámlálhatatlan kiváltságra ég szabadalomra, amelyet a nemes város tíz évszázad alatt a magyar - szemében a csallóközi metropolis örökké vár marad. A magyar szabadság, a magyar függetlenség, a magyar gondolat bevehetetlen, elidegeníthetetlen vára... Ahonnét még eddig mindig hosszú orral - vagy véres fejjel - kellett eltakarodnia annak, aki nem magyar! MUNKÁCS, A LEGELSŐ MAGYAR VÁROS ,Akkor a hét fejedelmi személyek a Havas erdőn átkelve megindulának Pannónia földjére... s miután oda érkezének, azon helyet, melyet legelsőbben elfoglaltak, Munkácsnak nevezték...” - írja régi krónikájában Béla király névtelen jegyzője. Az ősi hagyomány tehát Munkácsot tartja a legelső magyar településnek. Itt pihentek meg Árpád vezér vitézei, amikor hátuk mögött hagyták a Vereczkei-szoros szűk sikátorát. Alig van a magyar történelemnek olyan lapja, amelyik Munkácsot nem említi. Az évszázadok során megszámlálhatatlanszor cserélt gazdát, volt rablólovagok sasfészke, oligarchák tanyája és kurucok védelmezője. Előbb Csák Mátét úralta, majd Omoclé nádor vette el Róbert Káralytól; később Nagy Lajos király Koriatavich Tivadar podolai feje-delemnek ajándékozta; Zsigmoncl királytól Brankovics György rác vajda kapta meg; végül a Rákóczi-család birtokába került: Rákóczi György 200.000 forintot fizetett érte... Hétbástyás, csillagsáncos, a Latorca mélyárkával szegett vára, amelyben százharminc ágyú és háromezer katona talált fedezéket, évtizedekig egész Európa legnevezetesebb hadi erőségei közé tartozott. Kevés vár dicsekedhetik azzal, amivel Munkács-, erőszakkal soha meg nem vették, fegyverrel soha meg nem győzték. Csak pénzen, jó szón vagy áruláson cserélt gazdát. Zrínyi Ilona, Munkács-vár aszszonya három esztendőn keresztül védelmezte a bécsi császári seregek ostroma ellen... és a magyar szabadságharc idején, amikor az orosz és osztrák csapatok elözönlötték az egész országot, Munkács várában még mindig tartotta magát Mezőssy Pál honvédőrnagy és kétszázhatvan nemzetőr. Világosnál már letették a fegyvert és Komárom már kapitulált, amikor végre -, legutolsónak! - Munkács is megnyitotta kapuit a mindent elárasztó túlerő előtt,,. II. József, a kalapos király, börtönt csinált belőle. Itt töltötte hatvan évi börtönbüntetését Franyó Rémig piarista apát; itt szenvedtek fogságot a Martinovics-összeesküvés életben maradt szereplői; Kazinczy Ferenc, Ypsilanti herceg, a görög szabadsághős és még sokan a bécsi kamarilla áldozatai közül. Ma már csak rom, az idővel viaskodó műemlék. Egyik bástyaszögletén - Zrínyi Ilona hajdani hálóterme előtt - hatalmas talpazaté, harmincnyolc méter magas piramis mered az égnek; csúcsán a kiterjesztett szárnyú turulmadár hirdeti a magyarság első, ezer esztendejét... A vár alatt, mintegy hét kilométernyire, a Latorca partján épült fel a város. A Rákóczi-tér tornyos városházépülete köré csoportosult kis utcák és ódon házak úgy tűnnek fel a kiváncsi látogató szemei előtt, mint valami óriási történelmi festményt kicsinyített mása, amelyet a l ő-utcai öreg Sóház világhírű szülöttje: Munkácsy Mihály festett. A Rákóczi-liget szomszédságában az évszázados Rákóczi-kastély; a Püspök-utcában a remekbefaragott barokk színház és még vagy háromszáz középkori származású épület árasztja magából a letűnt történelmi korok levegőjét. Munkácsy Mihálynak egyik legszebb legmegrázóbb festménye a Kálvária. Ha valaki félig lehunyt szemmel nézi, a munkácsi-vár körvonalait ismeri fel a vásznon. Bizonyos, hogy - amikor ezt a képet festette - szülőföldjére gondolt a legnagyobb magyar mester. BEREGSZÁSZ, A LEGMEGBÍZHATÓBB MAGYAR VÉGVÁR Körülbelül nyolcszáz esztendővel ezelőtt Salamon király, nagy ajándékozási kedvében, három unokaöccse között szétosztotta a Verhovina vidékét. Lampért herceg kapta a borsovamegyei Bereg-erdőt és nyomban tanyát is ütött benne: gyarmatosokat hozatott a szász földről, hogy építsenek várost, ültessék be a hegy oldalát szőlővel, és nyissák meg a Vihorlát gyomrá-ban rejtőző aranybányák tárnáit. A Bereg-erdőnek híres-nevezetes szerep jutott a magyar történelemben. Itt hozták az első zsidó-törvényt; 1233-ban. Endre király ide hívta össze konzisztóriumra az ország rendjeit, hogy megvitassák, miképpen lehetne eljárni a túlságosan nagy számban elhatalmasodott zsidók ellen. Három napig tanácskoztak az ország nagyjai, mire megalkották a tör-vényt: zsidókat és izmaelitákat nem szabad pénz kezelésre alkalmazni és ilyenek nem vásárolhatnak keresztény rabszolgákat. Ennek a törvénynek az ellenőrzésével a nádort bízták meg s kötelezték, hogy évenként több hetet itt kell eltöltenie. Ugyan hol találhatott volna kényelmesebb hajlékot magának, mint Lampért herceg új városában, Lampért-házán? A Vérke-patak mellett eleven élet zajlott, a derék szászok kövér marhákat hizlaltak, jó bort termeltek és meleg gyapjúból vetették meg a nádor úr ágyát. Azután jöttek a tatárok és porig felégették a várost. Béla király népesítette be újra, de ekkor már Beregszásznak nevezték, az erdőben tartott országgyűlés és a legyilkolt első telepesek emlékére. Az idevándorló polgároknak különféle szabadalmakat adott, még pallosjoggal is felruházta őket. Ettől kezdve néhányszáz évig békésen és szorgalmasan éldegélt a város. A XVII. század derekán azonban Rákóczi György fejedelem összeszövetkezett X. Károly svéd királlyal és betört Lengyelországba. A lengyelek sem maradtak adósak, egész hadsereggel jöttek át a szorosokon és felperzselték, lerombolták, amit útjukban találtak. Beregszász másodszor is elpusztult: kő kövön nem maradt belőle, III. Károly császár és király idejében épült fel harmadszor. A bőkezű uralkodó több mint ezer háznak az alapjait rakatta le, két templomot emeltetett és az egész várost mindenestől odaajándékozta a mainsi érseknek: Schönborn Lothár Ferenc választófejedelemnek. Az érsek birtokában végre nyugalmat lelt Beregszász: dolgozott és fejlődött, nagyobbodott és szépült, erősödött és gyarapodott. Mindenekfölött pedig magyarosodon. Az érseki uradalomból lassan város, majd megyeszékhely lett; félelmetes és győzedelmes versenytársa az ősi Munkácsnak, amellyel örökké harcban állt. Utcáit és házait nem védik sáncok, mögötte nem emelkedik hatalmas erősség - mégis vár az északkeleti magyarság elpusztíthatatlan, hűségesen őrt álló végvára. Beregszászon túl idegenajkú, idegenfajú népek tengere ostromolja a magyar nyelvterületet s ennek a tengernek Lampért herceg hajdani városa vet gátat. És ez a gát erős, megbízható: a cseh uralom húsz esztendeje alatt egyetlen rést sem tudtak tömi rajta a Hradzsin szolgái. Beregszász magyar szívvel és magyar színekben érte meg, hogy harmadszor is újjászülethessen...
