Szittyakürt, 2004 (43. évfolyam, 1-6. szám)
2004-01-01 / 1. szám
mtmicdfct_______________________HIT Él 6RKÖICS____________________________7. oidai Tudós-Takács János AZ AKARAT SZABADSÁGA Tudatunk mindennapos tanúsága szerint számos esetben szabad elhatározással döntünk arról, hogy cselekedjünk vagy ne cselekedjünk, illetve, hogy ezt vagy azt tegyük. Ennek, ellenére a determinizmus különböző fajtái tagadják az akarat szabadságát. 1. A fizikai determinizmus szerint az energiamegmaradás elvéből az következik, hogy belső, szabad döntés esetén a világ összenergiájának mennyisége növekedne, tehát ilyen döntés lehetetlen. 2. A biológiai determinizmus szerint a libidó determinálja a cselekvést, illetve annak irányát. Ezt képviseli S. Freud és iskolája. 3. A pszichológiai determinizmus szerint az ember mindig az erősebb motívum irányában dönt, tehát az akarat nem szabad. 4. A gazdasági determinizmus szerint a gazdasági érdek meghatározza az ember minden tettét. Ezt az álláspontot képviseli a marxizmus. A determinizmus különböző fajtáival szemben teljes bizonyossággal igazolható, hogy vannak szabad akaratból folyó cselekedeteink. (Bizonyításunk során nem hivatkozunk öntudatunk tanúságára.) Miként értelmünk az alapelveket szükségszerűen fogadja el, ugyanúgy akaratunk szükségszerűen akarja végső célját, a boldogságot: nem tudunk nem akarni boldogok lenni. De mivel minden létező bizonyos szempontból jó, és csak minden jó együttes birtoklása tesz maradéktalanul boldoggá, az egyes konkrét javak nem tudnak determináló hatást gyakorolni akaratunkra, nem tudják kényszeríteni akaratunkat arra, hogy irányukba működésbe lépjen, és arra sem, hogy közülük ezt vagy azt válassza. Ugyanakkor értelmünk minden részleges jóban fel tud fedezni valami jót és így azt választani képes. - S mivel jelen állapotunkban a teljes jót, Istent nem látjuk színről színre, ezért itt a földön Isten ellen is képesek vagyunk dönteni. Isten színről színre látása viszont kizárja az ilyen döntés lehetőségét. Akaratunk szabadsága nem jelent korlátlan szabadságot. A test-lélek közötti szubsztanciális létegység miatt testi működéseink zavara lelki működéseinket befolyásolhatja , agyi zavarok az emberi szabadságot konkrét esetben korlátozhatják. Ezért álláspontunk mérsékelt indeterminizmus. A mondottak fényében a determinizmus különböző fajtáit megcáfolhatjuk. A fizikai determinizmus nem veszi figyelembe, hogy az energia megmaradásának elve csak zárt fizikai rendszer esetén mondja ki az összenergia mennyiségének változatlanságát, de nem igazolja, hogy világunk a szellemi valóságok felé is zárt rendszer lenne. Másrészt a szabad akarati cselekvés nem jelenti feltétlenül az energia növekedését, hiszen az ilyen cselekvés az energiák átcsoportosításával is létrejöhet. - Freud és követői bizonyítás nélkül állítják, hogy minden tettünk motívuma a libidó. A libidó - részleges jó lévén - nem jelenthet szükségszerű késztetést az agyilag normális személy számára, ezért leküzdhető, illetve irányítható. - A pszichológiai determinizmus azért téves, mert az emberi értelem a részleges, konkrét javak bármelyikét láthatja adott esetben „nagyobb jónak”: azt, hogy melyik a nagyobb jó a számunkra, szubjektíve a szabad értelmi mérlegelés dönti el. - Minthogy az anyagi érdek is véges, részleges jó, ez sem lehet determináló tényezője az akaratnak. A determinizmus állításával szemben tehát nyilvánvaló, hogy vannak valódi szabad akaratból folyó tetteink, és ezért bűneink is valódi bűnök. Az igazságszolgáltatás tehát nemcsak megfélemlítő, hanem erkölcsileg nevelő funkciót is képes betölteni. A mondottak alapján a nevelésben elsősorban mi nem szoktatást látunk, hanem az erkölcsileg kívánatos cselekvések értelmi motívumainak tudatosítását, annak felismertetését, hogy végső soron csak az erkölcsi jó követése tehet maradéktalanul boldoggá bennünket (persze az erkölcsi készségek, vagyis erények ismételt cselekvések által történő kialakításának szükségességét nem tagadjuk). Szabad akaratunk és értelmünk révén Isten képmásai vagyunk: nem vagyunk ugyan mindenhatóak, mint Isten, de filozófiallag is igazolhatóan nekünk is van értelmünk és szabad akaratunk (korlátozott mértékben), mint ahogy van értelme és szabad akarata az ezeket korlátozás nélkül birtokló Istennek. Ez az ember hatalmas metafizikai méltósága, és a szabad akarat megfelelő használata erkölcsileg megvalósítandó feladata. KATOLIKUS KATEKIZMUS (1.) ISTEN HATODIK ÉS KILENCEDIK PARANCSA Isten a házasság és tisztaság magas javait a hatodik és kilencedik paranccsal védi: „Ne paráználkodjál” - „Felebarátod feleségét meg ne kívánjad”. A férfi és a nő helyes viszonylata Amikor Isten Adámot megteremtette, ezt mondotta: „Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzáillő segítőt is”. Isten, mély álmoz bocsájtott Adámra, kivette egyik bordáját, egy asszonyt formált abból és Adámhoz vezette. Isten megáldotta az első embereket és azt mondotta nekik: ,,Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet.” (Lásd: Móz. 2,18-24; 1, 28) Isten a férfit és a nőt a maga képe-mására teremtette és mind a kettejüknek sajátos természetet és feladatot adott. Ezért szükséges, hogy a férfi és a nő egymást kölcsönösen tisztelje és segítse. Az emberek legnagyobb részét Isten a házasságra rendelte. A házasságban a férfinak és a nőnek szeretetben és hűségben kell egymással élniük és gyermekeknek életet adniuk. Gyermekeiket és magukat a szeretet által boldoggá kell tenniök és együtt kell haladniok az üdvösségbe vezető úton. Krisztus mondja: „Amit Isten egybekötött, ember el ne válassza” (Mt. 19. 6). Súlyos bűn és nagy szerencsétlenség, ha a házastársak az egymás iránti hűségüket megszegik. Ezt a bűnt házasságtörésnek nevezzük. Isten a hatodik parancsban megparancsolta: „Ne paráználkodjál” (2 Móz. 20, 14) A házasságtörés rossz gondolatokkal és kívánságokkal kezdődik. Isten ezért parancsolta a kilencedik parancsban: „Felbarátod feleségét ne kívánjad” (2 Móz. 20. 17). Krisztus mondja: „Aki egy asszonyra néz, hogy őt megkívánja, már házasságtörést követett el vele szívében” (Mt. 5, 28). A fiúknak és lányoknak azon kell lenniük, hogy igazi férfiakká és nőkké váljanak. Viselkedésük egymás között legyen egyszerű és természetes, de udvariasan tartózkodó. A szerelmeskedések gyakran tönkreteszik a képességet egy jövendő nagy szerelemre. A szerelem nem játék. Egy könynyelmű ismeretség az egész életet elronthatja. Aki boldog akar lenni, tudnia kell várni, amíg megérik a házasságra. Vannak akik életkörülményeik miatt nem házasodnak meg, például betegségük, foglalkozásuk vagy családjuk miatt. Isten rájuk is bíz egy feladatot, amely életüknek értelmet és tartalmat ad. E feladatban házasság nélkül is boldogságot találnak. Mások azért mondanak le a házasságról, mert egészen Krisztusnak, a mennyei Jegyesnek szentelik magukat és Isten országában valamilyen különleges szolgálatot vállalnak. Ezért Istentől megszentelt szüzességben élnek. Isten nagyon szereti a szűz embereket. Vedd fontolóra: 1. A férfinak és a nőnek hogyan kell egymás iránt viselkednie? 2. Mi a férfi és a nő feladata a házasságban? 3. Hogyan szól a hatodik parancsolat? 4. Hogyan szól a kilencedik parancsolat? 5. Hogyan viselkedjenek a fiúk és a lányok egymás között? 6. Sokan mi okból nem házasodnak? Mely szavakkal parancsolja Jézus a házassági hűséget? Jézus mondja: „Amit Isten egybekötött, ember el ne válassza. Aki egy asszonyra néz, hogy őt megkívánja, már házasságtörést követett el vele szívében”. Útravaló: Jóra való ifjú - tiszta lány akarok lenni. Feladat: 1. Milyen sajátos javakkal tüntette ki Isten a férfit - milyenekkel a nőt? 2. Nevezz meg hivatásokat, amelyeket többnyire férfiak látnak el. 3. Nevezz meg női hivatásokat. A szemérmesség és tisztaság Szent Perpétuât keresztény hite miatt halálra ítélték és a cirkuszban a tömeg szemeláttára vadállatok elé vetették. Amikor az arénába lépett, nekirohant egy vadállat és szarvával felöklelte. Miközben földre zuhant, ruhája elszakadt. Perpétua ekkor azonnal ruháját hozta rendbe, hogy meztelenségét befödje; többet törődött szemérmével, mint fájdalmával. + Az ember teste minden tagjával és képességével együtt Isten műve és jó. A nemi szerveket is Isten teremtette és jók. A szeméremérzet késztet minket arra, hogy ezeket a testrészeket elfedjük. Isten azt akarja, hogy mások előtt szükségtelenül ne vetkőzzünk le és a nemi szerveket könnyelműen ne nézzük vagy érintsük. Aki Istennek ezt az akaratát tiszteletben tartja, annak cselekedete szemérmes, aki pedig nem tartja meg, annak cselekedete szemérmetlen. - Mindaz, amit testünk tisztántartása és egészségünk ápolására szükséges, Istentől való és jó. A szemérmesség az ember születésének és növekedésének erőit védi. Isten azt akarja, hogy ezeket az erőket tiszteljük és óvjuk minden visszaéléstől. Aki nem él vissza ezekkel az erőkkel, annak cselekedete tiszta, aki pedig visszaél velük, annak cselekedete tisztátlan. A tisztaság ellen mindenekelőtt az vétkezik, aki szemérmetlen dolgokat cselekszik magával vagy másokkal, vagy aki önszántából átengedi magát mások szemérmetlen cselekedeteinek; ugyancsak vétkezik, aki szemérmetlen gondolatokkal foglalkozik, szemérmetlen dolgot kíván, vagy magát szükség nélkül annak a veszélynek teszi ki, hogy a szemérmetlenség bűnébe esik. - Amíg valaki azon van, hogy visszautasítsa a szemérmetlen gondolatokat és kívánságokat, addig nem vétkezik, sőt cselekedete tiszta. A tisztaság nagy jó. Sajátos méltóságot és szépséget ad az embernek. A tiszta emberek Isten kedveltjei. Főként rájuk illik a szó: „Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent” (Mt. 5, 8). Szent Pál mondja: „Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit az Istentől vettetek és hogy nem vagytok a magatokéi?” (1 Kor. 6, 19) A tisztátalanság nagy szerencsétlenség az emberre. Megszentségteleníti a Szentlélek templomát és sok más bűnre is vezet. Gyakran betegségbe, nyomorba és gyalázatba taszít és nem ritkán bűnbánat nélküli halál a vége. Hogy tiszták maradjunk, mindenekelőtt szemérmesnek kell lennünk; a szemérmesség a tisztaság pajzsa. Ügyelnünk kell szemünkre, fülünkre, gondolatainkra és fegyelmeznünk kell ösztöneinket. A rendszeres munka, a természetes és egészséges élet és a derűs szív sok veszélytől megóv minket. Legnagyobb segítségünk a buzgó ima, a gyakori gyónás és szent áldozás. Szívből kell szeretnünk Krisztust és gyermekként kell tisztelnünk Máriát, a mi Anyánkat. Hogy tiszták maradjunk, kerülnünk kell mindent, ami tisztátalanságra vezet: rossz könyveket és képeket, rossz filmeket, látványosságokat és táncokat, rossz társakat és rossz társaságot, kihívó öltözködést, henyélést és renyheséget. A kísértésnek azonnal ellen kell állanunk; ilyenkor jó egy röpima és valami elfoglaltság. Küzdelem nélkül nem tudjuk tisztaságunkat megőrizni. Miért kell óvnunk a tisztaságot? A tisztaságot azért kell óvnunk, mert 1. sajátos szépséget ad az embernek, 2. Isten a tisztákat nagyon szereti. Mit kell tennünk, hogy tiszták maradjunk? Hogy tiszták maradjunk, 1. szemérmesnek kell lennünk, és fegyelmeznünk kell magunkat, 2. a szentségekből kell élnünk, 3. kerülnünk kell a közeli alkalmat és a kísértésnek azonnal ellen kell állanunk. Mely szavakkal int minket Szent Pál a tisztaságra? „Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma?” Útravaló: Nem gondolok és nem teszek semmit, amit Isten előtt rejtenem kellene. Isten szava: „Ébren legyetek és imátkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek” (Mt. 26,41). - „A paráznák osztályrésze a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz. Ez a második halál” (Jel. 21, 8).- „ A kívánság, mihelyt fogant, bűnt szül, A bűn pedig ha végbeviszik, halált okoz” (Jak. 1, 15). Életszabályok: Isten mindent lát! - Ne tűrj illetlen beszédet környezetedben. - Az osztályban csatlakozz a jókhoz. - Győzd le kíváncsiságodat. - Győzd le az emberi félelmet. - A rossz folyóiratok, képek és könyvek a tűzre valók. - Az ember születéséről csak olyan személyt kérdezz, aki ezt tiszteletben tartja, például szüleid vagy nevelőid. A tisztaság védőszentjei: Szűz Mária, Szent József, Szent Ágnes, Gonzágai Szent Alajos, Mária Goretti. Közmondás: Ahol szemérem, ott becsület. Feladat: 1. Mondj példákat a Szentírásból a szemérmességre és tisztaságra. 2. A tisztaság ellen elkövetett bűnökre milyen büntetéseket említ a Szentírás? 3. Milyen más bűnökbe vitte Dávidot a tisztátalanság? (A katolikus egyház katekizmusa. Bécs, 1958. Herder)
