Szittyakürt, 2004 (43. évfolyam, 1-6. szám)
2004-09-01 / 5. szám
A KÁRPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (Petőfi) OZíDIDZjWIU I írVJAA VrtL, VLALJ n %% ÁLL A VIHARBAN MAGA A M «IttVAKOfet A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA 1956. OKTÓBER 23. 43. ÉVFOLYAM 5. SZÁM - 2004. SZEPTEMBER-OKTÓBER Ára: 2,25 US dollár MAJOR TIBOR AZ ÖRÖK MAGYAR OKTÓBEREK FÉNYÉBEN! 1956. október 23. Magyarországon az 1956. október 23-án bekövetkezett események ország-világ előtt bebizonyították, hogy azoknak van igazuk, akik 1932 óta hirdették, hogy a „kommunizmus rabszolgasors” és 1944-ben ki merték mondani, hogy a „bolsevizmussal nincs kiegyezés.” A magyar felkelés az egész világ számára láthatóvá tette, hogy a kommunizmus néven ismert szociálpolitikai rendszer nem hoz szociális megváltást, a munkásparadicsom ígérete nem valósult meg és a marxizmus-leninizmus tanítását az új nemzedék, a fiatal generáció nem fogadta el jövőt formáló evangéliumnak. A felkelés hordozója a munkásosztály és a fiatalság volt, két réteg, amelyet a kommunizmus magáénak vallott. ,Az 1956. évi magyar szabadságharc nemcsak a magyarság történetében jelent fordulópontot, hanem - bizonyos mértékben s értelemben, általánosságban és következményeiben - az egész világtörténelemben is. Várdy Béla professzor találóan mutat rá, hogy a magyar szabadságharc megszünteti azt a hiedelmet, amely korábban a , kommunizmus oszthatatlan egységére vonatkozóan élt a köztudatban. A kommunista mozgalmat először kényszeríti önvédelemre és nyugati szervezeteiben szakadásokra. Bebizonyítja, hogy az emberi szabadságot, elsősorban a gondolat szabadságát huzamosabb ideig elnyomni nem lehet, az évszázados hagyományok gyökereinek kitépése hasztalan törekvés. A magyar szabadságharc véres elnyomása - írja Somogyi Ferenc dr: Küldetés (A magyarság története) c. történeti munkájában - a kommunista tanok embertelenségét a maga mezítelen valóságában mutatja be. A magyarság újabb kényszerű áldozatvállalásával megint küldetést tölt be. Nemcsak a maga szabadságáért küzd, hanem az egész emberiség szabadságának oltárán mutat be olyan égőáldozatot, amelynek tüze sokáig és messze világít.” 1956. október 23-án a magyarok szabadságharcában mégnyilvánuló népakarat messze túlment a forradalmat megelőző és előkészítő viták egyik legjelentősebb fóruma, a Petőfi Kör pártban gyökeredző szemléletén. A Petőfi Kör vezetőinek október 22-i nyilatkozata: „kevésbé volt nacionalista és kevésbé volt rendszerellenes és igyekezett mértéktartóbb lenni” - közli Jónás Pál elnök -, „mint az ugyanaz nap megfogalmazott az a határozat, amelyet az egyetemi hallgatók szervezetei tettek közzé. A Petőfi Kör felhívására a harcolók éppúgy nem hallgattak, mint a többi felhívásra, a kormány különféle amnesztia-ígéreteire." Negyvennyolc esztendővel ezelőtt Magyarország népe szabadságharcában gyökeres változásokat akart! Történelme legmélyebb megalázottságából felemelkedve szinte órák alatt semmisítette meg Rákosi Mátyás helytartói terrorrendszerét. Az összeomló kommunista diktatúra szennyes romjain megszületett minden magyar álma: a szabad, független magyarok országa. A judeo-bolsevista hódoltsági állapot összeomlásakor vált nyilvánvalóvá ország-világ előtt, hogy a magyarországi kommunista rendszer létrehozója, fenntartója a Szovjetunió volt, amely a II. világháború után megsemmisítette a magyar szabadság és függetlenség lehetőségeit. A kommunista bábrezsim Magyarországból úgynevezett népköztársaságot csinált, az országnak szovjet mintájú új alkotmányt adott. Magyarország ősi címere helyébe új, szovjet tervezésű címert helyezett és teljesen új rendszerű, szovjet mintájú, a tanácshierarchián alapuló közigazgatási rendszert vezetett be, ezzel előkészítve Magyarországnak a Szovjet Szövetséges Köztársaságok Uniója kötelékébe való formális felvételét is. Az 1945. október 7-i budapesti és 1945. november 4-i országos választások alkalmával Magyarország népe kudarcba fullasztotta a zsidó vezérlésű Kommunista Pártot és egyöntetűleg hitet tett a demokrácia nyugati formái és nyugati módszerei, valamint az ember alapjogai és az alapvető szabadságokon nyugvó politikai rezsim berendezése mellett. A megszálló hatalom azonban kiforgatta a magyar nép akaratát és a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot ügynökséggé formálta át: beavatkozott, nyomást gyakorolt, felforgatott és beszivárgott, domináló szerepet biztosítva a Kommunista Pártnak. Megerősítette a kommunista hatalomátvételt, kiirtotta a judeo-kommunista ellenőrzés alatt álló kormány minden ellenzékét és jogtalan letartóztatások és bebörtönözések, gyilkosságok és terrorizmus segítségével megakadályozott mindennemű nemkommunista politikai tevékenységet. Megszüntetett mindennemű szólás-, sajtó és kiadói szabadságot, letartóztatta és bebörtönözte a nemkommunista kiadókat, újságírókat és írókat. A sajtót, rádiót, irodalmat, színházat és művészetet a kommunista agitáció és ideológiai képzés eszközévé alacsonyította. A kommunizmus Magyarországon lerombolta az igazságos jogszolgáltatás rendszerét. „A szovjet haderő megjelenése napjától a vagyonbiztonsággal együtt az életbiztonság is megszűnt. Oly véres terror állandósult, amelyhez hasonló a magyar történelemben teljesen ismeretlen volt. A nagyon kevésszámú kommumista és a szovjet haderővel együtt hazatért munkaszolgálatosok mellé az alvilág legsötétebb bűnözői jelentkeztek szolgálatra a politikai rendőrségre s az inkasszós zugügyvédekből szeirezett népügyészekkel, valamint a csőcselék legaljából szegezett népbíróságokkal összejátszva emberek százezreit bestiális gyilkosságok és szadista kínzások útján zsarolták családi ékszerük átadására. Az alvilág ezen fúriáinak perverz orgái és bestiális kínzásai áldozataként - írja Málnási Ödön A magyar nemzet őszinte története c. történettudományi művében - legkevesebb 60.000 antibolsevista pusztult el az Andrássy út 60. állandóan véres kínzószobáiban.” A kommunizmus álarcába öltözött orosz imperializmus kiforgatta lényegéből a fegyverszüneti szerződésnek a megszálló csapatokra és azok ellátására vonatkozó záradékait: önkényesen állapította meg a jóvátételi javak árát, a német tulajdonról szóló nemzetközi egyezmények értelmének szándékos kiforgatásával kifosztotta az országot. A kommunista ellenőrzés és a szovjet domináló szerepének megvalósítása érdekében kikényszerítette a bankok, az ipar és a kereskedelem államosítását, megakadályozta Magyarországot normális külkereskedelmi kapcsolatok felvételében, diszkrimináló kereskedelmi egyezményeket erőszakolt ki, melyek magyar számlára vannak hivatva fedezni a szovjet közgazdaság hiányosságait. Vegyes szovjet-magyar társaságokat teremtett és megakadályozta Magyarországot az Európa újjáépítését szolgáló tervek megvalósításában való közreműködésben. Az inkább zsidók, mint proletárok diktatúrájában Ravasz László kálvinista főpásztor lemondásának kikényszerítése, Ordass Lajos lutheránus főpásztor tömlöcbe vetése, Mindszenty József hercegprímás brutális meg-IFJ. TOMPÓ LÁSZLÓ ELCSÁNGÓSODÁS Gondolatmenetemet első olvasásra bizarrnak látszó vallomással kezdem: szeretem az oroszlánokat. Foggal-körömmel megvédik kicsinyeiket. Nem irtják egymást. Csak „oroszlánul” értenek. De írhatnék a gazdája sírjához elzarándokoló kutyáról is. De szép is lenne, ha a népek és nemzetek életében ugyanígy lenne! Tévednek, akik állatokhoz hasonlítják az egymásra támadó népeket. Az állatvilágban megnyilvánuló ösztönélet minden egyed számára farkastörvényeket ír elő. Ez a természet rendje, amelyen éppúgy nem lehet és nem is kell változtatni, mint ahogyan a folyók folyásirányán sem. Hiába akarta Sztálin generalisszimusz, hogy az északról délre folyó folyók fordítva folyjanak. Úgy folytak hetven éves természetátalakítási kísérletsorozat ellenére, ahogyan a Teremtő kimérte. (Mellesleg megjegyzem, utódai közül Hruscsovnak még annyit sem sikerült elérnie, hogy hatvanas évekbeli budapesti látogatása során átkereszteltesse a Dunát Volga Il-re!) Az isteni teremtettségből eredő, minden élő szervezet egészséges működéséhez nélkülözhetetlen önszeretet és önvédelem hiánycikk a vénülő, korhadó Európában. A keresztény felebaráti szeretet és a haza iránti tisztelet gyakorlása által egykor szellemi-lelki egységet képező Európa nemzeteiből, népeiből önazonosság nélküli, fogyasztó életszemléletű, a Mammon rabszolgáivá süllyed lakosságcsoportok lettek. Tömegek. Már Berzsenyi így korholta - 1810 körül! - népét: „Mi a magyar most? Rút sybarita váz, Letépte fényes nemzeti bélyegét S hazája feldúlt védfalából Rak palotát heverőhelyének. Elődeink bajnoki köntösét S nyelvét megúnván, rút idegent cserélt, A nemzet őrlelkét tapodja, Gyermeki báb puha szíve tárgya.” Aggódva kérdezem: mit írna ma, amikor továbbra is tabu Trianon? Mindmáig egyetlen hiteles történelmi dokumentumfilm készült Trianonról. Koltay Gábor készítette, és tilos a televízióban vetíteni, miként a filmszínházak közül is csak egy (a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínház) mutatja be. Micsoda? A „háborús bűnös” , Szeleczky Zita szavalja a „bűnösen nacionalista, sőt soviniszta” Magyar Hiszekegyet, Pap-Váry Elemémé versét? Egy másik előadóművész Padányi Viktort idézi, vagy József Attila és Juhász Gyula évtizedeken át tiltott Trianon-versét? Raffay Ernő minek beszél a magyarság elcsángósodásáról, miért fájlalja, hogy kétszáz évvel ezelőtt négyszázezer csángó élt, és most alig negyvenezer? Nem sok még ennyi is? Nemeskürty István pedig hogy jön ahhoz, hogy a liberalizmust, „földalatti mozgalom” címen a szabadkőművességet, Károlyi Mihályt hibáztassa Trianonért? Minek képernyő elé állítani a „kommunista” Pozsgay Imrét, a „szélsőségesen nacionalista” Tőkés Lászlót és Duray Miklóst, nem is szólva a két Csurkáról: a „náci, antiszemita” Istvánról, és a „botcsinálta versmondóról”, Lászlóról? Talán tengeren túli olvasóink elcsodálkoznak, de mi, csonkaországban rekedtek nem, hogy ilyen kérdések a tömegtájékoztatásban egyáltalán felvetődhettek. A „Népszava” - egy évszázados hagyományaihoz töretlen hűséggel - és kisöccse, a „Népszabadság” például „giccsesnek” nevezte a két órás dokumentumfilmet, azzal vádolva Koltayt és munkatársait, hogy visszaélve a TV „pártatlan, demokratikus” szellemével, „populista” propagandafilmmel vezették félre a gyanútlan nézőket. Mi háborította fel ennyire a Magyarországon (remélhetően csak átmenetileg) állomásozó világhódítókat? Válaszul szolgáljon a filmben elhangzott történelmi ténymegállapítások közül néhány:- Az 1867-es kiegyezést követően a magyar társadalmat addig megtartó nemzettudat rohamosan meggyengül, és nemzetünk darabjaira hullik szét. A szocialistává, marxistává váló értelmiségi műhelyek és lapok mindent megtesznek, hogy hagyománytudatától megfosszák a magyarok millióit. A tudatrombolás egyik fő fészke a szabadkőművesség: biztosan megállapítható, hogy a magyar értelmiség zöme valamelyik páholyban dolgozott, alsóbb szinteken.- 1989 után egyre többen követelték a trianoni döntések felülvizsgálatát. 1991 nyarán, a délszláv háború idején Antall József összehívta a kabinetet, és azt mondta: aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, vagy vele kapcsolatban nyilatkozik, adja be lemondását! Kérdés van? Kérdés nem volt. Ez volt az Antall-kormány legrövidebb kabinetülése. (Raffay Ernő)- 1917-18-ban érkeznek haza a Monarchia népeiből sorozott elcsigázott katonák. A túlzsúfolt vonatok megállnak az állomásokon. Honvédeink várják a boldog fogadtatást. Ehelyett elveszik sapkájukat, letépik rangjelzésüket, leköpik őket. Nem értenek semmit. Ez azt mutatja, hogy itt egy nagyon jól szervezett - mondjuk úgy: földalatti - mozgalom nyomaira bukkanunk. Ugyanis 1. amíg e magyar sorozású katonák határainkon kívül harcoltak, nem engedték magukat lefegyverezni, 2. hogyan lehet az, hogy a nem magyar katonák megalakíthatták nemzeti hadseregüket, de mi nem? Ez nagyon furcsa. Szeretnék olyan egészséges lenni, mint egy magyar. Friedrich Nietzsche
