Szittyakürt, 2004 (43. évfolyam, 1-6. szám)
2004-03-01 / 2. szám
tflîtVAKOfcî lElEPlGZETT YlinCMODITOK 9. oldal ANTISZEMITA-KATE (4.) Szerkesztette: Ráth Ferenc és Zimándy Ignác — 1884. (VII. fejezet -folytatás) 88. Kiket illetne meg a kezdeményezés az ön segélyezés terén? Mindenesetre a nagybirtokosokat, kivált az italmérési jog tulajdonosait, kiknek a zsidó haszonbérlő nem csupán azért fizeti a túlságos haszonbért, hogy italt mérhessen, hanem inkább azon tekintetből, hogy amellett alkalma legyen a községbelieket különbféle módon kizsebelni. Pedig a regále-jogban nincs benne a kizsebelési jog; de a zsidónál ez együtt jár, egy üzletet képez, melynek fő ága a kizsebelés. Ennélfogva a közjó érdekében a korcsmák kiadásánál a zsidókat ki kell zárni a bérletből. 89. Ki kárpótolja a regále tulajdonosokat az ebből származó veszteségért? Leginkább saját helyeslő öntudatukban találnak ezek kárpótlást; aztán meg abban is, hogy a községbeliek magok is jólétre jutván, nem néznék irigy szemmel a nagybirtokosoknak jobb sorsát; nem okoznának nekik számtalan károkat; valamint saját cselédjeik menekülvén ekképpen az őket szopó pioczáktól, hivebben szolgánának, s nem lennének kénytelenek meglopni uraikat, hogy a zsidó korcsmáros hálójából kivergődjenek. Tehát az italmérési bérletnél mutatkozó veszteség inkább csak névleges, s a valóságban még nyereségnek is beillik, ha tekintetbe veszszük azt, hogy a keresztény bérlő is megád anynyit, a menynyit az italmérési üzlet fosztogatása melléklet nélkül megér. 90. Hajlandók-e erre a regále-tulajdonosok? Még most csak gyéren mutatkoznak ily derék és bölcs hazafiak, de szép példájok bizonyosan számtalan követőkre fog találni; s már ez is letörné egyik szarvát a zsidóknak. Azért minden magyar ember már messziről kalapot emeljen oly nagybirtokos előtt, aki sem korcsmáját, sem földjét, sem egyéb jószágát nem adja zsidónak haszonbérbe. 91. Hová lesznek aztán a zsidók, ha legjövedelmezőbb üzleteiktől elesnek? Az már az ő gondok. Midőn a mocsár vizét lecsapoljuk, nem igen törődünk azzal, hová lesznek aztán a benne lakmározó vartyodók! Különben is, a zsidók sem törődnek azzal, hová lesz a kifosztott magyar nép, a földönfutóvá tett keresztény birtokos. 92. Nem ellenkezik-e ilyen eljárás a szabadság, egyenlőség és testvériség magasztos elvével? A szabadkőművesek, a zsidók és ezeknek uszályvivői, meg a zsidó zsoldon élősködő sajtó, természetesen azt kiabálják teli torokkal, hogy ellenzik amikor a zsidóság üzelmeinek korlátozására irányul; de ha keresztények ellen fordul a koczka, akkor a legméltatlanabb eljárás sem ellenkezik azzal. 93. Mi hát tulajdonképen az a nagy zajjal kürtőit szabadság? A szabadság határozatlan fogalom, melylyel egyik ember a másikat ámítja, holott ennek a valóságban semmi sem felel meg. Az a kincs, melyből mindenki sokat igényel magának, másnak pedig igen keveset ad; az a gyümölcs, melyből aki mohón eszik, megcsömörlik tőle, megdőrül és lázong. 94. Tán nem is igaz tehát, hogy századunk a szabadság kora? Nevezze akinek hogyan tetszik. Anynyi bizonyos, hogy évezredek előtt is nagy hire volt ezen idegen virágnak, s illatától annyira elkábultak az emberek, hogy roppant birodalmakat is megsemmisítettek. Ezidő szerint is nagy zajt ütnek vele hiszékeny emberek előtt; pedig lépten nyomon oly jelenségekkel találkozunk, melyek a szabadságból inkább gúny űzni látszanak; beigazolván azt, hogy sem személyével, sem vagyonával, sem beszédével, sem indulatival szabadon nem rendelkezhetik az ember. Mindenét ellenőrzik, megadóztatják, megvámolják, megfelezik; még a munkát is mások ízlése, parancsa szerint kell végeznie legtöbb embernek, s keserves keresményéből itt is ott is elcsípnek valamit, hogy alig marad belőle valami kóstolónak. A ki ezekben helyezi a szabadságot, az bizony fejelágyára esett. 95. Hát at egyenlőséggel nem ellenkezik-e a zsidó ellenes mozgalom? Az egyenlőséget őrlik ugyan minden szélmalomban, de a világ nagy piaczán senki semtalálkozik vele. Sőt tiltakozik ellene maga a természet is, mely bámulatos nagyszerűségében nemcsak nem mutathat fel két teljesen egyenlő lényt vagy tárgyat sem, hanem például az áldott kenyérfa mellett gyilkos mérgű bürköt is termeszt, melyet csak a dőre ápolna egyenlő gonddal más hasznos növények között. 96. De a testvériséggel hogyan fér meg a zsidók üldöztetése? Üldöztetésről szó sincs a zsidóellenes eljárásban; mert az már nem volna önvédelmi harcz, mely az antiszemitizmusnak feladata. Egyébiránt a testvériségnél is mindenki saját malmára hajtja a vizet. Az ál-liberializmus, a szabadkőművesség és a zsidóság sértegeti, üldözi, csöndes lakásaikból kikergeti az államnak leghasznosabb polgárait, akik sohasem álltak a biróság előtt mint vádlottak, s ezt megegyezőnek tartja a testvériséggel; de ha egy csalót, tolvajt, vagy gyilkost valaki nyakon üt, kivált, ha a gazember zsidó, az álliberálisok és a zsidók telelármázzák a világot a testvériség megsértésével, embertelenséget, barbarizmust emlegetve. De különben is a mostani szabadelvűek testvérisége abból áll, hogy a gonosztevő raboknak, akasztani valóknak palotát építenek, fördőket rendeznek be, élelmökről, ruházatukról feltűnően gondoskodnak, mintha saját érdekükben tennék; de azzal vajmi keveset törődnek, ha a becsületes munkás család munka hiányakor, vagy más baleset folytán éhen hal is. Sőt a haldokló szegény családfőnek feje alól is kihúzzák az árvák könnyeitől nedves párnát, hogy dobra üssék a lelketlen uzsorások követeléseinek kielégítésére. Tehát az efféle szabadelvű testvériségre sem lehet nagy súlyt fektetni. 97. Hát a humanizmus, vagyis: az emberiesség elfajul az antiszemiták kezében? Marad az, a mi ez ideig volt mások kezében, t. i. a szabadság, egyenlőség és testvériség összege a maga helyes értelmében. Voltaképen pedig ez is csupán hangzatos szólam, melylyel a ravaszság jégre vezeti az együgyüséget. A jelenkori humanizmus, miként virága és gyümölcse mutatják, édes fivére a föntebbi testvériségnek. Szinte aggódva fáradozik a méltatlanok jólétének biztosításán, a valódi értelmet pedig, mint ellenségét gyűlöli s hálátlansággal jutalmazza. 98. Nemde Krisztus is azt parancsolja: szeresd felebarátodat, mint tennenmagadat? Ez való; és ehhez is kell magát tartani minden kereszténynek, tehát az antiszemitának is. De igen helytelenül értelmezné e fönséges parancsot, aki felebarátjának túlságos, önző kívánatait saját létérdekeinek rovására teljesítené; mert úgy jobban szeretné felebarátját, mint önmagát, ezt pedig Krisztus urunk nem parancsolja. Nem is egyez az sehogy az Isten törvényével, hogy azoknak, akik vesztünkre törnek, még alkalmat szolgáltassunk, eszközöket nyújtsunk gonosz szándékuk végrehajtására. Sőt szoros kötelessége a kereszténynek tehetsége szerint a rossznak elkövetését akadályozni, meggátolni. Pedig csupán ezt teszik az antiszemiták a zsidókkal szemben. 99. Nem találkozik-e a zsidók között is olyan, aki becsületes munkával keresi élelmét? Elvétve akad köztük is jóravaló iparos, aki keze munkája után él; de az ilyen, legalább nálunk sohasem gazdagszik meg; tagadhatatlan bizonyságául annak, hogy a rohamosan gazdagodó zsidók aligha igaz utón jutnak vagyonukhoz. 100. Ezer évig megéltünk a zsidókkal békességben, miért nem élhetnénk most is? Igaz, hogy megéltünk velők sokáig békességben; s ez leginkább bizonyít a mellett, hogy nem mi vagyunk okai a jó egyetértés felbomlásának; mert ha bántalmazni akartuk volna őket, akár vallásuk, akár társadalmi különcködésük, akár egyéb hibáik miatt, könyebben tehettük volna azon időben, midőn kevesen, és szegények voltak. De nem tettük, mert nem veszélyeztették létérdekeinket. Azonban az időviszonyok változtával, kivált a jobbágyság megszűnése, és a zsidók felszabadítása óta, annyira nyakunkra nőttek, hogy vesznünk kell, ha nem védekezünk kellően ellenök. S minthogy a törvényhozás nem gondoskodik megfelelő intézkedésekről, társadalmi úton kell veszélyeztetett létérdekeink megóvására törekednünk azalatt is, mig sikerül úgy átalakítanunk a képviselőház többségét, s vele a kormányt is, hogy azok által végeztessük vallási s nemzeti érdekeink biztosításának bölcs védelmi munkáját.- folytatjuk -Magyarország a millenniumon, vagyis: a maszkírozott üzleti szellem. Angol vendég; Hallja maga Izrael Tuhutum ! Hisze.n ennek az 1000-éves nagymagyar dísznek itt nincs is feje. Zsidú Phortás: De igen, csakhodj az otthand fentebb látszikh. E karikatúra a Herkó Páter 1896. március 1-i számában jelent meg. A Becsület Napja február tizenegyedike. 1945-ben e napon magyar és német honvédek keltek utolsó rohamra a vörös rém ellen. Rájuk emlékezett 2004. február 14-én Budapesten, a Hősök terén a Vér és Becsület Kulturális Egyesület, amelynek nevében Tyirityán Zsolt figyelmeztetett, hogy a szovjet horda semmiben sem volt különb, mint ma az amerikai. Buzi és drogos az amerikai katonák többsége. Képtelenek harcolni saját elnyomóik ellen. Nekik jó az, amit Bush parancsol. Idegen országok fiait és leányait ugyanúgy lemészárolják, mint a vér őrültje, Sáron, Izraelben. A megemlékezésen szerkesztőségünket Ifj. Tompó László képviselte, aki elmondta: 1945. február 11-én Budapest beírta nevét a történelem aranykönyvébe. Szembeszállt a nemcsak fővárosunkat, Magyarországot, hanem az egész Európát leigázó Szovjet-Oroszországgal. A kitörést választotta Szálasi Ferenc miniszterelnökkel, nemzetvezetővel az élen Országunk, amely még emlékezett a tányérsapkás kalandorokra, a Lenin-fiúkra, a marxista szocializmus tarthatatlanságára. A zsidó bolsevizmussal szemben éppoly sárkányölő harcot vívott, mint 1456-ban Nándorfehérvárt Kapisztrán Szent János felmentő seregei a török ellen. A megerődítetlen Budapest ellenállása 102 napig tartott, és szörnyű jelenetek előzték meg. Például 1945. január 18-án akna- és géppuskatűz fogadta a szovjetekkel szembeszállókat az Erzsébet- és a Lánchíd pesti hídfőjénél. Miután február 7-én Sashegy is elesett, 12-15 ezer harcképes kitört a Hűvösvölgy felé. Hindy Iván vezérőrnagy és Pfeifen von Wildenbruch SS-tábomok vezérletével harcolt a 9. Hohenstaufen páncélos, a 8. Florian Geyer és a 22. Mária Terézia Önkéntes Hadosztály. Az oroszok lesben állva várták, hogy folyjon a vér. Mintegy nyolcvanezer civil kitörőt vittek hadifogságba (Malinovszkij marsall 100 ezer hadifoglyot jelentett Sztálinnak). A Budai Várból kitörők közül közel 1000-1200 katona Perbál és Szomor irányába menekült. A további 5-8000 ellenálló kis része hadifogságba került, nagy része sírba. Hős véreink nem az orosz kultúra, hanem a Talmud elveire épített szovjet rendszer ellen fogtak fegyvert. Erkölcsileg ők nyerték meg a háborút! A harcnak azonban nincs vége: 1945-ben a vaddisznóképű, szifiliszes szovjetek ellen küzdöttek, 2004-ben a szintén talmudi rendelkezéseket követő EU - a JUDEU - ellen kell küzdenünk, mindenekelőtt Brüsszel termékeinek bojkottálásával. Ha ezt tesszük, Nietzschét követjük, aki szerint: „Ami nem tör össze, megerősít!” A Hősök terén katonás rendben felsorakozott fiatalok és öregek hűségesek hazánkhoz, népünkhöz. Hiába huhogtak, bégettek, nyivákoltak a judapesti zugfirkászok és a zsideszes khörösztény khonmentők (egyikük, Kövér László, Kovács külügyért kérte, tiltsa be a rendezvényt!). Találkozunk egymással jövőre is. Lesz még nagytakarítás! Ifj. Tompó László
