Szittyakürt, 2003 (42. évfolyam, 1-6. szám)
2003-09-01 / 5. szám
4. oldal G Ulf) UGATOTT TORTGAGlGfli 5/ittVAKökt amnesztiára való jogggosultságukat és más előnyöket, amit ilyen pártok élveztek. így a Nyilaskeresztes Párt szükségszerűen törvényesen legalizálva lett, azzal a nyugtalanító hatássá, hogy egy nagyon tekintélyes erőként emelkedett ki. Most már fenyegető volt, hogy tömegmozgáommá váik és Száasi teljes joggá állította, hogy ez volt az egyetlen jobboldái párt, amelyik valaha is törődött a munkásokká.” „Szálasi azonban a problémákat egyéni szemszögből közelítette meg. Azzá kezdte, hogy megparancsolta követőinek, tüntessenek a megszállás ellen (gesztus, amit egy másik párt sem követett, sem jobb, sem báoldali) és röpcédulákat terjesztettek, amely felhívta a figyelmet, hogy amíg ő hajlandó átvenni a hatalmat és mozgósítani a Nemzet összes erejét a bolsevizmus ellen, azt csak a nép és az Államfő közös akaratából tenné.” „Április 3-án első alkalommá talákozott Szálasi Veesenmayerrel aki a kihallagatás után beismerte a németek tárgyalási jogát a magyar pártokkal és a Magyar Kormány összetételének jóváhagyását. Szálasi továbbra is ragaszkodott, ha hivatalt vállal azt csak az ő feltételei áapján teszi. A németek ell kell, hogy fogadják a hungarista eszmét és a programmja többi részét és gyakorlatban teljes hatalmat adjanak neki. Mikor megkérdezték, milyen feltételekkel lépne koalícióba Szálasi, követelte pártja számára a miniszterelnöki, a külügyminiszteri, a belügyi és hadügyminiszteri tárcákat és ezzel együtt teljes kárpótlást a múlt összes sérelmeiért, garanciát a zavartalan jövőbeli fejleményekhez és előrehozott választásokat módosított választójogokkal. Szintén kihallgatást kell hogy kapjon a Kormányzóval, mielőtt bármilyen kinevezést elfogadna.” „Ez a kihallgatás egyszerűen megerősítette Veesenmayert korábbi nézetében, hogy nincs mit tenni Szálasival. Egy szívességet tett, amiért Szálasi hálás volt neki, hogy egy kihallgatást biztosított számára a Kormányzóval. Ez a találkozó május 3-án megtörtént. Horthy hagyta Szálasit beszélni. Szálasi leírta naplójában, hogy máskülönben eredménytelen volt. Szegény Szálasi, a legnagyobb reményekkel indult neki, felkészülve a legalaposabb tervekkel a jövőbeli magyar kül- és belpolitikai vezetés tekintetében. De Horthy egyszerűen azt tanácsolta a Párt Vezérnek, hogy várjon, majd elválik. A kihallgatás igazi eredménye ugyanaz volt, mint Veesenmayerral.” A kormány- és kabinetváltozások sora következett. „A nyilasok ezalatt nagyon elégedetlenek voltak. A németek az egyik kifogás után egy másikat találtak, hogy félretegyék őket. Veesenmayer megpróbálta lecsendesíteni a felizgatott Vezért azzal, hogy egy második kihallgatást készített elő a Kormányzóval, amely augusztus 29-én történt meg. Szálasi nem tudott többet elérni a Kormányzónál, mint az áprilisi találkozáson.” „Szeptember 11-én Kemény Hallerhez fordult, hogy hivatalosan informálja: a Titkos Államtanács minden bizonnyal elhatározta, hogy bármilyen fegyverszünetet kérjen az angolszászok, az amerikaiak és a szovjetektől. Szálasi most kijelentette, hogy nem ismeri el ezt, mint a Nemzetre kötelező határozatot és ettől a ponttól kezdve a Kormány és a Kormányzó munkáját illegálisnak és alkotmányellenesnek tekinti. 0 a saját kezdeményezésére azonnal létrehozza a saját kormányát és átveszi a hatalmat egy feltétellel, hogy a németek kezdeményezik a szükséges politikai és rendőrségi lépéseket, mivel mi nem tartoztathatjuk le a Miniszterelnököt. Ezen a napon Haller még mindig tétovázott. Megkérdezte Keményt, miféle kormányt akar Szálasi létrehozni - egy központosítottat vagy egy tiszta hungaristát és kérdezte, hogy milyen fokú támogatást követeltek a nyilasok? Kemény azt válaszolta, hogy Szálasi ok nélkül nem akarta átvenni a hatalmat, de előre jelentette, hogy fegyverszünet esetén cselekedni fog." „A Minisztertanács aznap délután gyűlést tartott és várható volt, hogy megtagadják Horthy elhatározásának a kivitelét, de a Kormányzó valószínű amellett maradna és kinevezne egy új, teljesen katonai kormányt. Ekkor Haller egyetértett, hogy egy új helyzet állna elő és kérte, hogy Szálasi vezetőségével azonnal jöjjön Budapestre és álljon készenlétben, ha az éjszaka folyamán szükség lenne rá." „Aznap délután, az elbeszélés szerint, Horthy a kabinet véleményére elhalasztotta az ügyet, amely továbbra is hivatalában maradt, és Lakatos és Henney azt mondta Veesenmayernek, hogy a fegyverszünet keresési elgondolást ejtették. Szálasit végül is nem akarták. A nyilasok eléggé keményen tiltakoztak. Kemény érvelt Hallerral, hogy Lakatos fegyverszüneti elutasítása nem volt őszinte, csak egy ellenző a németek félrevezetésére. Ugyanez a helyzet állna elő, egy vagy két hét múlva, csak sokkal élesebb formában. Á Titkos Minisztertanács és a Kormány határozata illegális. Szükséges levonni a következményeket és Szálasi nem látta az okát a további várakozásnak. Kemény azt javasolta, hogy Veesenmayer, Winkelmann és Griffenberg sürgősen jöjjenek össze megtárgyalni a végső előkészületeket.” „Szeptember 16-án Horthy parancsot adott ki a nyilas vezetők letartóztatására, de annak ellenére, hogy Veesenmayer tagadta Henneynek, hogy az ő védelme alatt vannak, valójában biztonságba helyezte őket. Ennek ellenére a németek még mindig a magyar kormánnyal való együttműködésbe kapaszkodtak a lehetséges utolsó pillanatig.” „Szeptember közepén Hitler maga elhatározta, hogy ezen változtat. Szeptember 16 vagy 17-én magához hivatta specialistáját, Otto Skorzenyt és előadta neki, hogy a kapott információk szerint Horthy próbálkozik külön békéről tárgyalni nem csak a Nyugattal, de az oroszokkal is. Skorzeny feladata lenne elfoglalni a Budai Várdombot, ha ez előfordulna, de máskülönben nem és neki indulni kell, ’mihelyt értesítés érkezik, hogy a Kormányzó elárulja kötelességét, amit a szövetséges Németországgal kötött.’ Skorzeny, a Generális N a német budapesti haderők új parancsnoksága allatt működne.” „Valószínű, hogy az egész tervezetet Hitler maga adta át Skorzenynek, amit a „specialista” azután használt volna a budai domb földalatti labirintusában.” „Az egyik verzió szerint a Kormányzó választási lehetőséget kapott a méltóságteljes lemondásra a németek által kiválasztott jelölt javára, vagy a saját és fia hűtlensége világgá lesz kürtölve. Négy nap múlva Skorzeny Magyarországra ment, ahol egy pilisi faluban „Doktor Wolf’ néven helyet keresett. Ezután Budára ment ahol a végső terveket kidolgozta.” A kérdés felvetődött: „meggyőzni a lemondásról vagy egyszerűen kihirdetni a lemondását. Szálasi ezt kidolgozta. A magyar Szent Korona misztikus elmélete lehetségessé teszi a változást addig, amíg a Korona az országban marad. De Szálasi ragaszkodott, hogy a Kormányzónak egy utolsó lehetőséget kell adni egy megbeszélésen, vagy Hitlerrel Lengyelországban, vagy vele Budapesten egy semleges helyen. E nélkül a feltétel nélkül nem vállalja. Ha ez a kérelem nem sikerül, akkor hajlandó 0 maga átvenni a hatalmat, bizonyos további feltételek mellett. Az első feltétel az volt, hogy megnyugtató biztosítékot kapjon, hogy Németország őszintén és hatásosan védelmezi Magyarországot. A másodszor, biztosítékot kell ,hogy kapjon: 0 és Mozgalma rendes támogatást kap.” „Arra a kérdésre, hogy a kormány elmozdítására mikor kerüljön sor, Szálasi azt mondta, ez a pillanat akkor lesz, amikor a Magyarországon állomásozó német csapatok felzárkóznak a fronton lévő két magyar hadsereg mögött, hogy megakadályozzák azok visszafordulását és közbelépését. Ő már intézkedett Beregfyvel, hogy váltsák le a magyar parancsnokokat egészen le az ezredesi rangig. Végül pedig Szálasi egységei meg kell, hogy kapják az ígért fegyvereket. Veesenmayer feljegyezte a pontokat és bíztató válaszokat adott mindenre, kivéve a Horthyhoz való utolsó felkérésre, amit nem tartott praktikusnak. Mielőtt elment, az utolsó perceket az új kabinet megtárgyalására szentelték, amit Szálasi fog megalakítani. Szálasi javasolta és Veesenmayer egyetértett a nevekkel: Rajniss, Jaross, Pálffy (De nem felelős pozíciókban - mondta Veesenmayer), Ruszkay (Miniszterként Berlinbe), Jurcsek, Reményi-Schneller, Szász. Végül el volt rendezve, hogy Szálasi egy biztonságos budai házba megy, amely az SS védelmében volt.”. Napról napra, óráról órára változott a politikai helyzet Budapesten. Elérkezett októbet 14. „A hírek keringtek, hogy a nyilasok átveszik a hatalmat és több német csapat érkezik. Skorzeny három zászlóajjal készen állt és 42 Tigris tank és egy csoport Goliáth harckocsi érkezett Budapestre. A Moszkvából érkező üzenetekből Horthy látta, hogy az oroszok az előzetes fegyverszüneti tárgyalásokat úgy magyarázzák, hogy azok kötelezik az azonnali cselekedetre. Horthy úgy határozott, hogy vasárnap október 15-én lépnie kell. Veesenmayert értesítették, hogy déli 12 órakor jelenjen meg kihallgatásra és 12.30-kor Horthy proklamációját kihirdeti. A szólásforma, amellyel Horthy szándékát ki akarta hirdetni, így hangzott: „Én a Német Birodalom jelen képviselőjének a tudomására hozom, hogy mi egy fegyverszüneti szerződést kötünk ellenségeinkkel és velük szemben minden hadiállapotot megszüntetünk. A csapatok tudomására hoztuk,hogy parancsnokaik megkapták a megfelelő utasításokat, melyet kötelességük végrehajtani a napi paranccsal egyetemben, mely a Kiáltványnyal egyidőben lett kiküldve.” A Kiáltványt Horthy maga akarta beolvasni, de ezt elejtette, attól tartva, hogy a németek elvágnák a Palota drótjait. A Kiáltvány a Pesti Stúdióból fog beolvasásra kerülni. Mint más alkalmakkor a Kormánynak kell jóváhagyni Horthy tervét, vagy lemondani. Horthy eredeti terve az volt, hogy októbet 14-én este 7:30-ra hívja össze a Koronatanácsot. Akkor bemutatná a bizonyítékokat, hogy a hadi állapot tarthatatlan és kihirdetné szándékát, hogy fegyverszünetet akar és megkérdezi a minisztereket, hogy elfogadják ezt a felelősséget. Várható volt, hogy egyes miniszterek (Jurcsek és Reményi-Schneller) megtagadnák és lemondanának." Mikor Ambrózy ezzel az üzenettel átment Lakatos irodájába, azt határozták, hogy ez a folyamat is veszélyes, mivel Jurcsek és Reményi-Schneller bizonyos, hogy elmondanák a németeknek, hogy mi történt. Ezért azt határozták, hogy a Koronatanács gyűlését október 15-én reggel 10:30-ra hívják össze.” Diplomata: Dr. Edmund Veesenmayer „Farkas naplójában írja, hogy a Kormányzó megjegyzése az volt, hogy ’a fegyverszüneti feltételekben az áll, hogy vissza kell vonulnunk a Trianon-i határokra és csatlakozni kell az oroszokhoz a németek megtámadásában, de ezt majd valahogyan kijátszom.1” „A Koronatanács reggeli gyűlésén előadta a katonai helyzetet és a fegyverszüneti terveket. A tervek megtárgyalása után a Kormányzó feltette a kérdést, ki van ellene ki van mellette és a határozatra szavazást kért. A kabinet egyhangúan mellette volt. Lakatos akkor ajánlotta a kormány lemondását. Horhty elfogadta és felkérte Lakatost egy új kormány alakítására. Laktos akkor kérte, hogy álljon fel, aki nem akar az új kormányban résztvenni. Senki sem állt fel." Horthy ezután Veesenmayerral találkozott, vádolta, hogy fiát elraboltatta. 0 azt válaszolta, hogy ezt Winkellman tette nem ő, de ez teljesen jogos volt, mivel a fiatal Horthy „az ellenséggel érintkezett.” Ezután Horthy felsorolta a németek bűntetteit Magyarország ellen és hogy a nyilasokat támogatták. Horthy ezután így folytatta: mindezek után elhatároztam, hogy nem folytatom tovább a küzdelmet és fegyverszünetet kérek.” Veesenmayer szemmel láthatóan hátraesett és elfehérült, de legalább haladékot kért, míg Hitlerrel tud beszélni. Ha a helyzet annyira reménytelen, talán több segítséget tudnak küldeni. Horthy anélkül, hogy elárulta volna a tárgyalások részleteit egyszerűen azt válaszolta, az már túl késő." 1 óra 10-kor a rádió bemondta, Horhty felhívását kétszer, de utána légiriadó miatt megszakadt az adás. Az írott Felhívás sohasem ment ki. Rahn kérte, hogy személyesen akar beszélni Horthyval. Az interjú végén Rahn azt mondta. „Ha a Kormányzó lát bámilyen praktikus kiutat, ő eggyütműködne vele.” A Kormányzó azt monta, ő csak egy lehetőséget lát: az azonnali fegyverszünetet. Rahn így válaszolt: ha a Kormányzó megállapodott egy angolszász légi leszállásban, akkor ő nem tehet mást, mint felkel, meghajol és azt mondja: Főméltóságod, őn győzött és elvonul, de hogy Horthy Magyarországa megadja magát az oroszoknak, szerinte ez szociális és nemzeti öngyilkosságnak tűnik.” Veesenmayer és Rahn megvoltak győződve, hogy „Horthy Kiáltványával felégette a saját hídjait maga mögött. Szálasi kell, hogy a helyére kerüljön.” Délután 4:10-kor a stúdiók a nyilasok kezében voltak és röviddel utána a Lakihegyi adó is. 9:21-kor Szálasi a nap eseményeiről beszélt. 9:40-kor a következő adás így hangzott: „A kormányzó szégyenletes árulása következtében a Magyar Hadsereg főparancsnoka kiadta a napi parancsot a Magyar Hadseregnek, mely így szól: Minden magyar különítmény és egység tovább kell, hogy folytassa a harcot, mint azelőtt és minden erejével és még jobban, mert a Nemzet egységes a küzdelem támogatásában.” Mindezalatt Skorzeny és Von dem Bach kidolgozták a tervet a vár bevételére, amely reggel 6:00 órai kezdetre volt beütemezve. „Vattay kora hajnali órákban meggyőzte a Kormányzót, hogy adja fel az ellenállási tervét. Horthy egyszerűen úgy vette, hogy be van hívva, hogy fogolynak adja magát, és úgy határozott, hogy inkább ezt teszi, mint húzza az ellenállást amely csak a néhány megmaradt hűséges támogatója életébe kerülne. Horthy kijött és megragadta Veesenmayer két karját és azt mondta 0, ez Ön Miniszter úr? Weesenmayer így szólt: kellemetlen feladatom van, hogy önt biztonságos helyre vigyem, mivel 10 perc múlva megkezdődik a támadás. Horthy kérdezte, mi fog történni a feleségével. Veesenmayer azt mondta, magával jöhet. Aztán kérdezte, hogy hová szándékol vinni engem - én javaslom a Hatvány Palotát - mondta Veesenmayer. A kocsihoz menet Horthy odaszólt Lázárnak, hogy állítsa meg az ellenállást. Az idő 5.58 volt. Rahn felhívta Ribbentropot, tudatta vele, hogy a konfliktus vér nélkül megoldódott.” „Veesenmayer egész reggel a német főhadiszálással beszélt. Hitler ajánlata, ahhoz hogy Horthynak olyan bánásmódot adjon, ami egy legfelsőbb rangú személynek kijár, csak akkor lehetséges, ha a Kormányzó három feltételt teljesít. Ezek a következők: hivatalos lemondás, Szálasi kinevezése miniszterelnökieké, és a tegnapi Kiáltvány megtagadása.” Horthy mindhárom feltételt elfogadta. A Magyar Parlament mindkét ház Elnökének Kormányzói üdvözletem a Magyar Parlamentnek ! „A Magyar történelem egy súlyos és nehéz órájában közzéteszem elhatározásom: a háború sikeres kivitelezése és a Nemzet belső egysége és összetartása érdekében, kormányzói hivatalomról lemondok és feladom az összes kormányzói hatalomból származó törvényes jogaimat. Ugyanakkor megbízom Szálasi Ferencet egy nemzeti összetételű kormánytanács megalakításával.” Adva Budapesten 1944. október 16-án. Horthy, m.p „A magyar polgári és katonai közvélemény egyaránt békésen elfogadta a Kormányzó és a legfelsőbb Hadúr erőszakos elmozdítását és helyére Szálasi beiktatását.” „A Nemzet vezetője nyilván Száasi Ferenc lett. Időközben az Államelnöknek a feladatait átmenetileg a Nemzetvezető intézi, aki fel kell, hogy esküdjön a Parlament előtt, hasonlóan, mint az elő volt írva a Kormányzónak és élvezze minazokat a jogokat és védettségeket, amivel a Kormányzó volt felruházva az 1920-as törvény szerint, beleértve a Legfelsőbb Hadúr funkciót.” „Október 27-én a Kormányzótanács, amit az 1937-es XIX. törvény hozott létre, összejött. A jelenlévők voltak: báró Perényi és A.Tasnádi-Nagy, mint a Felső és Alsóház elnökei, Serédi hercegprímás, Beregffy a Hadsereg Főparancsnoka, B. Kornél a Főbíróság Elnöke és M. Jakab titkár. Szálasi felesküdött nekik, mint kiváasztott Miniszterelnök és utána az Államfői kérdéshez fordultak. Szöllösi már átadta a két elnöknek Horthy eredeti rendeletét, melyben lemondott és Száasit nevezte ki miniszterelnökjelöltnek. Ekkor a résztvevők megvizsgálták az okiratokat és az aláírást hitelesnek mondták. Ugyancsak egyetértettek abban, hogy a lemondás érvényes volt és a Kormányzóság következésképpen megüresedett. A Tanács ezek után jóváhagyta a Szölösi által beterjesztett törvényjavaslatot, amely elismerte Horthy lemondását, és kijelentették, hogy az 1942-es kormányzói képviselet, törvény érvényét vesztette és elfogadták Szálasi javaslatát a Nemzetvezető intézményre. A Parlamentet most összehívták. November 3-án mindkét ház egyöntetűen elfogadta Szöllösi törvényjavaslatát. A következő nap a Királyi Palota Márványtermében összejöttek minkét ház tagjai és a politikai, szociális élet különböző képviselői. Horthy 9/11 ezrede szolgáltatta Szálasi díszőrségét.” „Beregffy, Rajniss és Csia felsorakoztak a bársonynyal letakart emelvény mögött, ahova báró Perényi, a Korona katolikus őre helyezte a szent szimbólumot Trombitaszó mellett Szálasi belépett a terembe és elfoglalta helyét Ekkor a Korona előtt felesküdött, mint Horthy és Ferenc József és Mária Terézia esküdtek hűséget Magyarországnak, hogy tiszteljék és másokkal tiszteltessék annak törvényeit és az ősi hagyományokat, és hogy hatalmával mindent elkövet, ami hozzájárni jólétéhez és dicsőségéhez. Isten őt úgy segítse. „És csak ezekután volt megkövetelve, hogy a Hadsereg és az állami alkalmazottak felesküdjenek Szálasi Ferencre, mint Nemzetvezetőre.” Macartney tanulmánya alapján világos, ha Szálasi Ferenc és kormánya a Nürnbergi Bíróságon került volna elbírálás alá, nem a kommunisták által összetákolt Népbíroság előtt, akkor egy tagját sem ítélték volna halálra. A zsidók biztonsági okokból magyarok által történt megkülönböztetése és elkülönítése nem különbözött az Égyesült Államokés s Japán etnikuma ellen elkövetett cselekedeteitől. Erre talán még az is bizonyíték, hogy az izraeli Eichmann-per főügyésze Szálasit felmentette a háború utolsó hónapjaiban Eichmann parancsára németek által ekövetett bűnök alól. A háború zűrzavaros ideje alatt a Nyilaskeresztes Pártba beépült kétes elemek, kommunisták és még zsidók is, mindent elkövettek, hogy lerombolják annak hírnevét és ártsanak neki. A népbírók azonban ítéltek bizonyítékok nélkül. A fenti tanulmányból vett idézetek egy neves angol történész szemüvegén keresztül mutatják be Szálasit, a hungarizmust, a rögös utat megtett Nyilaskeresztes Pártot és a Trianonra felépült huszadik századi magyar bel- és külpolitikát. Eljött az ideje, hogy a népbirósági ítéleteket és az abból származó magyar háborús bűnösséget bíróságilag hatálytalanítsák. - Igazságot Magyarországnak ! Összeállította: MOLNÁR LAJOS, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom történész csoportja jóváhagyásával. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom történész csoportja köszönetét mond Elek Kálmán bajtársunknak, aki Macartney történelmi munkáját rendelkezésünkre bocsájtotta. (Szakmailag ellenőrizte i Ifj. Tompó István) Szálasi Ferenc Magyarország alkotmányosan választott államfője, a Szent Korona előtt leteszi az esküt.
