Szittyakürt, 2003 (42. évfolyam, 1-6. szám)
2003-07-01 / 4. szám
6. oldal «lîîVAKOfcî 2700 éves királyi szkíta örökségünk! régi mnoYíiR mú(T A National Geographie magazin, 2003. júniusi számában egy érdekfeszítő cikk jelent meg A szibériai szkíták az arany mesterei címmel. 2001-ben német és orosz régészek ásatásba kezdtek a szibériai Tuva Köztársaság Túrán nevű városa mellett. A lelőhely egy közeli faluról Arzhan-2 elnevezést kapta. A gazdag 44 font súlyú, 5700 darab arany tárgyból álló ásatás minden eddigi szibériai lelőhelyet magasan felülmúlt, és időben az egyik legöregebb szkíta lelet. A cikk mindjárt a kezdő oldalon felteszi a kérdést ! „Az ősi sztyeppe barbárai? Na ne olyan gyorsan! Az újonnan felfedezett 2700 éves temetkezési hely azt mutatja, hogy ezeknek a hírhedt lovasoknak meglepő hajlamuk volt az elegáns aranymunkára.” A régészek szerint az összes szkíta lelőhelyek közül talán ez fogja nyújtani a legtöbb tájékoztatást a szkíták életéről. Arzhan-2 szkíta sír 90 méter hosszú, és hét láb magas, több ezer tonna homokkővel körülrakva helyezkedik el a Királyok völgyében. Ennek a sírnak a létrehozásán több százan, de talán ezren is dolgoztak. A sír gazdagsága bizonyítja, hogy a középkorú nő és férfi a nemességhez tartozott, tehát Királyi Szkíták voltak. A kiváló állapotban lévő maradványok között található volt: narancsszínű ruhadarab, prém, arany fülbevaló, türkiz nyaklánc, üveg, arany ruhadíszek, nyíl, nyílhegy, bronz és agyag tárgyak, amik elő fogják segíteni a szkíta viselet megismerését. DNA analízist fognak végezni a csontokon, melyek a származásukra szolgáltat majd adatot. Az Arzhan-2 aranydíszeinek kidolgozása a legmagasabb minőséget mutatja. A szkíták kiváló kézművesek voltak, amely életformájukra új fényt, derít. Elveti a vad lovasnomád sztereotípust, akik csak vándoroltak és más népeket pusztítottak. A későbbi leletek alapján a történészek hajlamosak voltak azt állítani, hogy a szkíták aranyműveit görögök, vagy görög befolyás alatt készítették. Ezek az új leletek megelőzik ezt a lehetőséget, és egy páratlan szkíta stílust alkotnak, ami bizonyítja, hogy a szkíták fejlett aranyművesek voltak, jóval a görögökkel való érintkezésük előtt. A régészek szerint a Királyok völgyében még legalább 20 kurgán néven ismeretes sír van, ami feltárásra vár. Arzhan-2 sírhalom a szkíta lovas temetkezések formáját mutatja. A leletek a St. Petersburg-i Hermitage múzeumban vannak megőrizve, amíg a Tuva Köztársaság múzeuma elkészül. Újra kell írni a történelmet? Ez nem kétséges. Minden újabb feltárás több adatot tesz az asztalra, és előbb utóbb bebizonyosodik, hogy a szkíták nem indogermánok voltak. A szittyákat a görögök szkítának, a perzsák pedig sakanak nevezték. Bakay Kornél Az őstörténetünk régészeti forrásai, című munkájában kiváló összefoglalást írt a királyi szkítákról, amiből az alábbi idézet időben és térben tiszta képet ad. „Az eddigiek során azt a folyamatot kívántam bemutatni és jellemezni, amely több, mint tízezer évvel ezelőtt indult el, amikor még önálló népességeket nem lehetett elkülöníteni, mégis ezidőben teremtődtek meg az évezredekkel későbbi fejlemények előfeltételei. Úgy vélem, hogy a Kr. sz. előtti IV. évezred végén (vagy még korábban) északkelet felől megindult egy népmozgás dél felé, a Tigris és az Euphrátész folyamok közti területekre, ahol kialakultak a sumér városállamok. Az ide vándorló nép ősi ragozó nyelvet beszélt, és nem szémita embertani típusokat képviselt. AII. évezred derekától az új akkád hódítók elől a mezopotámiai őslakosság egy része visszamenekült északra, mégpedig három irányban: a.) északnyugat felé (Anatolia), b.) észak felé (Transkaukázia) és c.) északkelet felé (Kászpi-tó és az attól keletre, délkeletre fekvő területek). Ezek a népek hozták létre a hatti, a hurri, az urarturi, a mannai, a méd, a szkíta-szaka, a hűn, az avar és török kultúrákat. A szkíta-szaka népek ősi földje, jelen ismereteink szerint, Közép-Azsiában volt, ahonnan nagy hadjárataikat is vezették, elsősorban dél-nyugati és déli irányban. Ugyanakkor a szkíta-szaka népek még a Kr. sz. előtti VIII.-VII. században elindultak észak-kelet felé is, birtokba véve a Turánifelföldet, az Oxus és a Jaxartész vidékét, Fergánát, az Altájt, a Tuvai-medencét, a Minuszinszki-medencét és a Jenyiszej belső folyásvidékét, azaz Dél-Szibériát. A kutatók egy része úgy vélekedik, hogy a közép-ázsiai szkíta kultúra megteremtői nyugat felől, a Fekete-tenger északi partjáról, illetve a Kaukázus északi oldatáról érkeztek ide, magam azonban ezt a nézetet nem tudom elfogadni. Maga Hérodotos is határozottan azt állítja, hogy az Ázsiában lakó nomád szkíták a masszagétáktól háborúra kényszerítve, az Arax (helyesen: OXUS, azaz az Amu-Darja) folyamon átkeltek, és Kimméria földjére vándoroltak. „Hérodotos hangsúlyozza, hogy a Fekete-tenger partjain korábban a kimmerek laktak, akiket a szkíták űztek el.” A magyarországi szkíta leletek is bizonyítják, az ókori Szkíta Birodalom a Kárpát medencét is magába foglalta. A Nagy Szittya Történelmi Világkongreszszusokon számos előadás hangzott el a Szittya-Hun-Avar-Magyar folytonosság jegyében. Ma már történészeink is kezdik felkarolni a szittya régészet kutatási anyagát. Reméljük a témakör a nemzeti érzésű fiatalok körében is népszerűségre tesz szert. Molnár Lajos A Nagy Szittya Történelmi Világkongresszus Elnöke-folytatás az 5. oldalról Május 21. Praznovszky Iván az antant jegyzékre adandó válaszjegyzéknek lejárta előtt felkereste Henry ezredest és átadta neki a magyar békedelegáció jegyzékét, amelyben Apponyi Albert gróf közli a legfelsőbb tanács elnökével, hogy a magyar békeküldöttség nem tekintvén magát illetékesnek dönteni a békeszerződés elfogadásának vagy visszautasításának kérdésében, lemondott és visszaadta mandátumát a magyar kormánynak. Mivel a válaszadásra megszabott határ-idő aznap lejárt, francia részről kérdést intéztek a magyar megbízott-hoz, vajon a magyar kormány részéről nincsen-e közölnivalója. Erre Praznovszky átadta a magyar kormány válaszjegyzékét, amelyben a magyar kormány kijelenti, hogy kész aláírni a békeszerződést és mihelyt közlik vele az aláírásra kitűzött határidőt, haladéktalanul kiküldi megfelelő meghatalmazással ellátott képviselőit. A magyar jegyzék hangoztatta, hogy a kísérőlevélben határozott ígéreteket lát arra, hogy a békeszerződés kikötései a közeljövőben enyhíttetni fognak. Május 22. Millerand jegyzékben közli, hogy a béke aláírására június 4-t tűzték ki, s hogy az aláírás szertartása a versaillesi nagy Trianon palotában fog megtörténni. Május 25. A magyar kormány a nemzetgyűlés elé terjesztette a békejegyzéket. Előbb Teleki Pál gróf külügyminiszter nyilatkozott azokról az okokról és körülményekről, amelyek a hivatalos Magyarországot a békeszerződés aláírására késztetik. Azután Apponyi Albert gróf szólalt föl, kijelentvén, hogy hozzájárult a kormánynak adott tanácsával ahhoz, hogy a kegyetlen béke aláírassák és osztozik ezért a felelősségben. Rakovszky elnök a nemzetgyűlés háláját fejezte Apponyi iránt, és javaslatára a Ház egyhangúan elhatározta, hogy Apponyi érdemeit jegyzőkönyvbe iktatja. - A Területvédő Liga a Vigadóban nagygyűlést rendezett a készülő béke ellen. Május 30. A magyar minisztertanács Benárd Ágoston dr. munkaügyi és népjóléti minisztert és Drasche-Lázár Alfréd dr. rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert bízza meg, hogy a békeszerződést a magyar kormány nevében aláírják. Június 4. A magyar békeszerződést e napon, pénteken délután Versaillesben aláírták. A szertartás színhelye az a csarnok volt, amely a nagy Trianon palotát összeköti a kis Trianon palotával. A magyar békedelegáció tagjai és a magyar sajtó képviselői Henry ezredes kíséretében néhány perccel fél öt óra előtt érkeztek a nagy Trianon palotába. Millerand francia miniszterelnök megnyitván az ülést, 4 óra 30 perckor vezették be a terembe a magyar delegátusokat, akik az asztal jobboldali végén a cseh delegátusok mellett foglaltak helyet. Millerand a következő rövid nyilatkozatot tette : „Uraim! Átadom Önöknek azt a szerződést, amelyet a szövetségesek Magyarországgal kötnek. Az a szöveg, amelyet alá fognak írni, azonos azzal a szöveggel, amelyet május 6-án adtunk át a magyar delegátusoknak. Felszólítom a magyar felhatalmazott urakat, lássák el a szerződést aláírásukkal.” A felszólítás után elsőnek Benárd Ágoston dr. írta alá a békeszerződést, utána Drasche-Lázár Alfréd, majd alfabetikus sorrendben valamennyi hatalom képviselője. Millerand kijelentése után, hogy a békeszerződés megtörtént és az ülést bezárja, a magyar kiküldöttek a díszőrségen álló katonaság tisztelgése közben hagyták el a termet. Budapesten délelőtt tíz órakor, mert először az a hír jött, hogy ebben az órában történik meg az aláírás, megkondultak a harangok, a főváros utcáin megszűnt a vérkeringés, a bolthelyiségeket bezárták és megállott az élet. A nemzetgyűlés rövid ülést tartott amelyen Rakovszky István elnök beszédet mondott arról, hogy a békeszerződés mind erkölcsileg, mind pedig anyagilag lehetetlenségeket tartalmaz és lehetetlen dolgokra senki sem kényszéríthető. Indítványára a Ház kimondotta, hogy a nemzetgyűlés aznap a gyász jeléül nem tart érdemleges ülést. Gyászolt az egész ország, a megszállott vármegyék követei pedig kiáltványban fordultak a világ összes népeihez, amelyben esküt tettek, hogy „Magyarországnak tőlünk elszakított kétharmadát, azt a földet, amely elvitathatatlanul a miénk, vissza fogjuk szerezni és meg fogjuk tartani.” Augusztus 9. A Magyarország ellen elrendelt nemzetközi bojkott megszűnt. Magyarország vesszteségei a trianoni békeszerződés következtében A háborűelőtti Magyarország területre nézve Európa hatodik legnagyobb állama volt, megelőzve NagyBritanniát és Olaszországot is. Ausztria Magyarország egyesített területét pedig csak Oroszországé múlta felül. Hogy valójában mit veszített Magyarország a trianoni békeszerződéssel, azt az alábbi adatok mutatják: Trianon előtt után veszteség Magyarország területe 325.411 km2 2 93.073 km2 71,4% Lakosság 20.886.487 fő 7.615.117 fő 63,5% Szántóföld 24.781.121 hold 9.568.630 h. 61,4% Mező 5.333.269 " 1.145.546 " 78,5% Legelő 6.744.634 " 1.756.985 " 73,9% Szőlő 600.444 " 375.032 " 37,5% Erdő 15.223.917 " 1.825.181 " 88,0% Búzatermés 44.497.421 q 19.950.076 q 55,2% Forrás: Magyar Tájékoztató Zsebkönyv. Bp. 1943.
