Szittyakürt, 2003 (42. évfolyam, 1-6. szám)

2003-03-01 / 2. szám

tflîîVAKOfcî 3. oldal innnYTú Szent Jánoson át Szálasi Ferencig? Miért, hogy az 1919-es 133 napos kommuniz­mus áldozatairól nem szólnak tanköny­veink, de a zsidóság állítólagos vesztesé­geiről papolnak olyanok, akik utálattal tekintenek mindarra, ami nem zsidó? Igen, magyar testvérem! Azt hisz­­szük, ha mi becsületesek vagyunk, a másik is az. Végzetes tévedés! Vegyük például alapul a zsidóságot. Eleink közül sokan azt hitték, ha a zsidók ma­gyarosítják nevüket, magyarul írnak és beszélnek, ők is olyan derék honpol­gárok lesznek, mint mi. Megfeled­keztek arról, mire tanítja őket a Talmud. Ezért védekeztek ellenük Árpád-házi királyaink, majd Hunyadi Mátyás, ezért ostorozták őket költőink, mint Ber­zsenyi, Kölcsey, Petőfi, Sértő Kálmán, Erdélyi József, vagy legnagyobb poli­tikusaink közül Széchenyi, Kossuth, Istóczy Győző, Bartha Miklós, Szálasi Ferenc. Huszadik századi történelmünk pedig bebizonyította, hogy a világu­ralomra törő cionista zsidóság minden magyarellenes tett támogatója, sőt kiagyalója. Nagyon nagy történelmi aluliskolá­­zottság kell ahhoz, hogy valaki ezt ne lássa. Most, amikor az Európai Uniónak nevezett falanszterbe akarják beterelni népünket, ki kell mondani az igazságot: az Európai Unió az isteni világrend tagadása, a nemzetek teremtő Isten általi egyediségének megkérdő­jelezése. Despotizmus, amelyről már Madáchnak is volt néhány keresetlen szava „Az ember tragédiája” falanszteri színében. A nemzeti-népi hagyomá­nyok megsemmisítésével ugyanazt szeretné elérni, mint a kommunizmus: eltörölni a vallási, közösségi múltat, a faji mivoltot. Ezért tiltja például az EU a disznók moslékkal való etetését, ugyanis Brüsszel urai csak sütnek, vagy nyersen esznek, de nem főznek. Az Európai Unió céljait szádékosan hallgatja el a nemzetközi tömegtájékoz­tatás. Hazánkban egyedül a MIÉP mert a politikai pártok közül határozott nemet mondani az EU-ra. Szégyen, hogy a magukat konzervatívnak, nem­zetinek, kereszténynek mondó pártok és mozgalmak igent mondtak rá. De nem volt különb a Magyar Katolikus Püspöki Kar sem, amelynek tagjai fel­szólították híveiket, szavazzanak az EU-ra. Nincs szomorúbb és lehang­olóbb, ha egy népet lelki vezetői cser­benhagynak! Ha a főpapok nem merték vagy nem akarták kimondani, én kimondom: az EU végső célja mindan­nak lerombolása, ami a keresztény civi­lizációból még megmaradt! Trianon csak anyagi javainkat vette el, az EU viszont kultúránktól, nyelvünktől, egyszóval: önmagunktól akar megfosz­tani. „Gondolkozz Európában!” - har­sogja a maoista, anarchista gyökereiből táp-lálkozó SzDSz, mélyen gyűlölve mindent, ami keresztény. Társadalmunk, népünk erkölcsileg, szellemileg halálosan beteg. Tömegek fordultak el Krisztustól, akárcsak az önző, öntelt nyugati civilizációkban. Millióan elfeledik a bibliai igazságot: „Keressétek először az Isten országát és az ő igazságát” (Mt 6, 33.). Vagyis az emberi lét végcélja semmiképpen sem lehet az anyagi javak puszta fel­halmozása. A keresztény társadalmi rend természetesen megbecsüli a magántu-lajdont- és gazdaságot, de mindezeket csak eszköznek tekinti, nem célnak. Hirdeti, hogy az emberi lét három alappilléren nyugszik: az erkölcsön, a szellemen és az anyagon. A sorrend nem megfordítható! Aztán azt is tanítja, hogy a fajszeretet nem ellentétes a felebaráti szeretettel, hiszen Isten különböző fajokat teremtett. „A szeretet nem az, hogy szeressem azokat, akikeleszik a jövőt a gyermekeimtől, akik elveszik az orszá­got fajomtól: a szeretet törvé-nye min­denek előtt a hozzám tartozók és fajtám iránt kötelez.” - írta Szabó Dezső. Aki nem a saját faját szereti legjobban, hanem a másét, mert az ugye-bár „szép”, nemcsak önmagát sérti meg, de Istent is. „Az Isten minde-nek fölött, a haza mindenek előtt” - vallotta, no nem Kertész Imre, hanem Kölcsey. Az EU azonban nemcsak a magyar műveltséget akarja eltemetni, hanem a magyar ipart, kereskedelmet is. Egyre több az egészséget károsító élelmiszer, holland szabvány szerinti zöldség, gyümölcs, húsféle. Valószínűleg elbor­zadnának sokan, ha vajmi fogalmuk lenne arról, milyen vegyszereket tartal­maznak az élelmiszerboltok zömében árusított termékek. A közelmúltban Sarolta Wilcke német vegyészmérnök megnevezte - a teljesség igénye nélkül- azokat a kémiai adalékokat, amelyek súlyosan, sőt végzetesen károsíthatják szervezetünket. íme:- Rákkeltő adalékok: E 123, 131, 142, 210, 211, 213, 214, 216, 217, 239, 330 Egészségre káros anyagok- Szájpenészt, száj gyulladást okoz: E 330 (mesterségesen előállított, rákkeltő citromsav)- Bélpanaszokat okoz: E 220, 221, 222, 223, 224- Emésztési zavarokat okoz: E 338, 339, 340, 341, 407 (utóbbi a carragen, majdnem minden olcsó bolti tejtermék tartalmazza), 450, 461, 463, 465, 466- Bőrpanaszokat okoz: E 230, 231, 232, 233- B 12 vitamint károsítja: E 200- Koleszterint károsan befolyásolja: E 320, 321- Idegérzékenységet vált ki: E 311, 312- Különösen veszélyes adalékok: E 102, 110, 120, 124- Gyanús adalékok: E 125, 141, 150, 153, 171, 172, 173, 240, 241,477 Aki szereti hazáját, népét, köteles bojkottálni a mérgező, testet-lelket roncsoló termékeket! Termelni kell, vagy piacon vásárolni. Az utóbbi például senki számára nem elérhetetlen. Ami pedig a szellemi honvédelmet illeti, súlyos, sőt halálos bűnt követ el, aki nemzetidegen könyveket, lapokat vásárol. Megmérgezi lelkét, és hizlalja az aranyborjút. Ellenvetésként hallom, „de hát tájékozódni kell”, ám akik ezt mondogatják, tájékozódásuk nem fel­tétlenül terjed ki a magyar, keresztény szellemű sajtótermékekre. (Legköze­lebb közöljük ezek jegyzékét.) Félre e beteges gyakorlattal, miként a napi Kiadja: Magyar Nemzeti Világtanács Elnöksége 1450 Grace Avenue Lakewood, USA. Cleveland OH 44107 munka utáni estét betöltő tévézéssel is! Tessék a családban népmeséket, ver­seket, drámákat, nemzeti történelmi kiadványokat olvasni, róluk beszélget­ni, mint régi falusi, kisvárosi estéken! Mindezt annak dacára vallom, hogy a bolsevizmus szétverte megsem­misítésre ítélte a családot is. Rengeteg család egymással homlokegyenest ellenkező világnézetű tagokból áll. Ilyenkor a nemzeti-keresztény szellemű családtagoknak meg kell őrizniük hitüket, reményüket Istenben és a hazában. Ne csüggedjenek, ha saját családtagjaikat nem tudják meggyőzni, ha folyton „leszélsőségesezik”. Ok majd Isten előtt fognak elszámolni eltékozolt életükkel. Legyen példa számunkra az istente­len, démoni erőkkel szemben vívott harcunkban minden olyan nép, amely félti, óvja tagjait. Ami Irakot illeti, csak sajnálattal gondolhatunk arra, mennyire nem képes egyesült erővel harcolni az arab világ az amerikai agresszió ellen. Ezt használja ki világszerte a tömegtá­jékoztatás, amely azt vési milliók tuda­tába, micsoda agresszor volt Szaddam Husszein. Ezért sok honfitársunk a gyilkosokat siratja, nem az áldozatokat. Nem tudják még, hogy Izrael rendőrál­lamként utasítja Busht, hová küldje ka­tonáit. Ha kell, képes az ókori Mezo­potámiát is bekebelezni. Chrudinák Alajos fején találta a szöget: „A háború valódi célja a Közel-Kelet politikai térképének átrajzolása, Amerika-barát bábállamok létrehozása, és Izrael kato­nai nagyhatalommá tétele a térségben.” Pontosabban az egész földgolyón. Nem Husszeinért, az olajért folyik az öldök­lés, a népirtás, hanem a zsidó világu­ralomért. Aki ezt nem veszi észre, vak és süket. Reményem szerint azonban eljön az idő, nem is olyan sokára, ami­kor a kerékbetört népek fellázadnak. Csüggedésre hajlamos honfitársaim sokszor megkérdezik: van-e értelme életünknek ebben a világban? Aki ismeri történelmünket, tudja: régen megsemmisültünk volna, ha nem lett volna bennünk „csakazértis”, élethit, egyéni példamutatás. Mutasson min­denki példát: bojkottálja az izraeli, amerikai termékeket. Olvasson, tanul­jon magyar szemmel! Legyen minden magyar család a tiszta magyar szó temp­loma! És akkor lesz még magyar jövő, akkor Isten sem hagy el minket, miként székely vitézeinket sem, akiktől talán legtöbbet tanulhatnánk. Farcádi Sándor soraival kívánok kegyelemteljes húsvétot lapunk minden olvasójának: „Az Úr valamit akarhat velünk, Hogy néprostáján át nem ejtett közbe. E szent kegy szent hitét a csüggedés- Vigyázzunk hát - tovább se törje össze.” Purim 2003-ban - avagy Izrael áldozata

Next

/
Oldalképek
Tartalom