Szittyakürt, 2002 (41. évfolyam, 1-6. szám)
2002-01-01 / 1. szám
6. oldal **imAKöi*t 2002. január-február .CÍM PM Millenniumi Szabadegyetem Gyimesfelsőlokon A budapesti Magyar Csodaszarvas Egyesület november 1-4 között tartotta meg a Millenniumi Szabadegyetemet Gyimesfelsőlokon, a Sziklára Épített Ház csodálatos épületében, az Árpádházi Szent Erzsébet Gimnázium tanulói számára. A Magyar Csodaszarvas Egyesület 1998-ban jött létre és elsődleges célja segíteni a magyar szellemi értékek megőrzését. A mostani program a magyar államiság ezer éve előtti tisztelgés jegyében elevenítette fel a magyar történelem sorsdöntő pillanatait, és tárgyalta a jelenlegi határokon belül és kívül élő magyarokat érintő jelenlegi legfontosabb problémákat. A rendezvény nem kívánt helyébe lépni az iskola hivatalos tanmenetének, azonban igyekezett a líceum diákjainak áttekintő, új szempontokat felvető módon tárgyalni a magyarságot érintő témákat, azzal a céllal, hogy a fiatalok látókörét tágítsa, erősítse a nemzeti hagyományok iránti elkötelezettségüket, továbbá hasznos ismeretekkel segítsen nekik a modern kor vívmányainak tudatos és értelmes használatában. A szabadegyetem november 2-án kezdődött Szabados György történész: Történelem-honfoglalás, államalapítás című előadásával, aki a honfoglalás és az államalapítás körülményeit, főszereplőit elevenítette fel, áttekintő elemzést nyújtva a magyarság számára sorsdöntő időszakról és többek között kiemelte, hogy „az ország megvédéséhez nem elég a kereszt, ahhoz bizony kard is kell”. Hús Péter, földrajztanár Kárpát-medence áttekintő természetföldrajza címmel a történelmi előadás szellemiségéhez kapcsolódva vázolta fel az ősi föld földrajzi-természeti viszonyait, tanulságos példákkal - árvizek stb. - érzékeltette, hogy a Kárpát-medence egy szerves természetföldrajzi egységet képez a politikai határoktól függetlenül. Az előadó szerint nem lehet sikeres a magyarság, ha nem ismeri a Kárpát-medence földrajzát, saját történelmét és kultúráját. Gazdasági és vállalkozói alapismeretek keretében Janik Róbert, közgazdász számos alapvető közgazdasági fogalmat tisztázott, ismertette a különböző vállalattípusokat, felhívta a fiatalok figyelmét a globalizáció veszélyeire, öntudatos és józan fogyasztó magatartásra ösztönözte a diákokat, de kitért Erdély gazdasági viszonyaira, problémáira is. A manapság nélkülözhetetlen informatikai és multimédiás ismeretek fontosságára Pálfi Zoltán alelnök, informatikus mérnök, Várkonyi Katalin, Pákozdi Endre, Pálfi György, informatikusok hívták fel a figyelmet gyakorlati jellegű kiscsoportos foglalkozások keretében, amelyek során a diákoknak módja nyílott szöveget szerkeszteni, a Sulinet oldalain kalandozni, a számítógép alkotórészeit megismerni, adatbázisokat kezelni, számítógépen mozgóképeket, térképeket, fényképeket nézegetni és zenét hallgatni. Kikapcsolódásképpen Csobolya József, kárpátaljai előadóművész énekelt és tanított népdalokat a diákoknak, akik kitartó lelkesedéssel és érdeklődéssel vettek részt a szabadegyetem minden eseményén. A nap végén Bartha Levente, székelyudvarhelyi előadóművész előadóestjén a transzilvanizmus gyöngyszemei hangzottak el, az est üzenete szépen harmonizált a rendezvénnyel: „ itt élned és halnod kell.” A szabadegyetem második napján dr. Gaudi-Nagy Tamás elnök, ügyvéd: Nemzetstratégia - a magyarság megmaradása a Kárpát-medencében, különös tekintettel a státustörvényre és az európai integráció folyamatára címmel tartott előadást. Ismertette többek között Magyarország határainak alakulásának történetét a XX. században, felhívta a figyelmet arra, hogy a történelem nem ért véget, a nemzet határokon átívelő újraegyesítése mindannyiunk hivatása kell legyen. Kihangsúlyozta azt a végkövetkeztetést, hogy magyar jövő lesz és van. Szó esett a státustörvény által a Kárpát-medencében élő magyarság és a moldvai csángók számára nyújtandó lehetőségekről is, az előadás pedig egy Deák Ferenc idézettel zárult: „(...) amiről a nemzet önmaga lemondott, annak a visszaszerzése mindig nehéz és kétséges.” A második nap délutánján a diákok számot adtak fogékonyságukról, ugyanis az előadók által feltett csaknem húsz ellenőrző tesztkérdés többségét jól válaszolták meg a rendkívül fegyelmezett és érdeklődő tanulók. A legügyesebbek díjakat, az összes résztvevő pedig részvételt igazoló díszes emléklapot kapott, amelyre a lelkesebb diákok személyre szóló üzeneteket és aláírásokat kértek és kaptak az előadóktól. Az egyesület elnöke, dr. Gaudi-Nagy Tamás abban a reményben zárta a szabadegyetemet, hogy az maradandó élményt és tudást adott, és hatékonyan segítette az iskola csángó és székely tanulóit magyar öntudatuk és a nemzeti hagyományok megőrzésében. Berszán Lajos atya, iskolaigazgató a gyerekek nevében is megköszönte nemcsak e két nap örömeit, hanem az eddigi támogatásokat is, és meghívta a vendégeket a 12. osztályosok ballagására. Az egyesület vezetése ezt követően átadta adományait a gimnázium javára. A záróünnepélyen a diákok saját, gyimesi és moldvai csángó, illetve székely népviseletükben vettek részt, így fejezve ki a Magyar Csodaszarvas Egyesület tagjai iránt érzett hálájukat. Csobolya József beregszászi művész A magyarok dicsérete, főhajtás az ezeréves nemzet előtt című zenés műsora méltó művészi záróakkordja volt a kétnapos rendezvénynek, amelynek végén a vendégek és a diákok elérzékenyülve zengték együtt nemzeti imádságainkat és ekkor minden résztvevő közvetlenül megérezhette a nemzeti összetartozás mámorító érzését. Vass Kinga-Zita Délvidéki Magyarok Ifjúsági Szervezete A SZERVEZETRŐL Az 1990-es évek jugoszláviai háborúinak következtében a vajdasági magyarság mintegy negyede (közel százezer ember) elhagyta szülőföldjét, s szétszóródott a nagyvilágban. Ők főként a fiatal korosztályt képviselték. Ezen emigráns tömeg mintegy fele Magyarországon talált, remélhetőleg csak ideiglenes otthonra: A baráti kapcsolatok nagy része is széthullott, s legtöbben magányosan kezdtek új életet. De mindennek ellenére igazán nehéz helyzetbe az otthon maradottak kerültek, hisz az egyre ellehetetlenítőbb pszichikai és gazdasági helyzetben magukra maradtak. Jövőkép hiányában egyedül a túlélésre rendezkedtek be. 1999. novemberében alakult meg a Délvidéki Magyarok Ifjúsági Szervezete (rövidítve: DMISZ) Szegeden, amely a Magyarországon élő vajdasági fiatalokat kívánja tömöríteni. Kettős célrendszer vezérel bennünket: egyrészt az otthon maradottakon való bárminemű segítségnyújtás (ez a hangsúlyozottabb, hisz ők vannak a nehezebb helyzetben), másrészt az itt élő délvidéki fiatalok közösségi és kulturális életének megteremtése, s a szülőföldhöz való szálak ápolása. Az egésznek pedig az lenne a célja, hogy a magyarországi szabad politikai és gazdasági közegben kibontakozó szellemi és anyagi erőket a kritikus helyzetben lévő anyaföldünk felé irányítsuk. A DMISZ abban a kivételes helyzetben van, hogy tagjai, s így maga a szervezet is, két országhoz kötődik, s e miatt két országban fejti ki tevékenységét. Mi Vajdaságban születtünk, 'S életünk nagyobb részét (s fontosabbikat is, hisz a gyermekkor meghatározó az ember életében) is ott éltük ie. így természetesen érzelmileg is elsősorban Vajdasághoz kötődünk (hisz családunk, rokonságunk is ott él). A Balkán-félszigeten zajlótragikus események hatására azonban időlegesen, illetve egyesek esetében már egyre inkább véglegesen Magyarországhoz kötődünk. A lelki, s fizikai kétlakiság széttéphetetlenül lebeg körül bennünket. A DMISZ ezeken a problémákon próbál segíteni, egyrészt meg akarjuk teremteni a Magyarországon élő délvidéki fiatalok között, közösségi rendezvények által, a szorosabb kapcsolatot. Otthoni művészek, tudósok előadásaival erősíteni akarjuk délvidéki identitásukat. Első hangzásra ez furcsának tűnhet, hogy Magyarországon az általános magyarral szemben a regionalizmust hangsúlyozzuk, de másik oldalról nézve a kérdést, látható, hogy a magyarság számára is elsősorban az a fontos, hogy a határon, túli magyarság erős maradjon, s még sok évszázadig fennmaradjon. Ehhez viszont nélkülözhetetlen a tanult, életképes fiatalság. A Magyarországon élő délvidékiek többsége pedig ilyen. Ezért fontos, hogy bennük fenntartsuk a délvidéki identitást, hogy az otthoni helyzet jobbrafordulásával még meg legyen bennük a hazatérés utáni vágy. MAGYARORSZÁGON MEGVALÓSULT PROGRAMOKBÓL Remitenda folyóiratok és könyvek illegális hazaszállítása (Budapest és Szeged, 2000. márciustól decemberéig) A szabadkai Aracs Társadalmi Szervezet (amely a bánáti kiskönyvtárak alapításával hívta fel magára a figyelmet) számára 1999-ben a Duna Televízió felhívására 20.000 könyv gyűlt össze. Azonban a jugoszláv kormány nem engedélyezte ezeknek a könyveknek a behozatalát. E könyvek illegális átcsempészését vállaltuk fel. Könyvraktárakat állítottunk fel Budapest és Szeged több kollégiumában, s minden hétvégén a hazautazó vajdasági diákok tömegei szállították át a határon az értékes kincset. Közösségteremtő rendezvények (Budapest és Szeged, megalakulástól folyamatosan) A Magyarországon élő vajdaságiak közötti csoportkohézió erősítése céljából kisebb kulturális és szórakoztató jellegű összejöveteleket, baráti esteket, illetve nagyobb tömegeket megmozgató bulikat szerveztünk. Történelmi tábor (Zemplén-hegység, 2000. augusztus 10-17.) A vajdasági újságokon keresztüli felhívásra jelentkező 12-15 éves gyerekekből kiválasztott 27 diák teljesen ingyenesen vehetett részt e táborban. A busszal való utazás során megismerkedtek Magyarország történelmi nevezetességeivel. VAJDASÁGBAN MEGVALÓSULT PROGRAMOKBÓL Nyári Ifjúsági Játékok (Zenta, 2000. augusztus 25-26.) A zentai Népkertben megtartott rendezvényre az előzetes felhívásra 46 csapat (mintegy 450 ember) jelentkezett, Vajdaság minden részéből (Doroszlótól Topolyán át Pancsováig). A csapatok összemérték erejüket a sportban (labdarúgásban és röplabdában), az ügyességben (a vízben és a szárazföldön), műveltségben (írásban és szóban), színpadra termettségben és falujuk ismeretében (saját településük történetéről és műemlékeiről kellett írniuk). A rendezvény nem csak a versenyben részt vevők között ért el kirobbanó sikert, hanem a nézőközönségnél is (mindkét nap mintegy 2-2 000 ember jött le a Népkertbe). Jelentősege e rendezvénynek az volt, hogy az ekkor még az uralmon levő milosevici-rezsim idejében sikerült felráznunk a magyar fiatalokat, s nagy tömegben pár napra összegyűjteni őket egy helyre, ahol önfeledten szórakozhattak, de ugyanakkor a kreatív, s a magyarság-identitásukat erősítő programokon vehetek részt. 42.000 tankönyv és szépirodalmi könyv Szabadkára szállítása (Szeged-Szabadka, 2001. április) Hosszas előkészületi munka után egy teljes kamionnyi magyar nyelvű tankönyvet szállítottunk át Vajdaságba, melyet az Aracs Társadalmi Szervezetnek adtunk át. À tett fontosságát az adja, hogy megtörtük azt a tíz éves gyakorlatot, mely tiltotta magyar nyelvű tankönyvek Szerbiába szállítását. Nyári Ifjúsági Játékok (Zenta, 2001. július 19-22.) Az előző évben legsikeresebb és legtömegesebb rendezvényünk az idén is megrendezésre került. A Vajdaságban élő magyar fiatalok nagy találkozóhelye, már négy napon keresztül szórakoztatta, mind a versenyekben résztvevő, mind az odalátogató közönséget. 84 csapatot fogadtunk, Vajdaság 37 településéből, közel ezer embert, akiknek biztosítottuk a napi meleg ételt, és a sátortábori élethez szükséges feltételeket. DMISZ egy magyarországi diák-, s egyben ifjúsági szervezet. Specialitását pedig az is adja, hogy programjainak, tevékenységének jó részét nem a bejegyzés országában, hanem külföldön (vagyis a Vajdaságban) kívánja végrehajtani. S mivel tagjai is egytől-egyig jugoszláv állampolgárok, s életük hátralévő részét is ott szeretnék leélni, így egyúttal vajdasági ifjúsági- és diákszervezetnek is tekinthetjük. 6726 Szeged, Fiírj utca 92lb Tel: 30/26-56-256, 20/98-70-513 www.dmisz.eduwebs.com, dmisz@mad.hu • • Üzenem Egyszer mindenért felelni kell, egyszer minden számadásra kerül, mert él még bennünk a törhetetlen hit, hogy nem mindég a szemét marad felül... Bár ma még csak káromkodni hajt is a tehetetlen, meddő akarat, megmozgatja a nehéz hidakat is az ár ereje, ha gátja szakad. Pedig egyszer ez is bekövetkezik, elsodor megfontolást, józan okot a megalázott szívben égiglobbant harag. S a legény, ki eddig dallal szórakozott a virágban terhes réteken, a gazda, aki izzadva kapált, az asszony, aki kenyeret dagaszt: eljön kiosztani a megérdemelt halált! Egyszer minden mocskos patkányra rászakad az örök rémület, s ti, akik ma mégis rajtunk rágtok, tudjátok meg: nincs könyörület! . . . Kérges markunk ököllé duzzad, fáradt szemünk mintha villám volna, s megismeri büszke úrmagunkat, kifosztott fajtánk minden árulója . Sértő Kálmán
