Szittyakürt, 2002 (41. évfolyam, 1-6. szám)
2002-03-01 / 2. szám
Gondolatok a „Terror házáéról 8. oldal ttlîtVAKÔfct 2002. március-április Febmár 24-én több tízezer ember előtt a miniszterelnök ünnepélyesen megnyitotta az Andrássy út 60-ban a Terror háza nevű múzeumot, mely a XX. század két diktatórikus rendszerének, a nyilas rendszernek állítólagos kegyetlenkedéseit és a kommunista rendszernek a valóságos borzalmait hivatott bemutatni. Jó, hogy megszületett ez a múzeum, mert a felnövekvő jövő nemzedékeinek meg kell tudnia, hogy milyen megpróbáltatásokat és embertelenségeket kellett elviselni szüleiknek, nagyszüleiknek. Nem véletlen, hogy a múzeumot a kommunizmus üldözöttjeinek emléknapján nyitották meg, mert az Andrássy út 60. borzalmai a kommunizmus éveiben tomboltak legjobban. Ugyanis a megkínzott, koncepciós perek vallomásra kényszerített ártatlan áldozatainak a száma sokszorosan meghaladta a nyilas uralom áldozatainak a számát. A rendszerváltás óta folyamatosan szajkózott nagy összemosás - a fasizmus és kommunizmus összemosása - öltött testet a múzeumban. Mert alapvető igazság, hogy egyetlen ember életének a kioltása is megbocsájthatatlan bűn! A törvény egyformán gyilkosnak minősíti azt, aki egy embert öl meg, és ugyanúgy gyilkosnak, aki tíz embert öl meg. Mindketten a legsúlyosabb ítéletet kapják. Mind a kettő gyilkos! Azonban társadalmi megítélés és általános emberi, erkölcsi mércével mérve, a tíz emberrel végző gyilkos sokkal bűnösebb, bár a törvény egyforma büntetéssel sújtotta mindkettőt. A két diktatórikus rendszerben számtalan közös vonás van ugyan, pl. egypártrendszer, diktatúra, plakátkultusz, terror, stb. Azonban meghatározó és döntő különbség van az áldozatok számában! A fasiszta rendszerek számláján 6 millió megölt zsidó szerepel. (A számot most ne firtassuk!) Ezzel szemben a kommunista rendszerek 100 millió embert gyilkoltak meg! Hozzávetőleg ez lehet azt arány a magyarországi nyilas, ill. kommunista terror áldozatairól is. Nem mentem a nyilas uralmat, de a történelmi hűség kedvéért meg kell említeni néhány nem elhanyagolható részletet, ami a múzeum megtekintése során elsikkad, ill. föl sem merül. 1. A nyilas terror egy elkeseredett világháború utolsó szakaszában szedte áldozatait, amikor a szabotálókra, kémekre, katonaszökevényekre, fosztogatókra, bujkáló zsidókra, stb. statárium volt kimérve. A kommunista terror békeidőben szedte legtöbbször ártatlan, koncepciós perek során kiagyalt áldozatait. A nyilas terror idejéből egyetlen olyan dokumentum sincs, hogy egy fronton harcoló katonát v. tisztet kínzással arra kényszerítenek, hogy „bevallja”, hogy kémkedett vagy át akart szökni az oroszokhoz. A kommunista terror éveiben sorozatosan százával születtek kémkedési, összeesküvési, hazaárulási, a rendszer megdöntésére irányuló perek, melyek áldozatai legtöbbször ártatlanok voltak! 2. A nyilas terror áldozatainak a számát a legelfogultabb számítások szerint is ezres nagyságrendben lehet meghatározni! A kommunista terror áldozatainak a számát több százezerre, egyesek szerint millióra becsülik. 3. A nyilas terror kiagyalóit és végrehajtóit 1945-től kezdődően felelősségre vonták, százszámra végezték ki, és jeltelen sírba kaparták el, ezerszámra börtönözték be, a túlélők és hozzátartozóik évtizedeken keresztül megvetett, kirekesztett, harmadrendű állampolgárként éltek. (A legfiatalabb nyilas is már 80-90 éves és közülük senki nem található az államapparátusban.) A kommunista terror kiagyalói és végrehajtói, mint a párt és kormányapparátus tagjai és hozzátartozóik, évtizedekig az élet napos oldalán éltek és élnek. Közülük senkit sem vontak felelősségre, nagy részük még nyugdíjkorhatáron belül van, ők maguk és gyermekeik az ún. rendszerváltás után sokan még ma is állami, politikai, gazdasági vezető posztokat töltenek be! A polgári értékrend, a demokrácia, az igazságosság, az egyenlő elbírálás elve megköveteli, hogy a két bűnös rendszert, bűneik nagyságának megfelelően bírálják el! És ez vonatkozik a halottakra is! Dicséret illeti a Terror Múzeum létrehozóját, Schmidt Máriát, aki nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a „halottakat el kell temetni”. Ez a kommunista terror vezetőinek részéről már megvalósult! Elég kimenni a Kerepesi temetőbe, ahol a kommunista terror vezető elvtársai díszsírhelyeken, vörös csillaggal (tiltott jelkép) díszített márvány síremlékek alatt és a monumentális „Munkásmozgalmi Pantheonban” nyugszanak. A nyilas terror vezetői pedig még ma is jeltelen gödrökbe vannak elkaparva. Igen, a halottakat el kell temetni! De mikor? Szente Benjámin Magyarország A magyar holocaust... Átányi László Kadar örökösei Nem halt meg, csak a teste. Szelleme itt bomlaszt közöttünk. Átkokat szór minden nemzetire, A megtartó erőre s a haladó múltra. Ti vagytok Kádár örökösei, Ti az iszonyatos évtizedek haszonélvezői, A terror és diktatúra bajnokai. Párttagok és munkásőrök, Körömletépők és verőlegények, Kommunista hatalmaskodók és bűnsegédeik. Akik egy nemzetet tudtak kirekeszteni A tisztes megélhetésből, az elemi Jogokból, az emberi önérzetből és büszkeségből. Akik küblivivő rabszolgává Tettétek nemzetünk színe-virágát. Akik titokban halálra verték, Kivégezték legjobbjainkat, S döglött kutyaként elföldelték őket. Akik most kiestek a hatalomból, De érdemtelenül magas nyugdíjjal Ábrándoznak a véreskezű Kádár Hatalmaskodó rendszerének feltámadásáról. Szitok, átok, káromkodás Életre kel kivénhedt szájakon, ők az ávós szelleműek, A világ elnyomottjai felett Uralkodó elvtársak. A fegyvercsörgető munkásőrök, Akik nem a munkásokért, Hanem megfélemlítésükért, Fékentartásukért fogtak fegyvert. Kádár örökösei! Nektek végleg befellegzett! Még vérbeborult szemmel, Gőzös aggyal ócsároljátok Ezt a világot, még forog Ocsmány nyelvetek. De ti vagytok a múlt, A nehezen felejthető, A lidércálmos múlt! Az ún. vörös Tanácsköztársaság 1919-beli „rövid”, 133 napos fennállása alatt a bolsevista vezetők már világosan tudták, hogyan kell átformálni a magyar nemzet, elsősorban a magyar ifjúság történeti tudatát. Lukács György oktatási-kulturális népbiztos azonnal kivonatta a történelem tankönyveket és új, csupán nemzetközi, internacionalista történelmet taníttatott. Az addigi nemzeti értékeket, történelmi eseményeket, hősöket lejárató, helyenként kifigurázó tankönyvek rekord gyorsasággal készültek el. Az iskolákban gúnydalokat és verseket énekeltek a Hunyadiakról, Rákóczi Ferencről és más nemzeti hősökről. Hasonló módszert követtek 1945 után a kommunista oktatáspolitikusok. így mára már a magyarsággal elfeledtették a sorsát formáló, hiteles történelmét! A meghamisított történelemből kimaradt az 1919-es időszak gyilkossága, terrorcselekménye. Csupán az ún. fehér-terror „szörnyű eseményei” ivódtak be népünk tudatába. Máig is megmaradt a forradalmi, dicső napok értékelése. Ez a történelemhamisítás betetőződött az 1945-ös ún. felszabadulás történelmének értékelésekor. Hallgattak a hazai történészek a háború magyar katonaáldozatairól, a szovjet lágerek hadifoglyairól, a fogságba került százezrekről. Tilos volt beszélni a legyilkolt magyar fiatalokról, a szovjetek által meggyalázott, megölt nők százezreiről. Magyar földön szovjet bíróságok a magyarok tíz ezreit ítélték halálra, vagy szovjetunióbeli kényszermunkára. S ez folytatódott a szovjet terrorszervezetek: az NKVD, a GPU mintájára létrehozott magyar ÁVÓ elképzelhetetlen brutalitásával, Egészségi állapotom arra kényszerített, hogy az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 45. évfordulóját a rádió és a tévé közvetítésével kövessem csak. Az INFO Rádió műsorvezetője közölte, hogy az adás vendége 1956. szakértője, Kende Péter lesz. Kíváncsi voltam a beharangozott szakértőre. Nem ismertem, nem találkoztam még vele. Az Andrássy út 60-ban, a fő utcában, Vácon, Tökölön sem találkoztunk. Csak a tévé képernyőjén látva értékelhettem később emberi formáját. Megállapítottam, hogy nem Tüdős Klára tervezte, de ettől még lehet 56 őszinte és igaz szakértője. Előadását döbbenten hallgattam, mikor azzal kezdte, hogy kétféle 56-ot ismer! Az egyik az igazi, a másik az alvilági 56-os társaság! Gyanítom, hogy saját magát és ismeretségi körét az első csoportba sorolja. Talán azért, mert osztja sokunk álláspontját, hogy mi sem ismerjük el a reform-nácikat, a reform-nyilasokat, a reform-fasisztákat, de a reform-kommunistákat sem! Ezért használta az igazi 56-osok megnevezést? Sajnos azonban nem beszélt Kende Péter a másik csoportról, az alvilági 56-osokról. Ezért én csak saját értékelésem szerint gondolom, hogy az ide tartoznak a nem reform-kommunisták, vagy gyilkosságaival és börtöneivel. Szétverték a nemzeti keresztény értelmiséget, meggyilkolták és földönfutóvá tették a vidék szorgalmas, kuláknak kikiáltott magyar parasztságát. Örülhettek, akik idegenbe menekülhettek, de sírhattak, mert hazátlanok lettek. Az elnyomás ellen 1956-ban felkelt és szabadságharcát győzedelmesen megvívó magyarságot óriási túlerővel leverte a Szovjetunió. Véreskezű kegyeltje: Kádár János ezreket börtönzött be és gyilkoltatott le, megtorlásul. A meggyilkoltak és bebörtönzöttek hozzátartozóinak hallgatniok kellett! Meg sem gyászolhatták halottaikat, sőt fiaiknak róluk azt tanították, hogy árulók, „ellenforradalmárok”, „fasiszták”, és „népellenesek” voltak. 1990 óta sajnos ez a szemlélet igazán nem változott meg. A történelemhamisítók - elfoglalt pozícióik, hatalomátmentésük és óriási pénzük miatt - ma is uralkodó helyzetben maradtak. Jobb esetben csupán elhallgatják a több évtizede megtörtént Magyar Holokaustot! „Hely és időhiány” miatt kimaradnak ezek mind, - mind a tankönyvekből, vagy a nagyobb összefoglalásokból, a nagy kötetekből. A rájuk vonatkozó hiteles dokumentumok, források ma még megvannak, csak részben pusztultak el. Még élnek (de nem sokáig!) azok, akik túlélték, akik megmenekültek, és ők az utolsó tanúi ezeknek a nép- és nemzetellenes cselekedeteknek. Most még megvan, szinte az utolsó lehetőség rá, hogy feltárjuk és bemutathassuk a magyar ifjúságnak ezeket a történelmi igazságokat! „Magyarok Vasárnapja” California ahogy mondotta: az igazi 56-osok. Az igazsághoz tartozik, hogy 2001. november 4-én a Kerepesi temetőben már jelen volt az 56- osok legújabb csoportja: a csőcselék! E megnevezés kiagyalóját az sem zavarta, hogy az általuk jobb oldalinak minősített csoport (a csőcselék) többsége özvegyekből és gyászoló családtagokból állt, akik joggal kifogásolhatták azok utódainak jelenlétét, akik miatt 45 év elteltével virággal és égő gyertyával kénytelenek emlékezni szeretteikre. Ezek után csak arra leszek kíváncsi, hogy 1956 kiváló történésze a következő évfordulón már három csoportról fog-e beszélni, vagy egyesíti az „alvilági 56-osokat” és a „csőcseléket”. Hogy én miként minősítem az 1956-os forradalom és szabadságharc résztvevőit? A kommunizmus igájából szabadulni akaró sok millió igaz magyar és sokszázezer forradalmár és szabadságharcos, akik fegyverrel vagy anélkül szálltak szembe a hazánkat megszálló szovjet fegyveresekkel. A szabadságharcosok közül sokan életüket adták a harcokban vagy később a bitón. Sok tízezren kerültek börtönbe vagy kényszerültek elhagyni az országot. ők azok, akik az 1990-es rendszerváltoztatásig családtagjaikkal együtt megalázva, meghurcolva tengették életüket. Baji József ügyvezető elnök POF ŐSZ Kende Péter: 1956 ÉRTÉKELÉSE
