Szittyakürt, 2002 (41. évfolyam, 1-6. szám)
2002-03-01 / 2. szám
6. oldal IVIinden nemzet történelmében, így a magyar nemzetében is, vannak olyan meghatározó események, melyek egy-egy adott dátumhoz, évhez, hónaphoz vagy naphoz kötődnek. Nemzetünk legújabb kori történelmének két fontos eseménye kötődik az április hónaphoz. Az egyik az 1849-es dicsőséges tavaszi hadjárat, a másik 1945 április, hazánk szovjet megszállása, a 45 éves kommunista diktatúra kezdete. Nézzük időrendi sorrendben a szabadságharc, a tavaszi hadjárat eseményeit: Az 1848. március 15-i forradalom után a bécsi udvar megbízásából előbb Jellasich horvát bán próbálta leverni a forradalmat, de seregei Pákozdnál és Ozoránál csúfos vereséget szenvedtek és a vert sereg sietve menekült ki az országból. Ezt követően az osztrák seregek több irányból kezdték meg hazánk megszállását. Az 52.000 fős fősereget Windischgrätz vezette. A létszámban és kiképzésben gyengébb magyar sereget Pozsonynál, Győrnél, Mórnál összecsapásra és visszavonulásra kényszerítette. '49. január 5-én az osztrák csapatok ellenállás nélkül bevonultak Budapestre. isim Kossuth imája a kápolnai csatatéren Az osztrák seregek azután Budára rendezték soraikat, tovább nyomultak a visszavonuló magyar csapatok után, és február 26-27-én Kápolnánál döntő csatára kényszerítették a magyarokat. A kápolnai csata a szabadságharc egyik legvészesebb csatája volt, mely az osztrákok győzelmével végződött. A csata után Windischgrätz a következő jelentést küldte Bécsbe: ,,A lázadó csordákat Kápolnánál iszonyú mennyiségben találtam fel, szétszórtan és legnagyobb részét megsemmisítettem, a maradék a Tiszán keresztül menekült. Re-mélem, hogy néhány nap alatt Debreczenben leszek, s a pártütés fészkét hatalmamba kerítem.” A közeledő osztrák csapatok elől a kormány Debrecenbe tette át székhelyét, a magyar csapatok pedig észak, ill. keleti irányba vonultak vissza. Az osztrákok azonban nem számoltak a magyar katonaerényekkel, a nemzeti büszkeséggel és a szabadságáért küzdő nép kitartásával és lelkesedésével, mely, mint a hamvából újjáéledő Phőnix-madár, szinte a semmiből teremtett új hadsereget. Kossuth lelkesítő szavára új zászlóaljak, ezredek álltak talpra, melyek kiegészültek a közben beérkező „Feldunai hadsereggel”, melyet Görgey vezetett a felvidéki bányavárosokon keresztül, melyet a branyiszkói csata tett emlékezetessé. Márciusban Kossuth a lengyel Dembinsky helyett Görgey Artúrt nevezte ki fővezérnek, és Görgey az újjászervezett magyar hadsereggel támadásba lendült. Április 4-én Tápióbicskénél győzték le és kényszerítették visszavonulásra az osztrák csapatokat. Április 6-án Isaszegnél érték utol az előrenyomuló magyar seregek az összevont osztrák fősereget és azután kényszerítették, mely a magyarok győzelmével végződött és «ITttfAKÖfct 2002. március-április mil az osztrákok Gödöllő felé vonultak vissza. Azonban soraikat itt sem tudták rendezni és Vác felé vonultak vissza, ahol ápr. 7-8-án lettek csatára kényszerítve, ami ismét a magyar fegyverek győzelmét hozta. A visszavonuló osztrákokat április 16- án Nagysallónál kényszerítették ismét ütközetre az üldöző magyarok. A véres csata reggel 10-től este 6-ig tartott és fényes magyar győzelemmel végződött. Itt az osztrákok már nem visszavonultak, hanem fejvesztett meneküléssel hátráltak. A menekülő osztrák katonákat a Komáromot ostromló osztrák csapatok fogták fel, melyek az időközben beérkezett erősítésekkel együtt mintegy 30.000 fős sereget képeztek. Ezeket támadta meg Görgey árpilis 26-27-én és ez a csata is magyar győzelmet hozott. Az ostromlott Komárom felszabadult, amihez hozzájárult a vár parancsnokának, Klapkának a sikeres kitörése is. A tavaszi hadjárat sikersorozata, és a fejvesztetten visszavonuló osztrák seregek előrevetítették az ország határának elérését, Bécs megközelítését és ezzel a béke lehetőségét. Amikor a magyar hadvezetés elkövette azt a stratégiai hibát, hogy a megvert osztrák csapatok üldözése helyett Komáromtól visszavonult és Buda visszafoglalását tűzte ki célul, ezzel időt adott az osztrákoknak, hogy csapataikat feltöltsék, új fővezért (Haynau) nevezzenek ki, segítségül hívják az oroszokat, és két nagyhatalom egyesített seregei ellen már nem volt esélye a magyar hadseregnek. A szabadságharc bukását Haynau rémuralma követte, és a nemzet csak az 1867-es kiegyezés után emelkedett ki megalázó helyzetéből. De a dicsőséges tavaszi hadjárat emléke megmaradt a magyar hadtörténelem aranylapjain. A területén folytak a harcok, a Vörös Had-sereg valóságos ázsiai rablóhordaként pusztította az országot. Közel egymillió meggyalázott anya, feleség, leány esett áldoza-tul a felszabadítóknak. Nem beszélve a leányát, anyját, fele-ségét, testvérét védelmező fér-fiak agyonlövéséről. Az ország módszeres fosztogatása (hadi-zsákmány) mellett az egyéni szabadrablások természetes elemei voltak a szovjet hadvezetésnek. Több százezer civil férfit (de nőket is) hurcoltak el „hadifogolynak”, hogy nagyszámú „ellenséggel” magyarázzák és igazolják súlyos veszteségeiket. Ezek az elhurcoltak embertelen körülmények között rabszolgamódon robotoltak és pusztultak el százezerszám a szovjet hadvezetés lágereiben. Mindez a szörnyűség némileg magyarázható a háború kegyetlen körülményeivel. Azonban normális ésszel felfoghatatlan az, amit a „felszabadulást” követő békeévekben a lakosság töredékét kitevő kommunisták és zsidók vittek végbe az országgal. MottA? tokibb pitl&Mtig, miot rabuolga e^y Aleten 4L Harc az utolsó csepp vérünkig ! Cs&k fegyverrel kérőnkben szabadíthatjuk lel barinkat! Menekültéit serege tódul az. ország szive leié és véri éri tó adatokét közölnek az illetékes hatóságokkal árokról az emberi • fogalmakat meghaladó borzalmakról ó$ kegyetlenkedésekről, melyet á bolsevista hordák a védtelen, fegyvertelen magyarság ellen ®I* követtek! A már közismert módszer szerint, mint a2 Nagyszalontán is történt; feltörik és kirabolják az elhagyott lakásokat. Aï «1 nem vihető értéket pedig vandál módon tönkreteszik. Azokat, akiknek feltétlen szükséges az utcára menni megtámadják, letépik ékszereiket, elrabolják óráikat és a legkisebb ellenállásra leütik ókét. Az üzleteket megrohanják, kifosztják és minden ellenszolgáltatás nélkül elvisznek mindent. A fosztogatásban egyaránt résztve&z az ellenséges haderő „tisztikara'' a legénységgel együtt! Magyar ; nőket gyaláznak meg a bolsevista vadállatok! A fosztogatás után, amely a bolsevista „felszabadító" első hivatalos ténykedése, a vörös gárda eszméletlenségig leissza magáti Ezután megkezdődik a szörnyű garázdálkodás. Megrohanják a lakásokat, ahol nőket sejtenek es.aröszakkal leteperve. megbecttelenitlk ókét! A bolsevista csatomalöHelék csürhébe verődve semmitől sem riad vissza: ép oly jó baromi vágyaik kielégítésére a 12 éves fejletlen kislány. mint a f>0 éves anyóka! Nyolc-tlz résreg baromból álló banda vett erőszakot egy-egy szerencsétlen, áldozatni esett magyar asszonyon! Bizonyítékokkal igazolható, hogy sok száz esetben az apa. vagy a kétségbeeséstől félig őrült férj szemeláttára beestélenitettek meg anyákat, feleségeket, lányokat? Aki gyalázatos vadállat! tettükben meg akarta ókét akadályozni, vagy « végsőkig ellentállt, azt hozzátartozóik szemeláttára agyon-, lőtték! Rabiéi a nyílt utcám Nem elégedtek meg a lakások kirablásával, hanerçt az embereket nyílt utcán is feltartóztatva kirabolták. Lehúzták ruhájukat, cipőjüket, lehúzták ujjaikról gyűrűiket, megfosztanák őket ékszereiktől, órájuktól is pénzüktől. Öngyilkosság a* • gyeden mentség? Határtalan azoknak a kétségbeesése, akik a bolsevista járom alá kerültek. Megállapított tény az is, hogy számtalan szerencsétlen, megbecstelenitett nő öngyilkos lett, mert nem bírta-elviselni az átélt szörnyűséges borzalmakat! ? Egy családanya először négy gyermekét azután önmagát akasztotta fel! Egy élete alkonyára érkezett 62 éves asszony, aki keserves Munkában töltött élete során hat gyermeket adott a hazának,, nem tudva tovább nézni a bolsevisták áltat megkínzott 72 éves férjének szenvedéseit, férj« vad ászpuskájával lőtt« agyon párját* majd öo* magát) másik áprilisi esemény ennél sokkal tragikusabb. 1945 áprilisában foglalták el a szovjet csapatok hazánk egész területét, és ezzel vette kezdetét a 45 éves kommunista diktatúra, mely politikailag, gazdaságilag, erkölcsileg ázsiai színvonalra züllesztette és a rettegés országává tette hazánkat. De nézzük az eseményeket! Már maga a „felszabadítás” dátuma, április 4. is hazugság volt! Ugyanis a Szent László 1945-ben magyar katonák és civilek százezreit hurcolta el rabszolgamunkára a „felszabadító” Vörös Hadsereg A háború után mindenkit felelősségre vontak, aki aktív szerepet vállalt az ország védelmében, a Vörös Hadsereg elleni küzdelemben. ,,Há-borús bűnösként” tízezreket végeztek ki, többet, mint Magyar ejtőernyős raj, amelynek katonái a Szent László hadosztály jelvényét viselik Halid: Szent Lás/lo I Indosztály jelvénye Hadosztály csapatai április 12-ig védtek magyar területeket, és csak ekkor vonultak vissza, hogy Németország területén tovább harcoljanak a szovjet csapatok ellen. Azonban a szovjet hadvezetés Sztálintól való félelmében már április 4-én azt jelentette, hogy az ország egész területét elfoglalták. Ezt a hazug dátumot vették át az ország kollaboráns vezetői és évtizedeken keresztül ünnepeltették a „felszabadítás napját” mint az ország legnagyobb nemzeti ünnepét. De nézzük, mit hozott az országnak az április 4-i „felszabadítás”? Itt kell megemlíteni, hogy az április 4-ét megelőző fél évben, amíg Magyarország Németországban, Japánban és Olaszországban együttvéve. Ilyen esztelen bosszú-hadjáratot keveset ismer a polgári történelem. - Itt nem említem a kommunizmus világméretű rémtetteit, ahol a halálos áldozatok számát 100 millió fölött állapították meg a történészek. Az igazi terror a „fordulat éve” után kezdődött. Ezután nemcsak a régi rendszer vezetői estek áldozatául az üldözésnek, hanem az ún. kulákok, a kisiparosok, a kereskedők, de az egyszerű, parasztok, munkások, és értelmiségiek is kemény büntetést kaptak, ha csak a legkisebb jelét adták egyetnemértésüknek. A párt ökle, az ÁVH félelmetes Korabeli röplap, amely már 1944 őszén hírt adott a bolsevista hordák magyarországi kegyetlenkedéseiről besúgóhálózatot épített ki. Mindenki félt mindenkitől. Volt olyan év, hogy több mint félmillió „bűnügyben” intézkedtek a hivatalos szervek. Végül a kommunisták megkezdték a hagyományos egymás közötti marakodást, melynek során százával kerültek börtönbe és bitóra az előző elvtársak. Ezt a rémuralmat próbálta meg magáról lerázni 1956 októberében a magyar nép. A történet közismert! A kommunista pártállam 24 óra alatt széthullott és a dicsőséges, győztes forradalmat ismét a Vörös Hadsereg verte le és szállta meg az országot, mint 1945 áprilisában. Az ismét hatalomba helyezett kommunisták az 1945-öshöz hasonló bosszúhadjáratot vezettek a magyar nép ellen. Most már nem voltak horthysták, nyilasok, háborús bűnözők, így a dolgozók, munkások, parasztok, fiatalok, katonák lettek az áldozatok. Több mint 400 hivatalos kivégzés (a tárgyalás nélkül kivégzett, agyonvert forradalmárok száma ismeretlen!), 20.000 börtönbüntetés, 16.000 internálás, 200.000 az országból elmenekült magyar mutatta az „internacionalista rendcsinálás” mérlegét. Ezt követte 35 éves agymosás és történelemhamisítás, ami még napjainkban sem ért véget és szedi jóhiszemű, ártatlan és tudatlan áldozatait. Ezt hozta 1945. április 4-e, mely legnagyobb nemzeti tragédiánk, ami mellett eltörpül Muhi és Mohács és legfeljebb a „trianoni béke” borzalmaival említhető egy sorban. Azonban Trianon után 10 évvel a nemzet magához tért és felemelkedve egyenrangú tagja lett az európai népeknek. 1945. április 4-e után 50 évvel mérhetetlenül eltávolodtunk Európától, nemcsak az emberi szabadságjogok terén, hanem a gazdasági, a kulturális, a politikai élet minden területén. Amennyiben egy valóban nemzeti kormány kerül hatalomra Magyarországon, hosszú évtizedekre lesz szüksége, hogy jóvátegye ezt a gazdasági és erkölcsi rombolást, amit az 1945. április 4. után hatalomra került kollaboránsok műveltek az országgal. Szalay Róbert római katolikus történelemtanár
