Szittyakürt, 2002 (41. évfolyam, 1-6. szám)
2002-01-01 / 1. szám
KI AZ IGAZI 56-OS? _________KlttVAKÖfct_________ 2002. január-február Csőcselék Mármint mindazok, akik valaha valamiért kifütyültek egy baloldali vagy liberális politikust, esetleg a kettő közös halmazát, valamint azok is, akik éppen most teszik ezt, és azok is, akik a jövőben ezt tervezik tenni, vagy talán nem is tervezik, csak úgy spontán, a pillanat hatása alatt féltődül bennük az indulat, és fütyülnek, kiabálnak, hazaküldenek. Ezektől álladóan muszáj lenne elhatárolódni. Aki jobboldali politikust fütyül ki és küld haza, nos, az természetesen bátor civil, aki össztársadalmi véleménynek ad hangot, amikor jól megadja ezeknek. Van aztán a potenciális csőcselék, aki egykor civil volt, talán még most is az, de egy kóros pillanatában valamikor majd kitör belőle az elfojtott csőcs, és talán maga sem tudva, miért, de egy baloldali vagy liberális politikust, esetleg a kettő közös halmazát kezdi kifütyülni, továbbá hazaküldeni, esetleg nem is haza, mindenesetre el onnan, ahol éppen tartózkodik. No és természetesen fellelhető még a megtért csőcselék, aki valaha igen, de már nagyon nem, és most csakis bátor civilként viselkedik, amit abból tehet felismerni, hogy jól megadja ezeknek. Ez a kerek definíció. Fontos még rögzíteni, szabad demokrata politikusok beszédírói számára, hogy a csőcselék szó a grammatikai látszat ellenére nem többes szám, tehát a „megjöttek csőcselék”, esetleg „kiabáltak csőcselék” kifejezések kerülendők. Miután ezt tisztáztuk, tisztázzunk még valamit, figyelmen kívül hagyva a szokásosan harsány médiaközbeszéd hánytorgásait. 1956 egyetlen hősét sem fütyülték ki. Sem 2001. október 23-án, sem 2001. november 4-én, de még 1992. október 23- án sem. Ötvenhat hőseit nem szokás kifütyülni. Valóban volt fütty három nappal ezelőtt, és korábban is, de mindig kizárólag szocalista és szabad demokrata politikusok voltak a spontán koncert célpontjai, és soha nem 1956 hősei. Sőt valószínűleg és nemritkán ők fütyültek. Tudniillik, kedves Mécs Imre, ön, aki nagy rutinnal, fél kézzel csőcselékezik a parlamentben, nem hőse 1956- nak. Lehet, hogy újat mondtam, lehet, hogy meglepem önt ezzel, de higgye el, igazam van. Ön 1956-ban, a válságos pillanatokban igaz magyar ember módjára viselkedett és cselekedett, és én azokért a napokért, és ezt most nagyon komolyan mondom, mélységesen tisztelem önt. Önnek kitűnő esélye volt, hogy 1956 hőse legyen. De nem lett az. Merthogy, tisztelt Mécs Imre, 1956 hősének lenni nem azt jelenti, hogy az illető életének (és politikusról lévén szó: politikai tevékenységének) többi részét mintegy mellékesen megemlítjük, esetleg nagyvonalúan zárójelbe tesszük. 1956 hordaléka itt ringatózik velünk ma is, és egészen addig velünk lesz, amíg egy magyar él a világon. És ha az az egy magyar ön lesz, képviselő úr, akkor sem mondhatja el magáról, hogy 1956 hőse lenne. Mert nem az. Mert ön egy 11. oldal fontos szabad demokrata politikus. És 1956 hősei nem ülnek egy frakcióban hírhedt ávósok nyegle fiaival. 1956 hősei nem lépnek koalícióra pufajkás muszkavezetőkkel. 1956 hősei nem gyaláznak mindent, ami magyar. Mert ezek a dolgok definíció szerint kizárják egymást. Mert az áldozat nem kormányozhat együtt a gyilkosokkal. És ha megteszi: nem áldozat többé. Csak ávósok ágáló marionettje. Akit bizony kifütyülnek, és aki csőcseléket emleget és elhatárolódást követel ahelyett, hogy viszszakeresné egykori önmagát, és rendet rakna az elvei között: Mert kell lennie még valaminek abból a Mécs Imréből, aki majdnem 1956 hőse lett. Tisztogassa meg egy kicsit azt a kopott régi körvonalat. Szóljon az élete a szavairól, és ne fordítva. Ha így lesz, soha többé nem fogják önt kifütyülni. Ha nem, akkor viszont óvatosabban a csőcselékezéssel. Berényi Szabolcs Könyvismertetés Nem volt a viágtörténelemben olyan egyéniség, akit annyira szerettek vagy gyűlöltek volna, mint Adolf Hitlert. 1994-ig mintegy 200 000 könyv jelent meg róla. A mai közfelfogás a nürnbergi per szellemében démonizálja. Antikrisztusnak, háborús főbűnösnek tekinti. Életét, egyéniségét azonban igen kevesen ismerik. Ezért kimagasló esemény a német birodalmi kancellár s vezér összes, eddig magyarul megjelent beszédének egy kötetben való kibocsátása. Küzdelem a Sátánnal. Ez a beszédgyűjtemény címe. 1928, 1933 és 1944 között elhangzott beszédeket tartalmaz, továbbá a birodalmi kormánynak a német népnek szóló, 1933. március 1-i felhívását, Hindenburg birodalmi elnök 1933. március 21-én a birodalmi gyűlés megnyitásán tartott beszédét, a véderőfőparancsnokságának jelentéseit a birodalmi kormányhoz a Németország elleni szovjetorosz felvonulásról, valamint Friedrich Stieve dokumentumtárát arról, „amiről a világ hallani sem akart”: Hitler béketárgyalásairól. A kötetben közölt beszédek a második világháború előtt és alatt jelentek meg először hazánkban, a Centrum Könyvkiadó jóvoltából. 1945 után már nem jelentek meg, noha Hitler világnézetének, gondolkodásának megértéséhez éppúgy szükségesek, mint a „Mein Kampf’. Lenyűgöző olvasni Hitler beszédeit. Olyan írók, mint Knut Hamsun vagy Szabó Lőrinc, a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak beszé-deinek művészi színvo-naláról, erkölcsi megtisz-tító hatásáról, életerejé-ről, amellyel lelket lehelt a birodalmi vezér a saját népébe. Igen, ez az, ami mai életünkből leginkább hiányzik: nincsenek oly, istenadta vezérek, akik nem fáradnak el a nemzet szolgálatában, és ha kell, meg is tudnak halni érte. Tévednek, akik úgy vélik, hogy ördögi, démonikus megszállottság, irracionalitás és szájhősködés jellemezte beszédeit. Aki elolvassa e kötetet, és elfeledi, mit olvasott évtizedeken át, egészen másként fogja látni Hitlert. Fel fogja ismerni benne azt a karizmatikus erőt, amelynek hiánya korunk társadalmi, erkölcsi, szellemi és anyagi életére annyira rányomja bélyegét. Ez az erő mély nemzetszeretetből, vagyis nacionalizmusból és krisztusi hitből, valamint szociális érzékenységből, tehát szocia-lizmusból (de nem marxista értelmű szocializmusból) eredt. Korunk tömegembere hajlamos az életet, erkölcsöt, tudományt Istentől függetleníteni szándékozó „pragmatikus”, materialista magatartás követésére, vagyis annak elhívésére, hogy nem az eszmék a fontosak, hanem csak a pénz, a siker, a társadalmi rang. Hitler e sátáni, valóban démonikus életszemlélet ellen küzdött. Ezért szállt szembe a Versailles-i szégyendiktátummal, ezért volt kénytelen hadba lépni Szovjet- Oroszország vezetése ellen, ezért helyezkedett szembe az angol-amerikai plutokráciával és a nemzetközi judeokráciával. Ribbentrop birodalmi külügyminiszter szavaival élve, Hitler Németországa egész Európa szabadságáért küzdött. E küzdelem világnézeti gyökereit tárják fel a kötet beszédei, miközben sok tévedést eloszlatnak, így például azt, hogy Hitler „nem becsülte a magyarokat”. Közölt beszédei alapján homlokegyenest az ellenkezője igaz: nagy elismeréssel adózott a keleti hadszíntéren harcoló magyar honvédek hősiességének. Külön kiemelendő a kötethez írott bevezető tanulmány, Ungvári Gyula részletes elemzése és értékelése Hitler személyéről, életéről, a nemzetiszocializmus szellemi, erkölcsi, anyagi alapjairól, a háborús felelősség kérdéséről, végül Hitler és a zsidóság viszonyáról. Meggyőző érveléssel bizonyítja, hogy a hazaszereteten, a krisztusi hiten és a szociális gondoskodáson alapuló nemzetiszocializmus Németországot Weimar és Versailles nyomorából kiemelte, és jóléti állammá, a köztisztességet és közerkölcsöt társadalmi normává emelő nemzeti birodalommá tette. Felhívja a figyelmet a hitleri világrend olyan eszmei megalapozóira is, mint Fichte, Wagner, Houston Stewart Chamberlain. Igazolja, hogy a nemzetiszocializmus a német politikai gondolkodás és filozófiának éppúgy a csúcspontja, mint a magyarnak a hungarizmus. Anélkül, hogy tollát a heroizálás vezérelné, Hitlerben a legnagyobb államférfiak egyikét látja és láttatja. Elismeri, hogy Hitlernek egyes döntései lehettek tévesek vagy hibásak, de amikor életművét értékeli, az egész emberből indul ki és vonja le cselekedeteinek összességéből a történelmi, morális végkövetkeztetéseket. E magatartás természetesen minden történelmi személyiség értékelésének alapfeltétele, de tekintettel a hitleri életmű démonikus beállítására, nem lehet eléggé méltatni azt a manapság alig tapasztalható higgadtságot és árnygazdagságot, amellyel viszonyul az életműhöz. Hasonló tárgyilagossággal elemzi Hitlernek a zsidósághoz való viszonyát, a nyugati „revizionista” történészek adatait felhasználva, végső következtetésként levonva, hogy abszurd Hitlert „háborús bűnös”-nek nevezni, és ma is Nürnberg szellemében ítélkezni. Mind a kötetbe foglalt beszédek, mind a bevezető tanulmány ugyanakkor egy igen fontos tanulsággal szolgál minden történelem iránt érdeklődő, előítéleteitől szabadulni vágyó, igazságszomjas olvasó számára. Gyakran hallani magukat jobboldalinak tartó olvasóktól, hogy Hitler éppoly sátáni alak, mint Sztálin. Alapos okkal feltételezhető, hogy minden jó szándékuk ellenére rabjaik azoknak az előítéleteknek, amelyeket a baloldali tömegtájékoztatás próbált világszerte elhitetni. Tisztelt Olvasó! Ne higgyen a félremagyarázásoknak, tegye félre mindazt, amit eddig Hitlerről olvasott! Olvassa magát Hitlert! És ezt szabad. Miként szabad akár olyan következtetést is levonnia beszédeinek olvasása során, amilyet Hitler levont saját tetteiből: „Az állam bírái elítélhetnek minket tetteinkért, de a történelem a magasabb igazság és az igazabb jog istenasszonya mosolyogva fogja széttépni ezt az ítéletet, hogy felmentsen minket a bűn és bűnhó'dés alól.” (A kötet megvásárolható vagy postai utánvéttel megrendelhető kiadójánál: Gede Testvérek Bt. 1385 Budapest 62, Pf. 849. Tel.: 349-4552 Ára: 2700 Ft. - és minden jobb könyvesboltban.) Ifj. Tompó László magyarul megjelent öőö^eő bestébe (Sebe CestüércU
