Szittyakürt, 2001 (40. évfolyam, 1-6. szám)

2001-11-01 / 6. szám

2001. november-december «ItfVAKÖfcT 9. oldal KULISSZA-TITKOK A KOMMUNIZMUS ÉVEIBŐL (PÉTER GÁBOR) Élt Budapesten egy 80 éven felüli ember, aki ha végigsétált a Körúton,vagy az Andrássy úton, senki nem ismerte volna fel. Talán még akadt is volna olyan járókelő, aki átsegítette az öregurat a nagy forgalomban az egyik oldalról a másikra. Az idő kegyetlen rohanása megváltoztatja az emberek arcát, megtöri a hajdan fiatal testet és szánalmat kelt, amikor valaki meg­­gömyedt háttal végigcsoszog az utcán. Pedig, ha tudták volna a nevét, dara­bokra tépik, vagy agyonverik ott helyben. PÉTER GABOR - van valaki Magyar­­országon, aki ezt a nevet nem ismeri? 1945-től 1956-ig a legkegyetlenebb kom­munista intézménynek állam az államban - AVH-nak volt a teljhatalmú ura. Talán a középkori kegyetlenségek hóhérai emlí­thetők egysorban vele, amikor élő embereket daraboltak négyfelé, vagy tüzes rudakkal szurkálták csipeszekkel szaggatták az áldozatok testét. Nem hiszem, sőt meg vagyok győződve róla, hogy a magyar történelem sok szomorú lapját átforgatva találunk Péter Gáborkhoz hasonló kegyetlen és szadista hajlamú embert. Mi késztette, ezt az egyébként jelenték­telen kinézetű, alacsony, kurtalábú gnómhoz hasonló élőlényt arra, hogy úgy vonuljon be a magyar történelem lapjaira, mint az egyik legnagyobb tömeggyilkosok egyike. Tudom, hogy saját két kezével ő talán egyetlen embert sem ölt meg, de ez nem mentség, amikor az általa altábomagyi rangban vezetett terrorintézmény szabadon ölt és pusztított ártatlan embereket. A gaztettek és az áldozatok igazi száma soha nem fog kiderülni. Egyrészt, mert az ira­tokat régen megsemmisítették, másrészt semmi hajlandóság nem mutatkozik arra, hogy a kegyetlen múltat feltárva ismerje meg a magyar nép a kommunizmus valódi uralkodását Magyarországon. Az állítóla­gos „rendszerváltáskor” senkinek nem jutott eszébe, hogy a még életben lévő Péter Gábort letartóztassák, kihallgassák és elítéljék az elkövetett borzalmakért. A művelt Nyugat gondoskodott róla, hogy a kommunizmus kegyetlen gyilkosai büntetlenül éljenek tovább, sőt a rendszer kiválasztott egykori figurái az átkeresztelt kommunista pártban megtartották hatal­mukat később újra „szocialista szó megcsú­folásával, a nép félrevezetésével, négy éven keresztül a kommunisták alakítottak kor­mányt és fosztották ki kopaszra az országot. A dicsőséges magyar forradalom 45. évfordulóján, mert 2002-ben újra a szavazó urnák elé járul a magyar, időszerű felidézni, hogy ki volt ez a Péter Gábor, és hogyan válhatott belőle egy olyan szörny, aki vak­buzgón követte idegen (?) mestereinek a parancsát. Péter Gábor egykori elvtársai még nagyon is jelen vannak a politikai életben, és talán nem lesz hiábavaló megismerni egykori elvtársuk működését azoknak, akik még ma is visszasírják Rákosi-Kádár uralmát, vagy hagyják magukat félreve­zetni és becsapni a vörösből kékbe szí­nesedett jelenlegi elvtársaktól. Nem könnyű rá válaszolni indulatok nélkül, de elengedhetetlenül szükséges a magyar forradalom 45. évfordulóján.Péter Gábor nem tartozott soha a Moszkvai emig­ráns kommunistákhoz, akik egykor vagy kimenekültek elvtársaikhoz Magyarország­ról, vagy kicserélték őket Rákosival és Vassal egyetemben az 1848-as szabadság zászlókért. Igazi nevét nehéz megállapítani, de tudomásom szerint a Péter név felvett név (Eisenberger Benjámin) és foglalkozására nézve mellényszabó mesterséget tanult. Már az 1920-as évek végén politizálni kezdett a szociáldemokrata pártban, majd bekapcsolódott a kommunista földalatti mozgalomba. 1932-ben járt először Moszkvában, mint illegális kongresszusi kiküldött. A két világháború között Magyaroszá­­gon a kommunista párt tiltva volt, ami érthető egy vérgőzös KUN BÉLA 133 napos kegyetlen uralkodása után. A Trianoni csapástól meggyengült ország szegényen és kifosztottan kezdett újra talp­ra állni 1920 után és a lassan mozduló élet­színvonalat használták ki azok a kommu­nista ügynökök, akik otthon lázították az elégedetlenkedőket. Könnyű az éhes embernek nagyobb falat kenyeret ígérni, amíg arra sor nem kerül, hogy az ígéretből tett, legyen és valóság. Azt viszont senki nem tudja eltagadni a Horthy rendszertől, hogy hibái mellett, fejlődött az ország és, ha nem jön közbe a második világháború, Hazánk kiheverte volna az első világháború hátrányait, kivéve Trianont. A fejlődést hátráltatták olyan kommu­nista ügynökök, mint Péter Gábor és Csermanek (Kádár) János, valamint Rajk László, akik a hazai kommunista mozgalom vezetői voltak. A magyar nép nagyrésze, elvetette és gyűlölte a kommunizmust, csupán egy félrevezetett kis réteg hitt benne, hogy jobb lesz, ha az eszmét meg­valósítják Hazánkban, és a kommunisták veszik át a hatalmat. Péter Gábor is ügybuzgó tevékeny­ségében lebukott, amikor egyszer a Zsidókórház kertjében tartott és folytatott titkos szeminárumot. Egy bejelentés folytán ott letartóztatta őt két detektív. Az egyiket TÉNYI Mátyásnak hívták, aki még arról volt híres, hogy kihallgatás közben a szemtelenül válaszolgató Péter Gábornak adott egy pofont. Ezt Péter soha nem felej­tette el, és amikor az AVO főnöke lett, első dolgai közé tartozott, hogy Tényit elfogas­sa, és miután az Andrássy út 60-ban paran­csára összeverték, bíróság elé állították és az akkor Népbíróság 15 évi börtönre ítélte. Azóta is úgy emlegették, hogy ez volt a „világ fegdrágább pofonja...”. Az úgy nevezett felszabadulás után Péter Gábor hamar a felszínre került és még Rákosi megérkezése előtt létrehozták az Államvédelmi Hivatalt. Helység keresés közben jutottak el az egykori „Hűség Házába”, az Andrássy út 60-ba, ami csakhamar kiérdemelte az emberek: körében elterjedt „BORZALMAK HÁZA” elnevezést. A személyzetet nem válogatták meg, a fontos csupán az volt - ahogy ők mondták: felszámolni a hazai fasizmus maradványait, összeállítani a háborús bűnösök névsorát, hogy azokat mielőbb begyűjtsék az Andrásy út 60-ba. Ezáltal kezdetét vette a törvénytelen uralom ÁVO néven, Péter Gábor parancsnokságával. Akiken élt valami bosszú, elfogultság vagy harag valakik iránt, azok csak egy. bejelentést tettek az Andrássy út 60-ban, és az áldozat 24 órán beül fogoly lett, ahol megkezdték a kihallgatását, de nem olyan törvényes módon, ahogy azt egy nyugaton élő állampolgár elképzeli. Sok kivénlett, régi és új kommunista ment be hívás nélkül az ÁVO-ba, sőt az elfogott nyilasokat is felhasználták piszkos munkájuk elvégzéséhez. Ezeknek meg­mondták: vagy együtt működtök velünk, vagy kinyírunk benneteket. Ugyancsak tényként ismeretes, hogy az AVO tömve volt zsidó nyomozókkal és verőlegényekkel. A kezdeti apparátus nem ren­delkezett szellemi tudású színvon­allal, csak vak bosszúval volt telített. Már az első hetekben ez meg­nyilatkozott abban, hogy a Horthy-korszakban elfogott és elítélt kommunisták, valamint azok, akiknek hozzátartozói elvesztek a náci táborokban - kíméletlenül és törvénytelenül áll­tak bosszút a legkisebb gyanúsí­tottal szemben. Nem várva meg a törvényes kihallgatást, bizonyí­tást, tárgyalást, ítéletet, vagy fel­mentést. Még annak idején hallot­tam otthon, hogy KÁRPÁTI Károly, aki 1936-ban Berlinben olimpiai bajnokságot nyert a kön­nyűsúlyú szabadfogású birkózás­ban, szintén az ÁVO nyomozók közé tarto­zott. Amikor tudomására jutott annak a csendőrnek a neve, aki szüleit állítólag bevagonírozta, elfogatta, majd saját kezűleg feszítette fel keresztre. A névtelen bejelentéseket nem dobták a szemétkosárba, hanem rögtön tényként fogadták el, és addig verték, kínozták a szerencsétleneket, amíg azok bevallották azt, amit a névtelen levélíró állított. A középkori barbárságok elevenedtek meg és a fantáziadús szadisták, mivel senki nem ellenőrizte tetteiket, kiélték magukat az áldozatok borzalmas megkínzásában. Egy ÁVO-s elvtársnő, aki vezetett kihall­gatásokat, különös élvezettel vetette magát rá a férfiakra, és kedvenc szórakozásával avval kezdte a kihallgatást, hogy az áldozat hímvesszőjét ráhelyezte az íróasztal szélére és addig verte gumibottal, amíg nem vallot­ta azt, ami a vádiratban volt leírtra. Az a­­gyonvert emberek hulláit az alagsori kazán­házban égették el, ruhájukkal együtt. Erről sokat beszélt nekem Dr. Ispánky Béla, aki a Mindszenty-perben életfogy­tiglani börtönt kapott, 1956-ban szabadult és jött Angliába. Ezek a kegyetlenségek eljutottak Péter Gábor fülébe is, de csak annyiban változott a helyzet, hogy a jövőben a kihallgatások­nak formai alakot adtak, de a hamis val­lomások kierőszakolása tovább tartott. Ismert mondássá vált, hogy azAndrássy út 60-ban a foglyok nem azt mondhatták, ami az igazságnak megfelelt, hanem azt kellett vallani, amit a kegyetlen ÁVO-sok kivertek belőlük az előre elkészített jegyzőkönyvek alapján. Ha valaki megmakacsolta magát, vagy tovább bírta a kínzásokat, avval fenyegették meg, behozzák a családját, hoz­zátartozóit, gyerekeit, ha nem úgy vall, ahogy akarják. Ezekről a törvénytelen kihallgatásokról Péter Gábor tudott, sőt azokat segítette és megkövetelte. Aki az AVO-ról élve kikerült, egész életére emberi ronccsá vált. Mellékesen megemlítve, az ÁVO méltó és törvénytelen társának nevezhető az úgy nevezett Katonapolitikai Osztály, melynek első főnöke Pálffy-Österreicher György volt. Ide a Horthy-rendszerben szolgált katonatiszteket hurcolták be és különböző kiagyalt vádakkal gondoskodtak arról, hogy súlyos büntetést vagy akasztófát kapjanak. A kémgyanúsak is itt fejezték be sokszor életüket, mert az elszenvedett kegyetlen­ségek következtében meghaltak. Az egyik híres ilyen verőlegény BERKESI András néven volt ismeretes, aki szintén zavarta­lanul élt tovább az 1990-es években haláláig. Ez a sötét figura még a Kádár­rendszerben híres íróvá nőtte ki magát, majd miután a „rendszerváltás” után nem gyűjtötték be még csak egy egyszerű kihall­gatásra sem, az egyik Duna-parti espresszó­­nak volt a gyakori vendége. Visszatérve az Andrássy út 60-ba, Péter Gábor közvetlen kapcsolatban állt Rákosi­val és kettőjük szoros együttműködése napi jelentésekben nyilvánult meg. Amikor a Kisgazdapárt váratlanul győzött az 1945-ös választásokon, új osztályokat nyitottak, bevezették a levélcenzurát és a telefonok lehallgatását. Leveleket nyitottak fel a két irányító főpostán (62 és 72-es), és az össze­gyűjtött anyagokat rögtön bevitték az Andrássy út 60-ba. A telefon lehallgatás bár minden kultúrállamban illegális, Magyar­­országon az ellenzéki politikusok telefonja megfigyelés alatt állt. Ámikor ez nyilt titok lett, az illetékesek az utcán mondták el egymásnak mondanivalójukat. Érdemes megemlíteni, hogy még az 1980-as években is működött az ilyen ellenőrző szolgálat és annak egyik vezetője TAMÁSKA Mária volt, civilben KÁDÁR János felesége. O vezette a levélcenzúra kiértékelését, és még 1985-ben is ott ült a Parlament egyik termében, ahol a külföld­ről beérkező magyarnyelvű emigráns újsá­gok cikkeit ellenőrizték, és ha nem tetsző tartalmúakat találtak, az illető neve bekerült a nagykönyvbe. Esetleges hazalátogatáskor vagy felelősségre vonták, vagy beutazási engedélyét elvették. Az alkalmazottaktól Tamáska Mária a legszigorúbb rendet követelte meg, és a vele egykorú vagy idősebb nők is „kezitcsókolom”-mal kö­szöntek neki, amit elvárt. Péter Gábor még 1945-ben kéjelegve utazott ki Németország amerikai megszálló övezetébe Pálffy György és Farkas Mihály társaságában, ahol a rövidlátó amerikaiakat meggyőzték az átadott listával, hogy az azon szereplők mind háborús bűnösök. így szállították később haza amerikai repü­lőgépeken az úgy nevezett „háborús bű­nösöket” Budapestre. A repülőtéren Péter Gábor személyesen vette át a foglyokat és tette rá a bilincseket kezükre. Péter Gábor eszmei társa volt ebben a gaztettben HIMMLER Márton, magyar származású, amerikai tiszt. Az egykori újságok közölték a fényképet, amikor a két gyilkos barátságos beszélgetésben merül el az Andrássy út 60, Péter Gábor luxus-szobájának bőrkaros­­székeiben. Péter szadizmusára jellemző, amikor egymást kezdték felfalni, azok kihall­gatásánál az Altábornagy elvtárs mindig személyesen vett részt. így történt ez Rajk László, Sólyom László, Szakasits Árrpád és más ismert kommunisták esetében. Mindszenty her­cegprímást dr. Décsi Gyula tartóztatta le, de annak megkínzásáról, megveretéséről Péter Gábor tudott, és azt helyeselte. Décsi is még élt az 1990-es év után, egy budai vil­lában töltötte nyugdíjas napjait, senki nem zavarta, nem idézték meg, nem kellett fél­nie a felelősségrevonástól. Péter Gábor mindig büszke volt arra, hogy a kommunizmus szülőhazájában hat­szor fordult meg és baráti társaságban több­ször elújságolta, hogy Sztálin elvtárssal két­szer is találkozott személyesen, aki őt szeretettel ölelte meg. Szadizmusára jellemző az is, amikor magasrangú katonatiszteket végeztek ki, nagyszámú társasággal, feleségekkel együtt jelentek meg a kivégzésen és mosolyogva nézték végig az akasztásokat. Majd utána bementek a különterembe és ettek, ittak, boldogan csevegtek egymással. A Rajk-pert közösen készítették el Rákosival és egy szovjet tábornokkal. A per utolsó előtti napján Rákosi áthivatta Pétert a dolgozószobájába, és ott egy fecni-papíron nyújtotta át Rajk László és társainak az ítéletét, amit másnap, a később öngyilkossá lett Jankó Péter hirdetett ki. A tárgyalás után Rákosi felszólította Pétert, hogy a jó munkájáért adjon aján­dékot a végrehajtóknak, akik kivitelezték Rákosi ötletét a Rajk-perben. így kapott luxusautót a szovjet Belkin, a többiek meg állami kitüntetéseket. Erre mondta később Rákosi a Sportcsarnokban elmondott beszé­dében: —„Áz ÁVH (később átvedlett ÁVÓ- ból ÁVH-ra) Péter Gábor elvtárs vezetése alatt nem végzett rossz munkát... Ha más nem, ez is fényes bizonyítéka annak, hogy Péter Gábor milyen bűnöket követett el. Igaz, hogy volt elvtársait juttat­ta bitóra, akiket később látványosan reha­bilitálták, de nem szabad elfelejteni, hogy a sok más, nem kommunista mártír, akik szintén akasztófán haltak meg - pár kivétel­lel - még ma sem kaptak rehabilitálást, tel­jes felmentést. Az biztos, ha valaki még az 1990-es évek elején szólásra bírta volna Péter Gábort, az elmondottakból elkészített könyv „bestseller” lett volna Magyarorszá­gon, talán külföldön is. Az érte járó szerzői díj és az eladott könyvek után befolyt pénzekből sok ártatlanul kivégzett mártír még életben lévő hozzátartozójának anyagi megsegítését is jelenthette volna. Hiszen addig csak a Marosán könyvek milliókat hoztak az illusztris szerzőnek, aki a Szociáldemokrata Párt árulója néven vált gyűlölt figurává Magyarországon. Ő is ágy­ban, párnák között halt meg az 1990-es években és senki nem vonta felelősségre az elkövetett bűnökért. Ahogy tucatszámra készültek filmek Hollywoodban a náci kegyetlenségekről, talán Péter Gábor és bandája, valamint a kommunizmus Magyarországon elkövetett bűntettei is hoztak volna „kasszasikert” a rendezőknek. Vagy talán ennek még most sem jött el az ideje??? Révffy László Az ügynök és a hóhér. így tárgyalt a szélső sztálinista Péter (Auspitz) Gábor Himler Mártonnal a magyar politikusok kia­datásáról a budapesti ÁVO központban. Szabályszerű üzleti tár­gyalást folytattak. És Himler Márton állta a szavát, Mindenkit kiadott, akit a vörös pribék kívánt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom