Szittyakürt, 2001 (40. évfolyam, 1-6. szám)
2001-05-01 / 3. szám
2001. május-június «IftVAKÖftt 11. oldal HADAK LTJÁN A HLNOK NAGY TÖRTÉNELME KÖNYVISMERTETÉS. Érdy Miklós Ahogy a hunok lovastemetkezéseivel foglalkozó előadásomat készítettem a Szittya Kongresszusra 2000 októberében a főszervezők egyike, Molnár Lajos baráti segítségként három füzetet küldött nekem, amelyeket Csíkszeredán egy könyvesboltban vett röviddel ezelőtt - hátha valamit hasznosíthatok belőlük. Ezek egy nagy munka folytatásokba rendezett füzetei voltak. A sorozat címe: „Hadak Útján”. A hunok nagy történelme. Egy-egy fűzet 80 oldalon a hunok korszakokba rendezett történelmének szakaszait tárgyalta. A hunok történelmét a 2000 évvel ezelőtti kínai források - köztük Sima Qian a kínai történetírás atyja - vissza vetítik Kr.e. a 3. évezredbe. Innen követi a szerző a hun történelmet, amely hol a magasban szárnyal, hol szakadék szélén halad. A korai hun évezredeket az egyre szaporodó, kimeríthetetlen embertartalék mozgatására képes kínai birodalommal folytatott élet-halál harc jellemzi sok dicsőséges hun harci tettel, még a kínai császár harctéri bekerítésével is. A könyv szerzője SÁNDOR József László, aki székely ember és Székelyudvarhelyen lakik. Miután katonaéveit leszolgálta és végzettsége folytán a város pénzügyi igazgatásához került, kezdte el a teljes hun történelem évtizedekig tartó összegyűjtését és feldolgozását. Az 1980-as évek végén készült el a nagy munkával. Ezután saját erejéből, egy székelyudvarhelyi nyomdával kezdte el az anyag 80 oldalas füzetek formájában való folyamatos kiadását. Az anyagi nehézség követelte meg a nagy terjedelmű munka húsz füzetbe rendezését. Ahogy a kapott három részletet olvasni kezdtem, váratlan élményben volt részem. A történelem folyását oly érdekesen szövegezi, hogy az ember szinte repül át a sorokon, és izgatottan várja az eddig ismeretlen, vagy korábban csak száraz adatokból részben ismert események felvillantását és pergését. Azt láttam, hogy az író szigorúan követi, az ismert történelmi mérföldköveket. Bár nem a tudományos formát és a szokásos lábjegyzetelést választja, gyakran tárgyalja a kínai és más források mondanivalóját, elemezve azok ellentmondásait. Ilyenkor vizsgálja, hogy melyik forrás beszámolója követi pontosabban a történelem folyását s így valószínűbb. A munka fő érdemének azt tartom, hogy mint említettem, követi a történelmi mérföldköveket. Nyilván vannak olyan részletek, amelyekről a forrás nem számolt be. Ezért szerencse az olvasó számára, hogy egy ember, akiben oly mélyen átérlelődött a teljes hun történelem ismerete, logikai pótlást végez, majd folytatja az ismert dátumú történelmi eseményekkel. Egy barátom úgy jellemezte, hogy a két dimenzióban ismert történeti képet Sándor három dimenzióban láttatja. Milyen műfaj ez? Nincs is neve, ezt a szerző fejlesztette ki, miközben a forrásokból megismerhető történelmet írja. Az egyik legérdekesebb rész számomra az, amikor a hunok Balambér főfejedelem vezetése alatt átlépik Európa kapuját az Ural folyónál, és Sándor elemzésében 368 tavaszán a Volga partján legyőzik az Európa legnagyobb lovas haderejével rendelkező alánokat. Az alánok feletti győzelmet a források (Jordanes és Marcellinus) 370 körűire jelzik. Az alánok igen jól harcoló, nagyon kemény és kegyetlen nép. Öt év múlva, 373-ban győzik le a hunok a Donec folyónál védekező, legerősebb germán népet, a páncélos gyalogsággal harcoló osztrogótokat. 376-ban a Dnyeszteren való átkelés után egy különlegesen ritka csellel, éjszakai támadással verik tönkre a felfuvalkodott, de még alvó vizigót sereget. A sötétben elmenekült seregrészeket még kétszer győzik le. Mikor telefonon beszéltem Sándorral, kérdeztem, van-e a forrásokban részletes leírás ezekről a nagy életre halálra menő csatákról, ahol az egész nép léte forog kockán, mert az egész nép a harcoló sereggel vonul. Azt mondta, igen. Kérdeztem az alánokról. Azt mondta: a forrás szerint, a hunok serege följebb ment a folyó partján, ott átúsztattak és hátbatámadták a parton állomásozó alánokat. A szerző gondosan követi ezt a keretet. O azonban számol, és stratégiát állít össze, hogy hogy folyhatott le a csata. Hogy húzódott a négy hadtestből álló hun hadsereg 3/4 része az éjszaka leple alatt gondosan hátra, majd felvágtattak két napi járásra a Volga mentén. Ott átúsztatva, a legnagyobb titokban haladtak visszafelé, útközben gondosan ügyelve, hogy minden alán járőrt elfogjanak, nehogy hírt vihessen a fősereghez. A hunok két ágra váltak és hátulról, két oldalról támadtak rá a mit sem sejtve várakozó, és a folyót kémlelő alán haderőre. Királyuk arcátlan és magabiztos válasszal küldte csak néhány napja vissza a megadásra felszólító hun követeket. Üzenete az volt, hogy az alán oldalra egyetlen hun lovas sem fog átkerülni, és mind benn fog fulladni a folyó vizében. Az alánok és szövetségeseik közel 150.000 harcossal várták a hunokat, akik 15 tumennel jöttek és támadtak, amely szintén 150.000 harcos részvételét jelenti. Mikor a hunok hátulról, két ágba rendeződve, vérfagyasztó csatakiáltással és folyton ismétlődő nyílzáporokkal kezdték rohamozni az alánokat, a negyedik, a nemzet vagyonát és családjaikat biztosító hadtest is már a vízben volt és a folyóból kikapaszkodva hármas harapófogóba zárta az alánokat. A nap végére Balambér főfejedelem tönkreverte Kelet- Európa legkiválóbb katonai erejét. A legvalószínűbb részletek ilyen kidolgozása páratlanul érdekessé teszi „a hunok nagy történelmét”. Sándor József Székelyudvarhelyen nagyon szerényen él. Nemrég elért nyugdíjaztatása havi 32 dollár jövedelmet biztosít számára. Ezért hogy a húsz füzetre terjedő munkájának utolsó hat füzetét ki tudja adni, mint mondta, fel kellett áldoznia kis nyaralójukat Zetelakán, a Hargita alján. Sándort sokan látogatják Erdélyből, Magyarországról, Németországból, Svédországból és máshonnan. S mindenki a füzeteket kéri tőle. Azt mondja 500 példányra volna igény, rendelés. Most hogy a mű már kész, nem füzetek formájában szeretné a munkát kihozni, hanem két vaskos kötetben. Az udvarhelyi nyomda nyugati szemmel nézve igen-igen méltányosan el tudná készíteni, szinte hihetelen, kötetenként 4 dollárért (egy-egy kötet közel 800 oldal). De honnan lenne Sándor Józsefnek 8000 dollár értékű pénze, amibe a két-kötetes munka ezer példánya kerülne? A költségek előteremtése lehetetlen számára. A munka azonban nagy jelentőségű. Megbeszéltem Molnár Lajossal, a Hungári Szabadságharcos Mozgalom Elnökével, hogy megírom ezt a könyvismertetést, mindenkit kérve, hogy akit érdekel nem csak ez a munka, hanem az hogy egy ilyen páratlan, eddig nem létező szintézis napvilágot lásson, adományozzon valamennyi pénzt, hogy azt elküldve Sándornak a kétkötetes munka megjelenhessen, s elkerülhessen mindazokhoz, akiket ez a történelem érdekel. 8000 dollárt kell összegyűjtenünk, hogy a kétkötetes könyv nyomda-festéket és napvilágot lásson. A pénzt Romániába kereskedelmi úton jelenleg el lehet juttatni, és azt könyvkiadásra felhasználni. A könyvkiadásra Sándor Józsefnek hivatalos engedélye van, hiszen a munka füzetek formájában már megjelent és elfogyott. Minden összegű adományt szívesen fogadunk, s .azokat magam fogom Sándor Józsefnek eljuttatni. Persze nagyobb adományokat is szívesen fogadunk. Megemlítem, hogy egy 500 dolláros és két 1000 dolláros adománnyal indult a gyűjtési akció. Mivel sok lúd disznót győz, a 10 és 20 dolláros adományok is a nemes célt szolgálják. Aki legalább 50 dolláros adományt tud küldeni, annak Erdélyből Sándor József a két vaskos kötetet köszönetként meg fogja küldeni. Mivel a nagy anyag készen áll és csak az újabb eredményekkel kell helyenként kibővíteni, a két kötetes nagy mű 2002-ben meg tud jelenni. Azt kérjük, hogy az adományokat a következő címre juttassák el: Lajos Molnár, 3035 Wexford Drive, ROCK HILL, SC 29730 Helyzetjelentés a könyv előrehaladásáról: A „Hadak Utján" első kötetének szedése közel készen van, újabb részekkel bővítve. Többszöri korrektúrája és új rajzok készítése következik. Egy-egy kötet több mint 800 oldalnyi lesz. A szedés megkezdését a már eljuttatott két nagyobb indító adomány tette lehetővéAz újságcikkre válaszként az első adományt, 100 angol fontot egy 90 éves angliai magyar ember küldte. Isten Áldja és Éltesse! Az adományozók neve országuk megjelölésével a könyv végén fel lesz tüntetve. GYORVARY JÓZSEF 1938-2001 Mély fájdalommal jelentjük, hogy Győrváry József nemzettestvérünk életének 63. esztendejében április 25- én Garrettsvilleben (Ohio) váratlanul elhunyt, visszaadva nemes lelkét Teremtőjének. Hamvait Londonban (Ontario) helyezték örök nyugalomba. Győrváry József testvérünk a Győr-Sopron megyei Vitnyéden született. Ipari középiskoláit Sopronban végezte. A Győrváry család 1956-os szabadságharcunk után került Clevelandba, majd 1978-ban Garrettsvillebe. Az Amerikai Magyar Lövész Egyesületnek és a Hungária Szabadságharcos Mozgalomnak volt tagja. Halk beszédű, kiváló lövészoktató volt. Mesterlövész, az amerikai sportlövészet számos versenyének volt díjazott helyezettje. A trianoni békediktátum ötvenedik szomorú évfordulóján a Magyar Hősök és Nagy Vértanuk emlékére rendezett lóverseny győzteseként az MHBK által ajándékozott díszserlegre volt a legbüszkébb. Isten veled Józsi! Szerető testvéred, Ilonkának mélységes gyászában osztozva emlékedet kegyelettel megőrizzük! Szabadságharcos és lövész bajtársaid 1. A harmadik fiú 2. Fegyvertelen vannak írók és költők, akik egyetlen alkotásukkal klasszikusokká válnak. Mert lehet-e szólni Zrínyiről a „Szigeti veszedelem”, Aranyról a „Toldi”, Madáchról „Az ember tragédiája” nélkül? Éppúgy nem, mint Erdélyi Józsefről sem lehet „Solymosi Eszter vére” című verse nélkül. Erdélyit Józsefet, a huszadik század egyik magyar költőóriását azért akarták elfeledtetni az elmúlt évtizedekben, és próbálják ma is egyes körök, mert 1937-ben verset írt Solymosi Eszterről, az ortodox zsidók által 1882. április 1-jén rituális gyilkosság áldozatává vált tiszaeszlári kislányról. Aligha tévedés, ha azt állítjuk: nem volt olyan hatású magyar vers a huszadik században, mint ez. Amint maga Erdélyi vallotta, versének „megjött a várt hatása”. A Virradat példányszáma kétezerről tízezerre szökött fel. Ha egymilliót nyomattak volna augusztus 2-án, az is kevés lett volna, akkora országos port vert fel a vérvádas SOLYMOSI ESZTER VÉRE vers. Hallottam, hogy a zsidókat annyira felizgatta, hogy nem egy helyen megverték azt a keresztényt a piacon, akinek kezében Virradatot láttak. Ráfogták, hogy véresszájú antiszemita, csak éppen arról feledkeztek és feledkeznek meg elhallgattatói, hogy a „Nyugat-kör” írói, a liberális lapok szerkesztői és a könyvkiadók többnyire zsidók voltak. Gátlástalanul támadták, kigúnyolták nemzeti jelképeinket, bojkottálták a magyar írók műveit. Erdélyi tollát nem a gyűlölet vezette, hanem nemzetének halálos szeretete, a magyar nő iránti rajongása, a katonai erény tisztelete. Sohasem tartozott a budapesti „avantgárd” szalonokhoz, a kalmárszellemű toliforgatókhoz, mert Arannyal vallotta: „Költő az legyen, mi népe”. Meggyőződéssel vallotta magáról, hogyjobboldali költő. Es pontosan ez az, ami az elmúlt fél évszázad íróiból és költőiből - tisztelet néhány kivételnek (Alföldi Géza, Nyíró József, Wass Albert) - kiveszett. Ezért nemzeti esemény minden igaz mai magyar számára, hogy hasonmás kiadásban, egy kötetben újra napvilágot láttak a költő eredetileg 1942-ben két kötetben kiadott önéletrajzi írásai: „A harmadik fiú” és a „Fegyvertelen”. Oly szükség van ma e könyvre, mint az éhezőnek egy falat kenyérre, hiszen e kötetből nemcsak a két világháború közötti magyar irodalmi életet megbénító zsidó kiadók diktatúrája tárul fel, hanem egy olyan magyar költő életútja is, aki manapság példátlan bátorsággal vívta sárkányölő harcát a lipótvárosi „aszfaltköltészet” ellen, a magyar igazság védelmében. Miután önéletrajzi írásai megérthetetlenek Solymosi Eszterről írt verse nélkül, mellékeljük, tekintettel arra, hogy a költőnek a kilencvenes években két kötetben megjelent vaskos versgyűjteményéből sajnálatos módon kimaradt. (A kötet megvásárolható vagy postai utánvéttel megrendelhető kiadójánál: Gede Testvérek Bt. 1385 Budapest 62, Pf. 849 Tel.: 349-4552. Ara: 2400,- Ft, - és minden jobb könyvesboltban.) ifj. Tompó László Megöltek egy kis libapásztort. Égre kiált a régi vád, — így ölték meg Solymosi Esztert, mint egy tokos, pihés libát, mint egy síró galambfiókot, szűz juhocskát húsvét előtt... Valami vérengző bolondok úgy fogták el és ölték meg őt, nótásajkú kis magyar lányt, valami vérengző vadak, vademberek... Elfolyt a vére, mint egy párás piros patak... ítélt a bíró. — Félkegyelmű., képzelődő a szemtanú, alaptalan a vád, a vérvád; a hátborzongató gyanú . . . ítélt a bíró. — Elmehetnek a reszkető kaftánosok: nem ölték meg Solymosi Esztert, nem bűnösök, nem gyilkosok. Nem sütöttek húsvéti ostyát embervérrel. Ország-világ tudja meg, hogy gyermekijesztő dajkamese a vér, a vád... ítélt a bíró, s fellélegzett a zsidóság, az küldözött”, de terjedt a „mese”, a „vakhit”; a szegény magyar nép között, zengett a dal, s a vérpatakból vérfolyó gyűlt és hömpölyög, tenger, vértenger gyűlt belőle, mérhetetlen mély és örök, mint Jézus vére, a világot megváltó istenemberé. — Az Ő vére a legyalázott szegény Solymosi Eszteré! Minden kiontott ártatlan vér s minden magyar vér, ami folyt, párolgott és virult belőle idegen trón, élősdi bolt, — minden kiontott ártatlan vér, harctéren ontott hősi vér és munkában csörgött verejték, és megrabolt bér és babér, — az én vérem is, az anyámé, a régi libapásztoré: az O vére s a legyalázott szegény Solymosi Eszteré. Égrekiáltom akkor is, ha élettel és vérrel tilos, leírom akkor is, ha rögtön lángot vet a szűz papiros: be piros vagy, Solymosi Eszter kiontott vére s be meleg! ... Hajnalt festek a magyar égre és felkelő napot veled, hogy ne vesszen kárba a vérünk, s emléked, árva hajadon, Solymosi Eszter árva népét ébressze bátran, szabadon! . . .
