Szittyakürt, 2001 (40. évfolyam, 1-6. szám)
2001-05-01 / 3. szám
2001. május-jűnius SmiVAMM 9. oldal-Testvérlapunkból -1956-os Vitézi Lovagrend Budapest Kenneth Klára (Clair Kenneth) Anyu, tüntetni megyek! Tisztelt Elnök Asszony!Elnök Úr! Az 1956-os Vitézi Lovagrend tagsága felhívással fordul Önökhöz a sokat szenvedett magyar nép érdekében. Kérjük, hogy a Magyar Parlament tűzze napirendre a „Magyar államadósság” kérdését. Javasoljuk a kölcsönadók felé kérelem beterjesztését, hogy adósságunkat vagy annak egy részét és a kamatokat engedjék el. A kölcsönöket nem a magyar nép érdekében, nem sorsának jobbra fordításáért vették fel, hanem a szovjet kommunista párt utasítására. Felelőtlenül juttatva belőle a különböző lázító mozgalmaknak és a terroristák támogatására. A kommunistáknak sohasem volt szempont a magyar nép életszínvonalának emelése, őket a nemzetközi kommunista mozgalmak világromboló céljai vezették. A negyvennégy évig tartó kommunista rendszer - a rabló privatizációval kiegészítve -, teljesen kirabolta ezt az országot. Ezért a magyar nép örökre adós maradna, mert a kölcsönök összegét munkával előteremteni nem lehetséges. 1956-ban követve elődeink hősi példáját, fellázadtunk a kommunista rendszer ellen, kiálltunk Európáért, a szabad világért. A világhódításra készülő kommunista Szojetunió itt szenvedte el az első tőrdöfést, amely végül kimúlásához vezetett. Ekkor soksok nemzet ajánlotta fel segítségét - kórházak, iskolák stb. építését -, de a kommunisták hazaárulása, a szabadságharc leverése miatt ez elmaradt. 1956-ban Európa népei Magyarországot az európai népek családjába fogadták. A szabadságharc leverése után több mint 400 embert kivégeztek, több mint 300 embert halálra kínoztak, ítélet nélkül legyilkoltak. Sok-sok ezren pedig a börtönök poklában szenvedtek évekig. Most a legyilkoltak, a bebörtönözöttek nevében kérünk. Kérjük a jobbik oldalon álló pártokat: a magyar nép, magyar hazánk érdekében kezdjenek tárgyalásokat az adósságelengedés, átütemezés ügyében. Ezt az országot fel kell emelni évezredes történelme alapján kiérdemelt színvonalra. Ez az Önök feladata, mi öreg 56-osok mindenben Önök mellett állunk. Budapest, 2001. március Tisztelettel és munkájukhoz sok sikert, jó egészséget kívánva: V. Holl Ferenc Fenti levelünket kapják: FIDESZ Kövér László úr elnök, FKgP Dr. Torgyán József úr elnök, MDF Dr. Dávid Ibolya elnök asszony, MIÉP Csut ka István úr elnök Tegnap még, selymes szőke hajad Simogatta szelíd anyai kéz... Ma fegyverrel a kezedben A barikádra mész... Tegnap még féltél az iskolában, Hogy a leckét nem tudod jól... Ma? Orosz túlerővel szemben A géppisztolyod szól... Csak tizennégy éves voltál Vézna, kékszemű gyerek, Bekiáltottál a konyhába: Anyu, most tüntetni megyek!!! Olcsó mackóruhát viseltél, Megtalpalt iskolacipőt. Emléked azóta már Csodás legendává nőtt... Mert soha, soha a világon Még nem harcolt ilyen sereg, Halált megvető bátorsággal Ennyi gyerek, magyar gyerek! Szemben az orosz tankokkal, Mely mint a dübörgő halál Pillanatonként százakat Irgalmatlanul lekaszál! Drága kis testeteken gázol Páncélszörnyek hernyótalpa Szovjet tankokra vér tapad És ott feküsztük halva. Halva! Megölték a gyerekeinket A hősöket, mert szembeszáiltak... Bolsevista bitangok hada Nemzetgyilkossá váltak! Ezt a vért nem mossa le Évezredek ítélőszéke És egy napon fegyvert ragad A világnak minden népe! Példát vesz Rólad kisfiú, Te vézna iskolásgyerek, Aki beszóltál a konyhába: Anyu, most tüntetni megyek!!! DEPORT -’56 ‘56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága Dr. Gatter László elnök úrnak, Fővárosi Bíróság Tisztelt Elnök Úri Az MTI 2001. január 21-i közleménye szerint a Fővárosi Bíróság április 4-re tűzte ki az első tárgyalást az 1956-os Nyugati pályaudvari sortűz ügyében, miután Ön 2000. október 17-én soronkívüliséget rendelt el. Időközben az első tárgyalás napja május 18-ra halasztódott, amelynek okáról a DEPORT-’56-nak, mint feljelentőnek, nem sikerült magyarázathoz jutnia. így tág teret kapnak a találgatások, ami azért nem szerencsés, mert meglehetősen élénk figyelem kíséri a történéseket, és nem csak a magyar sajtó részéről. Többek között az egyik legnagyobb külföldi hírügynökség is érdeklődött. A lehetséges változatok között felmerült az is, hogy április 4-én, az egykori „felszabadulási” ünnepnapon megtartott sortűzper sokak érzékenységét sérthette volna, különös tekintettel arra, hogy az események részese volt Horn Gyula ex-miniszterelnök is. Éppen ezért, kérem Elnök Urat, szíveskedjék tájékoztatást adni a változtatás okáról. dr. Szerdahelyi Szabolcs, a DEPORT - ‘56 elnöke Tisztelt Honfitársaim, Baj társak! Az Igazunk ‘56 súlyos anyagi gondokkal küszködik. Súlyos történelmi bűn lenne hazánk ellen, ha az Igazunk ‘56, az egyetlen olyan lap, mely 56 történelmét a valóságnak megfelelően írja meg, a posztkommunisták és a hozzájuk csatlakozó szociálliberálisok utasítására megszűnne. Mi, az 56-os „veterán” lapszerkesztők és a mögénk felsorakozó bajtársak, honfitársak naponta harcolunk a lap fennmaradásáért. Nehéz munka ez, de egyben dicsőséges is, hiszen nem mást, mint Magyar Hazánk történelmi múltját, az ‘56-os forradalom és szabadságharc dicső tetteit írjuk meg az Igazunk ‘56-ban. Már a lap indulásánál tisztában voltunk azzal, hogy nem lesz könnyű dolgunk, de számítottunk Honfitársaink, Bajtársaink segítségére, vagyis azokra az igaz magyarokra, akiknek nem mindegy, hogy a hazaáruló komcsik a süllyesztőbe teszik-e nemzetünk történelmi vívmányait. Honfitársaim, Bajtársak! Ismét kéréssel fordulunk minden hazáját tisztelő magyar testvérünkhöz, hogy segítsék lapunk fennmaradását. Egyben kérjük azokat, akik rendszeresen kapják lapunkat, hogy rendezzék elmaradt előfizetésüket a szerkesztőségben. Az Igazunk ‘56 szerkesztői előre is köszönik a jóindulatú segítséget. Terjesszétek lapunkat! Ez a lap a magyar Nemzeté! A szerkesztőség nevében: vitéz Rácz Sándor József „A SZÉP IDEGEN” Az „idegenek Magyarországon” kifejezés hallatán nekem olyan dolgok jutottak az eszembe, mint például a Magyar Királyság korai évszázadaiban a német lovagoknak, nemeseknek nyújtott földadományok, a szászoknak adott kiváltságok, a magyar földeket feldúló kunok betelepítése; a tatárvezető oláhok Erdélybe szivárgásának engedélyezése, később vallási-kulturális téren történő támogatásuk, a Horia-Closca-féle magyarírtás, Avram láncú partizánháborúja, a Mária Terézia alatti diszkriminatív adózás; a nemzetiségek viselkedése a ’48-as szabadságharc idején, a Szamuely-banditák által kivégzett magyar parasztgazdák, a Kisantant megszálló hadműveletei az I. világháború után, Trianon kedvezményezettjei, Péter Gáborék 1952-es halállistája a magyar értelmiségről, a Rákosi-éra államvédelmi tisztikarának családfái, és még - sajnos - sorolhatnám azokat a tényeket, amelyek azt bizonyítják, hogy a „szép idegen” kifejezést csakis az akasztófahumor ötölhette ki. És mégis! Az a szó, hogy „idegen”, egyáltalán nem hangzik magyaml olyan utálkozva, gyűlölködve, megvetőleg, mint mondjuk a francia Petranger (amihez dukál a safes, azaz piszkos jelző!), a román bozgor szóról nem is beszélve. Az idegen szó nálunk csak annyit jelent: most még nem tartozol közénk, de ha közénk akarsz tartozni, hát becsüld meg magad, és közénk fogsz tartozni! Egyáltalán nem leszel idegen! Van azonban, aki túltengő önbizalmában egyáltalán nem akar közénk tartozni, sőt azt állítja, hogy ő éppen attól szép, hogy idegen. Mi viszont nem vagyunk szépek, és nincs is ránk szüksége a világnak, csak annyi a létjogosultságunk, amennyire őrá tudunk és akarunk hasonlítani, és dolgozzunk azért, hogy ő megvalósíthassa önmagát. Ma még álarcban ügyködik felszámolásunkon, így nehezen különböztethető meg a „szép” idegen attól, aki még lehet idegen, de szíve már magyarul dobog, miként magyarul dobogott mindhalálig a szláv Dugovics Titusznak, Damjanichnak, Petőfinek, a germán Leiningennek, az örmény Lázárnak, egyáltalán az aradi és az 56-os vértanúknak, mint az összes „idegeneknek”, akik dehogy voltak idegenek! Azért, hogy a búzát a konkolytól, a „jöttmagyarokat” a közénk szórt számító „szép idegenektől” meg tudd különböztetni, néhány jellemző megnyilvánulására ez utóbbiaknak rámutatnék. íme: a „szép idegen” az,- aki habzó szájjal hirdeti a kullancsok vérszívási jogát, de tagadja a birkák vakaródzási jogát,- aki hetedíziglen nem tudja megbocsátani, hogy te vagy az ősöd nem volt hajlandó érte, helyette, miatta elpusztulni,- aki mögötted lép be a forgóajtón, de előtted jön ki,- aki tiltakozik a kötelező katonai szolgálat ellen, de ő maga a nőket is besorozza,- aki a több százezres munkanélküliséget a komcsik által elkapatott páriák megregulázási eszközének tartja, de ha ő bizonyul alkalmatlannak és feleslegesnek százhuszonkilenced magával, hetedhét országra szóló sivalkodásba kezd,- aki a tények ellen így „érvel”: „Ön gyűlölködik. Ön hülye. Ön ...ista.”,- aki, ha leég az egész utca, megtiltja mindenkinek, hogy saját kárát felemlítse, bezzeg az övét eszedbe juttatja évente 365-ször,- aki öt perc beszélgetés után elárulja, hogy magyar nemzet nincs, nem is volt (csak a fajgyűlölők találták ki), sőt kereszténység sincs, az csak egy különös rabbi tévtana,- aki azt mondja: „Kaparj kurta neked is jut! Ámbár te hülye vagy hozzá”,- aki azt mondja: „A tölgyfa létének egyetlen érdeme, hogy a gyönyörű fagyöngy virulhasson belőle. A tölgyfa fagyöngy nélkül meg sem tudna élni...!”,- aki csodálkozva kérdi: „Hát miért baj az, hogy elfogy a magyar?”,- akinek csak jogai vannak, kötelesség nélkül,- aki a homoszexualitást és marihuána fogyasztást csak annyira tartja társadalmilag veszélyesnek, mintha valaki lakótelepen nyitott ablaknál szaxofonozik,- aki azt mondja: „Ha ti nélkülünk szervezkedtek, akkor biztos, hogy ellenünk szervezkedtek!”,- aki szerint kidobott pénz, amit ráköltünk a tömegközlekedésre (persze ő luxuskocsin suhan), a közoktatásra (az ő kölke Nyugaton tanul), az egészségügyre (neki magánorvosa van), a közrendvédelemre (őt megvédik gorillái), a honvédelemre (ha baj van, ő elsőnek pucol meg innen) és egyáltalán! Mindent el kell pusztítani, aminek a neve úgy kezdődik: „állami” vagy „köz”,- aki éjjel-nappal a másság dicséretét zengi, de egyetlen dolgot nem képes megbocsátani: ha valaki más, mint ő! És sorolhatnám napestig. De hogy valami kedvderítőt is mondjak, szoktak ők fenyegetőzni is. Imigyen: „Ha egyszer kivonnánk a magyar kultúrából a ...“ Eddig még nem vontak ki semmit. De ha egyszer., mégis., ha már úgyis méltatlanok vagyunk rá... talán mégiscsak kivonják... És milyen szép is lehet egy idegen messziről, jó messziről... - inszurgens -(nemesi felkelő a magyar rendiség korában) Millenniumi vándorkiállítás Május 7-én Szolnokon, a Helyőrségi Művelődési Otthonban „Csend(?-)élet” címmel egy fiatal, tehetséges művész, Kis Krisztián Bálint mutatta be jellegzetes magyar tájakat és épületeket ábrázoló festményeit és makettjeit, melyeket saját verseivel színezett, és megzenésített versek eléneklésével tett emlékezetessé. A kiállítást a szolnoki Damjanich Múzeum művészettörténésze, Zsolnay László nyitotta meg. Bemutatta a kiállítót, aki 1980. április 23-án született Karcagon. Már gyermekkorában is foglalkozott rajzolással, festéssel, és középiskolás korában a rajzszak-körben mutatkozott meg tehetsége. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészkarának „történelem-régészet” szakos hallgatója. Vándorkiállítását eddig Szegeden, Karcagon, mutatták be és Szolnok után Szajolon mutatják be a kiállítást. A bemutatkozás után a fiatal művész mutatta be műveit a termet megtöltő közönségnek.
