Szittyakürt, 2001 (40. évfolyam, 1-6. szám)
2001-05-01 / 3. szám
KÖNYV, MINT ÖNKÉNYURALMI JELKÉP 6. oldal WtTVAKÖfcT 2001. május-június „Bíróság elé áll a Mein Kampfárus”- harsogja a Népszabadság-cím: „A héten tárgyalja a Fővárosi Bíróság másodfokon annak a férfinak a büntetőperét, aki Hitler Mein Kampf című könyvét árusította a Batthyány téren.” M. Tibor jó egy éve „több könyv között jól látható helyen” kínálgatta az ominózus művet, amikor „állampolgári bejelentésre”megérkeztek a rendőrök. A pult alól előkerült még egy darab. „Az ügyészség önkényuralmi jelkép használatának vétsége miatt emelt vádat M. Tibor ellen. A Budai Központi Kerületi Bíróság megállapította, hogy a férfi elkövette a bűncselekményt. Az indoklás szerint Adolf Hitler Mein Kampf című műve ugyanis a legkevésbé sem tekinthető oktatási célúnak, még kevésbé tudományos műnek vagy ismeretterjesztő alkotásnak, amelynek bemutatása büntethetőséget kizáró ok lenne. A bíróság azonban a társadalomra való veszélyesség csekély foka miatt szükségtelennek tartotta M. Tiborral szemben a büntetés meghatározását, ezért egy év próbára bocsátották.” Gondolom, azóta M. Tibor vezeklésül Rákosi, Sztálin, Lenin, Kádár, Horn műveit vagy a róluk szóló műveket árulja az aluljáróban, esetleg Brezsnyev, Fidel Castro vagy Mao Cetung műveit, ezeket érdekes módon sosem szimatolja ki a jó orrú bejelentő, meg hát úgy ezek nem is önkényuralmi jelképek. Egyáltalán: lehet egy könyv önkény uralmi jelkép? Mert ha igen, akkor a Rákosi-Kádár-korban keletkezett, politikai tárgyú vagy tartalmú minden szépirodalmi mű, film-, illetve képzőművészeti alkotás önkényuralmi jelkép, üldözendő és sürgősen betiltandó. Ha egy könyv önkényuralmi jelkép lehet, akkor tessék tételesen felsorolni az ilyen tiltott könyveket! Tessék felállítani egy cenzúrabizottságot, tessék kinevezni cenzorokat, s főleg: tessék világos, alkalmazható és értelmezhető törvényeket hozni arról, hogy meddig terjed a sajtószabadság. Egy könyv mint önkényuralmi jelkép - nos, ez a jogi ostobaság és a könyvégetés kezdete, az információs jog megtagadása. Az Amnesty Internationalnek tiltakoznia kellene a Mein Kampf terjesztésének tilalma ellen. Ha ugyanis vannak könyvek, melyek veszedelmesek és tilalmasak az átlagpolgár számára, akkor e könyveket szíveskedjenek listára venni és közölni, valamint azon kritériumokat is, melyek szerint bizonyos könyvek eleve veszedelmesek és tilalmasok. Lehet-e például jogilag e jelen cikk „önkényuralmi jelkép”, mivel kétségbe vonja, hogy bármely könyv bírói úton önkényuralmi jelképpé minősíthető? Ha esetleg házkutatást tartanának, előre jelzem, nekem megvan Hitler könyve. Ugyanis a tilalmas könyveket nemcsak terjeszteni, birtokolni sem szabad, ahogyan ez az ötvenes években volt, de a hatvanas években is könnyen börtönben találhatta magát, aki „felforgató” könyveket, újságokat tartott otthon. A turistától, ha könyveket hozott Nyugatról, minden „gyanús” nyomtatványt elkoboztak a határon az éber vámosok. Az elkobzott könyvekről a turistának két példányban listát kellett készíteni (!) és aláírásával igazolni, hogy tőle vették el. Egyébiránt minden írásmű, még a legszentebb könyvek is alkalmasak „gyűlöletkeltésre”, a Biblia ószövetségi része például ilyen tekintetben ugyancsak aggályos, vagyis mindazok, akik Bibliát árulnak és terjesztenek, könynyen bíróság előtt találhatják magukat. Hasonló módon kéretik önkényuralmi jelképként betiltani Marx, Engels, Lenin, Sztálin, Rákosi, Kádár és társaik gyűlöletkeltő műveit, azokat a közkönyvtárakból kivonni és megsemmisíteni. Kéretik továbbá betiltani minden olyan mű nyomtatott, illetve elektronikus terjesztését, mely gyűlöletet kelt a magyarság és kereszténység hagyományai iránt, tagadja, bemocskolja, kigúnyolja azokat. Az Aczél-korszakban a pártkiadónak volt egy belső, titkos sorozata, melyet az idegen nyelveket nem ismerő fő-fő elvtársaknak adtak ki talán száz példányban, pénz nem számított akkor sem. Itt jelentek meg olyan fontos nyugati filozófiai, közgazdasági, esztétikai munkák, melyek az egyszerű, szocialista nép fejét megzavarhatták volna. Szóval nem értem, mi ez a páni félelem 2001-ben bizonyos könyvektől, s miért éppen azoktól. Hogy a Mein Kampf nem jó könyv? No, ez már érv lenne. De akkor tessék betiltani még tízezer könyvet. Nem azért, mert önkényuralmi jelkép, hanem mert rossz. De egy normális demokráciában nincs cenzúra, könyvégetés, nincsenek egyenlőbbek az egyenlőknél, viszont létezik információs szabadság. Bíró elvtársak! Tiszteltfeljelentők! Már nincs Szovjetunió, Magyarország már nem népköztársaság! Ébresztő! Olvassátok a Mein Kampfot. Nem kötelező, de szabad. Szentmihályi Szabó Péter Magyar Fórum 2001. Ismét megtalálták BORMANN-t.... Eddig már hivatalosan kétszer találták meg kutatói Bormann-t, Hitler egykor legbizalmasabb emberének csontjait. Hitler után Bormann volt (a zsidók szerint) a náci idők második leghatalmasabb személyisége. A II. világháború után megindult a hajsza utána, hogy felakaszthassák. Mivel nem találták, a Nürnbergi perben távollétében kötéláltali halálra ítélték, mint háborús bűnöst. Évtizedeken keresztül számtalan jólfizetett ember kapta a megbízatást: „élve vagy halva” kerítsék elő Bormann-t. O lett a világ legkeresettebb embere. Speciális US csapat „Civil Censorship Division” (CCD)t bízták meg Bormann további keresésével. Kutattak utána Dél-Tirolban, az Alpokban, Chilében, Dánia kórházaiban, felesége telefonját lehallgatták évekig, a CIC-tisztek szorgalmasan jegyeztek mindent. Akkoriban, 1960-ban találták meg és szolgáltatták ki Eichmann-t Argentínából Izraelnek... Kihallgatása során elszólta magát Bormannról, tudja, túlélte a háborút. Újra megindul ta nyomozás. Annak dacára, hogy kétszer is felismerni vélték, sőt igazolták a jelentők, aláírásukkal megerősítették Bormann halálát, a zsidók továbbra is folytatták Bormann után a hajszát. Biztos halálának napját is közzé adták: 1945. május 2. 24 óra. A berlini anyakönyvi hivatalban 29223 sz. alatt regisztrálták, de az elfogatási parancsot Bormann ellen nem szüntették meg. Csak a frankfurti ügyvédeket 12 évig foglalkoztatták! Nem sajnálták a pénzt kutatói... 1973-ban „egy időre” beszüntették a nyomozást, mert „teljes bizonysággal” megtalálták a keresett csontjait. Tehát: Bormann-t végérvényesen holttá nyilvánították. Új feladatot kaptak a patheológusok, vegyészek, génkutatók. Évekig analizálták a talált csontokat. Az analizáláshoz becitálták napokra Bormann még élő feleségét és 68 éves szerzetesrendben élő fiát. Még érthető, hogy leszármazottját, fiát, s annak génjeit, vérét, csontját azonosították a talált csontokkal de mi köze lehet feleségének a csontok azonosításához, vagyis Bormann-hoz? Fia, Martin a „Herz Jesu Missionare” (Jézus Szíve misszió) rendnek tagja, már régen belépett ebbe a rendbe, apjával nem tartott semmiféle kapcsolatot. Hittantanár volt, NS szolgálatában nem állt. O gondoskodott arról, mikor először megtalálták apjának maradványait, hogy azt ismeretlen helyre temessék, ne lehessen búcsújáróhely senki számára. A „Bormann-eset” - felér egy mai krimi drámával. Első osztályú filmet lehetne készíteni - a nyomozásról. Tizenhatszor (16) fogtak el ismeretlen embereket, s gyanúsították, hogy „álcázott” Bormann-ok. Nemcsak élőket, de több gyanús sírt is kiforgattak a 70-es években, hogy megbizonyosodjanak Bormann haláláról. 6400 „BIZTOS” jelentés futott be a központba, fia géntesztje után még több. Állítólag Manfredo Berg, Kurt Gautsch, Van Cloothen, José Pessa, Luigi Boglilio, Elie Goldstein, Josef Jahy, vagy Martini Bormagione nevek alatt élt, bújdosott Bormann a háború után. Sant Antonio, ferencesrendi kolostorában is keresték, még a spanyol Montserrat-i apátságot is átfésülték, sőt lengyel kolostorban is keresték. Kérdések özöne árasztotta el a világ népét, hol lehet? - A bosszúállók kitartóan keresték. Miben halhatott meg — találgatták - talán gyomorrákban? Májzsugorban, vagy talán egy zsidó orvos túladagolt szívorvosságával küldte a túlvilágra? Az is lehet - terjedt el a hír, - egy gránát a berlini harcokban levitte a fejét. A befutott „biztos” jelentések szerint 1952- ben Itáliában, 1959-ben Paraguayban, 1973-ban a Szovjetunióban, 1989-ben Angliában halt meg. De hol van eltemetve? Senki sem tudta. Végül is több verzióban határozták meg a nyomozás érdekében Bormann-keresését. 1. Bormann német U-boot-on Délamerikába menekült, hol pénzén a IV. Birodalom megalakításához fogott. Brazília és Paraguay közt több ezer quadratméteren Ranch-ot vásárolt, azt üzemeltette... 2. Bormann már 1939-ben szovjet kém volt, s Hitler halála után Sztálinnál kapott menedéket... 3. Bormann a berlini bunkerból Kari Dönitz-hez indult Hitler végrendeletével zsebében (őt akarta utódjául Hitler kinevezni) de oroszok fogságába került, s hogy további sorsát elkerülje, önkezűleg végzett életével. Ezt igazolta LUDWIG STUMPFEGGER SS tiszt, aki Hitler utolsó orvosa volt. Bormannt, mint ismeretlen katonát a helyszínen gödörben ásták el. Ez a verzió a kivizsgálási aktákban Münchenben megtalálható. (Minden aktát hét lakat alatt őriznek.) Életrajzát Jochen von Lang próbálta megírni, de végül is könyvét azzal zárta: Az első NS nagyok közül tulajdonképp senki sem volt oly ismeretlen, mint ő... Az újságok ritkán írtak róla, kevés fényképét közölték. Féltek tőle, vagy gyűlölték, mert Hitler bizalmasa volt. Riválisuknak tekintették, még Gőring marschall is intrikusnak nevezte, piszkos disznónak titulálta. Bormann alkalmazkodó funkcionárius volt, kitűnő emlékezőtehetséggel bírt. J.Lang bíró szerint „uralkodott Hitler felett”. Halála után - a túlélők - ma már írhatnak róla, amit akarnak, holtak nem tudnak védekezni. Ma különben is dicsőség, ha az NS időkről szereplőkről csak rosszat, negativ dolgokat írnak. Állítólag Albert Speer is brutális, érzelemmentes embernek nevezte. Életrajzából kitűnik, 1923-ban agyonlőtt egy kommunista spiclit, amiért 1 évi börtönre ítélték. Talán ez volt az ajánlólevél - írja Lang, hogy Hitler bizalmát megnyerte, s az NS pártba felvették. 1929-ben magas pártfunkcionárius lányát, Gerdát feleségül vette, a házasságkötésükkor Hitler volt egyik tanúja. Bormann ellenőrizte a pártkasszát és Hitler privát pénzügyeit is kezelte. Az ő tanácsára vette meg a párt Obersalzberg-et. (Itt épült a Sasfészek, és a vezetők villái, egész hely az ő zárt területük volt. A háború utolsó napjaiban elpusztították az alliirtak bombái, csak a Sasfészek maradt meg.) Bormannt azzal vádolták, ő segítette Hitlert a háború előkészítésében. 1945. május 1-én távozott Bormann a berlini bunkerból. Naplójában az utolsó bejegyzés e napon történt. Azóta senki sem látta élve, se halva Bormannt. - Annyi téves jelentés maradt fenn, de kit érdekelhet ma még egy 102 éves ember, vagy csontjainak holléte? (1900-ban született!) Bormannt Hitler Mephistójaként emlegették... 1945. október 8-án indította el az angol Major Richard W.H. Hortin a náci rezsim, háborús bűnösök ellen a Nürnbergi-per előkészületeit. 23 háborús bűnöst (a legtöbb önként jelentkezett, „nem kellett keresni őket) megindították a már gyakran „hazugságper”-nek nevezett bosszúhadjáratot. Major R. Hortin 200.000 nyomtatott elfogatási parancsot küldött szét Bormann után.... Eredmény nélkül...azért őt csak távollétében tudta a tárgyaláson kötél általi halálra ítélni a bíróság. Bormann hiányzott a díszpáholyból... 1998-ban adták harmadszor tudtára a világnak: megtaláltuk a hírhedt Bormann koponyáját és csontjait. Tévedés kizárva! A központba befutott 6800 jelentés közt megtalálták az „igazit”. Elkerülte figyelmüket... Berlinben nemrég útépítő munkások egy koponya és pár csontra bukkantak. A munkát azonnal leállították. Megjelent a rendőrség, nyomozók, muzeológusok, s máris vitték vizsgálatra a csontokat. Hitler egykori sofőrje, Axmann vallomása (az akták közt volt) elmondása alapján a Weidendamm-hídnál látta utoljára Bormannt. Páncélos kocsik közeledtek, s Bormann egyik tank mellé szegődött, melyre bomba esett, s felrobbant. Szerinte senki sem maradhatott életben, aki a közelben volt. Másik szemtanú állította, hogy Berlinben a Lehrter-állomás közelében látta, amint szovjet katonák, két másik német katonával együtt legéppuskázták. Ott, az állomás közelében temették el mindazokat, akik ott elestek. A vizsgáltok, melyeket a mai modern technikával végeztek, 1972- ben azzal zárultak, Axel vallomása a való igazságot hirdeti, bár az akkor talált csontokban, melyeket az útépítők találtak meg, kimutatható méreg is. Lehet, hogy nem lövés, hanem méreg végzett vele (vagy mindkettő)? Végre megnyugodhatnak keresői. Azt hiszem, a világon nincs mégegy ember, vagy halott, akire ennyi időt és pénzt pazaroltak. Megérte? Kiknek? Terebessy Emőke
