Szittyakürt, 2001 (40. évfolyam, 1-6. szám)

2001-01-01 / 1. szám

Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség rövid története 2001. január-február St IttVAKÖfcf 3. oldal Az alábbiakban több fiatal olvasónk érdeklődésére megkíséreljük röviden ismer­tetni a KABSZ és ifjúsági szervezetének, az ABIT-nak (Antibolsevista Ifjúsági Tábor), történetét az általunk ismert adatok és szemé­lyes élmények alapján. Megjegyezzük, hogy a tanulmányban előforduló nevek tulajdonosai már mind a Hadak Útját járják s neveik említése csak tisztelgés emlékezetük előtt. Az 1942-es Doni áttörés és az utána bekövetkezett szörnyű visszavonulás túlélő­inek fejében fogant meg egy olyan szervezet létrehozása, mely szervezet szervező és felvilágosító tevékenységével reádöbbentheti az otthonmaradottakat a fronton szerzett tapasztalatok tudomásulvételére. A szovjet rendszerben az emberek csak közönséges rabszolgák. A falvak, a városok, a kolhozok és üzemek dolgozói teljesen ki van­nak szolgáltatva a bolsevik párt, közigazgatási és gazdasági vezetőknek. A tömegek nyomora elképzelhetetlen. A Vörös Hadseregben az egyszerű katonákat alig veszik emberszámba, csak elbutított és felhasználható tömegnek tekintik. A komisszárok élet és halál urai. Minden magyar katonában, aki megjárta a Keleti frontot, kitörölhetetlenül belevésődött, hogy ezt a rendszert és ezt a hadsereget nem szabad Magyarországba beengedni! A katonák a frontra kiérve megdöbbenten állapították meg, hogy a 2. Magyar Hadsereg felszerelése ruházat, gépesítés, fegyverzet, különösen nehézfegyverzet tekintetében nem felel meg a korszerű háború követelmé­nyeinek. Pl. A páncélos hadosztály harckocsi ezrede elavult, Ansaldó, Toldi, Skoda harck­ocsikkal vonult ki a frontra. Jellemző, hogy amikor a német vezetés meglátta ezt a jófor­mán használhatatlan anyagot, azonnal ren­delkezett az ezred Panzer IV harckocsikkal való átszervezésére és a személyzet megfelelő átképzésére. Sajnos a szovjet támadás megin­dulásakor az ezred még nem volt harckész. A Don kanyarban a helyzet akkor fordult válságosra, amikor a tőlünk D-re védő 8. Olasz Savoya "hadseregét, szinte órák alatt lerohanták a szovjetek és a magyarok ellen fordultak. 1943. január 12-én indult meg a szovjet támadás, ami rövid idő alatt áttörte a védelmi vonalat. Az Urivi áttörés másnapján az ezredeket, zászlóaljakat zömmel tartalékos tisztek vezetik. A tényleges tiszteknek, - tisztelet a kivételnek, sürgős elintézni valójuk akadt a 15-20 kilométerrel hátrább települt parancsnokságokon. Volt olyan gyalogezred, ahol a legmagasabb rangú tiszt egy t. vonatos százados volt. Itt bizony, valami nagy baj volt. Azoknak tehát, akik ezt a telet fogcsikorgatva: átéltek valamit tenni kellett. A frontkatonákból így ala-kult meg a KABSZ. Az alapító vezetők: Ney Károly t.szds., Bolhoy Imre t.szds., Szentmiklóssy Antal t.fhdgy., Ambrus József haditudósító karp.ti. Az utóbbi az egyetemi Turul Szövetség v. vezére és a Nemzetőr heti­lap tulajdonosa. 1943. március idusán a Tattersall-i zászlóbontó nagygyűlésen kérik fel v.Imrédy Béla t.huszár századost a szervezet elnökségére. Záróbeszédét így fejezte be, a szervezet halálfejes jelvényére ALFÖLDI GÉZA: Harcolok tovább! Hát én, Pajtás, harcolok tovább! Mi értelme? Még meg nem kérdtem, Mindig az árnyékos oldalon jártam De a fényt a becsületért, a hűségért fel nem cseréltem. Hát én, pajtás, harcolok tovább! Nem terem érte hír, se vagyon De amit tettem áruló módjára Se a nyakamért, se nagyobb darab kenyérért fel nem adom. Hát én, pajtás, harcolok tovább! És hogy e népért nem érdemes? Nem emberért harcolok én, pajtás, De eszmékért, miket Isten a szívekre rá úgy permetez. Hát én, pajtás, harcolok tovább! Mi értelme? Mi hasznom rajta? Nem is kérdem, mert a lelkemben ott ég A múlt, a jövő, a Tisza és az Isten örök parancsa. mutatva: „Innen a halál jele alól üzenem, a magyarság számára nincs más út, csak a győzelem, vagy a halál.” A történelem őt iga­zolta. A Keleti front gyors közeledése a Kormányzó Urat az angolszászok felé való közeledésre ösztönzi. A Törökországon ke­resztüli diplomata tapogatózások eredményte­leneknek bizonyultak. Közben Budapesten a kávéházi Konrádok a Dunántúlra ledobott amerikai ejtőernyős hadosztályokról suttog­tak. A kétséget Donován U.S. ezredesnek és két társának Budapesten v.Szombathelyi Ferenccel, a honvéd vezérkar főnökével való tárgyalásai tisztázták. Eszerint az amerikaiak Balkáni partraszállása elmarad. A három nagy szövetséges Yaltai és Teheráni megállapodása értelmében, Magyarország a Szovjet érdek­szférájába tartozik. így, ha a magyarok béketárgyalásokat akarnak, akkor a Szovjettel kell érintkezésbe lépniük. Szombathelyi és később a Faragó tárgyalásai jóllehet szigorúan titkosak voltak, mégis politikai körökben min­denki tudott róluk. így most már csak a ki­ugrás napja volt kétséges. 1944. szeptem­berében a kormányzó Lakatos Géza vezérezre­dest nevezi ki miniszterel­nöknek. Már 15-én a bel­ügyminiszter elrendeli a szélsőjobboldali vezetők letartóztatását. Erről az intézkedésről az érintettek kellő időben értesültek, s maradt idejük az előre kidolgozott tervek szerint cselekedni. A KABSz egyébként már régen ki­dolgozta a maga tervét, mely riadó esetén a tagokat századokba szer­vezve, stratégiailag fontos helyeken gyülekeztetik. Tagjaikat SS egyenruhá­ban a szervezet meg­különböztető jelvényével ellátja. Stratégiailag fontos utakat kellett lezárni, rádiót és telefonközpon­tokat elfoglalni. A bajtársakat a németek által zsákmányolt francia puskákkal szerelték fel. Az október 15-én délben a rádióban beolvasott kormányzói Szózat után a KABSz alakulatai azonnal elfoglalták helyeiket. A záró századok minden magyar gépjárművet, akár civil, akár katonai az előre kijelölt gyülekezőhelyre irányították, ahonnan később a szélvédőre ragasztott igazolópapírok segít­ségével távozhattak csak. Időközben egy sportrepülőgép Budapest felett röpcédulákat szórt le a Szövetség nevében, melyben a harc folytatására buzdított. Azonnal elindult egy szakasznyi KABSz harcos, Ambrul József vezetésével, egy Tigris harckocsi támogatásá­val a rádió elfoglalására. Jellemző a kiugrási kísérlet pongyola kitervezésére és kivitele­zésére, hogy a rádiót nem erősítették meg. így a szolgálatban lévő főhadnagy Ambrus Józsefet, mint személyes barátját üdvözölte, s azonnal csatlakozott a felkelőkhöz. Ambrus, mint rutinos haditudósító, - aki egyébként a rádiót is igen jól ismerte, a második emeleti stúdióból azonnal katonazenét sugárzott, majd rövid parancsokat továbbított. Innét keresték ismételten Beregfy Károly vezérezredest, aki a sors iróniájaként maga is egy záróalakulat telephelyén tartózkodott gépkocsijával együtt. Rövidesen beolvasásra került Poros János tábornok újabb hadparancsa, mely a honvéd­ség csapatait nyugalomra inti s bejelenti, hogy mindezideig csupán fegyverszüneti tárgyalá­sokról van szó. Ennek kimenetele még bizonytalan, ezért minden magyar egység a támadásokkal szemben változatlan erővel folytassa a harcot. Minden felesleges fél­reértés és zűrzavar elkerülése végett a legtöbb magyar parancsnok jelentette elöljáró német parancsnokának, hogy az elhangzott rádió­közleményektől függetlenül az illető egység a harcot változatlanul tovább folytatja. Idő­közben a rádió felszólította a Nyilaskeresztes Pártot, hogy küldjenek megfelelő embereket a rádió irányításához. így rövidesen megérke­zett Dr. H. K. Alföldi Géza költő társa­ságában. H. K. átvette a rádió igazgatását, Alföldi pedig elszavalta legújabb versét: Csak a gyökér kitartson... A rádió híradásai alapján világos lett a kiugrásba beavatott magas rangú tisztek előtt is, hogy a kísérlet nem sikerült. A kormány­kiáltvány még a két hadseregparancsnokot is megdöbbentette. Az eredeti tervek szerint a kiáltványnak egy későbbi időpontban kellett volna elhangzani és a hadparanccsal egy­­időben az átállást elrendelő, „az 1920. már­cius 1-i rendelet végrehajtandó” jelszónak is el kellett volna jutni az 1. és 2. hadsereg paranc­snokaihoz. Vöröss vezérezredes Beregfynek adott becsületszava ellenére azonnal átszökött az oroszokhoz. Másnap 16-án hadsereg parancs­noka, Miklós Béla vezérezredes, vezérkari főnöke Kéri Kálmán, vezérkari ezredes és parancsőrtisztje, Gartner alezredes tár­saságában a 16. harcvonalán átment az ellen­séghez. Ennek ellenére a csapatok fegyelmét az események nem törték meg s csak egyéni szökések fordultak elő. Délutáni órákban nyilas karszallagos civilek és SS egyenruhás KABSZ járőrök biz­tosították a főváros rendjét. A Budára rendelt karhatalmi zászlóalj parancsnokával, Mészá­ros István alezredessel az élen a pasarétre vonult, átált és megnyitotta a hadianyagrak­tárait Kovarcz Emil embereinek. Október 17-én a KABSZ berendezkedek a Bolyai Akadémián. A fegyveres testület áta­lakul a Halálfejes Légióvá. Őket a németek Zircre irányítják felszerelésre és kiképzésre. Az ifjúsági szervezet, az AB IT Budán maradt, és együtt harcolt a többi egyetemi zászlóal­­jakkaí a végsőkig. Az ABIT emberanyagát az egyetemi Turul Szövetség és a Magyar Megújulás Párt ifjúsági szervezetének tagjai alkották. A három alapítótag: Fádár Károly, Novák Károly műegyetemi hallgatók és Rácz György grafikus. Utóbbi a KABSz plakátjá­nak tervezője. Leghíresebb alkotása Páger Antal színművész kisleányát egy rob­banóbabával ábrázolja, mely alatt az írás: „Én is hadicél vagyok?” Utalva az amerikai ter­rorbombázásokra. A szervezés alatt álló Légió rövidesen eléri a 3500 főt s az alakulatot Kampfen­­gruppe Ney elnevezéssel a Viking ho.kö­­telékébe sorozzák. A ho.parncsnoka, Herbert Otto Gille SS.Obergruppenführer, ő vezette a IV. SS.pc. hadtestet is az első felmentési kísérlet során. Ezt a támadást a vezéri főhadi­szállás téves kiértékelések alapján Bicske térségében leállította. Innen a hadtestnek délre, Székesfehérvár és tőle keletre, a Sárrétán át kellett volna kiérni a Dunához, majd északra kanyarodva, felmenteni Buda­pestet. A támadás kezdeti sikerét ér el, és január 22-én elfoglalják Székesfehérvárt. A harcban a Légió is átesik a tűzkeresztségen. A városon kívül eső móri szőlőkben telepített szovjet tüzérségi állásokat kellett kiemelni. A fergetegesen rohamozó Légiósok végre is hajtják a feladatot, de súlyos veszteségek árán. A hír hamar eljut a magyar honvédelmi miniszter tudomására, aki egyébként sem szimpatizál a KABSz-szal. Előterjesztésére a legközelebbi Nagytanácsülésen a Nemzet­vezető elrendeli az alakulatnak Beregfy parancsnoksága alá tartozását. Neyt, Bolhoyt és Ambrust a parancs megtagadása esetén állampolgárságuk megvonásával fenyegetik. A rendeletet az adott körülmények közt ter­mészetesen nem lehetett végrehajtani, s így a Légió a háború végéig az eredeti besorolásban harcol. A fegyverletétel Steyerben, Graz közelében következik be az angolok előtt. Sturmbanführer Ney azonnal az amerikai zónába megy, a Felsőausztriai Steyerben felállított, külföldi SS gyűjtőtáborba kerül. Az amerikai katonai kémelhárítás, a CIC, felfi­gyel reá, s rövidesen összekötő lesz köztük és a foglyok között. Nagy szervezési tehetségét felhasználva, műhelyeket szervez a lágerben s mindent elkövet a foglyok érdekében. Az amerikaiakon keresztül érintkezésbe kerül a Szürke tábornokkal, Gehlen vezérezredessel, aki már az új német hadsereg szervezésén dolgozik. A hidegháborúban őt szolgálja értékes munkájával. Néhány éve hunyt el Münchenben. Bolhoy Imrét, az angol zónában, besúgók segítségével Himmler Márton US ezredes fej­vadászai letartóztatják és hazaszállítják. A Markó utcában pere lefolytatása érdekében újsághirdetésen keresnek terhelő tanút. Ennek hiányában átadják a szovjet hatóságoknak, akik Baden Badenben a magyarok által meg­­szált szovjet területen elkövetett atrocitások miatt, koholt vádak alapján 25 évi kényszer­­munkára ítélik. A Gulágra szállítják, ahol osz­tozik sok ezer hasonló bajtársának sorsában. Érdekes megjegyezni, hogy a Szálasi per tár­gyalásakor Lakatos volt miniszterelnök őt tar­totta a KABSz legveszedelmesebb emberének. Ambrus József szerényen meghúzódva egy kis osztrák faluban kitanulta az üvegfú­vást, s mint szakmunkás vándorolt ki az IRO segítségével Chilébe, ahol egyik alpítója s egyben mindenese is lett a Szt. István Kulturális és Segítő Egyesületnek. Egy üveg­ipari céget alpított Gamma néven. Minden hozzáforduló magyarnak igyekezett segít­séget nyújtani, ha mást nem, hát orvosi tanác­sot. 1956-ban keményen kiállt a szabad­ságharc mellett, s Pinochet tábornok is kitün­tette figyelmével. 1989-ben hunyt el, özveg­ye és két fia szépen megőrizték emlékét. Az ABIT vezetői közül csak Rácz Györgyről van tudomásunk, aki 1946-ban vidékről Budapestre utazott, de már a pályaudvaron felismerték. A népbíróság több­évi börtönbüntetésre ítélte. A kőbányai fegy­­házban kihasználták művészi képességét, s szovjet dicsőítő freskókat festettek vele. Jellemző, hogy segítőnek, az ugyancsak ott raboskodó Rátz Jenő volt honvédelmi mi­nisztert kérte, aki már igen rossz egézségi állapottal rendelkezett. így legalább az egyik bajtárs valamit tudott segíteni a másikon. A Májusi fegyverletétel után a Légió tag­jai kisebb csoportokban szivárogtak haza, ahol feljelentés esetében internálás s néhány évi börtön várt rájuk. Sokan nem tértek haza s a Francia Idegen Légióban kötöttek ki. A Dien Bien Phu-i légion temetőben sok bajtárs talált űrök nyugalomra. Az otthon élők 1956-ban, ahogy tudták, úgy segítették a szabadsághar­cosokat. Ez a kis megemlékezés főhajtás az eleset­tek és bebörtönözöttek emléke előtt, akiken beteljesedett Primo de Rivera tábornoknak, a spanyol Falange alapítójának hitvallása: ,,Inkább leszek egy percig hős, mint egy életen át rabszolga!” HSZM Történész Csoport Igazságtételt a Nemzet igaz hőseinek! 110 éve Szombathethelyen született dr, Bárdossy László miniszterelnök 55 évvel ezelőtt elsőként halt vértanúhalált Elmúlt év december 9-én 17 órakor, Bárdossy László kivégzett miniszterelnök születésének 110. évfordulólán, szentmisét mondatott a Magyar Igazság és Élet Pártjának Vas Vármegyei és városi Szervezetei, anrelyen részt vett többek között Haluskay Éndre vármegyei és Hegedűs Tamás városi MIÉP elnök. A szombathelyi Szent Erzsébet (Ferences) templomban dr.Ladocsi Gáspár tábori püspök fölkérésére, Bertha Tibor főtisztelendő atya mutatott be szentmisét illetve méltatta a mártír miniszterelnök munkásságát. December 10-én, advent második vasárnapján 12 órakor a Szent Márton úti temetőben lévő családi sírkertet megkoszorúztuk, ahol a főtisztelendő atya kiemelte, hogy Bárdossy László 1945. november 2-án mondta el, oktatni valóan gyönyörű, írásban 30 oldalt kitevő beszédét az utolsó szó jogán! BEFR Szombathely Imrédy és Ambrus

Next

/
Oldalképek
Tartalom