Szittyakürt, 2001 (40. évfolyam, 1-6. szám)

2001-01-01 / 1. szám

2001. január-február «IttVAKÖftt__________________________ DEMOKRÁCIA VAGY SZEMFÉNYVESZTÉS A POLGÁRI DEMOKRÁCIA ALJAS KETTŐSMÉRCÉJE A polgárinak mondott magyarországi liberális demokrácia hosszas huza­vona után hajlandó foglalkozni az úgynevezett „ügynöktörvénnyel”, mely kimondja - nem szószerinti közlésben -, hogy a törvény alá tartoznak a nyi­laskeresztes párt volt tagjai, az ÁVH-sok, pufajkások és a III/III-as ügyosz­tály besúgói és kedvezményezettjei. A kettősmérce aljassága ott mutatkozik meg, hogy a törvény nem egyfor­mán vonatkozik a két totális, egyeduralkodó párt tagjaira, hanem kivételt tesz. A nyilaskeresztes párt minden egyes volt tagjára vonatkozik a jog­szabály - akár követett el az akkori törvényekbe ütköző jogsértést, akár nem - , míg a kommunista párt (KMP, MKP, MDP, MSZMP) tagjait meg sem említi, holott köztudott, hogy a világkommunizmus áldozatainak száma - még békeidőben is - sokszorosan meghaladja a nemzetiszocializmus háborús áldozatainak számát. Tehát az a nyilas, aki nem követett el semmit, bűnös, mert belépett a párt­ba. Viszont az a kommunista, aki akár közigazgatási-, belügyi-, katonai-, vagy párthatalmánál fogva emberek százainak okozott helyrehozhatatlan károkat, meg sem említődik ebben a törvénynek csúfolt fércműben. Az ilyen „ törvény” már csak megfogalmazása által is tükrözi alkotóinak kilétét, politikai hovatartozandóságát, nemegyszer alkotója származását és rasszista szemléletét, mely ellen - szavakban - nagy hangerővel tiltakozik az illető - ha mások követik el őellene. Az ilyen „ törvényt” mi, nemzetvédő magyarok nem fogadhatjuk el, nem tehetjük magunkévá. Ha majd a 800 ezer MSZMP-tag is egyenlő elbánás alá esik a közel ennyi nyilaskeresztes párttagéval, akkor megfontolás tárgyává tesszük, hogy egy nemzeti párt tagságát egy kalap alá vegyük-e egy hazát­lan, magyarellenes, nemzetközi párt tagságával, akik - tudatosan, vagy tudatlanul - a világ legnagyobb bűnözőivel vállaltak közösséget, vagy maguk is az elkövetők között voltak. Azt hiszem, a megfontolást máris eldöntöttük ! Mag F. Károly Néhány fontos kiegészítés a fentiekhez. Ne ringassuk magunkat illiúziókban, a világkommunizmus még nem bukott meg.Történelmi tény, hogy a kommunizmus a nyugati polgári demokráciák édes gyermeke. Ma is ők tartják életben, nemcsak nemzetközi elismeréssel,de komoly gazdasá­gi és politikai segítséggel is. Jelenleg a világ legnagyobb marxista alapú kommu­nista pártja a kínai, amely közel 40 millió tagot számlál. S ennek a Kínának az ENSZ-ben döntő szava van, vétójoga is. A volt európai kommunista országokban sem számoltak le még a kommunizmussal, hiszen az utódpártoknak még mindig meghatározó szerepük van. A világháború óta nemzetközi szinten még mindig nem ítélték el a kommunizmust, ahogy azt annakidején a német nemzetiszocializmussal tették Nümbergben. Manapság ugyan közreadták a Kommunizmus Fekete Könyvét, de ez csak olcsó szemfényvesztés, a könyv nem érinti és mondja ki a lényeget. Magyarországon aztán végképp nem számoltak le a fél évszázados kommunista múlttal. A rend­szerváltozás elszabotálása is ide vezethető vissza, hiszen csak hatalomátmentés történt, mi több a kommunista utódpártok, fazonigazítva, de nálunk is megmaradtak. Dénes János országgyűlési képviselő volt az egyedüli, aki a parlamentben követelte a kommunista párt betiltását és bűnöző szervezetté való nyilvánítását, amiből nem lett semmi, hiszen egy többségében kommunistákból és ügynökökből álló parlamentnek ez nem volt érdeke. Ugyancsak Dénes János jegyezte meg akko­riban, a 90-es választások után, hogy a választás orosz katonai megszállás alatt történt, és a magyar nép többségi szavazat alapján kívánta, hogy gyökeresen szá­molják fel a kommunizmus maradványait, és legyen következetes elszámoltatás, amiből nem lett semmi, mert az MDF többségű parlament ezt is elszabotálta. Tehát a 90-es választás semmiképpen sem mondható szabadnak, mivel szovjet megszállás és megfélemlítés alatt történt. A frissen alakult politikai erőknek nem hagytak a megszerveződésre szinte semmi időt, miközben a kommunista alapú alkotmánymó­dosítást sebtében végrehajtották. A többi volt kommunista ország se birkózott meg a kommunista pártokkal. Csehországban ugyan hoztak törvényt arra, hogy a cseh kommunista párt „bűnöző jellegű szervezet” volt, de ezt már nem hajtották végre. Miközben egyes erők akkor követelték, hogy „törvényhozási szinten kell szembenézni a múlttal, mert az csak így válik lezárhatóvá.” Ott az 1948—1989-ig terjedő korszakot a jogtalanság idősza­kának nevezték, ami nem számított volna elévülési időnek. Nálunk még eddig sem jutottak el, hiszen a kommunista alkotmánymódosítás (1989) lehetővé tette, hogy utódpártok jöjjenek létre (MSZP, SZDSZ, Munkáspárt). „ÁRPÁD NÉPE” MEGDÖBBENTŐ! Avagy, a történelemhamisítók által elvetett konkoly, milyen hihetetlen „eredményt“ termett? Az ország becsületes, nemzetben gondolkozó tagjai lelkesen készültek az 1956-os forradalom és szabadságharc 44. évfordulójának megünneplésére. Többek között ennek jegyében került sor Solymá­ron a Konzervatív Kör rendezésében arra a találkozóra, melyre az emigráció két közis­mert tagját hívták meg előadónak. Zas (Szász) Lóránt költőt, a Los Angelesben megjelenő „Magyarok Vasárnapja” főszekesztőjét, és Lassan Györgyöt, aki 1956-ban a Práter utcai iskola parancsnoka volt, jelenleg sikeres üzletember, és az 56- os Magyarok Világszövetségének egyik alapító tagja. Zas Lóránt történelmi ihletésű verseit nagy érdeklődéssel hallgatta a közönség, melynek nagy része olyan 56-os harcos volt, akik sok éves börtönt szenvedtek el a forradalomban való részvételért. Legna­gyobb tetszést a „Nem Koppányt siratom” c. verse aratta. Ezt követően Lassan György lépett a mikrofon elé. Őt majdnem minden részt­vevő jól ismert. Többen még 1956-ból, a forradalom véres napjaiból, de legtöbben azért, mert ismerték azt az áldozatos tevé­kenységét, amivel az itthon 56-os szerve­zetek egységéért küzdött, de legnagyobb mértékben azért, mert az ő nevéhez fűződik az egyetlen 56 világtörténelmi jelentő­ségéhez méltó emlékmű felállítása a Tabánban. Lassan György a jelenlévők üdvöz­lésével kezdte beszédét, és ekkor történt a döbbent meglepetés! Az üdvözlet valahogy így kezdődött: „Nagy szeretettel üdvözlöm a megjelenteket. Örömmel látom, hogy nagyon sok 56-os bajtársam van jelen, köztük olyan kiváló emberek, mint Dr. Bokor Imre professzor .....” Egyetlen más név sem hangzott el! Mintha jeges szélfuvallat suhant volna végig a termen! Hiszen a jelenlévők leg­többje tudta, hogy Bokor Imrének semmi, de semmi köze nem volt a forradalomhoz! Ki sugallta Lassan Györgynek azt, hogy a sok jelenlévő hiteles 56-ost mellőzve, ezt a levitézlett Kádári ezredest üdvözölje mint forradalmárt? Milyen titkos és jól álcázott törté­nelemhamisító erőknek kellett működésbe lépniük, hogy egy olyan támadhatatlan és világszerte ismert 56-os forradalmárt, mint Lassan György megtévesztsenek, és azt a Bokor Imrét nevezze meg elsőszámú 56-os bajtársának, akinek jellemtelenségéről számtalan valódi 56-os forradalmár véle­ménye alapján könnyen meggyőződhetett volna. Bokor Imréről mindenki tudta, hogy még Rákosi idejében szerzett tiszti rangot és megbízhatósága révén küldték a Szovjet­unióba magasabb tiszti akadémiára. 1956- ban a Szovjetunióban tartózkodott, tehát a forradalomban semmiképpen nem vehetett részt. Az azonban nagyon is elképzelhető, hogy a szovjet katonaelvtársak kikérték a véleményét, tanácsát a jó helyismerettel rendelkező magyar elvtársnak, hogy milyen módon lehetne minél gyorsabban leverni a Magyarországon kitört ellenforradalmat. 44 év után nem lehet bizonyítani, hogy Bokor Imre mennyire működött együtt a szov­jetekkel a forradalom leverésében, az azon­ban bizonyos, hogy a forradalom leverésé­vel és a kommunista restaurációval egyet­értett! Ugyanis a Szovjetunió egyetemeiről, főiskoláiról és katonai intézeteiből eltávolí­tották mindazokat, akik a legkisebb rokon­­szenvet mutattak a magyar eseményekkel. A hazaküldött tanulók, katonák közül töb­bet felelőségre vontak, de a legtöbbet ki­zárták a felsőfokú oktatási intézményekből, vagy hosszú időre eltiltották a továbbta­nulástól. Bokor Imre nem volt ezek között, sőt, hazatérve a Szovjetunióból a legmeg­bízhatóbbnak és legfontosabbnak, a 60-as években legmodernebbnek tartott rakétás alakulatoknál kapott jelentős vezető beosztást. Később a Zrínyi Akadémiára helyezték fontos beosztásba és a Kádár rezsim éveiben érte el a legmagasabb főtiszti, ezredesi rendfokozatot. Ezt a szovjetek és kommunisták által évtizedekig megbízhatónak tartott elvtársat nevezte Lassan György 56-os bajtársának! Megdöbbentő! Az emberismeretnek ez a hiánya nem csak hiba, de nagyfokú sértés azokkal a for­radalmárokkal szemben, akik börtönben szenvedtek és szabadulásuk után is harma­drendű állampolgárokként vegetáltak, mialatt Bokor Imre a Szovjetunióban ké­pezte tovább magát, és utána sikeres karri­ert futott be. Az már csak hab a tortán, hogy Bokor Imre, egy Vincze János nevű barátjával együtt, - aki mellékesen a román Sekuritate ügynöke volt - egyike azoknak a bajke­verőknek, akik az 56-osok közé befurakod­tak, forradalmárokat gyalázva, rágalmazva és hiteltelen embereket favorizálva bom­lasztják az 56-os szervezeteket és gátolják az egység kialakulását. Javasoljuk Lassan György bajtár­sunknak, hogy ha már egyetlen 56-os bajtársát sem említett meg név szerint, akkor ne egy kétesmúltú egyént tiszteljen meg bizalmával, még akkor se, ha ez előző elveit és elvtársait megtagadva „leleplező” cikkeket írogat a kommunistákról, azonban e leleplező cikkek egyre gyakrabban az MDF, a MIÉP, és a Kisgazda Párt egyes vezetői ellen irányulnak. - Vajon kiknek a megbízásából? -Ugyanezt javasoljuk az „Igazunk 56” lap tisztelt Főszerkesztőjének, Rácz Sándor József bajtársunknak is, mert aki először elárulja kommunista katonatársait, majd a rendszerváltásért küzdő társai ellen fordul, arról feltételezhető, hogy a múltját rejtegető köpenyét, - ha az érdeke úgy kívánja - tovább fogja forgatni. Egy csalódott 56-os NEPEMHEZ Magyar ruhád fakó, kopott Zászlód tépett, vértől ázott Hollók fészke régi honod, Szent koronád meggyalázott! Zsarnok dőzsöl Budavárban, Koldus lettél szép hazádban! Elorozták földed, gyárod, ősi jussod licitán most! Ezer Démon, gyilkos agyar, Pusztít mindent ami magyar! Nem ringatnak édes álmok, Hallgatnak a magyar bárdok. Dicső múltunk eltemetve, Hazát gyaláz bitang nyelve! Honszerelem kialudott, Anya nem szül szép magzatot. Hit, remény és egy akarat, Lélek nélkül üres szavak! Árva népem mi lesz veled? Lesz e néked még ünneped? Lesz e régi márciusod, Rügyfakasztó szép tavaszod? Magvetésből arany kalász, Nyári estén harangzúgás? Tárogatón Kossuth nóta, Lesz e sereg vezényszóra? Hazafiak! Honleányok! Tűzzétek ki kokárdátok! Esküdjetek a hazára, A szent magyar koronára! Magyar legyen imádságtok, Szabad lesz és nagy hazátok Szenedits Jenő

Next

/
Oldalképek
Tartalom