Szittyakürt, 2000 (39. évfolyam, 1-6. szám)
2000-11-01 / 6. szám
10. oldal «ITîVAKÔkî 2000. november-december ÜNNEPELT AZ ORSZÁG Az úgynevezett rendszerváltás óta eltelt 10 évben, most éreztem először, hogy valóban felszabadultan, őszintén, - a hivatalos állami vezetést is beleértve - emlékeztek meg az 1956-os forradalom évfordulójáról. A legmeghittebb és legbensőségesebb megemlékezésre a Tabánban, az egyetlen 56-hoz méltó emlékműnél került sor. Itt egy gondolat erejéig álljunk meg! Az elmúlt 10 évben három kormány váltotta egymást, - ebből kettő nemzetinek mondja magát - de egyiknek sem jutott eszébe, hogy a forradalomnak olyan emlékművet állítson, amilyet annak világtörténelmi jelentősége megérdemelne. A Los Angelesi 56-os Magyarok Világszövetsége, és annak elnöke, Lassan György évekig gyűjtötte a pénzt, hogy felállíthassák itt Budapesten azt az emlékművet, mely ez ideig az egyetlen - hiányosságai ellenére — méltó 1956 emlékéhez. Október 22-én délelőtt itt gyűltek össze azok a forradalmárok, akik 1956 véres napjaiban világtörténelmet írtak. Mintha a Jóisten is simogatná az őszülő hajú egykori Pesti Srácokat, gyönyörű, verőfényes őszi napsütés fogadta a gyülekezőket. A környező hatalmas fák sokszínű lombjai, mint egy bazilika oszlopai vették körül a szelíd lankájú domboldalt.Kanadától- Ausztráliáig, az USA-tól - Európa szinte minden országáig megmozdultak és eljöttek az egykori harcosok, hogy találkozzanak és együtt ünnepeljenek az itthon maradt és hosszú börtönbüntetést szenvedett bajtársaikkal. Az ünnepély összekötő szövegét a kivégzett forradalmár, Ekrem Kemál fia, György mondta. Egymás után szólította a mikrofon elé az ünnepély szónokait, köztük Lassan Györgyöt, az emlékmű megálmodóját és Zas Lórántot az emigráció legismertebb költőjét. Az ünnepély színvonalát nagyban emelték vitéz Szilágyi Lajos színművész nagy átéléssel elszavalt versei. Délután a Műegyetemen folytatódott az ünnepségsorozat. A szépen feldíszített és zsúfolásig megtelt aulában, az elnöki asztalnál a Köztársasági Elnök és az Oktatásügyi Miniszter volt a díszvendég. Az ünnepély megnyitójaként Kellner Lajos bajtársunk azzal a hatalmas lyukas zászlóval vonult be, amelyik az elmúlt évtizedekben egész Európát bejárta, ahol magyar ügyről, a forradalom eltiprásáról emlékeztek meg. A több ezer jelenlévő felállva tisztelgett a forradalom világszerte ismert jelképének. Az ünnepi szónok Pokornyi Zoltán Oktatásügyi Miniszter, beszédében nagyszerűen és tárgyilagosan értékelte a forradalmat. Kiemelte a műegyetemi ifjúság szerepét az október 23-i tüntetés elindításában és a pesti fiatalok és munkások hősiességét a forradalomban, a fegyveres harcokban. Először fordult elő hivatalos megemlékezésen, hogy kimondták azt a tényt, hogy Nagy Imre kommunista volt, nem akart forradalmat, csak reformokat és a forradalmárok sikerei kényszerítették az egyre radikálisabb követelések elfogadására. Az ünnepély befejezése után a több ezres tömeg, zárt sorokban , - mint 1956- ban - elindult a Bem-tér felé, hogy onnan majd fáklyás felvonulással induljon tovább a Parlamenthez. Másnap, 23-án délután két órakor a Corvin-közben gyülekeztek az emberek. A Corvin-közi Bajtársi Közösség szervezésében emlékeztek meg a forradalomról a legvéresebb harcok színhelyén. Mintegy kétezer ember előtt Homoki János a Honvédelmi Minisztérium Államtitkára kemény szavakkal ítélte el azokat a reformkommunistákat, akik meghamisítják a forradalom történetét és elorozzák a dicsőséget a Pesti srácok elől, akik pedig a legnagyobb áldozatot hozták a forradalom napjaiban és legtöbbet szenvedtek a megtorlás éveiben. Lezsák Sándor Országgyűlési Képviselő beszédében kiemelte, hogy az 56-os harcosokat, még életükben kellene 1956 történelmi nagyságához mérhető erkölcsi és anyagi megbecsülésben részesíteni. Este a Kongresszusi Központban a Magyar Igazság és Élet Pártja ( MIÉP ) tartott ünnepi megemlékezést. À Bocskai-színpad művészei felejthetetlen műsorral adóztak 1956 emlékének. Minden szavalatot és énekszámot szűnni nem akaró vastapssal jutalmazott a közönség. A műsor után Csurka István visszafogott, de mélyreható gondolatokkal emlékezett a forradalomra. Kifejtette, hogy 1956 nemzeti forradalom volt, ami szellemében összeegyeztethetlen napjaink kialakulóban lévő globalista világával. A nagysikerű emlékgyűlés a Szózat és a Székely Himnusz eléneklésével ért véget. Összegezve a két nap eseményeit, örömmel kell megállapítani, hogy végre háttérbe szorult az a történelemhamisító szemlélet, hogy az 1956-os forradalom előkészítői, hősei és mártírjai a reformkommunisták voltak. Az ünnepségek szónokai közül eltűntek az SZDSZ által favorizált „56-os hősök” a Mécs Imrék, a Vásárhelyi Abelovszky Eliz 1958 embere Okos és fölényes, mint minden áruló, aki idejében megmentette bőrét. Elkobzott javakon-hízott teste dúskál felejtvén a lelkét, a sivárt, a pőrét. Krokodil könnyekkel búcsúzik társától... lenézve szánja, miért volt ostoba? Mért nem látta a harc reménytelenségét... jött volna megtérőn a győztes táborba? Évtizedek jöttek, s a nyűtt álarc alól Napvilágra került a rothadó jellem, aki elárulta a hitet, jövőt, hazát, Börtönök, sírboltok és a menedék-városok feltárják szépségét a bukott hősöknek... s megkínzott alakjuk mögött a glóriát! Miklósok, akik Nagy Imrén és Maiéter Pálon kívül nem ismertek más „forradalmárt”. Most azok a politikusok voltak az ünnepi megemlékezések szónokai, akik tudták és elismerték, hogy a forradalom hősei a pesti fiatalok, a Tóth Ilonkák, a Mansfeld Péterek voltak! Igaz, a reformkommunisták még elkeseredett utóvédharcot folytatnak. A döntően liberális kézben lévő média segítségével a TV-ben, a Rádióban, az újságban még a Soros György által támogatott un. 56-os Intézet és a levitézlett Történelmi Igazságtétel Bizottság emberei „magyarázták” a forradalmat, de hiteltelen szövegük egyre kevesebb embert tud megtéveszteni. 35 év kommunista és 10 év reformkommunista, történelemhamisító hazudozásai után, ha megkésve is, de felszínre tör az igazság és a valódi értelemben vett forradalom és annak hősei, ha nehezen is, de még életűkben elérik a méltó elismerést! Szalay Róbert történelemtanár a a Varga Miklós Szvorák Kati Szabó Csilla Makrai Pál Dörner György Rockopera 1956-ról Tíz évnek kellett az un. rendszerváltás után eltelni, hogy egy lelkes művészcsoport összeálljon és magánkezdeményezésként, - sajnos hivatalos állami támogatás nélkül - megalkossa az „István a királyihoz hasonlóan az 1956-os forradalom emlékét megörökítő rockoperát, „Aki magyar... 1956” címmel. Adorján András és Kocsis L. Mihály szövegkönyve alapján, Jenei Szilveszter zeneszerző vállalkozott az áldozatos és nemes feladatra 2000. október 31-én az Átrium Hyatt hotelben megtartott sajtótájékoztatón ismertették a darab létrejöttének előzményeit, nehézségeit és adták közre „arspoetikájukat” azzal a CD lemezzel, ami a rockopera néhány részletét mutatja be. „Ezzel az összeállítással hívjuk mindazokat: akik szeretnének együtt tisztelegni a forradalom hőseinek és áldozatainak emléke előtt, a még élő túlélőknek elmondani, hogy köszönjük, s e mű támogatójiként hozzájárulni ahhoz, hogy 1'956 dicsősége továbböröklődjék gyermekeink és unokáink szívében! Az Aki magyar... / 1956 alkotói Tudósító: Gál margit
