Szittyakürt, 2000 (39. évfolyam, 1-6. szám)
2000-11-01 / 6. szám
Molnár Lajos A VII. NAGY SZITTYA TÖRTÉNELMI VILÁGKONGRESSZUS MILLENNIUMI MEGNYITÓ BESZÉDE 2000. november-december «IttVAKÖfcT 3. oldal Tisztelt Kongresszus, Kedves Magyar Testvérek! A Hungária Szabadságharcos Mozgalom, a Körösi Csorna Sándor Történelmi Társaság, az 56-os Magyarok Világszövetsége, az 56-os Világtanács, a Szabad Magyar Református Egyház, a Magyar Védőkar Mozgalom, a Magyar Nemzeti Világ Tanács, a Japán Magyar Kulturális Társaság, a Lorántffy Otthon által rendezett VII. Nagy Szittya Történelmi Világkongresszust ezennel megnyitom. Őszinte magyar szeretettel köszöntőm az előadókat, a szervezetek és egyházak vezetőit, és a mélyen tisztelt támogatóinkat akik immár hetedszer lehetővé tették e kongresszusnak a megrendezését, és minden megjelentet, akik ebben a történelmi jelentőségű millenniumi kongresszusban résztvesznek. A sokezer éves kárpátmedencei SZITTYA - HUN - AVAR - MAGYAR folytonosság utolsó nagy eredménye a 896-al kezdődő Árpádi Magyar Birodalom megszervezése volt, mely meghatározó történelmi tény maradt Európa fejlődésében a mai napig. Ez az év egy millenniumi év melyet Szent István megkoronázásával és a nyugati kereszténység fevételétől számítva ez év augusztus 20- án nagy ceremóniával ünnepelt a nemzet. A díszletek, a zászlófelvonás, a katonai eskütétel, a zenei aláfestés és a harci zászlók díszszázados felvonulása, ahol először szerepelt az 56-os lukas lobogó, tomboló sikert aratott és azt a látszatot keltette, hogy Magyarország visszatért a 30-as évek nemzeti eszmevilágához. Vessünk egy pillantást az ünnepi beszédek tartalmára, mert ez alkalomból megszólaltak a Magyar Köztársaság vezető politikusai. Orbán Viktor Miniszterelnök a parlament előtt megtartott beszédében Emese álmával kezdte és István álmával folytatta, hogy megszületik Európa szívében egy erős, gazdag, független, szabad, európai ország. Ennek az államiságnak ezeréves évfordulóját a Magyar Millenniumot ünnepeljük. „Amikor István király emléke előtt fejet hajtunk, tisztelettel, hálával és elismeréssel emlékezünk meg mindazokról, akik harminchat emberöltőn át becsülettel tették a dolgukat." Az elnök aztán így szólt: „Elviseltünk kilenc rendszeiyáltást, túléltünk hat államformát, négy határrevíziót, három forradalmat, két világháborút, és kibírtuk, hogy háromszor léptek idegen csapatok az ország területére". „Csak az utolsó hatvan esztendőben több mint egymillió embert veszítettünk.” A miniszterelnök ezután szép szavakkal búcsúzott minden magyartól, mert „mindenkire szükség van és mert, senki sincs akinek álmáról lemondhatnánk." Tisztelt Kongresszus! Emese álma az ősi Turullal jelzett magyar hitvilág gyönyörű emléke. De Emese mást álmodott, mint ami velünk történt az elmúlt ezer év alatt. Nem a testvérharcot, nem az idegen uralmat, nem a behódolást, nem a megalkuvást, ami a nyugati kereszténységre való áttérés után bekövetkezett. István király Árpád Vezér által megszervezett, a keleti kereszténységre alapozott erős szabad birodalmat örökölt. Erre ott a sok bizonyíték amit 1996-ban Magyarországon kiállítottak a honszervezés évfordulója alkalmával. A feltárt Árpád korabeli sírok bizonyítják, hogy a magyar harcosok nyakában kereszt volt és Nagy Boldogasszonyt ábrázoló érmek, tehát keleti keresztények voltak, nem pogányok. Nem a Római Katolikus vallás felvétele biztosította számunkra a létet, hanem az ősi Turullal jelzett hit. István Király a nyugati kereszténységre való áttérésben egy békés együttélési lehetőséget keresett a Német Római Császársággal szemben, de azok csak Trójai falónak tekintették, amit sikeresen végre-is'hajtottak. Az idegenek vallási segítőkészséggel beáramlottak az országba, ahol Koppány felnégyelésétől kezdve háromszáz év alatt az Árpádház kiirtását keresztülvitték. Ez a kongresszus Szabó Dezső szavaival élve Koppány Vezér a „megtartó magyar” szellemében ünnepel, aki a magyarság jövőjét ősi adottságában látja, aki folyton fellázad és folyton legyőzetik az idegen érdekek elleni küzdelemben. A millenniumi ünnepnek méltó folytatása a Bazilikában megtartott szentmisével folytatódott. Ezen a misén Angelo Sodano bíboros, pápai küldött szólt a nemzethez. „Kedves Magyarok. Szent István királytól nem csak a II. Szilveszter pápától kapott királyi koronát kaptátok. Rátok hagyta az ő szellemi végrendeletét az Imre Herceghez írt intelmeiben. Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsd és becsbentartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.” Ez a pápai üzenet a folyamatos Vatikáni egyházpolitikát és a hazai idegen szellemű kultúrpolitikát tükrözi. István királynak a pápaság nem adományozta a koronát, hanem a nyugati kereszténységre való áttérésnek egy feltétele volt a korona visszaszolgáltatása. A Magyar Szent Korona nem Rómától lett szent, hanem az szent ereklye volt már a Pártus Birodalom szabír vagy szavár magyarok akkori tartózkodási helyén, amit később Atilla örökölt. Ezt a koronát rabolta el Nagy Károly 795-796-ban az avarok kárpátmedencei birodalmából, ahol 24 keleti keresztény püspökség létezett. A Magyar Szent Korona az avar-magyar állami jogfolytonosság bizonyítéka, és mint ilyent, István király nyomatékos kérésére szolgáltatta azt vissza 1000-ben II. Szilveszter pápa és Otto németrómai császár. 1000. IV. 21-én Otto Aachenben felnyitja Nagy Károly sírját és kiveszi a Magyar Szent Koronát a jogarral és sok más ugyanazon módon készített hun-szabír-avar-magyar kincsesei együtt. Október 2-án Rómába viszi II. Szilveszter pápához, aki azt rövid idő múlva átadja a magyar küldöttségnek. Csómor Lajos történész ezt kiválóan leírja őfelsége a Magyar Szent Korona című könyvében. De vizsgáljuk tovább a rövid, de sokatmondó pápai üzenetet. Amikor II. Pál pápát megválasztották, az első megnyilatkozása az volt: én a szlávok pápája vagyok, de nekünk magyaroknak, a jövevények becsben tartását hangsúlyozta, nem a nemzeti létünk ápolását, amit az elmúlt évtizedek alatt véghezvitt több millió abortusz súlyos veszélybe hozott. Ez egy időszerűbb és ésszerűbb intelem lett volna a mai Magyarországhoz, mint az agyondédelgetett jövevények sorskérdése. Ebben az évben II. Pál pápa Jeruzsálemben mindenkitől bocsánatot kért az egyház 2000 éve alatt elkövetett hibáiért, de az ősi magyar keleti keresztény hitvilág tűzzel vassal való irtását elfelejtette megemlíteni. Ha az egynyelvű, egyszokású ország gyenge és esendő, akkor miért nem mondta ezt a románoknak, amikor a moldvai csángó magyarok, magyarul beszélő papokért könyörögtek. Kedves Magyar Testvérek. Az elmúlt kétszáz év alatt az idegen befolyás alatt álló hivatalos történetírás minden eszközzel igyekezett lerombolni a magyar nép szkíta-hunavar-magyar származás tudatát, helyébe állítva a finn-ugor származás elméletet. 1877-ben Trefort Ágoston az Osztrák Magyar Monarchia kultuszminisztere is e politika mellé állt, amikor kijelentette, hogy „mint miniszter az ország érdekeit kell néznem és ezért a külső tekintély szempontjából előnyösebb finn-ugor származás princípiumát fogadom el, mert nekünk nem ázsiai hanem európai rokonokra van szükségünk. A kormány a jövőben is csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finnugor elmélet mellett tőrnek lándzsát.” Ma már történelmi tény, hogy Trefort Ágoston döntése nem a nemzet érdekeit, hanem éppen folyamatos és ma is tartó pusztulását segítette elő. A magyar kultúrpolitika tudatosan járult hozzá a Trianon-i tragédiához és ma a Magyar Tudományos Akadémia folytatja. Bizonyíték erre Glatz Ferenc, volt pártitkár az MTA elnökének a hazai Magyar Hírlapnak adott nyilatkozata. A nemzetet nem az állam, hanem a kultúra tartja össze. Glatz Ferenc szétválasztja az állampolgári és a nemzeti tudatot. Szerinte „a XXL század a közösségi azonosságok sokszínességét fogja hozni. Identitásplurarizmust". Aztán büszkén hozzátette „Az? még csak megértik, hogy miért vagyok elkötelezett híve a magyar kisebbségvédelemnek, de azt már kevésbé, hogy miért vagyok olyan elkötelezett híve a magyar-országi szlovák, román, szerb, horvát, német és más alapon szerveződő kisebbségi kultúráknak, így például a magyarországi zsidóság intézményes megtartásának." Glatz Ferenc szerint akik másként gondolkodnak, azok vagy nem rendelkeznek világpolitikai látókörrel vagy tudásanyaguk elöregedett. Ezt még megtoldotta „itt van például a mi ezeréves történelmünk már említett legcsodálatosabb sajátossága a befogadókészség.” Zárószavaiban így nyilatkozott: „Hát ilyen sokoldalú a mi hagyományvilágunk és bizony itt az ideje, hogy az egészet újraértékeljük. Függetlenül a nagy államalapító király ünnepétől.” Volt még sok ünnep különböző helyeken. Kovács László MSZP elnök a Margitszigeten sürgette a magyarokat, hogy vegyék át az európai szabályokat, szokásokat a mielőbbi uniós csatlakozás érdekében. Torgyán József Földművelési miniszter Csengerben kenyeret szelt , aztán Mátészalkán Szent István szobrot avatott, ahol kijelentette az uniós csatlakozásra vonatkozóan, Hogy, „mi leszünk az unió keletre tolt helyőrsége.” A március 15-e téren a hazai nemzeti ellenzék seregszemléjén Csurka István MIÉP elnök mondott beszédet. Az ezer éves összevetésében párhuzamot vont István Király megkoronázásával és a nyugati kereszténység felvételével bekövetkezett rendszerváltás és az 1989-ben történt reformkommunisták rendszerátmentése, és annak következményei között. Az 1989 óta tartó idegen irányítású nemzetromboló politikai állapotok jellemzésében megközelítette a valóságot, de az ezer évvel ez előtti eseményeket hibás és káros történelmi beállításban tálalta. Az akkori rendszerváltásról Csurka így szólt:„a fordulat azonban nem idegen hatalom ránk erőszakolt kényszere volt, hanem a vezetők és elsősorban az Árpádházi királyok, a Megyer törzs vezetőinek a belátásából fakadó elhatározás, amelyet az egész nemzetnek, mind a hét törzsnek követnie kellett.“Aztán így folytatta. „ Ehhez új kultúra kellett, hűbéres rendszer, újfajta hierarchia, újfajta egymásközti viszonyokra volt szükség.” Hajmeresztő ! Őseinknek a tudás népének, az írás és kerék feltalálóinak, új kúltúrára volt szüksége. Csurka István nem akarja tudomásul venni, hogy ezer évvel ezelőtt István Király egy erős birodalmat örökölt, és nem volt szükség rendszerváltásra, és a nyugati keresz-ténység felvételével az idegenek beáramlottak az országba aminek következménye polgárháború lett, felnégyelés, megvakítás, élve temetés. Nekünk évezredekre visszanyúló magas kultúrájú és erkölcsű nemzetnek, nem volt szükségünk új kultúrára, új egymásközti viszonyra. A pogánynak csúfolt ősi magyar hagyományok és rovásírásos emlékeink tűzzel-vassal való pusztítása célszerűen pontosan azt a belső bomlást idézte elő, amiből a tragédiák sora következett. Árpád Birodalmának hegemóniáját, amit a csatatéren nem lehetett megtörni, belülről idegen kezek sikeresen megbomlasztották, és a nemes királyi szkíta örökségű nemzetet fokozatosan jobbágy sorsba taszították, amiből nem tudtunk kimászni a mai napig Tisztelt Kongresszus. A millenniumi megemlékezéseken elhangzottak élénk bizonyítéka, hogy miért van olyan nagy jelentősége itt az emigrációban megrendezett VII. Nagy Szittya Történelmi világkongresszusnak. Mi is ünnepiünk, de igaz tartalommal és ősi magyar szellemmel. Visszataszító és megalázó hallani, amikor a Magyar Állam másság imádatban szenvedő mai vezetői az elszakított és megszállt magyar területek magyar lakosságát állandóan a kisebbségi jelzővel kirekesztik a nagymúltú Magyar Birodalomból, és a Szent Korona által biztosított állampolgársági jogviszony felett vitatkoznak. Nyilvánvaló elfelejtették vagy nem akarják tudomásul venni, hogy a Kárpátmedence mindenkor a Magyar Korona Felségterülete, ahol ma is a Magyar nemzet a többség és mindenki más a kisebbség. Négykézláb rohannak az Európai Unió lidérce felé, elfelejtve, hogy Európa soha sem érdemelte meg a magyar véráldozatot, sem Muhinál, sem Nándorfehérvárnál, sem Mohácsnál, sem 1944-45-ben, sem 1956-ban. Midezért cserébe kaptuk 1920-ban Trianont, 1947-ben Párizst, 1956-ban Yalta-folytonosságát és a velejáró negyvennégy éves Szovjet megszállást. És mindezek után a választott vezetők önhatalmúlag lemondanak a Magyar Korona Felségterületeiről, kiszolgálják a másságot, behódolnak idegen hatalmaknak és elárulják a nemzet örökségét. Tisztelt Magyar Testvérek! Ez a kongresszus a kirekesztett Nemzeti Emigráció és az elszakított területek Magyarságának Csúcskonferenciája. Ez a Kongresszus egy Kiáltvánnyal fordul majd a Nemzethez, követelve a határonkivüli 5 millió magyar jogait akik a politikai pártok és vezetők kénye kedvének vannak kiszolgáltatva. Követeljük Trianon felszámolását, mely körülöttünk már összeomlott, most rajtunk a sor. A Magyar Nemzet egyharmada ki van zárva a törvényhozásból és meg van fosztva az önrendelkezési jogától. Magyarország millenniumi politikai realitásán sürgősen változtatni kell. A vörösbárókból átvedlett új gazdag elit tulajdonában van a nemzetgazdaság irányítása, minden intézmény kulcspozíciója és döntő befolyás a politikában. Ezek a kalmárlelkű, öncélú káder menedzserek politikai értékrendje nem sokban egyezik az új liberál demokráciával, de annak alkalmazásával tartja fenn magát. A volt pártbürokratákból és technokratákból álló nemzeti öntudat nélküli vezető réteg kizárja a nincstelen tömegek felemelkedési lehetőségét. Ez a történelmi számonkéréstől mentes nomenklatúra által kontrolált politikai hálózat behatolt a társadalom minden intézményébe. A volt pártállam alapjaira épült új rendszer legitimitása a reformkommunisták történelmére hivatkozó jogfolytonosságból ered. Ennek a folyamatnak pedig a gazdasági hajtóereje a korrupció által biztosított pénzáramlat lett, melynek szerves része még ma is létező olajmaffia, aminek szálai behálózzák az államhatalmat és megbénítják a nemzeti gondolkodású politikusok cselekvőképességét. Ezzel szemben a kiábrándult, bizalmát vesztett, anyagi bázist nélkülöző nemzeti irányzatú réteg atomjaira van szétesve, és képtelen egy tömegmozgalmat létrehozni és megtalálni egy valódi rendszerváltáshoz vezető utat. Az egyén a pártrendszeren belül vagy azon kívül szélmalom harcot vív a hatalommal amíg belefásul. Ez a kongresszus nem véletlenül októberben került megrendezésre, mert ez a hónap a nagy magyar mártírok harcának ideje. Az 1848-as Szabadságharc Aradi vértanúi, az 1944. október 15-én megalakult kormány, mely a vértanúhalálig küzdött a Bolsevizmus ellen és az 1956-os Szabadságharc elszánt katonái, akik kitörtek a Yaltai kényszerzubbonyból, mind egy hősi eposzt alkotnak a Magyar Nemzet történelmében. Koppány Vezér az ezer év óta tartó idegenek elleni harcnak jelképe, és mi ennek szellemében ünnepiünk, emlékezünk és hadat üzenünk az ellenségnek, az árulóknak, a megalkuvóknak és győzni fog a Nemzet, mert az ősi hit szellemében cselekszünk.
