Szittyakürt, 2000 (39. évfolyam, 1-6. szám)
2000-11-01 / 6. szám
A KÁRPATOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. «lîîVAKOfcî A HUNGÁRIA SZABADSAGHARCOS MOZGALOM LAPJA 1956. OKTÓBER 23. XXXIX. ÉVFOLYAM 6. SZÁM - 2000. NOVEMBER-DECEMBER_______Ára: 2,25 US dollár NAGY SIKERREL ZÁRULT A VII. NAGY SZITTYA TÖRTÉNELMI VILÁGKONGRESSZUS! ZÁRÓNYILATKOZAT A Vil. Nagy Szittya Történelmi Világkongresszus a száműzött Nemzeti Emigráció és a Szent Korona felségterületén élő magyarok csúcskonferenciája. A világ minden tájáról tudósok, kutatók, történészek, politikusok és közírók hetedik alkalommal gyűltek össze, hogy megvitassák a magyarság őstörténetével, a múlt, a jelen és az elképzelt jövővel kapcsolatos kérdéseket, problémákat. Ebből az alkalomból felhívással fordulunk a Magyar Kormányhoz, az Országgyűléshez, a Magyarok Világszövetségéhez és a Magyar Nemzet minden tagjához. Az elmúlt évszázadok magyar tragédiái véráldozatban és területi veszteségben szinte egyedülállóak a Világ nemzeteinek történelmében. Ennek okait és az ebből adódó feladatokat tévesen magyarázza a hazai történelemszemlélet és a politikai vezetés, mialatt idegen hatalmaktól, illetve a NATO-tól, és az Európai Közösségtől várja a megoldást. Nemzetünk olyan mélypontra jutott, ahonnan csak szervezetten, önerőből, radikális és következetesen új tettekkel érheti el a szabad, független, erős Magyarország és a Magyar Nemzet milliói egységének megteremtését. Ezen millenniumi csúcskonferencia a következő javaslatok alapos megfontolását és megvalósítását kéri, azzal a meggyőződéssel, hogy azok hiányában újabb lehetőségeket mulasztunk el Nemzetünk felemelkedéséhez és hosszú távon való fennmaradásához: 1. Felkérjük a Magyar Kormányt, a törvényhozókat és közéletünk minden képviselőjét, hogy alkotmányos életünk kiteljesedése érdekében, vegye figyelembe a Magyar Szent Korona által biztosított jogrendet, illetve oldja meg a Szent Korona felségterületén született magyarok és magyar származású egyének jogosultságának feltételeit a magyar állampolgárságra. 2. Ennek értelmében csatlakozunk a Magyarok Világszövetsége legutóbbi javaslatához, amely szerint a Világon bárhol élő magyar kérheti a külhoni állampolgárságot, mivel a történelmi események következtében magyarok milliói kerültek idegen állampolgársági kötelékbe. 3. Az Európai Közösség több vezető tagállama részese volt a trianoni őnépirtó határozat kidolgozásának. Ezt a szégyenletes kényszerállapotot 1947-ben Párizsban számunkra tovább bővítették. Azóta Németország egyesült, Jugoszlávia, Csehszlovákia és a Szovjetunió megszűnt létezni, Románia bomladozik, új országok és határok születtek. Csupán az elszakított területeken élő sok millió magyar maradt kirekesztve hazájából a nemzetáruló, úgynevezett alapszerződések miatt,amelyek örök időkre lemondtak az ott élő magyarokról, illetve a területekről és az ottmaradt nemzeti vagyonról. A jelen kongresszus mialatt emlékeztet a nagyhatalmak felelősségére, javasolja azt, hogy az alapszerződéseket vizsgáljuk felül és minden magyar egyéni, illetve közösségi önrendelkezési jogát biztosítsák. 4. Kongresszusunk nyomatékosan felkéri a Magyar Kormányt és a törvényhozást, hogy kezdje meg az 1989 előtt felvett kommunista kölcsönök, mintegy 20 milliárd US Dollár, illetve az azóta és emiatt felduzzadt 34 milliárd US Dollár kérdésének nemzetközi mértékű megoldását, a jelenlegi állapot teljesmértékű átvilágítását, illétve a személyi felelősség kérdésének megállapítását. A jelenlegi helyzet erőszakos fenntartása megindokolhatatlan, a nemzet biológiai pusztulását okozza, illetve a kimeríti a népirtás tényét, ami törvénytelen állapot. 5. Az új évezred kezdetén követeljük, hogy a Szittya Történelmi Világkongresszusok tárgyilagos, történelmi igazságfeltárásra való törekvése értelmében, magyar szellemben írjuk újra történelemkönyveinket. Az elavult, felelőtlen, egyházi és idegenérdekű, öncélú téves tanokat ne terjesszük önmagunkról. 6. Javasoljuk, a magyar kormány törvényben szabályozza, hogy az összes akadémiai kiadványt, tankönyvet, szóróanyagot, amelyet a magyarság önmagáról közöl, illetve rólunk hivatalaink itthon és külföldön terjesztenek szerte a Világban, magyar érdekűén szerkesszenek meg. 7. Ideje annak, hogy a Magyar Tudományos Akadémián és intézményeinkben helyet foglaló ellenséges, eddig minden idegen, elnyomó, magyarellenes rendszert kiszolgáló kishitű, elavult képzeteket képviselő egyéneket váltsák le, és ezzel egyidőben nyissunk utat a magyar szellemiségnek tudományos életünkben. 8. A magyar nép túlélésének alapvető feltétele az, hogy politikusaink a nemzetközi fórumokon őstörténetünk és nagyszerű évezredeink ismeretében büszkén és emelt fővel, mint a világ egyik legősibb népének tagjai képviseljék érdekeinket annak tudatában, hogy a politika mindenkor rá van szorulva az őstörténeti és történelmi ismeretekre. 9. A kongresszus résztvevői; akik legtöbben 1945 ill. 1956 után kényszerültek hazánk elhagyására, felajánlják segítségüket, kapcsolataikat, szakmai és nyelvtudásukat, hogy nemzetünk jóhírét minél szélesebb körben népszerűsítsék. Ehhez azonban az szükséges, hogy a kormány illetékes szervei és a diplomáciai testületek tagjai keressék a kapcsolatot azokkal a szervezetekkel, amelyek 55 illetve 44 év óta következetesen küzdöttek a Magyarországon uralkodó kommunizmus minden fajtája ( Rákosi, Kádár, Horn) ellen. 10. A kongresszus egységes határozatot fogadott el, hogy egyénileg, illetve szervezetein keresztül belép a Magyarok Világszövetségébe, ezzel is segítve a Szövetség munkáját az egy és oszthatalan magyar nemzet összekovácsolására, amint azt eredetileg Teleki Pál megálmodta. A Kongresszus résztvevői felhatalmazzák a szervező bizottságot, hogy a zárónyilatkozatot juttassa el Magyar Köztársaság elnökének, a Miniszterelnöknek, az Országgyűlés és Oa Magyarok Világszövetsége elnökének. Továbbá gondoskodjon arról, hogy a Kongresszus Határozta eljusson a nemzeti emigráció szervezeteihez és a médiához. Clevelamd, Ohio 2000. október 15. Molnár Lajos Forray Zoltán Major Tibor Elnök Társelnök Alelnök XII.Plusz PÁPA: „A MAGYAR NÉP VÉRE IS AZ ISTENHEZ KIÁLLT!" 1956 NOVEMBER 4. Az újkor legszentebb szabadságharcában mindaz, ami a keresztény önérzet és gondolkodás letompítására alkalmasnak látszott, amivel a zsidó-kommunista országbitorlás 1945-óta mérgezte a nemzetet, csődbe került és megbukott 1956. október 23-án. A janicsámevelés elhintett magjai éppen ott nem találtak talajra, ahol arra legjobban számítottak, a magyar ifjúságnál. 1956-ban az ifjúság a nemzet elpusztíthatatlanságának kovásza lett a keresztény erkölcs és a nemzeti eszme legerőteljesebb követelője. A magyarok forradalmi vére az ország szabadsága és függetlensége, a nemzeti mgújhodás forrásaként határozottan a keresztény világnézet jelölte meg társadalomformáló tényezőként. A kereszténység és a nemzet ebben a hazában együtt élt és erősödött, együtt jutott válságba, amikor a judeo-bolsevista őrjöngő terror alatt börtön járt az igaz szóért. Úgy tiltották a vallásgyakorlást, mint a keresztényüldözések idején. Amikor „keblünkről leszaggaták a három szint” és egész néprétegek kiirtásáért vezettek osztályharcot. Az Egyház történetében példa nélkül áll az a meleg és tettekben is kifejeződő érdeklődés, amellyel XlI.Piusz pápa a magyar szabadságharc alakulását követte. Egymásutánban megjelenő apestoli levelek, táviratok, rádióányilatkozatok és a világ minden katolikus országában a szenvedő magyar nép érdekében megindított segélyakciók beszédes bizonyítékai ennek a meleg és tettekben is megmutatkozó együttérzésnek. Az 1956. december 23-án elhangzott karácsonyi üzenetében két helyen is utalt a magyar szabadságharcra. Az első üzenetében a magyar nép ellen elkövetett véres erőszakra hivatkozva intette óvatosságra azokat a katolikus papokat és hivőket, akik a nyugat-kelet ellentéteit elbagatellizálják, párbeszédekkel, találkozókkal áthidalhatónak vélik. A másik üzenetében pedig arra kérte a világ becsületes embereit, hogy a jövőben se szűnjenek meg a vértanú magyar nép szomorú helyzetének megjavulásáért imádkozni és áldozatosan dolgozni. Nem időszerűtlen annak hangoztatása, hogy 1966. nyarán jelent mag Kölnben Lévai Jenő Papst Pius XII. hat nicht geschwiegen című könyve. A szerző hivatalos adatokkal bizonyítja, hogy XlI.Piusz és az ő szavát követő magyar katolikus egyház, nem hallgatott a zsidók üldözése idején. Nem hallgatott 1956. őszén sem, amikor a magyar nép a kommunista diktatúra és a szovjet gyarmatbirodalom elleni szabadságharcát vívta. Negyvennégy esztendő telt el az októberi-novemberi napok öröme, fájdalma, a vérbefojtásában is győzedelmeskedő 1956- os szabadságharcunk óta. Soha nem felejtjük el amíg élünk, a november 4-i hajnalt, amelyen felzendült az utolsó üzenet: „A szovjet csapatok megtámadták Magyarországot!” S utána végső reményként felszámyalt a magyarok Isten-anyához, Schubert magyar földön született Ave- Mária-ja... A forradalom lángjait kioltotta keleti burána. Eszmét, szabadságharcot, nemzetet még sohasem árultak el úgy, mint ahogy az Atlanti Karta aláírói, 1956. november 4-én magára hagyták a magyart. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége által képviselt nemzetközi rend is tehetetlenül tűrte saját alapvetéseinek megtiprását. Az erkölcsi célkitűzés minden egyes pontjában megszégyenített szervezet még jelentéktelen belsős szankciót sem mert elhatározni. Hagyta a magyar nép biztonságát, már kivívott szabadságát, sőt nemzeti létét is, a kommunista zsarnokságban pusztulni. A Neue Kurier bécsi osztrák lap 1956. november 14-i számában leközli G.H.J., Wien III. alatt, kópiában közölt levelét, melyet a Neue Kurier szerkesztőjéhez küldött azzal, hogy tobábbítsa a szerkesztőség az UNO-nak. A kísérőlevél így hangzik: „Én az UNO tehetetlen magatartása következtében az Egyesült Nemzetekhez saját véremmel írott levelet írtam, kérem ennek továbbítását”. Az önvérrel írott levél szövege: UNO! Mentsétek meg legalább a még élő magyarokat! Avagy hagyják mindet kivégezni? Európa a tét! Egy bécsi a saját vérével kér! 1956. november 12. Az európai szolidaritás ragyogó példája ez. Vérrel írott szövetség vérrel írott parancs, amit mi, magyarok tudunk csak igazán értékelni. Az Egyesült Nemzetek Szövetségét e vérrel írott levél sem hatotta meg, mert a világot kormányozni akaró erőknél csak érdekek dominálnak. Mindezt úgy hívják az ENSZ-nél, hogy reálpolitika, befejezett tények, nemzetközi együttműködés. Nem valami „náci-fasiszta-nyilas”, hanem Madariaga egyetemi tanár, a spanyol vörös köztársaság egykori minisztere írta „Victors Beware” című könyvében, hogy: „Az UNO alapokmánya lényegében semmi más, mint az orosz szisztéma átfordítása a nemzetközi nyelvhasználatra, amellyel egy nemzetek fölötti közösséget akarnak kikényszeríteni.” Az Egyesült Nemzetek
