Szittyakürt, 2000 (39. évfolyam, 1-6. szám)
2000-05-01 / 3. (4.) szám
10. oldal «IttVAKÖftt 2000. május-június NYILAS NEMZET A MAGYAR Ki vitatná őseink nyilas nemzet voltát? Fél Európát ismertettük meg a magyarok nyilaival, maradt is róla mondás. Dicső, nagy, hősies múltunk volt. Akkor teremtődött meg őseink által a kárpátmedencei haza, ahol a betelepülő szórványnépek elenyészőek voltak, államalkotásra nem voltak képesek ezer évig, Most meg azt halljuk úton-útfélen, még a vízcsapból is az folyik, hogy a hazai (csonkahazai) nemzeti és etnikai „kisebbségek” nemzetalkotók voltak. Hol? Milyen nemzetet alkottak ezek a magyar területeken, a történelmi Magyarországon? Itt, a Kárpát- medencében csak a magyar nép volt nenzetalkotó, fejlett, magas kultúrával, amely a kezdetektől fogva európai mércével volt mérhető, sőt, legtöbbször Európa csak kullogott utánunk. Voltak ilyen nagy történelmi korszakaink, csak a mai, történelmi tudatát vesztett értelmiségiek ezt elfelejtik, mint ahogy elfelejtik azt is, hogy nyilas nemzet voltunk. A magyar hungarizmus ezer éves múltra tekinthet vissza, ami 1944-ben rövid pár hónapra hatalomra jutott az magában hordozta nemcsak Szent László pajzsain látható keresztes, árpádsávos jelképeket, hanem a töretlen magyar eszmeiséget is, amely igyekezett megszabadulni attól a kalmárszellemtől, amely reánk telepedett a XIX. században, mint emberre a pióca. A mai magyar értelmiségi toliforgatók java semmit sem hordoz az ősök erényeiből. Nemcsak történelmünket nem ismerik, de magát a nemzetet is félreismerik, lebecsülik, lekezelik, üres fogalomnak tartják. Ezért van az, hogy ma már ott tartunk, hogy a kommunista utódpárt is nemzetinek nevezheti magát. Dicső magyar nemzet! Mivé süllyesztettek kishitű akamokaid? Szellemi törpék kiabálnak és osztanak igazságot a nemzet sorsa felől. Egy hitét vesztett, legyengült, megosztott, megzavarodott értelmiségi réteggel nem sokra megyünk. Nemzetünk legjobb erényeit kellene életre hívni. Nyilainkat most is ellenségeinkbe kellene lődöznünk, nem saját fajtánkba. Rákóczi fejedelmünkkel szólva ismét felfakadtak a dicső magyar nemzet sebei és ezek a sebek véreznek, de nagyon. Hol vannak harcos nyilasaink, akik visszalőnének legalább? Itt nem csak sebeket kellene bekötözni és nem csak sebeket nyalogatni, hanem összpontosított támadásba lendülni, ahogy őseink tették, a hajdani nyilas magyarok. De ez a gyáva, meghunyászkodó mai magyar értelmiségi még a kötelességét sem tudja. Akkor mit várhat el tőle a nemzet? A magyar hősi erények több, mint ezer évig fenntartottak bennünket. Csak hitvány korunkban futamodunk meg? Balla Gábor A Hősök temetője Megelégedéssel olvastam a nyíregyházi polgárok lapjában (Nyíregyházi Napló, 1999. 8 szám), hogy megújul az egykori barakk-kórházból megmaradt katonai temető. A rendszerváltás után céltudatosan itt rendeztük meg a II. Világháborús Emlékmű Alapítvány koszorúzási ünnepségeit, lassanként ismét látogatottabbá vált a lezárt sírkert, amelyet javaslatunknak (Fazekas - Szekrényes: Nyíregyháza temetői c. könyv, 1990) megfelelően 1993-ban újból megnyitottak a közönség számára. Mármost olvasva a temető tervbe vett felújításáról és karbantartásáról, felmerül ennek kapcsán a város közponjában „elárvult” (funkció nélküli) Malinovszkij lovas-szobor ide történő áthelyezése. Ezt a városunk polgármestere által 1995. április 16-án aláírt jegyzőkönyv értelmében ma az Önkormányzatnak keltene javasolnia: „a Tanácsköztársaságok meghatalmazottjának” vagyis mai szóhasználattal az Oroszországi Föderáció, illetve Ukrajna budapesti külképviseletének. Az áthelyezés ugyanis az emlékművet létesítő orosz fél feladata, a nyíregyházi önkormányzat helyet javasolhat illetve adhat (pl. a főútvonal lezárásra kerülő végén) és gondozza a szobrot. A Hősök temetőjében különben már vannak obeliszkek. Az idők folyamán már sokféleképpen jelölték ezt a szobrot: kozák szobor, lovas szobor, Malinovszkij marsall emlékműve. Döntő azonban, hogy 1956. november 29-én Benkei András a megyei pártaktíva gyűlésén „felszabadulási emlékműnek” titulálta. Mindenesetre a szovjet hadvezér szobrának áthelyezése még elősegítené a tervezők célkitűzéseit is, hogy egy európai rangú, idegenforgalmi szempontból is vonzó katonai temetővel gazdagodhat városunk. Dr. Fazekas Árpád Nyíregyháza A szerk. megjegyzése: A neves orvos-történész írását vitának szánjuk, ugyanis egy korábbi közvélemény kutatás szerint a város polgárai elfogadták mai helyén a lovasszobrot, s egyre kevesebben vannak, akik a szoborhoz politikai érzelmekkel kapcsolódnak. KÖNYVISMERTETÉS THE ROAD TO THE DICTATED PEACE by LÁSZLÓ BOTOS The Road to the Dictated Peace tanulmány, mint szerző röviden így határozott meg, hogy a történelem gyökeréig nyúlva, sok munkából összeszedve állítsam képszerűen elő népünk történetét, és adjak választ arra, hogy miért is jutott erre a sorsra. Röviden vázolni az érdeklődő felé, a világ eddig tudott ismeretét egészítve, és a saját öntudatunk értékelését bizonyítva, levezetni az idők, helyek és körülmények folytán, hogy csak Trianont említsem sok könyvben, tanulmányban - többségben magyar nyelven íródtak - elsírtuk fájdalmaink. De mit tud a világ az akkor történt határtalán igazságtalanságról, a világ közvéleményének félrevezetéséről és rágalmazásokról? Ki ismeri Henri Pozzi francia diplomata írásait e tárgyról? S tudomása van-e a világnak arról, hogy nem Tisza István okozta az Első Világháborút, hanem az orosz pánszlávizmus francia finanszírozással, felhasználva a félrevezetett kisebbségeket Magyarországon? Beleértve a megvesztegetett világsajtót? A cári birodalom és a Szovjetunió megszűnése után, mindezek az eltitkolt dokumentek hozzáférhetők lettek, de a fennálló világrend, mivel közrejátszottak Trianonban, a döntéshez jogainkat elhallgatják. Nem nyomtuk el a magyarországi kisebbségeket. Ellenkezőleg, a világon elsőnek adtunk, még a mostani modern demokráciák korában is, olyan demokratikus törvényeket, amelyek teljes szabadságot bzstosítottak számukra. Teljes autonómiát adtunk Horvát-országnak és részleges autonómiát a szászoknak. Teleki Pál elkövetett mindent, hogy a háborún és német befolyáson kívül tartson bennünket. Barátsági szerződést köttött lugoszláviával, ezzel megakadályozta a német hadsereggel való együttműködést. 1941, március 27-én, Cvitkovics, Jugoszláv miniszterelnök, akivel a szerződést létrehozta, még mielőtt a magyar csapatok elfoglalták volna a szerződésben megnevezett Bácska- Bánát háromszöget, angol ösztönzésre katonai puccs következtében eltávolították. Ez időben, Horthy Miklóst zsidó iparmágnások keresték és kérték fel, hogy ne álljon ellen a német követelésnek Jugoszláviával szembe, és ne maradjon ki a Jugoszlávia elleni akcióból, mert különben a németek megszállják az országot és elhurcolnak minden zsidót. Erre hivatkozott Bárdossy László miniszterelnök: „Ha mi, 1941-ben az együttműködést a németekkel megtagadjuk, alig maradt volna valaki, aki itt a főtárgyaláson a teremben az ügyész vád beszédjének tapsoljon.” Botos László Árpád Akadémia előszava a könyvről: „Egyedülálló könyvet vesz kezébe az olvasó, amikor el kezdi olvasni „The Road to the Dictated Peace” című történelmi munkát. A trianoni tragédiának minden történetét feldolgozták már, és minden titkát nyilvánosságra hozták a történészek és politikusok, de eddig még egyetlen könyv sem foglalkozott az évezredekre visszamenő ■ előzményekkel és a békediktátumot követő közel 80 esztendő tragédiájával, amely ma is lángba boríthatja Európát. Megoldást sem adott senki az elrontott történelmi hibákra, melyek következtében a „nemzetiségi jogok” nevében mesterséges államokat alkottak és egész nemzettömböket helyeztek idegenek uraltra alá. Volt olyan városa a Kárpát-medencének, amelynek lakói az elmúlt 75 esztendő során az Osztrák-Magyar Monarchia, Csehszlovákia, Magyarország, a Szovjetunió majd Ukrajna polgárai lettek, pedig el sem hagyták lakóhelyüket. Más területek más formában, de hasonló változásokon mentek keresztül, mindig vérrel fizetve a trianoni békediktátum halálos tévedéséiért. Botos László tények ezreivel támasztja alá, hogy a Kárpátmedencében az elmúlt 1.100 esztendő során csak egyetlen nemzet tudott államot alkotni, békét teremteni, demokratikus jogokat és nemzeti önrendelkezést adni és biztosítani a különböző népeknek, és ez a nemzet a magyar volt. A magyarság évezrede alatt minden nemzetiség betelepülhetett és megtarthatta nyelvét, kultúráját, vallását és történelmét évszázadokon keresztül. Minden betelepült nemzetiség fejlődött, szaporodott és növekedett abban az országban, amely már 1222-ben az Aranybullában demokratikus jogokat biztosított polgárainak az angol Magna Cartával egyidőben. Ezt az országot rombolták szét Trianonban, és ennek az országnak államalapító lakosságát pusztítják azóta is a békediktátum által hatalomra került, saját népeiket is rabszolgaságban tartó diktátorok. Botos László történelmi munkáját minden politikusnak és minden diplomatának el kell olvasni aki szerepet játszik a jövő Európa történetében. Talán akkor orvoslásra talál az európai történelemnek egyik legigazságtalanabb békediktátuma. Hisszük és reméljük, hogy így lesz!” A könyv rendelhető: László Botos, 201 Baltian Road, Rochester, NY 14623 USA $30.00 US plus $5 postage $45.00 CAN plus $8 postage Továbbképzés bűnözőknek? Mint arról részletesen beszámoltak a napilapok, Szolnokon börtön-népfőiskola nyílt, ahol - többek között - menedzser-ismereteket, vállalkozói és közgazdasági tanokat, valamint - és ez nagyon lényeges - roma nyelvet, roma, nyelvtant, és roma nyelvjárásokat lehet tanulni... Fölvetődik a jámbor olvasóban a kérdés: vajon szökési ismereteket egyelőre még nem tanítanak, mondjuk Professzor Whiskys Rabló bevonásával? ! Félretéve a tréfát, elgondolkodtató, hogy miközben a civil, polgári népfőiskolát alig támogatja az un. „polgári” kormány, addig bűnözőket - rablókat, gyilkosokat meg sikkasztókat - ingyen (!) továbbképeznek a bűnözésre! Mert hiszen nem erkölcstant, vallási ismereteket, vagy pszichológiát, illemtant tanítanaka zsiványoknak, hanem „természetesen” zsiványságot. Menedzserekből, brókerekből, és más csaló vállalkozóból már eddig is Dunát lehetett rekeszteni ebben az országban. Bankrabló bankigazgatókat is szépszámmal ismerünk (lásd.: Princz úr, Bokros úr, Kunos úr stb. stb.) De hogy ezentúl a köztörvényes bűnözőket is fehérgalléros zsiványokká próbálják átképezni? Ez mármindennek a teteje. Persze a példa a „Nagy Atlanti testvér”, Amerika. Lehet, hogy nemcsak Libia, meg Irak képez ki nemzetközi bűnözőket, terroristákat, hanem amerikai példára Magyarország is? Méghozzá legálisan, az adófizető polgárok pénzén? Szerintem a börtönlakóknak inkább bűnbánatra lenne szükségük, Bibliára, és sok-sok szabadlevegőn végzett fizikai munkára. Az lenne számukra az igazi népfőiskola, mint ahogy azoknak is, akik kitalálták a bűnözők számára beindított menedzser-tanfolyamokat... Dezső László
