Szittyakürt, 1999 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1999-05-01 / 5. szám
1999. május «IfTVAKÖfeT 11. oldal gunkat egyetlen pénzügyi intézkedésével összeroppanthatja? Nos, a kérdés így feltéve valóban félelmetesnek tűnik, azonban két szempontot feltétlenül figyelembe kell vernünk. Az első, hogy nincs más választásunk, mint felvenni a kesztyűt. Mi megpróbáltunk békében élni, „megadtuk embernek, mi ős joga“, de béketűrésünk jutalma az lett, hogy 1910. decemberében az Alliance Israelitée már nyilvános felhívást tett közzé, melyben Magyarország elfoglalására szólítja fel a zsidóságot (2), majd szisztematikusan végrehajtva tervüket belehajszolták az országot két világháborúba és két olyan zsidók által vezetett kommunista forradalomba és diktatúrába, melyben elpusztult a magyar nép színe-java. A baj az volt, hogy hosszú ideig nem láttuk a veszélyt; törökhöz, tatárhoz, némethez voltunk szokva, olyan ellenséghez, mely fegyverrel támad. Elképzelni sem tudtuk, hogy létezhet ellenség, mely fegyvertelenül özönli el országunkat, maga képére formálja törvényeinket, átalakítja erkölcseinket, megkaparintja az ország gazdasági és szellemi élete fölötti hatalmat, hogy végül földönfutóvá tegyen bennünket saját hazánkban. Voltak, akik látták a veszélyt és időben szóltak, de a nép aludt és vezetői önző érdekből gondoskodtak róla, hogy álma minél mélyebb legyen. Most az utolsó pillanatban vagyunk, hogy megkongassuk -immár sokkal hangosabban Szabó Dezső Elsodort harangjait. A másik szempont, amit nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az Új Világrend egyelőre még nem alakult meg, a világ népei még csak most vannak a tudati átnevelés stádiumában és máris mutatkoznak az ellenállás jelei. Világszerte erősödnek a nemzeti mozgalmak és a nemzeti öntudatra ébredést katalizáló jobboldali erők. A Holocaust-legenda lelepleződésével súlyos erkölcsi presztízsveszteség érte a zsidóságot és bedugulóban vannak számára az erre a mítoszra alapozott jóvátételi pénzzsarolási lehetőségek, sőt közeledik az a nap, amikor majd a világ népei és köztük Magyarország fogja benyújtani a jóvátételi számlát a zsidósággal szemben. Az ideológiák és -izmusok mögé húzódott zsidó világhatalmi törekvésekről fokozatosan hullnak le az álarcok és a kérdés most az, hogy sikerül-e a világ népeinek időben megakadályozni a föld teljes teljes uralmára és zsarolására törekvő és készülő zsidó világkirályság legújabb próbálkozását, az interplanetáris világkormány létrehozását. Felismeri-e időben az amerikai nép, hogy ez az ő elnyomását is célzó horribilis költségű űrprogram elsősorban az ő munkájával és egyre csökkenő életszínvonala árán valósul meg, és felismerik-e a világ népei, hogy a zsidó kézben levő hatalmas atom-arzenál abban a pillanatban válik majd igazán fenyegető Demokles-kardjává az emberiség feje felett, ha a zsidó világkormány a Wall Street-ről a bolygóközi térbe helyezi át székhelyét. A tétovázásra tehát ezért sincs időnk. Minden perc ellenünk dolgozik. De szerencsére nemcsak miellenünk, hanem a zsidó hatalmi törekvések ellen is. Hogy ezt világosan lássuk, ahhoz meg kell értenünk a zsidó hegemónia természetét és lényegét. E hegemónia és hatalom alapja pedig nem egyéb, mint a pénz, a titkosság és vallási fanatizmus, valamint a gyarlóságunk. A pénz csak azon tud uralkodni, aki szolgájává szegődik. A szolgaság pedig elbutít, az arany csillogása elvakít s nem vesszük észre, hogy az arany csillogása talmi csillogás. A vagyonok helyett csak árnyképük uralkodik és a nagy alapítványi vagyonok túlnyomó része nem egyéb, mint fedezetlen értékpapírokkal „fedezett“ értékpapírok tömege, más szóval arbitrage. Ha egy ilyen fedezetlen értékpapír-láncolat valamely tagja iránt a bizalom meginog és kiesik, az egész rendszer kártyavárként dűl össze, magával rántva az egész nemzetközi értékpapír-piacot. A világ minden országa - talán az olaj-sejkségeket kivéve - hatalmas államadósság hegyeket görget maga előtt. Amerika belső és külső államadóssága 2000 milliárd dollár. Németországban minden egyes állampolgár kb. 600 DM-val tartozik valakinek. Ehhez képest a magyar államadósság majdnem aprópénznek számít, de elengedését, prolongálását mégsem kérhetjük. Miért? Mert olyan láncreakciót indítana el, ami megingathatná a zsidó pénzügyi hatalmat. Ez tehát az egyik fegyver a kezünkben. A másik fegyver maga az a liberalizmus, ami ellen harcolunk. A szabad és korlátlan információáramlás lehetőségét nemzetünk felvilágosítására kell felhasználni. A baj felismerése - fél gyógyulás, tartja az orvoslástan. Leleplezni az ellenséget, hogy ott álljon előttünk pőrén, torz erkölcsrendjével, sátáni ihletésű programcsomagjával, titkos szervezeteivel, álneveivel és ezen álnevek alatt elkövetett gaztetteivel, ámyékpénzével támogatott ámyékhatalmával - ez a feladat. A harmadik fegyverünk semmi más, mint egy tükör, melybe minden este belenézünk, hogy állja-e a tekintetünk azét a másikét. Tudnunk kell: az a hatalom, mely ránktelepedni készül, a mi gyarlóságainkból profitál. Falvak százait, emberi lelkek százezreit sodorta és sodorja el ma is az alkohol. Régen a zsidó szatócsokat gazdagította minden cseppje, ma a zsidó konszerneket. Nincsen róla adat, mert nem minden politikusunk, kereskedelmi üzletkötőnk jön haza BMW-n külföldi látogatásáról, hogy hány befolyásos pozícióban levő vezetőnket vesztegetnek meg naponta egy kis hazaárulásért cserébe. Tegyük fel a kérdést: ellent tudnánk-e állni minden csábításnak? Akkor is ha családunk szükséget szenved? És akkor is, ha jómódúak vagyunk? És egy szót sincs jogunk szólni mások erkölcsiségére, ha nem tudunk nyugodtan abba az önvallató tükörbe nézni. Ne higgye senki, hogy elindíthat bárki is olyan nemzetmentő programot, mely a tehetetlen tömegeknek kikaparja a gesztenyét a tűzből és szabad államot teremt. Ilyen nincs, ilyet nem lehet csinálni! Szabad államot csak az öntudatra ébredő társadalom csinálhat magának, mert a köz szabadsága és jóléte csak számtalan egyéni szabadságból és egyéni jólétből állhat össze. Nem lehet szabad az a társadalom, ahol egyénileg mindenki a pénz rabszolgájává szegődik, és amely a nemzetvédő elitjének nem biztosít teret az országon belül a boldogulásra. De ne áltassuk magunkat: amikor jólétet említünk legkevésbé anyagi jólétre gondolhatunk. Sajnos, • az a vonat, melyen gazdasági jólétünk megalapozásához szükséges felhalmozott nemzeti vagyonunk volt, rég elment. Utolsó kocsija az elszabotált és elcsalt ál-kárpótoltak reményeivel 1990 és 93 között hagyta el az országot. Jelenleg csak kettő között választhatunk: önként vállalt tisztes szegénység az út elején, elfogulatlan élet és fokozatos kibontakozás, vagy egyre gyorsuló hanyatlás, elszegényedés és örök szolgaság a Dávid-csillag árnyékában. A szabadságra született magyar nép örök szégyene lenne, ha gyávaságból, reménykedve a végzet elodázhatósá-gában, a második utat választaná. Az első út azonban, bár céljaink nemesek és választott módszereink békések, a legdühödtebb ellenállást fogja kiváltani, ha az ellenfél felismeri, hogy saját fegyverét fordítjuk ellene. A zsidóság minden térnyerésre használt módszerét és elvét, azok negatív erkölcsisége miatt nem vehetjük át, de igyekszünk széles körben megismertetni azokat. Mi nem tesszük magunkévá azt, amit ők tanítanak, nevezetesen, hogy „tilos egy zsidónak egy nemzsidó életét megmenteni, azon könyörülni“^) , de megfogadjuk Széchenyi István ezirányú tanácsát is, és ha két személy közül kell választani, hogy melyiket mentsem meg, az nem a zsidó lesz. A zsidóság a saját maga által követett erkölcsi értékrendjével örökre el játszotta minden irányában érzett jóakaratunkat és filantróp hajlandóságunkat. A harc azonban, melybe minket belekényszerítettek, lovagias lesz és korrekt. De már nem a Németh László-i versenyszellem alapján, mert egy nyilvánvalóan csaló, cinkelt lapokkal játszó féllel szemben semmilyen versenynek sincs helye. Mi tehát elfogadjuk, hogy törvénykönyvük végrehajtási utasítása, a Talmud, tiltja számukra a nemzsídók megmentését, de el fogjuk érni, hogy örök időkre el legyenek tiltva az orvosi hivatás gyakorlásától, mert nekünk is kedves az életünk. Azonban addig is, míg ez megvalósul, használjuk fel a szabad orvosválasztás lehetőségét arra, hogy elkerüljük nagy ívben a zsidó orvosokat. Elfogadjuk, hogy törvényük kötelezővé teszi számukra a gój bíróságok előtt a hamistanúzást, mások javainak elrablását, a csalást és a nemzsidó üzletfelek becsapását, azonban olyan törvényeket fogunk hozni, melyek eltiltják számukra az ügyvédi és bírói pályák gyakorlását és kizárja őket a törvényhozásból, a köztisztviselői munkakörökből és a kereskedelemből. Mi nem mondjuk rájuk, hogy állatok, mint ők mondják ránk, és ezért meg ölésük nem bűn, de tudomásul vesszük, hogy ők így vélekednek rólunk és követeljük, hogy kizárják őket a fegyveres testületekből. Mindezekért cserébe tág teret kívánunk számukra biztosítani az élet egyéb területén és szívesen látjuk zsidó embertársainkat a munkapadoknál, a bányák frontfejtésein, a mezőgazdasági termelőmunkában, a közmunkáknál stb.. Ha pedig peres ügyük támad, szintén saját törvényeik alapján fogjuk ügyüket elbírálni, miszerint: (persze, fordított előjellel) „Ha egy izraelita egy nemzsidóval elédbe jön törvénykezni, akkor tartozol a zsidó törvény szerint valahogyan igazat adni neki és amannak azt mondani: így van ez a mi törvényünk szerint. És ha a világ népeinek törvényei szerint tudsz neki igazat adni, akkor aszerint tartozol neki igazat adni és amannak azt mondani: így van ez a ti törvényetek szerint; ha pedig így sem, akkor csellel kell rászedni.“ A képlet tehát világos. Számunkra valóban megszűnt a zsidósággal a békés koegzisztencia minden lehetősege. Országunkat megszállták, nemzetünk javát meggyilkolták, elüldözték, tönkretették, nemzeti vagyonúnkat felprédálták, eladták, eltocsikolták, történelmünket meghamisították, lelkünket megmérgezték, népünket a reménytelenségbe, a végromlás és kipusztulás szélére sodorták, de mostmár -ha későn is- azt mondjuk, hogy elég! Az ellent megismertük, és már nem reméljük, hogy megváltozik. A felénk dobott kesztyűt felvesszük és azzal válaszolunk, hogy mi változunk meg. Az ezermérföldes úton megtesszük az első lépést nyugodtan, higgadtan, gyűlölettől és bosszúvágytól mentesen és fel fogjuk szabadítani a zsidó szellem alól azt a földet melyet nekünk rendelt a mi Istenünk, hogy lakjunk benne és ne számiáltassunk más népek közé... IRODALOM (1) Németh László: A magyar élet antinómiái (in:A minőség forradalma) Püski K.,1992. p.575-596. (2) Marschalkó Lajos: Országhódítók - Az emancipációtól Rákosi Mátyásig, Mikes K. Kör, München, 1975. p. 276. és p. 6. (3) Marschalkó Lajos: Világhódítók - Az igazi háborús bűnösök, München, 1958.. p. 262. (4) Oswald Spengler: A nyugat alkonya, EKK. Bp., 1995. p.260. (5) Marcsamagyari Molnár Dezső dr.: A zsidóság belszervezete a Talmud tükrében, Bp. 1938. p. 25-26. és p. 30. Hivatkozott idézetek a Talmudban s fentiek szerint: T.6l.a. lap ...Jamuth: “Ti embereknek neveztettek, de a világ többi népei nem neveztetnek embereknek.“ T.Baba Mezia 6. a. lap ...Tosephot: “Ne tégy igazságtalanságot felebarátoddal, azonban e szavak nem vonatkoznak a nemzsidókra, aki neked nem testvéred.“ T. Chosen-Ha-Mispat 227,26.: “A nemzsidókra nézve nincsen rászedés...“ T. Jebamoth 47. b. lap. : “Egy nemzsidót egy peruta (fillér) értéknyi csalásért is meg kell ölni, s a kárt nincs joga visszatéríteni, mert egy nemzsidónak gondot okozott.“ T. A Sanhedrin 57.a.lap...: “A vérnek kiontása, a munkabérnek viszszatartása egy nemzsidónak egy nemzsídóval szemben valamint egy nemzsidónak egy zsidóval szemben tilos, és egy zsidónak nemzsidóval szemben meg van engedve.“ Ezek után teljesen érthető, hogy Szent László I. dekrétumában eltiltja a zsidót a keresztény szolga tartásától; hogy az Aranybulla eltiltja a zsidókat a tisztségek viselésétől, a pénzváltó és sójövedelmek bérletétől; hogy a Werbőczy Hármaskönyve nem tekinti a zsidók bírósága előtt tett vallomását érvényesnek és külön eskümintát írt elő számukra stb. - csak az érthetetlen hogy a magyar társadalom ennyi történelmi lecke keserű tapasztalat és előrelátó figyelmeztetés után miért tűri, hogy e korcs náció szabadon garázdálkodjon hazájában. Arra várunk, hogy valamelyik zsidó képviselő a több százból megismételje Mezei Ernő nevű zsidó képviselőtársa száz évé elhangzott vérlázítóan pimasz mondatát: “Ha a magyaroknak nem tetszik a zsidóuralom tessék nekik kivándorolni! ? Marschalkó Lajos: Tiszaeszlár, p.240. SÉRTŐ KÁLMÁN Petőfi és a zsidók A zsidók szeretik Petőfit, Az nem zsidózott, orrhangolják. Nem, szegény Sándor, más baja volt, Javában virágzott az osztrák. Akkor még magyar színészek voltak, Magyar írók, több más efféle, Ha látott is egy rongyoszsidót, Jövőjét nem vehette észre. Zsidó jövőjét nem láthatta, Akik most erőszakkal, dallal, Magyar ruhába öltözködve Seftelnek, rajtunk diadallal. Hivatkoznak szent Petőfire, Mint forradalmak talajára, „Egy gondolat bánt engem“-ben a Vérpiros zászlókat kívánta. Petőfi üzeni általam, A világszabadság szép lenne, Ha abban mindenki, mint magyar Gyökeres, becsületes lenne, -Ha feltámadna, ma már nyilván, Szemügyre venné, sokat, őket, Dörögne, zúgna, villámolna, Túl zengne seregnyi költőket. Százezer Istent megtagadna, Amilyen lélek, vihardallal, Egész világnak nekimenne A magyarért a magyarral ...
