Szittyakürt, 1999 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1999-03-01 / 3. szám
1999. március «IttVAKÖfct 7. oldal legtöbb vezetőjének leváltására. Megalakultak a forradalmi és nemzeti bizottságok, és megkezdték a közigazgatás átvételét. Megkezdődött a harcoló csoportok átszervezése a Nemzetőrség egységeivé. - Ennek szabotálására a következő részben mutatunk rá. Két kilőtt 152 mm-es szovjet rohamlöveg a Corvin-köz előtt Október 23 és 28. között Budapesten a forradalom teljes győzelmet aratott. A kezdetben spontán és szervezetlenül harcoló felkelőké hozzájuk csatlakozó II. Világháborút megjárt harci tapasztalatokkal rendelkező katonák segítségével, ütőképes harci egységekké kovácsolódtak. Az ellenségtől elvett fegyverekkel, - ezek között nehézfegyverek, ágyúk, sőt harckocs is volt - de főleg benzinespalackokkal vették fel a küzdelmet és értek el világraszóló sikereket. A legnagyobb forradalmi hadcsoportok megérdemlik, hogy név szerint is megemlítsük Őket: Mindenekelőtt a Corvin-közi harccsoportot kell megismerni, mivel ez alakult meg legelőször, már 23-án éjjel. Itt folytak a leghevesebb harcok. Ez volt a legszervezettebb és legnagyobb létszámú. - a hozzá csatlakozó kisebb csoportokkal együtt, jóval meghaladta az ezret. - A Corvin-közi parancsnoksággal szoros együttműködésben harcoltak azok a felkelők, akik a Kilián laktanya Körúti és Üllői-úti szárnyába fészkelték be magukat és innen folytatták a harcot. A Práter u.-i iskola volt a Corvin-köz ellátó bázisa. Az itteni konyháról látták el meleg élelemmel rendszeresen a harcolókat. Itt őrizték a harcok során fogságba esett szovjet katonákat és elfogott ÁVH-okat is. Nincs mód, hogy e tanulmányban minden harcos nevét megemlítsük, - bár megérdemelnék - Azonban aki kíváncsi a neveikre, az a Kerepesi temető 21-es parcellájában megtalálja a harcok alatt elesett hősi halottak neveit (akiket itt temettek el, mert a más temetőkben nyugvó hősök sírjait a Kádár-rendszer éveiben felszámolták, hogy ne emlékeztessen senkit a forradalomra). A megtorlás és bosszúállás éveiben kivégzettek sírjait pedig a köztemető 301-es parcellájában található. Az életbenmaradottak nevei a - reményeink szerint - rövidesen megjelenő „Forradalom enciklopédiája” c. kiadványban lesz olvasható. Azonban három nevet feltétlenül meg kell említeni. Iván Kovács László, a harccsoport első parancsnoka, akit a megtorlás éveiben kivégeztek. Pongrátz Gergely aki a csoportok összevonása után a főparancsnok lett, és Lassan György aki a Práter u-i iskola parancsnoka volt. ők szerencsére mindketten elmenekültek és évtizedeken keresztül az USA-ban az emigrációban folytatták a forradalom emlékének ápolását. Másik jelentős harccsoport a Széna tér és környékén alakult és itt tevékenykedett. A csoportban nagyon sok iparitanuló harcolt, akik a közeli iparitanuló iskolának és az otthonnak voltak növendékei. A forradalom első szakaszában, okt 23. és 28. között. Ezt a csoportot érte a legtöbb támadás a honvédség részéről, mert a csoport elszánt vezetése és akciói nagy szálka volt a rogyadozó hatalom szemében. Legsikeresebb akciójuk, a Maros utcai ÁVH központ és a Külügyminisztérium elfoglalása volt. A szovjetek ellen különösen a nov. 4-i orvtámadás után harcoltak sikeresen és elszántan. A harcosok közül meg kell említeni Szabó-bácsit, az egység parancsnokát, aki köré valóságos legedát szőttek ragaszkodó harcostársai és Ekrem Kemál Györgyöt, aki bátorságával és merészségével az egyik legsikeresebb alparancsnok volt. Mindketten Kádár bitófáján fejezték be hősi életüket. Szerencsére életben maradt Bánkuty Géza, a „szénatéri motoros” aki mint népszerű és közismert többszörös országos bajnok, mágnesként vonzotta a maga köré a harcolni vágyó fiatalokat. Külfödre menekülve ma, az emigráció egyik legismertebb vezetője. Feltétlenül meg kell említeni a Baross tér és környékén harcoló csoportot. E csoport jelentősége azért emelkedik ki, mert a főváros legforgalmasabb újának, a Rákóczi útnak a tokolatában, a Kerepesi útnak a bejáratánál helyezkedik el, ami az Üllői út mellett, a másik legfontosabb felvonulási útja volt a támadó szovjet csapatoknak. Ennek a csoportnak meghatározó szerepe volt a Köztársaság téri Pártház felderítésében és későbbi ostromában. Érdekességként megemlítjük, hogy míg 28-ig a forradalom elszánt ellenségei, a reformkommunisták sok vezetője zsidó volt, addig az egyik legelszántabb forradalmi csoportot szintén egy Nikelszburg nevű zsidó fiú vezette, akit a megtorlás éveiben szintén kivégeztek. Jelentős harci csoportok jöttek létre még,a Móricz Zsigmond körtéren, Újpesten, Csepelen, Kispesten, Erzsébeten, a Boráros téren, a Várban, és még több helyen. Ezek a csoportok ebben az időszakban alakultak és teljes szervezettségüket csak néhány nap múlva érték el. Ezért nagyobb jelentőségük főleg nov. 4-e után, a hitszegő szovjet támadás után mutatkozott meg, amikor jelentős veszteségeket okoztak a támadóknak. Róluk részletesebben a következő részben foglalkozunk. Minderről alig esik szó az un. 56-os Intézet tanulmányában. Ezzel szemben megismerkedhetünk azzal, hogy a Párt milyen erőfeszítéseket tett a „rend helyreállítására” Névszerint megismerhetjük a DISz, a Párt Politikai Bizottsága, Központi Vezetősége, a különböző Pártbizottságok tagjait, a hazánkba érkézé szovjet vezetőket, valamint Nagy Imre munkatársait. De a forradalom valódi hőseiről alig esik szó. Napjainkban a reformkommunisták minden igyekezete arra irányul, hogy az 1956-os forradalmat úgy próbálják meghamisítani, hogy az a kommunizmus megjavítására irányuló kísérlet volt. Ennek megfelelően a forradalom vezetői, hősei és mártírjai is a kommunisták, ill. a reformkommunisták voltak. Ezért szerepel a tanulmányban többszáz kommunista neve és csak elvétve egy-egy forradalmáré. A forradalom egyes eseményeinek beállítása, értékelése néha olyan egyoldalú és nyakatekert, hogy az szinte nevetséges és szánalmas lenne, ha nem lenne tragikus. Ennek illusztrálására álljon itt egy példa az un. 56-os Intézet tanulmányából: „Október 24-én színrelépett a forradalom győzelmét A forradalmat győzelemre vivő egyik Pesti Srác eredményező újabb fontos erő. A miskolci MDP megyei elsőtitkára Földvári Rudolf a PB. korábbi tagja, élére állt annak a küldöttségnek, amely vállalta a követelések 21 pontjának eljuttatását Nagy Imréhez. így veszített erejéből az a nézet, hogy mindaz ami Pesten történik az ellenforradalmárok aknamunkájából bújt elő, a követeléseket nem a csőcselék akarta rákényszeríteni a miniszterelnökre, hanem egyik elvtárs terjesztette elé azokat a pontokat, amelyek közül számos kiolvasható Nagy Imre korábban megfogalmazott programjában is.“Itt lóg ki a lóláb! Szerintük 24. én a forradalom győzelmét eredményező fontos erő nem az volt, hogy Budapesten a forradalmárok felvették és sikeresen folytatták a harcot az ÁVH. a Honvédség és a Szovjet Hadsereg egységei ellen, hanem az, hogy egy kommunista, a Miskolci megyei PB. első titkára küldöttség élén vállalta a reformkövetelések eljuttatását Nagy Imréhez. Az Intézet tanulmányában furcsán értékeli a 25-én a Parlament előtti sortüzet is. Szerintük Szeröv szovjet altábornagy adta ki a tűzparancsot, aminek több mint 100 halálos és 300 sebesült áldozata volt. Azzal azonban adós marad a „tanulmány”(udvariasságból mindig tanulmányt írtunk és írunk, de Tájkép csata után, a Kilián laktanya előtt. szívesebben használnánk a propagandabrossúra megnevezést) hogy kinek adott parancsot Szeröv, ki továbbította azt a Parlamentbe és a környező épületek tetején elhelyezkedett Zöld AVH-s és a felfegyverzett Partizánszövetség egységeinek, és kik adták ki a végső tűzparancsot? Egyedül Szerovot tenni felelősé a tömegmészárlásért, nem más, mint felmentést adni a tűzparancs továbbítóinak és végrehajtóinak, valamint elködösíteni a parancs valódi kiadójának kilétét. Végső következtetés az okt. 23. és 28. között lezajlott eseményekről: Ezen idő alatt a forradalom és szabadságharc harcosai a Pesti Srácok és a hozzájuk csatlakozók, akik nem a kommunista rendszer megreformálásáért, hanem annak megdöntéséért fogtak fegyvert, győzelemre vitték a forradalmat! A félelmetes és mindenható pártállam napok alatt összeomlott. A Bp-re vezényelt szovjet egységek súlyos veszteségek árán sem tudták a „rendet helyreállítani.” Az ÁVH. minden vonalon defenzívába vonult. Ez volt a forradalom dicsőséges győzelemrevivő szakasza. Ekkor ismerete meg a Világ, Magyarország, és Budapest, nevét, még azok is akik soha nem hallottak rólunk. Ez alatt az öt nap alatt a Párt, a kormány, Nagy Imrével az élén, a kommunisták és reformkommunisták, mindent megpróbáltak a forradalom fegyveres leverésére. Csak amikor ez nem sikerült és a forradalom az egész országban győzött, hogy mentsék, ami menthető, „elismerték a forradalom győzelmét”. Tették ezt azzal a sunyi szándékkal, hogy a harcok befejezésével a forradalmárok leteszik a fegyvert, és akkor reformokkal és ígéretekkel helyreállítják a „Rendet” Nyilván az ő rendjükre gondoltak, a reformerek rendjére, ahol nincs helye semmiféle radikális, „ellenforradalmi” követelésnek Ezt a következő napok eseményei fényesen bizonyítják. Ezt igazolja az un. 56-os Intézet, 1998-ban megjelent tanulmánya is, ami figyelmesen olvasva, kommentár nélkül is önmagáért beszél. Lexikon: Szalay Róbert százados. 1930-ban született Budapesten. Az érettségi után beiratkozott a Pázmány Péter - a későbbi Eötvös Lóránd - Tudományegyetem Bölcsészkarán a történelem szakra. 1950- ben önként jelentkezik katonának. A tiszti iskola és az egyetem elvégzése után a tatabányai Hunyadi János Tiszti Továbbképző Iskolán hadtörténelmet ad elő. Itt éri a forradalom. Okt. 23-án este felkelőket vezetve elfoglalják a Kilián laktanyát és 24.-én az elsők között nyitnak tüzet a benyomuló szovjet csapatokra. Nov. 4-én Budakeszin megszervezi a Nemzetőrséget és készülnek a védelemre. Nov 9-én, miután a legtöbb helyen megszűnt az ellenállás, feloszlatja csapatát és civilruhába öltözve szülei lakására távozik. Nov. 19.-én leutazik Tatabányára, de a tisztiiskolát szovjet csapatok tartják megszállva. Ekkór a Honvédelmi Minisztériumban jelentkezik szolgálattételre, és a H.M. tisztjeivel együtt a Rákosrendező Pályaudvarra osztják be őrszolgálatra. Dec. 14-én felfüggesztik beosztásában és vizsgálatot indítottak
